2Krónikák

32 Miután Ezékiás hűségesen véghez vitte ezeket,+ eljött Szanhérib, Asszíria királya, és megtámadta Júdát. Ostrom alá vette a megerősített városokat, hogy áttörve a falaikat elfoglalja őket.+

2 Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, hogy harcoljon Jeruzsálem ellen, 3 tanácskozott a fejedelmeivel és a harcosaival, és úgy határozott, hogy betömi a városon kívül levő vízforrásokat.+ Ők pedig támogatták őt. 4 Sok ember gyűlt össze, betömték az összes forrást meg a patakot, amely keresztülfolyt a területen, és ezt mondták: „Miért találjanak sok vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?”

5 Azonkívül elszántan újjáépítette az egész lerombolt falat, tornyokat emelt rá, kívül pedig emelt egy másik falat. Helyreállította Dávid városának a Dombját*+, és rengeteg fegyvert* meg pajzsot készített. 6 Hadvezéreket jelölt ki a nép fölé, összehívta őket a városkapu közterére, és így bátorította őket*: 7 „Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától,+ se a vele levő sokaságtól, mert többen vannak mivelünk, mint ővele.+ 8 Ővele emberi erő* van, de mivelünk Jehova Istenünk, hogy segítsen nekünk, és megvívja csatáinkat.”+ A nép pedig bátorságot merített Ezékiásnak, Júda királyának a szavaiból.+

9 Ezután Szanhérib, Asszíria királya, amikor egész haderejével és királyi pompájával* Lákisnál volt,+ elküldte a szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához, és az összes júdabelihez, aki Jeruzsálemben volt,+ ezekkel a szavakkal:

10 „Ezt kérdezi Szanhérib, Asszíria királya: »Miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok ostrom idején?+ 11 Vajon nem vezet félre titeket Ezékiás, hogy éhen és szomjan haljatok, amikor ezt mondja: ’Jehova Istenünk kiszabadít minket Asszíria királyának markából!’+ 12 Hát nem maga Ezékiás távolította el Istenetek* magaslatait+ meg oltárait+? És aztán nem ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ’Egyetlen oltár előtt hajoljatok meg, és azon áldozzatok, hogy felszálljon az áldozatok füstje!’+ 13 Hát nem tudjátok, mit tettem én és mit tettek ősapáim az országok összes népével?+ Ki tudták-e szabadítani a nemzetek istenei országukat a kezemből?+ 14 Az ősapáim által elpusztított nemzetek istenei közül melyik tudta kiszabadítani népét a kezemből? Hát a ti Istenetek képes volna erre?+ 15 Most azért ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen vagy félrevezessen titeket!+ Ne higgyetek neki, mert egyetlen nemzet vagy királyság istene sem volt képes kiszabadítani a népét kezemből és ősapáim kezéből. Mennyivel kevésbé fog kiszabadítani titeket a kezemből a ti Istenetek!«”+

16 Szolgái tovább gúnyolták Jehovát, az igaz Istent és az ő szolgáját, Ezékiást. 17 Szanhérib még leveleket is írt,+ hogy sértegesse Jehovát,+ Izrael Istenét, és gúnyolja őt. Ez állt bennük: „Az országok nemzeteinek isteneihez hasonlóan, akik nem tudták kiszabadítani népüket a kezemből,+ Ezékiás Istene sem fogja kiszabadítani népét a kezemből.” 18 Hangosan kiabáltak a zsidók nyelvén Jeruzsálem népének, amely a fal tetején volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, és így elfoglalhassák a várost.+ 19 Ugyanúgy gúnyolták Jeruzsálem Istenét, mint a föld népeinek isteneit, amelyek emberi kezek művei. 20 De Ezékiás király és Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia, kitartóan imádkoztak emiatt, segítségért kiáltva Istenhez, aki az égben van.+

21 Jehova pedig kiküldött egy angyalt, és megsemmisített minden erős harcost,+ vezetőt meg vezért Asszíria királyának a táborában, így az megszégyenülve tért vissza földjére. Később bement istenének a házába*, és a saját fiai közül néhányan megölték karddal.+ 22 Jehova tehát megmentette Ezékiást és Jeruzsálem lakosait Szanhéribnak, Asszíria királyának és mindenki másnak a kezéből, és nyugalmat adott nekik minden oldalról. 23 Sokan hoztak ajándékokat Jehovának Jeruzsálembe, meg értékes dolgokat Ezékiásnak,+ Júda királyának, és ezután az összes nemzet nagy tiszteletben tartotta őt.

24 Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt. Imádkozott Jehovához,+ ő pedig válaszolt neki, és adott neki egy jelet*.+ 25 Ezékiás azonban nem volt hálás azért a jóért, ami történt vele, mert a szíve felfuvalkodott. Isten ezért megharagudott rá és Júdára meg Jeruzsálemre. 26 Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott, megalázta magát+ Jeruzsálem lakóival együtt, és Jehova haragja nem sújtott le rájuk Ezékiás napjaiban.+

27 Ezékiás igen gazdag lett, és rendkívüli dicsőséget szerzett.+ Raktárakat+ készített magának az ezüst, az arany, az értékes kövek, a balzsamolaj, a pajzsok és minden kívánatos dolog számára. 28 A gabonatermésnek, az újbornak és az olajnak is készített raktárakat, továbbá istállókat mindenféle állatnak és aklokat a nyájaknak. 29 Városokat is épített magának, és rengeteg állata, nyája és csordája lett, mert igen nagy vagyont adott neki Isten. 30 Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon+ vizének felső forrását+, és levezette azt nyugatra, egyenesen Dávid városába+. Ezékiás minden munkájában sikeres volt. 31 Ám amikor Babilon fejedelmei elküldték hozzá a követeiket, hogy az országban történt jel*+ felől kérdezősködjenek,+ az igaz Isten magára hagyta őt, hogy próbára tegye,+ és megtudja, mi van a szívében.+

32 Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, és odaadó szeretetből fakadó tetteit,+ le vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában,+ Júda és Izrael királyainak a könyvében.+ 33 Végül Ezékiás meghalt, és eltemették őt a Dávid fiainak sírhelyeihez vivő emelkedőn.+ Egész Júda és Jeruzsálem lakossága kifejezte iránta a tiszteletét, amikor meghalt. A fia, Manassé lett a király utána.