Ruth

3 Naomi, az anyósa ekkor így szólt hozzá: „Lányom, nem kellene nyugvóhelyet+ keresnem neked, hogy jól menjen a sorod? 2 Hát nem rokonunk-e Boáz,+ akinek a szolgálóleányaival együtt dolgoztál? Nézd csak! Ma este árpát rostál+ a szérűn. 3 Te pedig fürödj meg, dörzsöld be magad olajjal,+ vedd fel a ruhádat,+ és menj le a szérűre. De ne mutatkozz a férfi előtt, míg be nem fejezte az evést és az ivást. 4 És amikor lefekszik, figyeld meg a helyet, ahová feküdt; aztán menj, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj le. Aztán majd ő megmondja, mit tegyél.”

5 Ő pedig így felelt neki: „Mindazt, amit mondasz, megteszem.” 6 Lement tehát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy az anyósa utasította. 7 Időközben Boáz evett, ivott, és szíve vidám volt.+ Aztán elment, hogy lefeküdjön a gabonahalom szélénél. Ruth pedig odalopódzott, felemelte lábánál a takarót, és lefeküdt. 8 Úgy éjfél körül a férfi felriadt. Előrehajolt hát, és látta, hogy egy nő fekszik a lábánál. 9 Így szólt: „Ki vagy te?” Erre az így felelt: „Ruth vagyok, a te rabszolgád. Terítsd rabszolgádra ruhádat, hiszen kiváltónk vagy.”+ 10 Az pedig így szólt: „Áldjon meg téged Jehova,+ lányom! Ez utóbb még jobban kimutattad szerető-kedvességedet+, mint először+, hiszen nem mentél a fiatal férfiak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Ne félj hát, lányom. Mindent, amit mondasz, megteszek érted,+ hiszen jól tudja mindenki népem kapujában, hogy nagyszerű asszony vagy.+ 12 Igaz ugyan, hogy én kiváltó vagyok,+ de van másik kiváltó is, aki közelebbi rokon, mint én.+ 13 Maradj itt ma éjjel, és ha reggel az a rokon kivált+ téged, ám legyen, váltson ki. De ha nincs kedvére, hogy kiváltson, akkor én magam váltalak ki; oly biztos ez, mint hogy él Jehova!+ Feküdj hát itt reggelig.”

14 Így Ruth a lábánál feküdt reggelig, majd korán felkelt, mielőtt még az emberek felismerhetnék egymást. Boáz pedig ezt mondta: „Meg ne tudják, hogy egy asszony kijött a szérűre!”+ 15 Majd hozzátette: „Hozd a köntöst, ami rajtad van, és tartsd ide.” Odatartotta hát, Boáz pedig kimért hat mérce árpát, reá tette, azután bement a városba.

16 Ruth pedig elment az anyósához, és az ezt kérdezte: „Ki vagy, lányom?” Majd Ruth elmesélt mindent, amit a férfi tett vele. 17 Ezt is mondta: „Ezt a hat mérce árpát adta nekem, mondván: »Ne menj üres kézzel az anyósodhoz.«”+ 18 Naomi pedig így felelt: „Légy nyugodt, lányom, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Mert ez a férfi nem nyugszik addig, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.”+