Ézsaiás
6 Abban az évben, amikor Uzziás király meghalt,+ láttam Jehovát, amint egy fenséges és kiemelkedő trónon ült,+ és a ruhájának a szárnyai betöltötték a templomot. 2 Szeráfok álltak felette. Mindegyiknek hat szárnya volt. Kettővel az arcukat takarták el*, kettővel a lábukat, és kettővel repültek.
3 Így kiáltott az egyik a másiknak:
„Szent, szent, szent a seregek Jehovája!+
Dicsősége betölti az egész földet.”
4 És az ajtófélfák megremegtek a kiáltástól*, és a ház megtelt füsttel.+
5 Akkor így szóltam: „Jaj nekem!
Végem van,*
hiszen tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,+
mert magát a királyt, a seregek Jehováját látták szemeim!”
6 Ekkor az egyik szeráf odarepült hozzám. A kezében izzó szén volt,+ amelyet fogóval vett el az oltárról.+ 7 Megérintette vele a számat, és így szólt:
„Ez most hozzáért ajkaidhoz.
Vétked el lett távolítva,
és Isten megbocsátotta a bűneidet.”
8 Ezután hallottam, hogy Jehova ezt kérdezi: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?”+ Akkor ezt mondtam: „Itt vagyok én! Küldj engem!”+
9 Ő így folytatta: „Menj, és mondd meg ennek a népnek:
»Újra meg újra hallani fogjátok az üzenetet,
de nem értitek meg.
Újra meg újra látni fogjátok azt,
de nem juttok ismerethez.«+
10 Tedd érzéketlenné ennek a népnek a szívét,+
és süketté a fülét,+
tapaszd össze a szemüket,
hogy ne lássanak a szemükkel,
ne halljanak a fülükkel,
hogy szívük ne értsen,
és ne térjenek meg, és ne gyógyuljanak meg!+”
11 Erre ezt kérdeztem: „Meddig, ó, Jehova?” Ő így felelt:
„Míg a városok romba nem dőlnek és lakatlanok nem lesznek,
a házakban nem marad ember,
a föld pedig puszta és elhagyatott nem lesz.+
13 De lesz még benne egy tizedrész, melyet újra fölégetnek, mint egy nagy fát, és mint egy tölgyfát, melyeknek megmarad a tönkje, miután kivágták. Egy szent mag* lesz a tönkje.”