Bírák
5 Dalra fakadt+ aznap Debóra+ Bárákkal+, Abinoám fiával+ együtt, így szólva:
2 „Mivel szabadon lenghet a haj Izraelben a harcra,
Mivel a nép önként ajánlkozott,+
Áldjátok Jehovát!+
4 Jehova, amikor kijöttél Szeirből,+
Mikor kivonultál Edom mezejéről,+
Rengett a föld,+ csepegett az ég,+
A fellegek is víztől csepegtek.
6 Sámgárnak+, Anát fiának napjaiban,
Jáhelnek+ napjaiban nem jártak az ösvényeken,
S akik úton voltak, kerülő utakon mentek.+
7 Eltűntek a nyílt vidéken lakók, eltűntek Izraelben,+
Míg én, Debóra+, fel nem keltem,
Míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben.+
De aztán volt is harc a kapukban!+
Nem lehetett látni pajzsot és lándzsát
Még negyvenezernél sem Izraelben.+
10 Ti, kik sárgásvörös szamárkancán jártok,+
Ti, kik drága szőnyegeken ültök,
És ti, kik úton jártok,
Gondoljátok meg!+
11 Vizet osztók hangja a vízmerítő helyeken,+
Ott beszéli az el Jehova igazságos tetteit,+
A nála lakozóknak igazságos tetteit a nyílt vidéken, Izraelben.
Akkor Jehova népe lement a kapukhoz.
13 Akkor az életben maradtak lejöttek a fenségesekhez;
Jehova népe lejött hozzám az erősek ellen.
14 Efraimból származtak a völgyben levők,+
Veled együtt voltak, ó, Benjámin, a te néped között.
Mákirból+ jöttek a vezérek,
És Zebulontól azok, akik az írnoki eszközökkel bánnak.+
15 Issakár+ fejedelmei Debórával voltak,
És mint Issakár, olyan volt Bárák.+
A völgybe küldetett gyalog.+
Rúben csoportjai között hosszasan kutatták a szíveket.+
16 Miért ültél le a két nyeregtáska közé,
Hogy hallgasd a nyájakat hívó sípszót?+
Hisz Rúben csoportjai között hosszasan kutatták a szíveket.+
17 Gileád a Jordán túloldalán élt.+
Dán miért időzik a hajókon?+
Áser ott ücsörög a tengerparton,
Kikötőinél lakozik.+
21 Kison patakja elmosta őket,+
A hajdankor patakja, Kison patakja.+
Ó, én lelkem, lementél letiporni az erőseket!+
23 »Átkozzátok+ Mérozt — mondta Jehova angyala+ —,
Átkozzátok lakóit szüntelen,
Mert nem jöttek segíteni Jehovának,
Segíteni Jehovának a hatalmasokkal.«
24 Jáhel+, a kenita+ Héver felesége felettébb áldott az asszonyok közt,
Az asszonyok közt a sátorban felettébb áldott.+
26 Majd kezével a sátorcövekért nyúlt,
Jobb kezével a munkások sulykáért.+
Ütötte Siserát, átszúrta fejét,+
Szétzúzta, szétverte halántékát.
27 Az lábainál leroskadt, összeesett, ott hevert;
Lábai előtt leroskadt, összeesett;
Ahol leroskadt, ott esett össze legyőzötten.+
28 Az ablakból kinézett egy asszony,
Siserát várta anyja a rostély+ mögül:
»Miért késlekedik harci szekere?+
Miért késik szekereinek lódobogása?«+
29 Előkelő udvarhölgyei közül a bölcsek+ így feleltek neki,
De bizony ő maga is hasonlókat mondott magában:
30 »Vajon nem zsákmányra találtak, és most azon osztozkodnak?+
Egy anyaméh, két anyaméh minden életerős férfinak,+
Festett kelmék zsákmánya Siserának, festett kelmék zsákmánya,
Egy hímzett ruha, festett kelme, két hímzett ruha
A zsákmányolók nyakára.«
31 Így vesszen el minden ellenséged,+ ó, Jehova,
De akik szeretnek+, olyanok legyenek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl!”+
Az ország azután nyugalomban volt negyven esztendeig.+