15 Nátán ezután elment a házába.

Jehova pedig csapással sújtotta a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, és az megbetegedett.

19 Amikor Dávid észrevette, hogy a szolgái sugdolóznak, megértette, hogy a gyermek meghalt. Így szólt hát a szolgáihoz: „Meghalt a gyermek?” Ezt válaszolták: „Meg.”

10 Amnon most ezt mondta Támárnak: „Hozd be az ételt* a hálószobába, és szolgáld fel, hogy ehessek.” Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket testvéréhez, Amnonhoz a hálószobába. 11 Amikor odavitte azokat neki, hogy egyen, Amnon megragadta őt, és ezt mondta neki: „Gyere, feküdj le velem, húgom!” 12 De az így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Ne alázz meg engem, mert nem szabad ilyet tenni Izraelben.+ Ne kövesd el ezt a gyalázatos tettet!+ 13 Hogyan tudnék együtt élni ezzel a szégyennel? Téged pedig gyalázatos emberként fognak számontartani Izraelben. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.” 14 De ő nem akart hallgatni rá, hanem leteperte, és megalázta őt azzal, hogy megerőszakolta. 15 Amnon ezután mélységesen meggyűlölte őt. A gyűlölete nagyobb volt a szerelemnél, melyet korábban érzett iránta. Ezt mondta hát neki: „Kelj fel, és menj innen!”

14 Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Gyertek, fussunk,+ különben egyikünk sem menekül meg Absolontól! Igyekezzetek, nehogy utolérjen bennünket, pusztulást hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!+”