Jelenések

16 És hallottam, hogy egy harsány hang+ a szentélyből ezt mondja a hét angyalnak: „Menjetek, és öntsétek ki az Isten haragjának+ hét csészéjét a földre!”

2 És elment az első+, és kiöntötte csészéjét a földre+. És fájdalmas és rosszindulatú fekély+ lett azokon az embereken, akiken rajta volt a vadállat jele,+ és akik imádták annak képmását+.

3 És a második+ kiöntötte csészéjét a tengerbe+. Az pedig vérré vált,+ mint amilyen a halott vére, és minden élő lélek meghalt, igen, ami a tengerben+ volt.

4 És a harmadik+ kiöntötte csészéjét a folyókba+ és a vizek forrásaiba. Azok pedig vérré váltak.+ 5 És hallottam, hogy a vizek fölött levő angyal ezt mondja: „Te, aki vagy, és aki voltál,+ a Lojális+, te igazságos vagy, mert ezeket a döntéseket hoztad,+ 6 hiszen szentek és próféták vérét ontották ki,+ te pedig vért adtál inniuk.+ Megérdemlik.”+ 7 És hallottam, hogy az oltár ezt mondja: „Igen, Jehova Isten, aki a Mindenható+ vagy, igazak és igazságosak bírói döntéseid.”+

8 És a negyedik+ kiöntötte csészéjét a napra, és a napnak megadatott, hogy tűzzel perzselje+ az embereket. 9 És nagy hőség perzselte az embereket, mégis káromolták az Isten nevét+, akinek megvan a hatalma+ e csapások fölött, és nem tanúsítottak megbánást, hogy dicsőséget adjanak+ neki.

10 És az ötödik kiöntötte csészéjét a vadállat+ trónjára. És elsötétült annak királysága,+ ők pedig a nyelvüket kezdték harapdálni fájdalmukban, 11 mégis káromolták+ az ég Istenét fájdalmaik és fekélyeik miatt, és nem bánták meg cselekedeteiket.

12 És a hatodik+ kiöntötte csészéjét az Eufráteszre+, a nagy folyóra, és kiszáradt annak vize,+ hogy elő legyen készítve az út a napkeletről jövő királyoknak.+

13 És láttam, hogy a sárkány+ szájából és a vadállat+ szájából és a hamis próféta+ szájából három tisztátalan ihletett kijelentés+ jön ki, melyek úgy néztek ki, mint a békák+. 14 Ezek valójában démonoktól ihletett kijelentések+, amelyek jeleket tesznek,+ és elmennek az egész lakott föld királyaihoz,+ hogy egybegyűjtsék+ őket a mindenható Isten nagy napjának+ háborújára.+

15 „Íme! Eljövök, mint a tolvaj.+ Boldog, aki ébren marad,+ és megőrzi felsőruháit, hogy ne járjon mezítelenül, és meg ne lássák szégyenét.”+

16 És egybegyűjtötték őket arra a helyre, melyet héberül Har-Magedonnak neveznek.+

17 És a hetedik kiöntötte csészéjét a levegőre+. Erre egy harsány hang+ jött a szentélyből, a trón felől, és ezt mondta: „Meglett!” 18 És villámok, hangok és mennydörgések támadtak, és olyan nagy földrengés+ támadt, amilyen nem volt még, amióta emberek vannak a földön+ — ilyen messze ható földrengés,+ ilyen nagy. 19 És a nagy város+ három részre szakadt, és a nemzetek városai elestek; és megemlékeztek Nagy Babilonról+ az Isten színe előtt, hogy odaadják neki az Isten dühödt haragja borának poharát+. 20 Továbbá minden sziget elmenekült, és a hegyeket nem találták.+ 21 És nagy jégeső+ esett az égből az emberekre, minden jégdarab közel egy talentum súlyú volt, és az emberek káromolták+ az Istent a jégeső+ csapása miatt, mert szokatlanul nagy volt annak csapása.