Jelenések

14 És láttam, és íme, a Bárány+ ott állt a Sion-hegyen+, és vele száznegyvennégyezren+, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve.+ 2 És olyan hangot hallottam az égből, amilyen a sok víz zúgása,+ és amilyen a hangos mennydörgés hangja; és a hang, melyet hallottam, olyan volt, mint a hárfás+ énekeseké, amikor hárfáznak. 3 És amit a trón előtt és a négy élő teremtmény+ meg a vének+ előtt énekelnek+, mintha új ének+ lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer+, akiket a földről vettek meg+. 4 Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal;+ igen, ők szüzek.+ Ezek követik a Bárányt, bárhová megy is.+ Ezeket az emberek közül vették meg+ zsengéül+ az Istennek és a Báránynak, 5 és semmilyen hazugság nem találtatott a szájukban;+ szeplő nélküliek ők.+

6 És láttam egy másik angyalt az ég közepén+ repülni, és örökkévaló jó hír+ volt nála, hogy örömüzenetként hirdesse azoknak, akik a földön laknak, és minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,+ 7 és harsány hangon ezt mondta: „Féljétek az Istent,+ és adjatok neki dicsőséget,+ mert elérkezett ítéletének órája;+ imádjátok hát Azt, aki az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!”+

8 És egy másik, egy második angyal követte, és ezt mondta: „Elesett! Elesett Nagy Babilon,+ aki az összes nemzetet megitatta paráznasága haragjának borával!”+

9 És egy másik angyal, egy harmadik követte őket, és harsány hangon ezt mondta: „Ha valaki imádja a vadállatot+ és annak képmását+, és jelet fogad el a homlokára vagy a kezére,+ 10 az inni is fog az Isten haragjának borából, melyet hígítatlanul töltenek ki dühének poharába,+ és kínozni+ fogják tűzzel és kénnel+ a szent angyalok és a Bárány színe előtt. 11 Kínzásuk füstje pedig felszáll örökkön-örökké,+ és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a vadállatot és annak képmását, és annak sem, aki elfogadja a nevének jelét+. 12 Itt van szükség a szentek kitartására,+ azokéra, akik megtartják az Isten parancsolatait+ és a Jézusba vetett hitet+.”

13 És hangot hallottam az égből, mely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak+, akik az Úrral egységben halnak meg+ mostantól fogva.+ Igen — mondja a szellem —, nyugodjanak meg fáradozásaiktól, mivel amiket cselekedtek, azok elkísérik őket.”

14 És láttam, és íme, egy fehér felhő, a felhőn pedig emberfiához hasonló valaki ült,+ fején aranykorona+, kezében pedig éles sarló.

15 És egy másik angyal tűnt elő a templomszentélyből, és harsány hangon így kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat és arass,+ mert eljött az óra az aratásra+, mivel teljesen érett a föld aratnivalója.”+ 16 A felhőn ülő pedig a földre bocsátotta sarlóját; és learatták a földet.

17 És megint egy másik angyal tűnt elő a templomszentélyből, mely az égben van;+ nála is éles sarló volt.

18 És megint egy másik angyal tűnt elő az oltár felől, neki pedig hatalma volt a tűz+ fölött. És harsány hangon így kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit,+ mert beértek már a szemei.” 19 És az angyal+ a földre bocsátotta sarlóját, és leszüretelte a föld szőlőjét+, és az Isten haragjának nagy borsajtójába vetette.+ 20 És megtaposták a borsajtót a városon kívül+, és a lovak+ zablájának magasságáig jött a vér a borsajtóból, ezerhatszáz stadionnyira.*+