1Korintusz

10 Testvérek, szeretném, ha tudnátok, hogy ősapáink mindnyájan a felhő+ alatt voltak, átmentek a tengeren,+ 2 megkeresztelkedtek Mózesbe a felhő és a tenger által, 3 ugyanazt az Istentől származó ételt ették,+ 4 és ugyanazt az Istentől származó italt itták+. Mert abból a sziklából ittak, amely mintha követte volna őket. Ezt a sziklát Isten adta, és Krisztust jelképezi*.+ 5 A legtöbbjük azonban nem nyerte el Isten tetszését, hiszen meghaltak a pusztában.+

6 A történtekből tanulságokat vonhatunk le,* hogy ne kívánjunk ártalmas dolgokat, ahogy ők kívántak.+ 7 Se bálványimádókká ne váljunk, mint egyesek közülük, ahogy meg van írva: „A nép leült enni és inni. Majd felkeltek mulatozni.”+ 8 És ne is éljünk szexuális erkölcstelenségben*, mint ahogy egyesek közülük szexuális erkölcstelenséget* követtek el, és aztán egyetlen nap 23 000-en haltak meg.+ 9 Jehovát* se tegyük próbára,+ mint ahogy egyesek közülük próbára tették, és aztán megmarták őket a kígyók, és meghaltak.+ 10 És zúgolódók se legyünk, mint ahogy egyesek zúgolódtak közülük,+ és aztán megölte őket a pusztító.+ 11 Mindez azért történt velük, hogy tanuljunk belőle, és figyelmeztetésül írták le nekünk,+ akik a világrendszerek végén élünk.

12 Ezért aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen.+ 13 Csak olyan kísértés ér benneteket, ami másokat is.+ De Isten hűséges, és nem fogja engedni, hogy olyan kísértés érjen titeket, amit már nem tudtok elviselni,+ hanem amikor kísértés ér titeket, a kivezető utat is elkészíti, hogy ki tudjatok tartani.+

14 Így hát, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!+ 15 Úgy szólok hozzátok, mint tisztán látó emberekhez, ítéljétek meg ti magatok, amit mondok. 16 Az áldás pohara, melyet megáldunk, vajon nem azt jelképezi, hogy hasznot merítünk Krisztus véréből?+ A kenyér, melyet megtörünk, vajon nem azt jelképezi, hogy hasznot merítünk Krisztus testéből?+ 17 Mivel egy kenyér van, mi, noha sokan vagyunk, egy test vagyunk,+ mert mindnyájan abból az egy kenyérből eszünk.

18 Vegyük az izraelitákat. Amikor az oltáron felajánlott áldozatokból ettek, az vajon nem olyan volt, mintha Istennel ettek volna?+ 19 Mit mondjak hát? Hogy a bálványáldozat vagy a bálvány számít valamit? 20 Nem, hanem azt mondom, hogy amiket a nemzetek áldoznak, a démonoknak áldozzák, és nem Istennek.+ Én pedig nem akarom, hogy a démonokkal+ osztozzatok. 21 Nem ihattok Jehova* poharából is, és a démonok poharából is. Nem ehettek „Jehova* asztaláról”+ is, és a démonok asztaláról is. 22 Vagy „féltékennyé tesszük Jehovát*”?+ Csak nem vagyunk erősebbek nála?

23 Mindent szabad, de nem minden hasznos. Mindent szabad, de nem minden épít+. 24 Senki se keresse a maga hasznát, hanem a másikét.+

25 Bármit megehettek, amit a húspiacon árulnak, ne kérdezősködjetek a lelkiismeretetek miatt, 26 mert „Jehováé* a föld, és minden, ami rajta van”.+ 27 Ha egy nem hívő meghív benneteket, és ti el akartok menni, egyetek meg mindent, amit elétek tesz, ne kérdezősködjetek a lelkiismeretetek miatt. 28 De ha valaki azt mondja nektek: „Áldozatként bemutatott étel ez”, ne egyetek amiatt, aki ezt mondta, és a lelkiismeret miatt.+ 29 Nem a ti lelkiismeretetekre gondolok, hanem a másik emberére. Mert nem akarom, hogy a másik személy lelkiismerete megítéljen amiatt, ahogy a szabadságomat használom.+ 30 Vajon jó, ha eszek, és hálát adok érte Istennek, ha mások viszont megítélnek emiatt?+

31 Így tehát akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!+ 32 Vigyázzatok, hogy se zsidóknak, se görögöknek, se Isten gyülekezetének ne adjatok okot a botránkozásra,+ 33 mint ahogy én is igyekszem mindenkinek mindenben a kedvére tenni, nem a magam hasznát keresve,+ hanem inkább sok emberét, hogy megmenekülhessenek.+