Március 27., szerda
„Tegyétek első helyre az életetekben a királyságot” (Máté 6:33).
A tanítványok nagyon szomorúak voltak, amikor az Uruk meghalt. Nemcsak a szeretett barátjukat veszítették el, hanem úgy érezték, minden reményük szertefoszlott (Luk 24:17–21). De miután Jézus feltámadt, és megjelent nekik, megértették, milyen szerepe van a próféciák beteljesedésében. Emellett egy fontos feladatot bízott rájuk (Luk 24:26, 27, 45–48). Mire felment az égbe, a tanítványok bánata örömre fordult. Boldogok voltak, mivel tudták, hogy az Uruk él, és támogatni fogja őket a megbízatásukban. Ez az öröm pedig arra indította őket, hogy szakadatlanul szolgálják és dicsőítsék Istent (Luk 24:52, 53; Csel 5:42). Hozzájuk hasonlóan nekünk is az első helyre kell tennünk a királyságot. Bár a szolgálat kitartást kíván meg tőlünk, Jehova azt ígéri, hogy bőségesen megáld minket az erőfeszítéseinkért (Péld 10:22). w23.01 30–31. o., 15–16. bek.
Emlékünnepi bibliaolvasás: (niszán 16-a eseményei, nappal) Márk 16:2–8
Március 28., csütörtök
„A porba térsz vissza” (1Móz 3:19).
Mi biztosan nem szeretnénk fellázadni Jehova ellen. Ebben segít az, ha egyre jobban megismerjük a tulajdonságait és a gondolkodását, mert így még jobban fogjuk szeretni őt. Gondolkodjunk el Ábrahám példáján. Ő nagyon szerette Jehovát, ezért még akkor sem lázadt fel ellene, amikor nem értette, hogy Jehova miért hozott meg egy bizonyos döntést. Például, amikor Jehova úgy döntött, hogy elpusztítja Szodomát és Gomorrát, Ábrahám attól félt, hogy talán az igazságos emberek is meg fognak halni a gonoszokkal együtt. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartotta, hogy „az egész föld bírája” igazságtalanul járjon el. Ezért tiszteletteljesen több kérdést is feltett Jehovának, ő pedig türelmesen válaszolt. Így végül Ábrahám megértette, hogy Jehova minden egyes ember szívét figyeli, és sosem pusztít el ártatlanokat (1Móz 18:20–32). w22.08 28. o., 9–10. bek.
Március 29., péntek
„A megbízható ember megtartja a titkot” (Péld 11:13).
Amikor i. e. 455-ben Nehémiás kormányzó elkészült Jeruzsálem falainak a helyreállításával, megbízható férfiakat keresett, hogy rájuk bízza a város irányítását. Köztük volt Hanánia is, az erőd fejedelme. Őt úgy jellemzi a Biblia, hogy „igen megbízható férfi volt, és jobban tisztelte az igaz Istent, mint sokan mások” (Neh 7:2). Hanánia nagyon szerette Jehovát, és semmiképp sem akart csalódást okozni neki, ezért igyekezett lelkiismeretesen ellátni a feladatait. Ezek a tulajdonságok nekünk is segíthetnek abban, hogy odaadóan végezzük Jehova szolgálatát. Tikikusz is olyan testvér volt, akire Pál számíthatott a szolgálata során. Úgy jellemezte őt, hogy „az Úr hű szolgája” (Ef 6:21, 22). Nemcsak azt bízhatta rá jó szívvel, hogy elvigye a leveleit a kolosszéi és az efézusi keresztényeknek, hanem azt is, hogy vigasztalja és bátorítsa őket. Tikikusz hozzáállása azokra a buzgó testvérekre emlékeztet minket, akik ma lelkiismeretesen ellátják a gyülekezeti feladatokat (Kol 4:7–9). w22.09 9. o., 5–6. bek.