MÓZES ELSŐ KÖNYVE
1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.+
2 A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek*+ színén. És Isten tevékeny ereje*+ lebegett a vizek+ felett.
3 Ekkor Isten ezt mondta: „Legyen világosság!” És világosság lett.+ 4 Isten ezek után látta, hogy a világosság jó, és hozzáfogott, hogy elválassza a világosságot a sötétségtől. 5 És Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának.+ És eljött az este, majd a reggel. Ez volt az első nap.
6 Ezután ezt mondta Isten: „Legyen boltozat+ a vizek között, és váljanak szét a vizek a vizektől!”+ 7 Isten ekkor elkészítette a boltozatot, és szétválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől.+ És ez így is lett. 8 Isten elnevezte a boltozatot égnek. És eljött az este, majd a reggel. Ez volt a második nap.
9 Ezután ezt mondta Isten: „Gyűljenek egy helyre az ég alatt lévő vizek, és jelenjen meg a szárazföld!”+ És ez így is lett. 10 Isten elnevezte a száraz részt földnek+, az egybegyűjtött vizeket pedig tengernek+. És látta Isten, hogy ez jó.+ 11 Majd ezt mondta Isten: „Hajtson a föld füvet, maghozó növényzetet és gyümölcsfákat a nemük szerint, melyeknek a gyümölcsében mag van!” És ez így is lett. 12 Azóta a föld füvet hajt, maghozó növényzetet+ és gyümölcsfákat a nemük szerint, melyeknek a gyümölcsében mag van. És látta Isten, hogy ez jó. 13 És eljött az este, majd a reggel. Ez volt a harmadik nap.
14 Ezután ezt mondta Isten: „Legyenek világítótestek* az égbolton,+ hogy megkülönböztessék a nappalt az éjszakától,+ és jelezzék az időszakokat, napokat és éveket!+ 15 Szolgáljanak világítótestekként az égbolton, hogy megvilágítsák a földet!” És ez így is lett. 16 Isten ezután megalkotta a két nagy világítótestet – a nagyobbat, hogy uralkodjon a nappalon,+ a kisebbet pedig, hogy uralkodjon az éjszakán –, valamint a csillagokat.+ 17 Isten tehát az égboltra helyezte őket, hogy megvilágítsák a földet, 18 hogy uralkodjanak nappal és éjszaka, valamint hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől.+ És látta Isten, hogy ez jó. 19 És eljött az este, majd a reggel. Ez volt a negyedik nap.
20 Ezután ezt mondta Isten: „Pezsdüljenek a vizek élőlényektől*, és repüljenek repdeső teremtmények a föld felett az égbolton!”+ 21 És Isten megteremtette a maguk neme szerint a nagy tengeri élőlényeket*, és mindenféle élőlényt*, amely a vizekben mozog és nyüzsög, és mindenféle szárnyas repdeső teremtményt a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Isten ezután megáldotta őket, ezt mondva: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét,+ és a repdeső teremtmények is sokasodjanak a földön!” 23 És eljött az este, majd a reggel. Ez volt az ötödik nap.
24 Ezután ezt mondta Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket* a nemük szerint: háziállatokat, csúszó-mászó állatokat* és vadállatokat a földön a maguk neme szerint!”+ És ez így is lett. 25 Isten ezután megalkotta a föld vadállatait a nemük szerint, a háziállatokat a nemük szerint, és minden földön csúszó-mászó állatot a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó.
26 Ezután ezt mondta Isten: „Alkossunk+ embert, aki hasonlít ránk,+ és olyan, mint mi*.+ Uralkodjon a tenger halain, az ég repdeső teremtményein, a háziállatokon, az egész földön, és minden földön csúszó-mászó állaton.”+ 27 Isten ezután megteremtette az embert, úgy, hogy az hasonlítson rá, és olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.+ 28 Majd Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, népesítsétek be a földet,+ és hajtsátok uralmatok alá!+ Uralkodjatok+ a tenger halain, az ég repdeső teremtményein, és minden élőlényen, amely a földön mozog!”
29 Ezután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden maghozó növényt az egész földön, és minden fát, melynek a gyümölcsében mag van, hogy ezek ennivalót adjanak nektek.+ 30 És a föld valamennyi vadállatának, az ég valamennyi repdeső teremtményének, és mindennek, ami a földön mozog, és amiben élet* van, eledelül adok minden zöld növényt.”+ És ez így is lett.
31 Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és mindaz nagyon jó volt.+ És eljött az este, majd a reggel. Ez volt a hatodik nap.
2 Így készült el az ég és a föld, és minden, ami rajtuk van*.+ 2 A hetedik napra Isten végzett a munkájával, és miután elvégezte minden munkáját, a hetedik napon megpihent.+ 3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon pihent meg, miután elvégezte a teremtői munkáját. Megalkotott mindent, amit eltervezett.
4 Ez a története az ég és a föld teremtésének, amikor azok meg lettek teremtve, amely napon Jehova* Isten földet és eget alkotott.+
5 Ekkor még sem bokor, sem más növény nem volt a földön, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet. 6 De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész felszínét.
7 És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából+, és az orrába lehelte az élet leheletét+, így lett az ember élő emberré*.+ 8 Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben+, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált.+ 9 És Jehova Isten a földön mindenféle fát ültetett, amely szemet gyönyörködtető, és eledelnek jó. Az élet fáját+ is elültette a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.+
10 Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt. 11 Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található. 12 Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is. 13 A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Hiddekel*+; ez az, amelyik Asszíria+ keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz+.
15 Jehova Isten pedig az embert az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt.+ 16 Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig.+ 17 De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz+.”
18 Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, aki kiegészíti őt.”+ 19 És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az ég minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. És minden élőlénynek* az lett a neve, amit az ember adott neki.+ 20 Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az ég repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az embernek nem volt segítője, aki kiegészítené őt. 21 Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre. Miközben az aludt, kivett egyet a bordái közül, és összezárta ott a húst. 22 Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.+
23 Az ember ekkor ezt mondta:
„Ez már végre csontomból való csont,
és testemből való test.
Asszonynak nevezzék,
mivel a férfiból lett kivéve.”+
24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez,* és egy testté lesznek.+ 25 Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek+ voltak, mégsem szégyellték.
3 A kígyó+ pedig óvatosabb* volt minden vadállatnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek minden fáról a kertben?”+ 2 Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.+ 3 De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta:+ »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, mert különben meghaltok.«” 4 A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg.+ 5 Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”+
6 Az asszony pedig látta, hogy a fa gyümölcse evésre jó, olyan, ami kívánatos a szemnek. Igen, a fára jó volt ránézni. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle.+ Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett.+ 7 Ekkor felnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.+
8 Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt, és az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten elől a kert fái között. 9 Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: „Hol vagy?” 10 Az végül így felelt: „Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.” 11 Isten erre ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen+ vagy? Talán ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?+” 12 Az ember így folytatta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.” 13 Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”+
14 Ezután Jehova Isten így szólt a kígyóhoz+: „Mivel ezt tetted, legyél átkozott minden háziállat és vadállat között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján. 15 És ellenségeskedést+ idézek elő közted+ és az asszony+ között, a te utódod*+ és az ő utódja*+ között. Az* összezúzza a fejed,+ te pedig annak sarkát sebzed meg*.+”
16 Az asszonynak ezt mondta: „Nagyon megnövelem terhességed fájdalmát. Fájdalommal szülsz gyermekeket, és sóvárogni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
17 Ádámhoz* pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy arról »ne egyél«,+ átkozott legyen a föld miattad.+ Gyötrelmes fáradozással fogsz hozzájutni a terméséhez* életed minden napján.+ 18 Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned. 19 Arcod verítékével eszed a kenyered*, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból lettél.+ Mert por vagy, és a porba térsz vissza.+”
20 Ádám ezután Évának* nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja.+ 21 Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, hogy felöltöztesse őket.+ 22 Azután így szólt Jehova Isten: „Az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz.+ Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról+ is, hogy egyen róla, és örökké* éljen. . .” 23 Jehova Isten ekkor kiűzte őt az Éden kertjéből+, hogy művelje a földet, amelyből lett.+ 24 Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat+ állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
4 Ádám együtt volt Évával, a feleségével, és Éva terhes lett.+ Amikor megszülte Káint+, ezt mondta: „Fiút szültem Jehova segítségével.” 2 Később megszülte annak testvérét is, Ábelt+.
Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földműves. 3 Történt egy kis idő múlva, hogy Káin áldozatot vitt Jehovának a föld terméséből. 4 Ábel pedig nyája első elléséből vitt,+ azok hájas részeivel együtt. Míg Ábelben és az áldozatában Jehova örömét lelte,+ 5 Káinban és az áldozatában egyáltalán nem. Káin ekkor nagyon haragos és lehangolt lett. 6 Jehova erre így szólt Káinhoz: „Miért lettél olyan haragos és lehangolt? 7 Ha jót cselekszel, akkor vajon nem fogadlak újra a kegyembe*? De ha nem cselekszel jót, akkor a bűn ott lapul az ajtónál, és uralkodni akar feletted. Felülkerekedsz majd rajta?”
8 Káin ezután ezt mondta Ábelnek, a testvérének: „Menjünk ki a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Káin rátámadt Ábelre, a testvérére, és megölte.+ 9 Jehova később ezt kérdezte Káintól: „Hol van Ábel, a testvéred?” Káin pedig ezt mondta: „Nem tudom. Talán őriznem kellene a testvéremet?” 10 Isten erre így szólt: „Mit tettél? Halld meg! Testvéred vére kiált hozzám a földről.+ 11 Most azért legyél átkozott: száműzlek arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja a testvéred vérét, melyet a te kezed ontott ki.+ 12 Amikor a földet műveled, az nem adja meg neked termését*. Vándor és menekült leszel a földön.” 13 Káin erre ezt mondta Jehovának: „Túl nagy a vétkemért kapott büntetés ahhoz, hogy elviseljem. 14 A mai napon elűzöl engem a földről*, és rejtve leszek színed elől. Vándor és menekült leszek a földön, és ha valaki rám talál, biztosan megöl.” 15 Jehova erre ezt mondta neki: „Ez esetben, ha valaki megöli Káint, hétszeresen állnak bosszút rajta.”
Jehova ekkor megjelölte Káint, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. 16 Káin ezután elment Jehova elől, és a száműzetés földjén* telepedett le, Édentől+ keletre.
17 Káin ezután együtt volt a feleségével,+ az pedig terhes lett, és megszülte Énókot. Majd Káin épített egy várost, és azt a fiáról Énóknak nevezte. 18 Később Énóknak fia született, Irád. Majd Irádnak fia született, Mehujáel, Mehujáelnek fia született, Metusáel, és Metusáelnek fia született, Lámek.
19 Lámeknek pedig két felesége volt. Az elsőnek Áda, a másodiknak pedig Cilla volt a neve. 20 Áda megszülte Jábált. Ő lett a sátorban lakók és az állattartók ősapja. 21 Testvérének a neve Jubál volt. Ő lett az ősapja minden hárfásnak és síposnak*. 22 Cilla pedig megszülte Tubál-Káint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsát. Tubál-Káin lánytestvére Naáma volt. 23 Majd Lámek ezekkel a szavakkal szólt feleségeihez, Ádához és Cillához:
„Halljátok szavam, Lámek feleségei,
fordítsátok fületek beszédemre:
Férfit öltem, mert megsebzett,
igen, ifjat öltem, mert megütött.
25 Ádám ismét együtt volt a feleségével, és a felesége fiút szült, akit Sétnek*+ nevezett el, mert ahogy mondta: „Isten másik utódot* adott* nekem Ábel helyett, mivel Káin megölte őt.”+ 26 Sétnek is született egy fia, akit Énósnak+ nevezett el. Abban az időben kezdték káromolni* Jehova nevét.
5 Ez Ádám történetének a könyve. Amely napon Isten megteremtette Ádámot, a hasonlatosságára alkotta őt.+ 2 Férfinak és nőnek teremtette őket.+ A teremtésük+ napján megáldotta és embernek* nevezte el őket.
3 Ádám 130 éves volt, amikor fia született, aki olyan volt, mint ő, és hasonlított rá, és Sétnek+ nevezte el. 4 Sét születése után Ádám még 800 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 5 Ádám összesen 930 évet élt, majd meghalt+.
6 Sét 105 éves volt, amikor megszületett a fia, Énós+. 7 Énós születése után Sét még 807 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 8 Sét összesen 912 évet élt, majd meghalt.
9 Énós 90 éves volt, amikor megszületett a fia, Kénán. 10 Kénán születése után Énós még 815 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 11 Énós összesen 905 évet élt, majd meghalt.
12 Kénán 70 éves volt, amikor megszületett a fia, Mahalalel+. 13 Mahalalel születése után Kénán még 840 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 14 Kénán összesen 910 évet élt, majd meghalt.
15 Mahalalel 65 éves volt, amikor megszületett a fia, Járed+. 16 Járed születése után Mahalalel még 830 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 17 Mahalalel összesen 895 évet élt, majd meghalt.
18 Járed 162 éves volt, amikor megszületett a fia, Énók+. 19 Énók születése után Járed még 800 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 20 Járed összesen 962 évet élt, majd meghalt.
21 Énók 65 éves volt, amikor megszületett a fia, Metusélah+. 22 Metusélah születése után Énók még 300 éven át az igaz Istennel* járt*. Időközben születtek még fiai és lányai. 23 Énók összesen 365 évet élt. 24 Énók szüntelenül az igaz Istennel járt*.+ Aztán senki sem látta többé, mert Isten elvitte őt.+
25 Metusélah 187 éves volt, amikor megszületett a fia, Lámek+. 26 Lámek születése után Metusélah még 782 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 27 Metusélah összesen 969 évet élt, majd meghalt.
28 Lámek 182 éves volt, amikor született egy fia. 29 Noénak*+ nevezte el, és ezt mondta: „Ő vigaszt nyújt* nekünk, mert kemény munkát kell végeznünk kezünk gyötrelmes fáradozásával, hiszen Jehova megátkozta a földet.”+ 30 Noé születése után Lámek még 595 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai. 31 Lámek összesen 777 évet élt, majd meghalt.
32 Noé elmúlt 500 éves, amikor megszülettek a fiai, Sém+, Hám+ és Jáfet+.
6 Történt pedig, hogy amikor az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és lányaik születtek, 2 az igaz Isten fiai*+ felfigyeltek rá, hogy az emberek lányai szépek, és akit csak akartak, feleségül vettek. 3 Jehova ekkor ezt mondta: „Szellemem nem fogja a végtelenségig elviselni az embert,+ mivel csak hús-vér lény*. Napjai ezért 120 évet tegyenek ki.”+
4 Azokban a napokban, és azután is, nefilek* voltak a földön. Abban az időben az igaz Isten fiai nemi kapcsolatot létesítettek az emberek lányaival, és azok fiúkat szültek nekik. Ők voltak a híres hatalmasok az ősidőkben.
5 Jehova tehát látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve szüntelenül csak rosszra hajlik.+ 6 Jehova ezért bánta*, hogy embert alkotott a földön, és bánkódott a szívében*.+ 7 Így hát Jehova ezt mondta: „Eltörlöm a föld színéről az embereket, akiket teremtettem. Az embereket, és velük együtt a háziállatokat, a csúszó-mászó állatokat és az ég repdeső teremtményeit, mert sajnálom, hogy megalkottam őket.” 8 De Noé kedves volt Jehova szemében.
9 Ez Noé története:
Noé igazságos férfi volt.+ Feddhetetlen* a kortársai között*. Noé az igaz Istennel járt*.+ 10 Idővel Noénak három fia született: Sém, Hám és Jáfet.+ 11 A föld pedig romlottá vált az igaz Isten előtt, és megtelt a föld erőszakkal. 12 Isten tehát a földre tekintett, és látta, hogy az romlott,+ mert minden ember* romlottan cselekedett.+
13 Isten ezután ezt mondta Noénak: „Úgy határoztam, hogy véget vetek minden hús-vér lény életének, mert a föld megtelt erőszakossággal miattuk. Most pedig elpusztítom őket a földdel együtt.+ 14 Készíts magadnak bárkát* gyantatartalmú fából.+ Készíts a bárkába rekeszeket, és kívül-belül vond be a bárkát kátránnyal*+. 15 A következőképpen készítsd el a bárkát: a hossza 300 könyök* legyen, a szélessége 50 könyök, és a magassága 30 könyök. 16 A bárkán felülről egy könyökre készíts egy ablakot*, hogy beszűrődhessen a fény. A bárka bejárata oldalt legyen.+ Készíts egy alsó, egy középső és egy felső szintet.
17 Én pedig vízözönt+ hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt*, amelyben az élet lehelete* van. Minden elpusztul, ami a földön van.+ 18 Veled azonban szövetséget kötök. Menj be a bárkába, te és veled együtt a fiaid, a feleséged és fiaidnak a feleségei.+ 19 Mindenféle élőlényből+ kettőt vigyél be a bárkába – egy hímet és egy nőstényt –,+ hogy veled együtt életben maradjanak. 20 A repdeső teremtményekből a nemük szerint, a háziállatokból a nemük szerint, a földön csúszó-mászó mindenféle állatból a maga neme szerint, mindből kettő fog bemenni hozzád, hogy életben maradjanak.+ 21 Te pedig gyűjts be magadnak mindenféle ennivalót+, hogy legyen ennivalód neked is, meg az állatoknak is.”
22 És Noé mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett.+
7 Jehova ezután ezt mondta Noénak: „Menj be te és az egész családod a bárkába, mert téged igazságosnak találtalak ebben a nemzedékben.+ 2 Minden tiszta állatból hetet* vigyél magaddal,+ hímet és nőstényt; minden tisztátalan állatból csak kettőt: egy hímet és egy nőstényt; 3 az ég repdeső teremtményeiből is hetet*, hímet és nőstényt, hogy fennmaradjanak az egész földön.+ 4 Mert már csak hét nap, és esőt+ bocsátok a földre 40 nap és 40 éjjel;+ és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”+ 5 És Noé mindent úgy tett, ahogyan Jehova parancsolta neki.
6 Noé 600 éves volt, amikor a vízözön elárasztotta a földet.+ 7 Noé a vízözön előtt bement a bárkába a fiaival, a feleségével, valamint fiainak a feleségeivel.+ 8 Mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, minden repdeső teremtményből és mindabból, ami él és mozog a földön,+ 9 kettesével bementek Noéhoz a bárkába, hím és nőstény, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta Noénak. 10 Hét nappal később eljött a vízözön a földre.
11 Noé életének 600. évében, a 2. hónap 17. napján feltört a hatalmas, mély vizek összes forrása, és megnyíltak az ég zsilipjei.+ 12 Negyven nap és negyven éjjel ömlött az eső a földre. 13 Ezen a napon ment be Noé a bárkába a fiaival, Sémmel, Hámmal meg Jáfettel,+ valamint a feleségével és fiainak a három feleségével.+ 14 Velük együtt bement minden vadállat a maga neme szerint, minden háziállat a maga neme szerint, minden csúszó-mászó állat a földön a maga neme szerint, minden repdeső teremtmény a maga neme szerint, minden madár, minden szárnyas teremtmény. 15 Kettesével mentek be Noéhoz a bárkába minden állatból*, amelyben az élet lehelete* volt. 16 Hím és nőstény ment be mindenféle állatból*, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta Noénak. Jehova ezután bezárta az ajtót.
17 Negyven napig egyre csak esett az eső a földön, és a víz egyre csak emelkedett, majd felemelte a bárkát, és az magasan a föld felett, a víz színén úszott. 18 A víz egyre áradt, és egyre magasabbra emelkedett a földön, de a bárka továbbra is a víz felszínén úszott. 19 A víz pedig annyira elárasztotta a földet, hogy ellepett minden magas hegyet az egész ég alatt.+ 20 A víz 15 könyökkel* emelkedett a hegyek fölé.
21 Így hát elpusztult a földön minden élőlény*, mely élt és mozgott:+ a repdeső teremtmények, a háziállatok, a vadállatok, a nyüzsgő állatok és az összes ember.+ 22 Minden, ami a szárazföldön volt, vagyis minden, aminek az orrában az élet lehelete*+ volt, meghalt. 23 Isten tehát eltörölt mindent, ami a föld színén volt; embereket, négylábú állatokat, csúszó-mászó állatokat és az ég repdeső teremtményeit. Mindet eltörölte a földről.+ Csak Noé és azok maradtak életben, akik vele voltak a bárkában.+ 24 És a víz még 150 napig árasztotta el a földet.+
8 Isten nem feledkezett meg* Noéról, valamint a vadállatokról és a háziállatokról, amelyek Noéval voltak a bárkában.+ Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett. 2 A mély vizek forrásai bezárultak, és az ég zsilipjei is, így az égből szakadó eső is elállt.+ 3 A víz kezdett szép lassan visszahúzódni a földről, majd 150 nap múlva leapadt. 4 A 7. hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben. 5 A víz egyre csak apadt a 10. hónapig. A 10. hónap 1. napján előtűntek a hegycsúcsok.+
6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárkán az ablakot+, amelyet készített. 7 Azután kiengedett egy hollót, és az kint repdesett, és mindig visszatért, míg a víz fel nem száradt a földről.
8 Később kiengedett egy galambot is, hogy meglássa, vajon leapadt-e a víz a föld felszínén. 9 De a galamb nem tudott mire rászállni*, ezért visszarepült hozzá a bárkába, ugyanis még víz borította az egész föld felszínét.+ Noé pedig kinyújtotta a kezét, és bevette a galambot a bárkába. 10 Várt még hét napot, és újra kiengedte a galambot a bárkából. 11 Amikor a galamb estefelé visszatért hozzá, Noé látta, hogy frissen szakított olajfalevél van a csőrében! Ebből tudta, hogy a víz leapadt a földön.+ 12 Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá.
13 Történt pedig Noé életének 601. évében,+ az 1. hónap 1. napján, hogy a víz felszáradt a földről. És Noé megbontotta a bárka tetejét, és látta, hogy a föld felszíne szárad. 14 A 2. hónap 27. napján a föld felszáradt.
15 Isten ekkor így szólt Noéhoz: 16 „Menj ki a bárkából, te és a feleséged, a fiaid és fiaidnak a feleségei.+ 17 Vigyél ki magaddal minden élőlényt*:+ a repdeső teremtményeket, a háziállatokat és a földön csúszó-mászó állatokat. Nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek, és sokasodjanak a földön.+”
18 Noé ekkor kiment, és vele együtt a fiai+, a felesége, és fiainak a feleségei is. 19 Minden élőlény, minden csúszó-mászó állat és minden repdeső teremtmény, mindaz, ami él és mozog a földön, csoportonként kiment a bárkából.+ 20 Azután Noé épített Jehovának egy oltárt+, és vett néhányat minden tiszta állatból és minden tiszta repdeső teremtményből,+ és égőáldozatot mutatott be az oltáron.+ 21 Jehova megérezte a kellemes* illatot. Ezért hát Jehova ezt mondta magában: „Soha többé nem átkozom meg a földet az ember miatt,+ hiszen az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz.+ Többé nem sújtom csapással az összes élőlényt, mint ahogy tettem.+ 22 Mostantól kezdve soha nem szűnik meg a földön a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”+
9 Isten ezután megáldotta Noét és a fiait, és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és népesítsétek be a földet!+ 2 Féljen és rettegjen tőletek minden élőlény a földön, az ég minden repdeső teremtménye, mindaz, ami él és mozog a földön, és minden hal a tengerben. Hatalmat kaptok most felettük.+ 3 Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül.+ Ugyanúgy, ahogy a zöld növényt nektek adtam, ezeket is mind nektek adom.+ 4 A húst azonban ne egyétek meg az életével*, azaz a vérével együtt.+ 5 Ezenkívül számonkérem az életetek* vérét, minden élőlénytől számonkérem. Minden embertől számonkérem a testvérének az életét.+ 6 Aki embervért ont, annak a vérét ember fogja kiontani,+ mivel Isten úgy teremtette meg az embert, hogy olyan legyen, mint ő.+ 7 Ti pedig legyetek termékenyek, sokasodjatok, és népesítsétek be a földet!”+
8 Isten még ezt is mondta Noénak és a fiainak, akik vele voltak: 9 „Én pedig szövetséget kötök veletek és az utódaitokkal,+ 10 és minden élőlénnyel*, amely veletek van, a madarakkal, a háziállatokkal, s minden élőlénnyel, amely veletek van a földön, mindazokkal, amelyek kijöttek a bárkából, vagyis a föld minden élőlényével.+ 11 Igen, szövetséget kötök veletek: soha többé nem lesz vízözön, amely elpusztítja az összes élőlényt*, és soha többé nem fogja elpusztítani a földet vízözön.”+
12 Isten még hozzátette: „Ez a jele a szövetségnek, amit veletek és minden élőlénnyel* kötök, mely veletek van; ez lesz a jele nemzedékeken át: 13 Szivárványomat helyezem a felhőbe, és ez lesz a jele a szövetségnek köztem és a föld között. 14 Amikor csak felhőt bocsátok a föld fölé, a szivárvány megjelenik a felhőben. 15 És emlékezni fogok a szövetségemre, melyet veletek és mindenféle élőlénnyel* kötöttem, és többé nem pusztítja el vízözön az összes élőlényt*.+ 16 Szivárvány lesz a felhőben, és amikor meglátom, emlékezni fogok az örök szövetségre, amely Isten között és mindenféle földi élőlény* között köttetett.”
17 Isten megismételte Noénak: „Ez a jele a szövetségnek, amelyet a földön lévő összes élőlénnyel* kötök.”+
18 Noé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, a következők voltak: Sém, Hám és Jáfet.+ Hám lett később Kánaán apja.+ 19 Ők hárman voltak Noé fiai, és tőlük származik mindenki a földön.+
20 Noé ekkor földműveléshez fogott, és szőlőt ültetett. 21 Amikor ivott a borból, lerészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. 22 Hám, Kánaán apja meglátta az apját meztelenül, és elmondta a kint lévő két testvérének. 23 Sém és Jáfet ekkor fogtak egy ruhát, a vállukra terítették, és bementek háttal. Így takarták be meztelen apjukat, elfordítva az arcukat, és nem látták apjukat meztelenül.
24 Amikor Noé felébredt az ittasságából, és megtudta, mit tett vele a legkisebb fia, 25 ezt mondta:
„Átkozott legyen Kánaán!+
Szolgálja a testvéreit rabszolgák rabszolgájaként.+”
26 Majd ezt mondta:
„Legyen magasztalva Jehova, Sém Istene,
és legyen Kánaán Sém rabszolgája!+
27 Adjon Isten sok földet Jáfetnek,
lakjon Sémnek a sátraiban.
Legyen neki is rabszolgája Kánaán!”
28 Noé még 350 évet élt a vízözön után.+ 29 Noé tehát összesen 950 évet élt, és meghalt.
10 Ez Noé fiainak, Sémnek,+ Hámnak és Jáfetnek a története.
A vízözön után fiaik születtek.+ 2 Jáfet fiai voltak: Gómer+, Magóg+, Madai, Jáván, Tubál+, Mések+ és Tirász.+
3 Gómer fiai voltak: Askenáz+, Rifát és Tógarma+.
4 Jáván fiai voltak: Elisah+, Társis+, Kittim+ és Dodánim.
5 Tőlük származtak azok, akik a szigeteken telepedtek le nyelvenként, családonként és nemzetenként.
6 Hám fiai voltak: Kús, Micraim+, Pút+ és Kánaán.+
7 Kús fiai voltak: Széba+, Havila, Szabta, Raáma+ és Szabtéka.
Raáma fiai voltak: Sába és Dedán.
8 Kús fia volt Nimród. Ő volt az első, aki hatalmassá lett a földön. 9 Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadász lett. Ezért van a mondás: „Éppen olyan, mint Nimród, Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadász.” 10 A királyságának a kezdete* Bábel+, Erek+, Akkád és Kalné volt Sineár földjén+. 11 Erről a földről ment Asszíriába+, és építette fel Ninivét+, Rehobót-Írt, Kalahot, 12 valamint Reszent Ninive és Kalah között. Ez a nagy város.*
13 Micraim fiai voltak: Ludim+, Anámim, Lehábim, Naftuhim,+ 14 Patruszim+, Kaszlúhim (tőle származtak a filiszteusok+) és Kaftorim+.
15 Kánaán fiai voltak: Szidón+, az elsőszülöttje, és Hét+. 16 Továbbá tőle származtak a jebusziták+, az amoriták+, a girgasiták, 17 a hivviták+, az árkiták, a sziniták, 18 az arvadiak+, a cemáriak és a hamatiták+. Ezután a kánaániták családjai szétszéledtek. 19 A kánaániták határa Szidóntól a Gázához+ közeli Gérárig+ terjedt, valamint Szodomáig, Gomorráig,+ Admáig és Cebojimig,+ Lasához közel. 20 Ők voltak Hám fiai családonként, nyelvenként, országonként és nemzetenként.
21 Születtek gyermekei Sémnek is, aki Éber+ összes fiának az ősapja, és aki Jáfetnek, a legidősebbnek az öccse volt*. 22 Sém fiai voltak: Elám+, Assur+, Arpaksád+, Lud és Arám.+
23 Arám fiai voltak: Úc, Hul, Geter és Mas.
24 Arpaksád fia volt Séla+, és Séla fia volt Éber.
25 Ébernek két fia született. Az egyiknek Péleg*+ volt a neve, mert az ő életében szóródtak szét az emberek a földön, a testvérének pedig Joktán+ volt a neve.
26 Joktán fiai voltak: Almodád, Sélef, Hacarmávet, Jerah,+ 27 Hadórám, Uzál, Dikla, 28 Obál, Abimáel, Sába, 29 Ofír+, Havila és Jobáb. Ezek mind Joktán fiai voltak.
30 Lakóhelyük Mésától Szefárig terjedt, a Kelet hegyvidékéig.
31 Ők voltak Sém fiai családonként, nyelvenként, országonként és nemzetenként.+
32 Ezek voltak Noé fiainak a családjai családonként és nemzetenként. Ezektől a családoktól származtak a nemzetek, amelyek a földön éltek a vízözön után.+
11 Az egész földnek pedig egy nyelve és egy szókincse volt. 2 Ahogy az emberek kelet felé mentek, találtak egy síkságot Sineár földjén+, és ott letelepedtek. 3 Ezt mondták egymásnak: „Gyertek! Készítsünk téglát, és égessük ki!” Téglát használtak kő helyett, és bitument habarcsként. 4 Majd ezt mondták: „Gyertek! Építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az eget éri, és szerezzünk magunknak hírnevet, nehogy szétszóródjunk az egész föld színén.”+
5 Jehova pedig lejött, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. 6 Azután Jehova ezt mondta: „Nézzétek, ez a nép egységes, és egy nyelvet beszél,+ most pedig ehhez fogott hozzá. Így hát semmi sem lehetetlen nekik, amit kigondolnak. 7 Menjünk le, és zavarjuk össze a nyelvüket,+ hogy ne értsék egymást.” 8 Jehova tehát szétszórta őket onnan az egész föld színére,+ és végül abbahagyták a város építését. 9 Ezért nevezték azt Bábelnek*+, hiszen ott zavarta össze Jehova az egész föld nyelvét, és Jehova szétszórta őket onnan az egész föld színére.
Sém 100 éves volt, amikor megszületett a fia, Arpaksád+, két évvel a vízözön után. 11 Arpaksád születése után Sém még 500 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.+
12 Arpaksád 35 éves volt, amikor megszületett a fia, Séla.+ 13 Séla születése után Arpaksád még 403 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
14 Séla 30 éves volt, amikor megszületett a fia, Éber.+ 15 Éber születése után Séla még 403 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
16 Éber 34 éves volt, amikor megszületett a fia, Péleg.+ 17 Péleg születése után Éber még 430 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
18 Péleg 30 éves volt, amikor megszületett a fia, Réu.+ 19 Réu születése után Péleg még 209 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
20 Réu 32 éves volt, amikor megszületett a fia, Sérug. 21 Sérug születése után Réu még 207 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
22 Sérug 30 éves volt, amikor megszületett a fia, Náhor. 23 Náhor születése után Sérug még 200 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
24 Náhor 29 éves volt, amikor megszületett a fia, Táré.+ 25 Táré születése után Náhor még 119 évet élt. Időközben születtek még fiai és lányai.
26 Táré elmúlt 70 éves, amikor megszülettek a fiai, Ábrám+, Náhor+ és Hárán.
27 Ez Táré története:
Táré fia volt Ábrám, Náhor és Hárán. Hárán fia volt Lót+. 28 Hárán apja, Táré még élt, amikor Hárán meghalt a szülőföldjén, a káldeai+ Urban+. 29 Ábrám és Náhor megnősült. Ábrám feleségének a neve Szárai+ volt, Náhor feleségének a neve pedig Milka+, aki Háránnak volt a lánya. Hárán Milkának és Jiszkának volt az apja. 30 Szárai pedig meddő+ volt, nem volt gyermeke.
31 Táré később a fiával, Ábrámmal, és Lóttal, az unokájával,+ vagyis Háránnak a fiával, valamint Száraival, a menyével, fiának, vagyis Ábrámnak a feleségével kiment a káldeai Urból Kánaán földjére+. Idővel Háránba+ értek, és ott letelepedtek. 32 Táré 205 éves volt, amikor meghalt Háránban.
12 Jehova ezt mondta Ábrámnak: „Menj ki a földedről, rokonaid közül és apádnak házából arra a földre, amelyet mutatok neked.+ 2 Nagy nemzetté teszlek, megáldalak, és naggyá teszem a nevedet. Áldására leszel másoknak.+ 3 Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, azt én is megátkozom,+ és a föld minden családja áldást nyer általad.+”
4 Ekkor Ábrám elindult, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta neki, és vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor elhagyta Háránt.+ 5 Elindult Kánaán földjére+ Száraival, a feleségével,+ és Lóttal, testvérének a fiával,+ és mindenükkel, amit gyűjtöttek,+ valamint azokkal a szolgákkal*, akik velük voltak Háránban. Amikor megérkeztek Kánaán földjére, 6 Ábrám elment egészen Sikemig+, Móré nagy fáinak+ a környékére. Akkoriban kánaániták laktak azon a földön. 7 Jehova pedig megjelent Ábrámnak, és ezt mondta: „A te utódodnak*+ adom ezt a földet.”+ Ő pedig oltárt épített ott Jehovának, aki megjelent neki. 8 Később onnan a Bételtől+ keletre lévő hegyek közé ment, és sátrat vert. Bétel tőle nyugatra volt, Ai+ pedig keletre. Ott oltárt épített Jehovának,+ és dicsőítette Jehova nevét.+ 9 Ábrám azután tábort bontott, majd a Negeb+ felé ment. Közben több helyen is letáborozott.
10 Ekkor éhínség támadt Kánaán földjén, és Ábrám lement Egyiptomba, hogy egy ideig ott lakjon*,+ ugyanis nagyon súlyos volt az éhínség azon a földön.+ 11 Mielőtt bement Egyiptomba, ezt mondta Szárainak, a feleségének: „Figyelj rám, kérlek! Te szép asszony vagy.+ 12 Ha az egyiptomiak meglátnak, azt fogják mondani: »Ez a felesége.« És megölnek engem, téged viszont életben hagynak. 13 Kérlek, mondd, hogy a húgom vagy, hogy jól menjen a sorom, és hogy életben maradjak*!+”
14 És amikor Ábrám bement Egyiptomba, az egyiptomiak felfigyeltek rá, hogy az asszony nagyon szép. 15 A fáraó főemberei is látták őt, és dicsérni kezdték a fáraó előtt, úgyhogy a fáraó házába vitték az asszonyt. 16 És a fáraó jól bánt az asszony miatt Ábrámmal, és Ábrámnak lettek juhai, marhái, szamarai, szolgái, szolgálólányai és tevéi.+ 17 Jehova ekkor súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót és a háznépét Szárai, Ábrám felesége+ miatt. 18 A fáraó ezért hívatta Ábrámot, és ezt mondta: „Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy ő a feleséged? 19 Miért mondtad: »Ő a húgom.«+ Ezért akartam feleségül venni. Itt van a feleséged. Fogd és menj!” 20 És a fáraó parancsot adott az embereinek, hogy küldjék el őt a feleségével és mindenével együtt, amije csak volt.+
13 Ábrám ezután felment Egyiptomból a Negebbe+ a feleségével és mindenével együtt, amije csak volt. Lót is vele ment. 2 Ábrám nagyon gazdag volt. Sok állata, ezüstje és aranya volt.+ 3 Miközben a Negebből Bételig ment, többször is letáborozott útközben, mígnem eljutott arra a helyre, ahol korábban sátrat vert Bétel és Ai között,+ 4 oda, ahol oltárt épített. Ott Ábrám dicsőítette Jehova nevét.
5 Lótnak is, aki Ábrámmal együtt ment, voltak juhai, marhái és sátrai. 6 Így hát nem volt elég legelő, hogy mind együtt maradjanak. Olyan sok mindenük lett, hogy már nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Ábrám állatainak a pásztorai és Lót állatainak a pásztorai. (Akkoriban kánaániták és periziták laktak azon a földön.)+ 8 Ábrám ezért ezt mondta Lótnak:+ „Kérlek, ne veszekedjünk, se mi, se a pásztoraink, hiszen testvérek vagyunk. 9 Bármelyik területet választhatod. Kérlek, váljunk szét! Ha te balra mész, én jobbra, s ha te jobbra mész, én balra.” 10 Lót pedig szétnézett, és látta, hogy az egész Jordán-környék+ vízben gazdag terület. Olyan volt az (mielőtt Jehova elpusztította Szodomát és Gomorrát), mint Jehova kertje,+ mint Egyiptom földje Coárig+. 11 Lót ekkor a Jordán-környéket választotta, és kelet felé vonult a táborával. Így hát szétváltak. 12 Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán-környék városaihoz közel.+ Végül Szodoma közelében vert sátrat. 13 Szodomában pedig a férfiak gonoszak voltak, és súlyos bűnöket követtek el Jehova ellen.+
14 Jehova ezt mondta Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: „Tekints fel, kérlek, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, észak, dél, kelet és nyugat felé, 15 mert az egész földet, amelyet látsz, végleg neked és az utódodnak* adom.+ 16 Olyan sok utódot* adok neked, ahány porszem van a földön. Ha valaki megszámolhatja a föld porszemeit, akkor a te utódaidat* is meg lehet számolni.+ 17 Kelj fel, járd be széltében és hosszában ezt a földet, mert neked adom.” 18 Ábrám pedig továbbra is sátorban élt. Később elment, és Mamré+ nagy fái között lakott, amelyek Hebronban+ vannak, és ott oltárt épített Jehovának.+
14 Amrafelnek, Sineár+ királyának, Arióknak, Ellászár királyának, Kédorlaomernek+, Elám+ királyának és Tidálnak, Góim királyának a napjaiban történt, 2 hogy ezek a királyok háborút indítottak Bera, Szodoma+ királya, Birsa, Gomorra+ királya, Sináb, Adma királya, Seméber, Cebojim+ királya, valamint Belának, vagyis Coárnak a királya ellen. 3 Ezek mind összevonták a seregeiket a Sziddim-völgyben+, azaz a Sós-tengernél*+.
4 Tizenkét évig szolgálták* Kédorlaomert, de a 13. évben fellázadtak. 5 A 14. évben pedig eljött Kédorlaomer, valamint a királyok, akik vele voltak, és legyőzték a refaitákat Asterót-Karnaimban, a zuzitákat Hámban, az emitákat+ Sáve-Kirjátaimban, 6 és a horitákat+ a saját hegyükön, a Szeiren+ egész El-Páránig, amely a pusztánál van. 7 Majd visszafordultak, és Én-Mispátba, vagyis Kádesbe+ mentek, és elfoglalták az amálekiták+ egész területét, és legyőzték az amoritákat+ is, akik Hacácon-Támárban+ laktak.
8 Ekkor kivonult Szodoma királya, Gomorra királya, Adma királya, Cebojim királya és Bela, vagyis Coár királya, és a Sziddim-völgyben felsorakoztak a harcra ellenük, 9 vagyis Kédorlaomer, Elám királya, Tidál, Góim királya, Amrafel, Sineár királya és Ariók, Ellászár királya ellen;+ négy király volt öt ellen. 10 A Sziddim-völgy pedig tele volt bitumengödrökkel. Szodoma és Gomorra királya menekülés közben beleesett ezekbe, és akik életben maradtak, a hegyekbe menekültek. 11 A győztesek ekkor elvitték Szodoma és Gomorra minden vagyonát és az összes ennivalót, majd elmentek.+ 12 Lót, Ábrám testvérének a fia ekkor Szodomában lakott.+ Őt is, és a vagyonát is elvitték, és folytatták az útjukat.
13 Ezután egy férfi, aki megmenekült, elment a héber Ábrámhoz, és beszélt vele. Ábrám akkor az amorita Mamrénak, Eskol és Áner+ testvérének a nagy fái között lakott*.+ Ők Ábrám szövetségesei voltak. 14 Ábrám tehát megtudta, hogy a rokona*+ fogságba esett. Mozgósította képzett embereit, 318 szolgáját, akik a házánál születtek, és Dánig+ üldözte a fosztogatókat. 15 Ábrám a szolgáit éjszaka csapatokra osztotta. A fosztogatókra támadt, és legyőzte őket, majd egészen a Damaszkusztól északra fekvő Hóbáig üldözte őket. 16 Visszaszerzett mindent, kiszabadította Lótot, a rokonát is a vagyonával együtt, és az asszonyokat meg a többieket is.
17 Miután Ábrám legyőzte Kédorlaomert és a vele tartó királyokat, Szodoma királya kiment elé a Sáve-völgybe, vagyis a Király völgyébe+. 18 Melkisédek+, Sálem királya+ pedig kenyeret és bort hozott. Ő a legfelségesebb Isten papja volt.+
19 Megáldotta Ábrámot, és ezt mondta:
„Áldja meg Ábrámot a legfelségesebb Isten,
az égnek és a földnek alkotója!
20 És legyen magasztalva a legfelségesebb Isten,
ki segített, hogy legyőzd az elnyomóidat!”
Ábrám ekkor tizedet adott neki mindenből.+
21 Ezután Szodoma királya ezt mondta Ábrámnak: „Add nekem az embereket*, minden más pedig legyen a tied.” 22 De Ábrám ezt mondta Szodoma királyának: „Esküre emelem a kezemet Jehova, a legfelségesebb Isten, az ég és a föld alkotója előtt, 23 hogy egyetlen fonalszálat és egyetlen saruszíjat sem veszek el abból, ami a tied, nehogy azt mondhasd: »Én tettem Ábrámot gazdaggá.« 24 Azon kívül, amit az embereim már megettek, nem kérek semmit. Azok a férfiak viszont, akik velem jöttek – Áner, Eskol és Mamré+ –, hadd vegyék el a maguk részét.”
15 Ezek után Jehova ezt mondta Ábrámnak látomásban: „Ne félj,+ Ábrám! Pajzsod vagyok.+ Igen nagy lesz a jutalmad.+” 2 Ábrám erre ezt kérdezte: „Legfőbb Úr, Jehova, mit adsz nekem? Hiszen látod, hogy még mindig nincs gyermekem, és a damaszkuszi Eliézer+ lesz az örökösöm.” 3 Ábrám még hozzátette: „Nem adtál nekem utódot*+, és a háznépem egyik tagja* lesz az örökösöm.” 4 Ám Jehova így szólt hozzá: „Nem ez a férfi lesz az örökösöd, hanem a saját fiad*.”+
5 Ekkor kivitte őt a sátorból, és ezt mondta: „Nézz fel, kérlek, az égre, és számold meg a csillagokat, ha tudod!” És így folytatta: „Így lesz a te utódaiddal* is.”+ 6 Ábrám hitt Jehovában,+ és Isten ezért igazságosnak tartotta* őt.+ 7 Isten még hozzátette: „Én vagyok Jehova, aki kihoztalak téged a káldeai Urból, hogy neked adjam ezt a földet.”+ 8 Erre ő megkérdezte: „Legfőbb Úr, Jehova, miből fogom tudni, hogy ez az enyém lesz?” 9 Ő így felelt: „Hozzál nekem egy hároméves üszőt*, egy hároméves nőstény kecskét, egy hároméves kost, egy gerlét és egy fiatal galambot.” 10 El is hozta mindezeket, majd kettévágta őket. Az állatok egyik felét a másik felével szemben helyezte el*, a madarakat azonban nem vágta ketté. 11 Ekkor a ragadozó madarak kezdtek rászállni a tetemekre, de Ábrám elűzte azokat.
12 Naplementekor Ábrám mély álomba zuhant, és félelmetesen nagy sötétség szállt rá. 13 Isten pedig ezt mondta Ábrámnak: „Tudd meg, hogy az utódaid* egy olyan földön fognak lakni, amely nem az övék. Az ott élő emberek majd rabszolgasorba döntik és nyomorgatják őket 400 évig.+ 14 De megítélem azt a nemzetet, amelyet szolgálni fognak,+ és utána nagy vagyonnal jönnek ki arról a földről.+ 15 Te pedig békében térsz meg ősapáidhoz, és úgy temetnek el, hogy hosszú életnek örvendtél.+ 16 A negyedik nemzedék tér ide vissza,+ ugyanis nem jött még el az ideje, hogy Isten megbüntesse az amoritákat.+”
17 Amikor a nap lenyugodott, és sűrű sötétség lett, egy füstölgő kemence jelent meg, és egy tüzes fáklya ment át a húsdarabok között. 18 Ezen a napon Jehova szövetséget kötött Ábrámmal,+ ezt mondva: „A te utódodnak* adom ezt a földet+ az Egyiptom-folyótól a nagy folyóig, az Eufráteszig:+ 19 a keniták+, keniziták, kadmoniták, 20 hettiták+, periziták+, refaiták+, 21 amoriták, kánaániták, girgasiták és a jebusziták földjét.”+
16 Szárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket,+ de volt egy egyiptomi szolgálója, akinek a neve Hágár+ volt. 2 Szárai ezért így szólt Ábrámhoz: „Hallgass meg, kérlek! Jehova nem enged gyermeket szülnöm. Kérlek, feküdj le a szolgálómmal! Talán őáltala lesz gyermekem.”+ Ábrám pedig hallgatott Száraira. 3 Ábrám tíz éve élt Kánaán földjén, amikor Szárai, a felesége az egyiptomi szolgálóját, Hágárt feleségül adta a férjének, Ábrámnak. 4 Ő lefeküdt Hágárral, és az teherbe esett. Amikor Hágár felismerte, hogy terhes, kezdte megvetni az úrnőjét.
5 Szárai ekkor ezt mondta Ábrámnak: „A te hibád, hogy sérelem ért engem. Én adtam a karjaidba* a szolgálómat, de amióta felismerte, hogy teherbe esett, megvet engem. Ítélje meg Jehova, hogy kinek van igaza, neked vagy nekem.” 6 Ábrám így felelt Szárainak: „Nézd, kezedben van a szolgálód. Tedd vele, amit jónak látsz!” Szárai ekkor megalázta őt, az pedig megszökött tőle.
7 Jehova angyala később rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba+ vezető út mentén van. 8 Így szólt hozzá: „Hágár, Szárai szolgálója, honnan jössz, és hová mész?” Erre ő így felelt: „Az én úrnőm, Szárai elől menekülök.” 9 Jehova angyala így folytatta: „Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magad a keze alatt!” 10 Majd Jehova angyala ezt mondta neki: „Nagyon sok utódot* adok neked. Meg sem lehet majd számolni őket, annyian lesznek.”+ 11 Jehova angyala még ezt mondta neki: „Terhes vagy, és fiút fogsz szülni. Nevezd őt Izmaelnek*, mivel Jehova hallott nyomorúságodról. 12 Olyan lesz, mint a vadszamár*. Mindenkivel szembeszáll, és mindenki szembeszáll vele. Az összes testvérével szemben fog lakni.*”
13 Hágár ekkor így imádkozott Jehovához*, aki* beszélt vele: „Te olyan Isten vagy, aki lát.”+ Mert Hágár ezt mondta: „Vajon itt nem arra néztem, aki lát engem?” 14 Ezért nevezték ezt a kutat Beér-Lahai-Róinak* (ez Kádes és Bered között van). 15 Hágár fiút szült Ábrámnak, és Ábrám Izmaelnek nevezte el a fiát, akit Hágár szült.+ 16 Ábrám 86 éves volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.
17 Amikor Ábrám 99 éves volt, Jehova megjelent neki, és ezt mondta: „Én vagyok a mindenható Isten. Élj az akaratommal összhangban*, és légy feddhetetlen! 2 Megkötöm veled a szövetségemet,+ és nagyon-nagyon sok utódot adok neked.+”
3 Ábrám ekkor arcra borult, Isten pedig így folytatta: 4 „Szövetséget kötök veled,+ és te sok nemzet ősapja leszel.+ 5 Ne hívjanak többé Ábrámnak*, hanem legyen a neved Ábrahám*, mert sok nemzet ősapjává teszlek. 6 És nagyon-nagyon termékennyé teszlek, nemzetek és királyok származnak majd tőled.+
7 És én meg fogom tartani a szövetségemet,+ mely örök szövetség köztem, közted és az utódaid* között nemzedékeken át, és Istened leszek neked és az utódaidnak*. 8 Azt a földet, ahol úgy laksz, hogy nem a tiéd,+ Kánaán egész földjét, végleg neked és az utódaidnak* adom, és én az Istenük leszek.+”
9 Majd Isten ezt mondta Ábrahámnak: „Te pedig tartsd meg a szövetségemet, te és az utódaid* is az eljövendő nemzedékeken át. 10 Ezt a szövetséget kötöm veletek, melyet meg kell tartanod neked és az utódaidnak* is: Metélkedjen körül közületek minden férfi!+ 11 Távolítsátok el az előbőrötöket! Ez legyen a veletek kötött szövetségem jele.+ 12 Nyolcnapos korában metéljenek körül közületek minden fiút,+ nemzedékeken át, mindenkit, aki a házadban születik, aki nem az utódod*, és akit megvásároltak egy idegentől. 13 Metéljenek körül minden férfit: azt is, aki a házadban született, és azt is, akit megvásároltál.+ Ez lesz a jele a testeteken, hogy a veletek kötött szövetségem hosszú időkre szól. 14 Ha egy körülmetéletlen férfi nem távolítja el az előbőrét, azt az embert* meg kell ölni. Megszegte a szövetségemet.”
15 Azután Isten ezt mondta Ábrahámnak: „Ne hívd többé Szárait*+, a feleségedet Szárainak, mert Sára* lesz a neve. 16 Megáldom őt, és fiút adok neked tőle.+ Megáldom Sárát, és népek királyai, valamint nemzetek származnak majd tőle.” 17 Ábrahám ekkor arcra borult, és nevetni kezdett, ezt mondva magában:+ „Vajon egy 100 éves férfinak gyermeke fog születni, és vajon Sára, egy 90 éves asszony szülni fog?”+
18 Ábrahám azután így szólt az igaz Istenhez: „Bárcsak megáldanád Izmaelt+!” 19 Isten erre ezt mondta: „Sára, a feleséged valóban szül neked egy fiút, akit Izsáknak*+ nevezz el. És én szövetséget kötök vele, amely örök szövetség lesz az utódainak*.+ 20 De meghallgattalak Izmael felől is. Megáldom őt, termékennyé teszem, és nagyon-nagyon sok utódot adok neki. Tizenkét fejedelem és egy nagy nemzet származik majd tőle.+ 21 De a szövetségemet Izsákkal kötöm meg,+ akit Sára jövő ilyenkor fog szülni neked.+”
22 Amikor Isten befejezte a beszédét Ábrahámmal, elment. 23 Ábrahám körülmetélte Izmaelt, a fiát, és minden férfit, aki a házában született, és akit megvásárolt, minden férfit a háznépe közül. Még aznap eltávolította az előbőrüket, pontosan úgy, ahogyan Isten mondta neki.+ 24 Ábrahám 99 éves volt, amikor körülmetélték.+ 25 Izmael, a fia pedig 13 éves volt, amikor eltávolították az előbőrét.+ 26 Még aznap körülmetélték Ábrahámot is, és a fiát, Izmaelt is. 27 Vele együtt körülmetéltek minden férfit a háznépéből: azt is, aki a házában született, és azt is, akit idegentől vásároltak meg.
18 Jehova+ ezután megjelent Ábrahámnak Mamré nagy fái között,+ amikor Ábrahám a nap legmelegebb időszakában a sátor bejáratánál ült. 2 Felnézett, és látta, hogy három férfi áll tőle nem messze.+ Amint megpillantotta őket, eléjük szaladt a sátor bejáratától, és földig hajolt, 3 majd ezt mondta: „Jehova, ha kedves vagyok a szemedben, kérlek, ne kerüld el a szolgádat. 4 Kérlek titeket, hadd hozzanak nektek egy kis vizet, és mossák meg a lábatokat.+ Aztán telepedjetek le a fa alá. 5 Most, hogy eljöttetek a szolgátokhoz, hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdüljetek*. Utána pedig mehettek tovább.” Erre ők így feleltek: „Rendben. Tégy úgy, ahogy mondtad.”
6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és ezt mondta: „Siess! Gyúrj tésztát három mérték* finomlisztből, és készíts kenyeret!” 7 Ábrahám utána a csordához futott, és kiválasztott egy szép fiatal bikát. Odaadta a szolgájának, és az sietett, hogy elkészítse. 8 Azután Ábrahám vajat és tejet tett eléjük, és felszolgálta nekik az elkészített fiatal bikát. És mellettük állt a fa alatt, amíg ettek.+
9 Azok ezt kérdezték tőle: „Hol van Sára, a feleséged?”+ Erre ő így felelt: „Itt van a sátorban.” 10 Az egyikük így folytatta: „Jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.”+ Sára ekkor a sátor bejáratánál figyelt, amely a férfi mögött volt. 11 Ábrahám és Sára idős és előrehaladott korú volt.+ Sára már túl idős volt ahhoz, hogy gyermeke születhessen.*+ 12 Sára ezért nevetett magában, ezt mondva: „Vénségemre vajon lehet ilyen örömben részem, amikor az én uram is öreg már?”+ 13 Jehova ekkor ezt kérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára ezt mondva: »Csakugyan szülhetek öregségemre?« 14 Van valami, ami lehetetlen Jehovának?+ Jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.” 15 Sára azonban tagadta ezt, ugyanis félt, és így szólt: „Nem nevettem!” Erre Isten ezt mondta: „De bizony nevettél!”
16 Amikor a férfiak elindultak onnan, lenéztek Szodoma+ felé. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17 Jehova pedig ezt mondta: „Eltitkoljam Ábrahám elől, hogy mit akarok tenni?+ 18 Elvégre nagy és hatalmas nemzet származik majd Ábrahámtól, és általa nyer áldást a föld összes nemzete.+ 19 Hiszen jól ismerem őt, és jól tudom, hogy ő megparancsolja a fiainak és minden leszármazottjának, hogy engedelmeskedjenek Jehovának, és azt cselekedjék, ami igazságos és jogos,+ hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amiről beszélt neki.”
20 Jehova ekkor ezt mondta: „A Szodoma és Gomorra miatti panaszos kiáltás bizony hangos,+ és bűneik nagyon súlyosak.+ 21 Lemegyek, hogy megnézzem és megtudjam, hogy a hozzám eljutott panasz jogos-e, és hogy a tetteik valóban olyan gonoszak-e.+”
22 A férfiak ekkor elmentek, és Szodoma felé vették útjukat. Jehova+ azonban Ábrahámmal maradt. 23 Ábrahám pedig odament hozzá, és ezt mondta: „Elpusztítanád az igazságost a gonosszal együtt?+ 24 Tegyük fel, hogy van 50 igazságos abban a városban. Elpusztítanád őket, és nem bocsátanál meg annak a helynek, tekintettel erre az 50 igazságosra? 25 Elképzelhetetlen rólad, hogy így tegyél, és megöld az igazságos embert a gonosszal együtt, s hogy ugyanaz történjen az igazságos emberrel, mint a gonosszal.+ Ez elképzelhetetlen rólad!+ Vajon az egész föld bírája ne tenné azt, ami helyes?+” 26 Jehova ekkor ezt mondta: „Ha 50 igazságos embert találok Szodoma városában, akkor megkegyelmezek az egész helynek miattuk.” 27 Ábrahám azonban így folytatta: „Bátorkodom szólni Jehovához, pedig por és hamu vagyok. 28 Tegyük fel, 5 hiányzik az 50 igazságoshoz. Elpusztítanád az egész várost az 5 miatt?” Erre ő így felelt: „Nem pusztítom el, ha találok ott 45-öt.”+
29 Ismét megszólalt, és ezt mondta: „Tegyük fel, találsz ott 40-et.” Ő így felelt: „Nem teszem meg a 40-ért.” 30 De ő így folytatta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra,+ de hadd mondjak még valamit: tegyük fel, csak 30-at találsz ott.” Ő így felelt: „Nem teszem meg, ha találok ott 30-at.” 31 De ő így folytatta: „Bátorkodom szólni Jehovához: tegyük fel, találsz ott 20-at.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a 20-ért.” 32 Végül pedig ezt mondta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, csak még utoljára hadd mondjak valamit: tegyük fel, csak 10-et találsz ott.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a 10-ért.” 33 Amikor Jehova befejezte a beszédét Ábrahámmal, elment.+ Ábrahám pedig visszatért a sátrába.
19 A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült. Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arcra borult.+ 2 Ezt mondta: „Kérlek titeket, uraim, térjetek be a szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat. Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat.” Erre ők így feleltek: „Nem, inkább a köztéren éjszakázunk.” 3 De ő annyira unszolta őket, hogy bementek a házába. Akkor Lót megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret sütött, és nekiláttak az evésnek.
4 Mielőtt lefeküdtek volna, a városban a férfiak – a szodomai férfiak, az ifjútól az öregemberig mind – csoportba verődve körbevették a házat. 5 Ezt kiabálták Lótnak: „Hol vannak a férfiak, akik ma éjjel jöttek hozzád? Hozd ki őket, hadd feküdjünk le velük!”+
6 Lót ekkor kiment hozzájuk a bejárathoz, és becsukta maga mögött az ajtót. 7 Ezt mondta: „Kérlek titeket, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot! 8 Van két lányom, akik még szüzek. Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket, és aztán azt tehettek velük, amit csak akartok. Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel ők az én fedelem alatt* kerestek menedéket.”+ 9 Erre ők így feleltek: „Félre az útból!” Még ezt is mondták: „Ez az egyetlen idegen, aki idejött közénk lakni, és most veszi a bátorságot, hogy bíráskodjon felettünk! Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal!” Aztán rátámadtak Lótra, és be akarták törni az ajtót. 10 Ekkor azok a férfiak kinyújtották a kezüket, és behúzták Lótot magukhoz a házba, majd becsukták az ajtót. 11 A ház bejáratánál levő férfiakat pedig – a fiataloktól az idősekig – vaksággal sújtották, úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe.
12 A férfiak* ekkor ezt mondták Lótnak: „Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről! 13 Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis Jehova egyre több panaszos kiáltást hall a lakói miatt.+ Ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost.” 14 Lót tehát kiment, és beszélt a vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: „Gyorsan! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!” De a vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna.+
15 Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: „Siess! Vedd a feleségedet és a két lányodat, nehogy te is meghalj a város vétke miatt!”+ 16 És amikor késlekedett, a férfiak – mivel Jehova irgalmas volt Lóttal –+ megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt a városból, és otthagyták.+ 17 Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyikük: „Mentsd az életedet*! Ne nézz hátra,+ és ne állj meg sehol a Jordán-környéken!+ Menekülj a hegyekbe, nehogy meghalj!”
18 Lót ekkor így szólt hozzájuk: „Kérlek, ne oda küldj, Jehova! 19 A szolgád elnyerte a jóindulatodat, és nagyon kedves voltál velem*, hiszen életben hagytál*.+ De én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és meghalok.+ 20 Ez a kis város közel van, és odamenekülhetnék. Kérlek, hadd menjek oda! Hisz ez csak egy kis város, és így életben maradhatnék*.” 21 Ő ezért így felelt neki: „Jól van. Figyelembe veszem a kérésedet,+ és nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.+ 22 Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!+” Ezért lett a város neve Coár*+.
23 A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett. 24 Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára. Jehovától jött ez az égből.+ 25 Így pusztította el ezeket a városokat, igen, az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt.+ 26 Lót mögött pedig a felesége hátranézett, és sóoszloppá vált.+
27 Ábrahám kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol korábban Jehova előtt állt.+ 28 Lenézett Szodoma és Gomorra felé, és végignézett az egész Jordán-környéken. Micsoda látvány fogadta! Sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.+ 29 Amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, tekintettel volt Ábrahámra, és ezért küldte ki Lótot azokból a városokból, melyeket elpusztított, és melyekben Lót lakott.+
30 Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott a két lányával együtt,+ mert félt Coárban+ lakni. Így barlanglakó lett a két lányával. 31 Az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbnak: „Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, aki lefeküdjön velünk, ahogy ez az egész földön szokás. 32 Gyere, adjunk apánknak bort, és feküdjünk le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.”
33 Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat. Utána bement az elsőszülött lány, és lefeküdt az apjával, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele. 34 Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: „A múlt éjjel én feküdtem le apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, feküdj le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.” 35 Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat. Azután a fiatalabb is lefeküdt vele, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele. 36 Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától. 37 Az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak+ nevezte el. Ő a moábiták+ ősapja. 38 A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő az ammoniták+ ősapja.
20 Ábrahám pedig továbbvonult onnan+ a táborával a Negeb földjére, és letelepedett* Kádes+ és Súr+ között. Mikor Gérárban+ lakott, 2 megint ezt mondta Sáráról, a feleségéről: „Ő a húgom.”+ Ezért Abimélek, Gérár királya Sáráért küldött, és elvitette.+ 3 Isten utána eljött Abimélekhez éjjel álomban, és ezt mondta neki: „Most halál fia vagy az asszony miatt, akit elvettél,+ mivel már férjnél van, és másvalakinek a felesége.”+ 4 De Abimélek még nem közeledett Sárához*, ezért ezt mondta: „Jehova, megölnél egy ártatlan* nemzetet? 5 Vajon Ábrahám nem azt mondta nekem: »Ő a húgom.« És Sára vajon nem azt mondta: »Ő a bátyám.« Tiszta a lelkiismeretem. Nem tudtam, hogy rosszat teszek.*” 6 Az igaz Isten erre ezt mondta neki álomban: „Tudom, hogy őszinte szívből tetted ezt, így hát visszatartottalak attól, hogy bűnt kövess el ellenem. Ezért nem engedtem meg neked, hogy hozzáérj. 7 Most viszont add vissza a feleségét ennek az embernek, mert ő próféta.+ Könyörögni fog érted,+ s akkor életben maradsz. De ha nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod, neked és minden hozzátartozódnak!”
8 Abimélek korán reggel felkelt, és hívatta valamennyi szolgáját, hogy elmondja nekik mindezeket. Ekkor azok nagyon megijedtek. 9 Abimélek hívatta Ábrahámot, és ezt mondta neki: „Mit tettél velünk? Milyen bűnt követtem el ellened, hogy ilyen nagy bűnbe sodortál engem és a királyságomat? Olyasmit tettél velem, ami nem helyes.” 10 Abimélek még ezt kérdezte Ábrahámtól: „Miért tettél ilyesmit?”+ 11 Ábrahám erre így felelt: „Azért, mert azt mondtam magamban: »Az emberek biztosan nem imádják* az Istent ezen a helyen, és meg fognak ölni a feleségem miatt.«+ 12 Egyébként pedig ő valóban a húgom, apámnak a lánya, csakhogy anyámnak nem a lánya. Így lett a feleségem.+ 13 És amikor Isten útnak indított apám házából,+ hogy vándoroljak, ezt mondtam Sárának: »Tedd meg ezt értem szeretetből*: Bárhova megyünk, mondd ezt rólam: ’Ő a bátyám.’+«”
14 Abimélek ezután juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálólányokat adott Ábrahámnak, és visszaadta neki Sárát, a feleségét is. 15 Abimélek ezt is mondta: „Itt a földem. Lakjál ott, ahol neked tetszik.” 16 Sárának pedig ezt mondta: „1000 ezüstöt adok a bátyádnak.+ Ez jelzi majd mindazok szemében, akik veled vannak, és mindenki más előtt, hogy ártatlan vagy.* Így nem ér téged gyalázat.” 17 Ábrahám ekkor könyörögni kezdett az igaz Istenhez, Isten pedig meggyógyította Abiméleket, a feleségét és a rabszolganőit, s azok gyermekeket szültek. 18 Jehova ugyanis meddővé tett* minden nőt Abimélek házában Sára, Ábrahám felesége miatt.+
21 Jehova pedig Sárára fordította a figyelmét, amint megmondta, és Jehova úgy tett Sárával, ahogy ígérte.+ 2 Sára tehát terhes lett,+ és Ábrahám öreg napjaira fiút szült neki, pontosan abban az időben, amikorra Isten ígérte Ábrahámnak.+ 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el az újszülött kisfiát, akit Sára szült neki.+ 4 Amikor Izsák, a fia nyolcnapos volt, Ábrahám körülmetélte, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta neki.+ 5 Ábrahám 100 éves volt, amikor megszületett a fia, Izsák. 6 Sára ekkor ezt mondta: „Megnevettetett Isten: aki csak hallja, nevetni fog velem*.” 7 Majd hozzátette: „Ki mondta volna Ábrahámnak: »Sára gyermekeket fog dajkálni.« Mégis fiút szültem neki öreg napjaira.”
8 A gyermek pedig cseperedett, és azon a napon, amikor az anyja abbahagyta Izsák szoptatását, Ábrahám nagy lakomát készített. 9 Sára pedig látta, hogy az egyiptomi Hágárnak a fia,+ akit Hágár Ábrahámnak szült, gúnyolódik Izsákkal.+ 10 Ezért ezt mondta Ábrahámnak: „Kergesd el ezt a rabszolganőt és a fiát, mert ennek a rabszolganőnek a fia nem lesz örökös az én fiammal, Izsákkal!”+ 11 Ám Ábrahámnak nagyon nem tetszett, amit Sára a fiáról mondott.+ 12 Isten ekkor ezt mondta Ábrahámnak: „Ne legyen ellenedre, amit Sára a fiúról és a rabszolganőről mond. Hallgass rá, mert a megígért utódod* Izsák által lesz.+ 13 De a rabszolganő fiát+ is nemzetté teszem,+ mert ő is az utódod*.”
14 Ábrahám tehát felkelt kora reggel, adott Hágárnak kenyeret és egy bőrtömlő vizet. Ezeket a vállára tette, majd elküldte Hágárt a fiúval együtt.+ Az asszony pedig elindult, és Beér-Seba+ pusztájában bolyongott. 15 Végül elfogyott a víz a bőrtömlőből, ő pedig egy bokor alá tette a fiút. 16 Majd odébb ment, leült egymagában egy nyíllövésnyi távolságra, mert ahogy mondta: „Nem akarom látni, amikor meghal a fiú.” Leült tehát nem messze, és hangosan sírva fakadt.
17 Isten ekkor meghallotta a fiú+ hangját, és szólt Isten angyala Hágárnak az égből, ezt mondva neki:+ „Mi baj, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiad hangját. 18 Kelj fel, segítsd fel a fiút, tartsd meg erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem.+” 19 Isten ekkor megnyitotta Hágár szemeit, és az asszony meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a bőrtömlőt vízzel, és inni adott a fiúnak. 20 Isten a fiúval+ volt, ahogy az növekedett. A fiú a pusztában lakott, és íjász lett. 21 Párán pusztájában+ lakott, és az anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
22 Akkoriban Abimélek a seregének a vezérével, Pikollal együtt ezt mondta Ábrahámnak: „Isten veled van mindenben, amit teszel.+ 23 Most azért esküdj meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokul sem velem, sem a fiaimmal, sem a leszármazottaimmal. Én szeretettel* bántam veled, tegyél te is így velem és az emberekkel, akik között laksz.+” 24 Ábrahám ezt mondta: „Megesküszöm.”
25 De Ábrahám elpanaszolta Abiméleknek, hogy Abimélek szolgái erőszakkal elvettek tőle egy kutat.+ 26 Abimélek így felelt: „Nem tudom, ki tette ezt. Te nem mondtad ezt nekem, és csak ma hallottam erről.” 27 Ábrahám ekkor juhokat és marhákat adott Abiméleknek, és szövetséget kötöttek egymással. 28 Amikor Ábrahám kiválasztott a nyájból hét nőstény bárányt, 29 Abimélek megkérdezte: „Miért választottad ki ezt a hét nőstény bárányt?” 30 Ábrahám ezt felelte: „Fogadd el tőlem ezt a hét nőstény bárányt, mert ez igazolja, hogy én ástam ezt a kutat.” 31 Ezért nevezte el azt a helyet Beér-Sebának*+, mert ott mindketten megesküdtek. 32 Szövetséget kötöttek+ tehát Beér-Sebában, azután pedig Abimélek a seregének a vezérével, Pikollal visszatért a filiszteusok földjére.+ 33 Ábrahám utána ültetett Beér-Sebában egy tamariszkuszfát, és dicsőítette ott Jehovának,+ az örökkévaló Istennek a nevét.+ 34 És Ábrahám sokáig* maradt* a filiszteusok földjén.+
22 Ezek után az igaz Isten próbára tette+ Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!” 2 Majd Isten ezt mondta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit annyira szeretsz,+ Izsákot+. Menj el Mórija+ földjére, és mutasd be égőáldozatként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked.”
3 Ábrahám erre kora reggel fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot. Fát hasogatott az égőáldozathoz, és útnak indult arra a helyre, melyet az igaz Isten kijelölt neki. 4 Ábrahám a harmadik napon felnézett, és meglátta azt a helyet a távolból. 5 Ekkor ezt mondta a szolgáinak: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiam pedig felmegyünk oda, hogy imádjuk Istent, és utána visszatérünk hozzátok.”
6 Ábrahám ezután fogta az égőáldozathoz való fát, és feltette a fiára, Izsákra. Ő maga pedig a tüzet és a kést* vitte, és ők ketten továbbmentek. 7 Izsák ezután így szólt az apjához, Ábrahámhoz: „Apám!” Az így felelt: „Tessék, fiam!” Ő így folytatta: „Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatnak való juh?” 8 Ábrahám erre ezt mondta: „Maga Isten fog gondoskodni az égőáldozatnak való juhról+, fiam.” És mentek együtt tovább.
9 Végül elérték a helyet, amelyet az igaz Isten kijelölt Ábrahámnak. Ő ott oltárt épített, majd szép rendben rátette a fát. Megkötözte fiának, Izsáknak a kezét és a lábát, és az oltárra tette őt, a farakás tetejére.+ 10 Ábrahám ekkor fogta a kést*, hogy megölje a fiát.+ 11 Ám Jehova angyala így szólt hozzá az égből: „Ábrahám, Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!” 12 Az angyal így folytatta: „Ne bántsd a fiút, és ne tégy vele semmit sem, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, hiszen nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet.”+ 13 Ábrahám ekkor felnézett, és látta, hogy tőle nem messze fennakadt a bozótban egy kos a szarvánál fogva. Erre odament, fogta a kost, és bemutatta égőáldozatként a fia helyett. 14 És Ábrahám Jehova-Jirének* nevezte el azt a helyet. Ezért mondják még ma is: „Jehova gondoskodni fog az ő hegyén arról, amire szükség van.”+
15 Jehova angyala másodszor is szólt az égből Ábrahámhoz: 16 „Ez Jehova kijelentése: »Magamra esküszöm,+ hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,+ 17 bizony megáldalak téged, és sok utódot* adok neked. Annyian lesznek, mint az ég csillagai, és mint a homokszemek a tengerparton.+ Az utódod* birtokba fogja venni az ellenségei kapuját*.+ 18 És az utódod*+ által nyer áldást a föld minden nemzete,+ mert hallgattál a szavamra.«”
19 Ábrahám ezután visszatért a szolgáihoz, és együtt visszamentek Beér-Sebába+. És Ábrahám továbbra is Beér-Sebában lakott.
20 Ezek után ezt a hírt vitték Ábrahámnak: „Milka fiúkat szült Náhornak+, a testvérednek: 21 Úct, az elsőszülöttjét, és Búzt, annak öccsét, majd Kemuelt, Arám apját, 22 valamint Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuelt+.” 23 Betuel lánya volt Rebeka+. Ezt a nyolc fiút szülte Milka Náhornak, Ábrahám testvérének. 24 Náhor másodfelesége, Reúma is szült fiúkat: Tebáhot, Gahamot, Tahást és Maákát.
23 Sára+ 127 évet élt. 2 És meghalt Sára Kirját-Arbában+, vagyis Hebronban+, Kánaán földjén+, Ábrahám pedig gyászolta és siratta őt. 3 Azután felkelt Ábrahám a halott felesége mellől, és ezt mondta Hét+ fiainak: 4 „Idegenként telepedtem le köztetek.+ Adjatok nekem egy területet, ahol eltemethetem a halottamat.” 5 Hét fiai erre így feleltek Ábrahámnak: 6 „Hallgass meg minket, uram! Istentől való fejedelem vagy közöttünk.*+ A legjobb sírhelyünkbe temesd a halottadat. Egyikünk sem tagadja meg tőled a sírhelyét, hogy emiatt ne tudd eltemetni a halottadat.”
7 Ekkor Ábrahám fölkelt, és meghajolt annak a földnek a népe előtt, Hét+ fiai előtt, 8 és ezt mondta nekik: „Ha egyetértetek* azzal, hogy eltemessem a halottamat, akkor figyeljetek rám: Mondjátok Efronnak, Cohár fiának, 9 hogy adja el nekem a tulajdonában lévő Makpela barlangját, amely a mezejének a szélén van. Adja el nekem előttetek, hogy legyen sírhelyem.+ A teljes árat megadom érte ezüstben+.”
10 Efron pedig Hét fiai között ült. A hettita Efron így válaszolt Ábrahámnak Hét fiai és mindazok füle hallatára, akik bementek Efron városának a kapuján+: 11 „Nem, uram! Hallgass meg! Neked adom a mezőt is, és a rajta lévő barlangot is. Neked adom népem fiai előtt. Temesd csak el a halottadat.” 12 Ábrahám ekkor meghajtotta magát annak a földnek a népe előtt, 13 és így szólt Efronhoz a nép füle hallatára: „Kérlek, hallgass meg! Odaadom neked a mező teljes árát ezüstben. Fogadd el tőlem, hogy odatemethessem a halottamat.”
14 Efron ekkor így felelt Ábrahámnak: 15 „Uram, hallgass meg! A mező értéke 400 ezüstsekel*, de ez nem annyira fontos. Temesd csak el a halottadat.” 16 Ábrahám hallgatott Efronra, és kimért neki annyi ezüstöt, amennyit az Hét fiainak a füle hallatára mondott: 400 ezüstsekelt*, a kereskedők körében használt súlynak megfelelően.+ 17 Ezzel tehát Efron mezeje, amely Makpelában, Mamréval szemben volt – a mező, a rajta lévő barlang és a határain belül lévő összes fa –, törvényesen is 18 Ábrahám tulajdona lett, hiszen megvásárolta azt Hét fiai és mindazok előtt, akik beléptek Efron városának a kapuján. 19 Ábrahám utána eltemette a feleségét, Sárát Makpela mezejének a barlangjába, Mamréval szemben, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. 20 Ettől fogva a mező és a rajta levő barlang már nem Hét fiainak, hanem Ábrahámnak a birtoka volt, hogy odatemesse a halottját.+
24 Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korú, és Jehova mindenben megáldotta őt.+ 2 Ábrahám ezt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta:+ „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,* 3 és esküdj meg nekem Jehovára, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem a kánaániták közül választasz feleséget a fiamnak, akik között lakom.+ 4 Inkább menj el a szülőföldemre a rokonaimhoz+, és onnan hozz a fiamnak, Izsáknak feleséget.”
5 A szolga azonban így szólt: „De mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor elvigyem a fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?+” 6 Ábrahám ekkor így szólt: „Semmiképp se vidd oda+ a fiamat! 7 Jehova, az ég Istene – aki kihozott engem apám házából és a rokonaim földjéről,+ és aki beszélt velem, és megesküdött nekem,+ hogy »a te utódodnak*+ adom ezt a földet+« –, ő elküldi majd az angyalát előtted,+ és biztosan hozol majd feleséget onnan+ a fiamnak. 8 Ha viszont a lány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. De a fiamat ne vidd el oda.” 9 Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki.+
10 A szolga tehát kiválasztott tíz tevét urának a tevéi közül, majd elindult, és vitt magával az urától mindenféle ajándékot. Mezopotámia felé tartott, Náhor városába. 11 A városon kívül letérdeltette a tevéket egy kútnál. Estefelé volt, amikor is a nők vizet meríteni jártak. 12 Ezt mondta: „Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, kérlek, tegyél sikeressé még ma, és mutasd ki, hogy szereted* az uramat, Ábrahámot. 13 Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni. 14 Legyen úgy, hogy ha egy lánynak azt mondom, »engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak!«, és ő erre azt feleli, »igyál, és a tevéidet is megitatom«, akkor ő lesz az, akit a szolgádnak, Izsáknak szántál. Ezzel add tudtomra, hogy szereted* az uramat.”
15 Még be sem fejezte szavait, és vizeskorsóval a vállán jött Rebeka, aki Milka+ fiának, Betuelnek volt a lánya,+ Milka pedig Náhornak+, Ábrahám testvérének volt a felesége. 16 Ez a lány gyönyörű volt, és szűz. Nem volt még férfinak nemi kapcsolata vele. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és utána feljött. 17 A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!” 18 A lány pedig így felelt: „Igyál, uram!” Majd Rebeka gyorsan levette a korsót a válláról, és tartotta azt, míg inni adott neki. 19 Miután adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.” 20 Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített. 21 Eközben a férfi csak ámult, és szótlanul figyelte őt, és azon tűnődött, hogy vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját, vagy sem.
22 Amikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett a lánynak egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel* volt, és két arany karperecet, melyeknek súlya tíz sekel* volt, 23 és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a lánya vagy! Van hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?” 24 Ő így felelt: „Betuel lánya vagyok,+ Milkának a fiáé, akit Milka Náhornak szült.+” 25 Még ezt is mondta: „Van szalmánk is, és sok takarmányunk is, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.” 26 Akkor a férfi meghajolt és leborult Jehova előtt, 27 és ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, aki nem szűnt meg szeretni* az uramat, és hűen bánni vele! Jehova elvezetett uram testvéreinek a házához.”
28 A lány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének. 29 Rebekának volt egy Lábán+ nevű testvére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál. 30 Mert amikor meglátta az orrkarikát és testvére kezén a karpereceket, és hallotta testvérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál. 31 Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz itt kint? Már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.” 32 A férfi tehát elment a házba, ő* pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott, hogy megmossák a férfinak és a vele levőknek a lábát. 33 Ám amikor ennivalót tettek a férfi elé, ő így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”
34 A férfi ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok.+ 35 Jehova igen megáldotta az uramat, és nagyon gazdaggá tette, mivel adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.+ 36 És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az uramnak,+ és az uram mindenét a fiúnak fogja adni.+ 37 Engem pedig megkért az uram, hogy esküdjek meg. Ezt mondta: »Ne a kánaániták közül vegyél feleséget a fiamnak, akiknek a földjén lakom,+ 38 hanem menj el apámnak a házába, a családomhoz,+ és onnan hozzál feleséget a fiamnak.+« 39 De megkérdeztem az uramat: »Mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni?«+ 40 Erre ő így felelt: »Jehova, akit szolgálok*,+ elküldi majd veled angyalát,+ és sikeressé teszi az utadat. Te pedig a családomból és apám házából+ hozz feleséget a fiamnak. 41 Ha elmész a családomhoz, de nem adják neked a lányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett esküd alól. Ez fel fog menteni téged az esküd alól.+«
42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat! 43 Most itt állok egy forrásnál. Legyen úgy, hogy amikor egy lány+ kijön vizet meríteni, és én ezt mondom neki: ’Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból!’, 44 ő ezt válaszolja nekem: ’Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet.’ Legyen ez a lány az, akit Jehova az uram fiának szánt.+«
45 Még be sem fejeztem magamban az imámat, amikor jött Rebeka, vállán a korsóval, lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én ezt mondtam neki: »Kérlek, adj innom!«+ 46 Ő pedig gyorsan levette korsóját a válláról, és ezt mondta: »Igyál,+ és a tevéidet is megitatom.« Így hát ittam, és adott inni a tevéknek is. 47 Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, és kezére a karpereceket.+ 48 Utána meghajoltam és leborultam Jehova előtt, és magasztaltam Jehovát, uramnak, Ábrahámnak az Istenét,+ aki a helyes úton vezetett, hogy az uram testvérének az unokáját elvigyem az ő fiának. 49 Most azért mondjátok meg nekem, hogy akartok-e szeretettel* és hűen bánni az urammal. Ha nem, azt is mondjátok meg, és akkor tudni fogom, mit tegyek*.+”
50 Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem igent, sem nemet*. 51 Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj! Legyen urad fiának a felesége, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta.” 52 Amikor Ábrahám szolgája meghallotta a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt. 53 Majd ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. A testvérének és az anyjának is adott értékes ajándékokat. 54 Utána a szolga és a vele levő férfiak ettek és ittak, majd ott töltötték az éjszakát.
Amikor a szolga reggel felkelt, így szólt: „Engedjetek, hadd menjek el az uramhoz!” 55 Erre a lány testvére és anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a lány még legalább tíz napot! Utána elmehet.” 56 De a szolga ezt mondta nekik: „Ne marasztaljatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Engedjetek, hadd menjek az uramhoz!” 57 Erre ezt mondták: „Hívjuk a lányt, és kérdezzük meg őt!” 58 Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Szívesen elmegyek.”
59 Elengedték hát a rokonukat, Rebekát+ és a dajkáját*+, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt. 60 És megáldották Rebekát, így szólva: „Testvérünk, legyél ezerszer tízezrek anyja, és az utódaid* vegyék birtokba azoknak a kapuját*, akik gyűlölik őket!”+ 61 Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.
62 Izsák pedig Beér-Lahai-Rói+ felől jött, ugyanis a Negeb földjén+ lakott. 63 És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen+. És amikor felnézett, azt látta, hogy tevék jönnek. 64 Amikor Rebeka is felnézett, megpillantotta Izsákot, és gyorsan leszállt a tevéről. 65 Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön felénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az uram.” Rebeka akkor fogta a fátylát, és eltakarta magát. 66 A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, ami történt. 67 Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába+. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett.+ Izsák vigaszra lelt anyja elvesztése+ után.
25 Ábrahám pedig ismét megnősült. A feleségének Ketura volt a neve. 2 Idővel ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt+, Isbákot és Suahot.+
3 Joksánnak született két fia, Sába és Dedán.
Dedán fiai voltak: Assurim, Letusim és Leummim.
4 Midián fiai voltak: Éfa, Éfer, Hánók, Abida és Eldáa.
Ők mind Ketura fiai voltak.
5 Ábrahám később mindenét Izsáknak adta,+ 6 de adott ajándékokat a másodfeleségeitől született fiainak is. Utána pedig – amikor még élt – elküldte őket a fia, Izsák mellől kelet felé, a Kelet földjére.+ 7 Ábrahám 175 évet élt. 8 Ábrahám utána kilehelte utolsó leheletét. Hosszú életnek örvendett, idősen és elégedetten halt meg. A népe mellé került.* 9 A fiai, Izsák és Izmael, eltemették Makpela barlangjába, Efronnak, a hettita Cohár fiának a mezején, amely Mamréval szemben van,+ 10 azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól vásárolt. Ott temették el Ábrahámot, és itt volt eltemetve a felesége, Sára is.+ 11 Ábrahám halála után Isten továbbra is megáldotta a fiát, Izsákot,+ aki Beér-Lahai-Rói+ közelében lakott.
12 Ez Izmaelnek+, Ábrahám fiának a története, akit Hágár+, Sára egyiptomi szolgálója szült Ábrahámnak:
13 Ezek voltak Izmael fiai név szerint és családonként: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót+, aztán született Kédár+, Adbeél, Mibsám+, 14 Misma, Dúma, Massa, 15 Hadád, Téma, Jetur, Náfis és Kedema. 16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük letelepedésük és táboraik* szerint. Tizenkét fejedelem a törzseik szerint.+ 17 Izmael 137 évet élt. Utána kilehelte utolsó leheletét, meghalt, és a népe mellé került*. 18 Izmael fiainak a tábora pedig Havilától+ – mely az Egyiptomtól nem messze található Súr+ közelében fekszik – Asszíriáig terjedt. Izmael pedig a testvérei közelében telepedett le*.+
19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a története:+
Izsák Ábrahám fia volt. 20 Izsák 40 éves volt, amikor feleségül vette Rebekát, a Paddán-Arámban lakó, arameus Betuel lányát,+ az arameus Lábán testvérét. 21 És Izsák szüntelen könyörgött Jehovához a feleségéért, mert az meddő volt. Jehova pedig meghallgatta a könyörgését, úgyhogy Izsák felesége, Rebeka teherbe esett. 22 De a benne lévő fiúk viaskodni kezdtek egymással,+ ezért ezt mondta: „Ha ez így van, akkor minek élek?” Megkérdezte hát Jehovát. 23 Jehova pedig ezt mondta neki: „Két nemzet van a méhedben,+ és két nép származik belőled.+ Az egyik nemzet erősebb lesz, mint a másik,+ és az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbat.+”
24 Amikor eljött a szülés ideje, csakugyan ikrek voltak a méhében. 25 És kijött az első, aki vörös volt mindenhol, és olyan volt, mint egy szőrruha.+ Ezért Ézsaunak*+ nevezték el. 26 Utána jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva.+ Ezért Jákobnak* nevezték el.+ Izsák 60 éves volt, amikor a felesége megszülte őket.
27 Ahogy a fiúk növekedtek, Ézsau ügyes vadász lett,+ a mezők embere, Jákob pedig feddhetetlen férfi, aki sátorban+ lakott. 28 Izsák Ézsaut szerette, mert az vadat hozott neki enni, Rebeka viszont Jákobot szerette.+ 29 Egyszer Jákob épp főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megérkezett a mezőről. 30 Ézsau ezért így szólt Jákobhoz: „Adj hamar, kérlek, egy keveset* abból a vörös főzelékből*, mert ki vagyok merülve*!” Ezért nevezték Edomnak*+. 31 Jákob erre így felelt: „Előbb add el nekem az elsőszülöttségi jogodat+!” 32 Ézsau így folytatta: „Mindjárt meghalok, mi hasznom van az elsőszülöttségi jogból?!” 33 Jákob ezt mondta: „Előbb esküdj meg nekem!” Az pedig megesküdött Jákobnak, és eladta neki az elsőszülöttségi jogát.+ 34 Így hát Jákob adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket, az pedig evett és ivott. Utána felkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
26 Ekkor éhínség tört ki az országban, mint ahogy Ábrahám napjaiban is.+ Izsák tehát Abimélekhez, a filiszteusok királyához ment Gérárba. 2 Ekkor megjelent neki Jehova, és ezt mondta: „Ne menj le Egyiptomba! Lakjál azon a földön, amelyet kijelölök neked. 3 Lakjál bevándorlóként ezen a földön,+ és én veled leszek továbbra is, és megáldalak, mert neked és az utódodnak* adom ezeket a földeket mind,+ és teljesítem az esküt, amelyet az apádnak, Ábrahámnak tettem:+ 4 »Sok utódot* adok neked, annyian lesznek, mint az ég csillagai,+ és az utódodnak* adom ezeket a földeket mind.+ És az utódod* által nyer áldást a föld minden nemzete+«, 5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és mindig eleget tett a követelményeimnek, parancsaimnak, rendeleteimnek és törvényeimnek.+” 6 Izsák tehát továbbra is Gérárban+ lakott.
7 Amikor az ott lakó emberek a felesége felől kérdezősködtek, ezt mondta: „Ő a húgom.”+ Félt azt mondani, hogy „a feleségem”, mert ahogy mondta: „az itt lakó emberek megölnek engem Rebeka miatt”, mivel Rebeka gyönyörű volt.+ 8 Egy idő múlva Abimélek, a filiszteusok királya kinézett az ablakon, és látta, amint Izsák ölelgeti* a feleségét, Rebekát.+ 9 Abimélek azon nyomban hívatta Izsákot, és ezt mondta: „Hiszen ő a feleséged! Miért mondtad akkor: »Ő a húgom.«” Izsák erre így felelt: „Azért mondtam, mert féltem, hogy meg kell halnom miatta.”+ 10 Abimélek azonban így folytatta: „Mit tettél velünk?+ Valaki a népből könnyen lefeküdhetett volna a feleségeddel, és így vétket hoztál volna ránk!+” 11 Abimélek ekkor megparancsolta az egész népnek: „Aki ehhez a férfihoz vagy a feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia!”
12 Izsák ezután magot vetett azon a földön, és abban az évben a 100-szorosát aratta annak, amit vetett, mivel Jehova megáldotta őt.+ 13 Gazdag lett, és addig gyarapodott, mígnem nagyon gazdag lett. 14 Lettek juhnyájai, marhacsordái és sok szolgája,+ úgyhogy a filiszteusok kezdtek irigykedni rá.
15 Ezért a filiszteusok betemették földdel az összes kutat, melyet apja szolgái ástak Ábrahám napjaiban.+ 16 Majd Abimélek ezt mondta Izsáknak: „Menj el a szomszédságunkból, mert sokkal erősebb lettél, mint mi vagyunk.” 17 Izsák ezért elment onnan. Gérár+ völgyében ütött tábort, és ott telepedett le. 18 És Izsák újra kiásta a kutakat, amelyeket még apja, Ábrahám napjaiban ástak, de a filiszteusok betemettek Ábrahám halála után.+ Ugyanúgy nevezte azokat, mint ahogyan az apja.+
19 Amikor Izsák szolgái a völgyben ástak, találtak egy friss vizű kutat. 20 Gérár pásztorai pedig veszekedni kezdtek Izsák pásztoraival, ezt mondva: „A víz a mienk!” Ezért Izsák Éseknek* nevezte el a kutat, mert perlekedtek vele. 21 Azután ástak egy másik kutat, de amiatt is veszekedtek, ezért Szitnának* nevezte el. 22 Később elment onnan, és egy másik kutat ásott, de amiatt már nem veszekedtek. Így hát Rehobótnak* nevezte el, és ezt mondta: „Ez azért van, mert Jehova most már tágas helyet adott nekünk, és termékennyé tett minket a földön.”+
23 Onnan aztán fölment Beér-Sebába+. 24 Jehova pedig megjelent neki azon az éjjelen, és ezt mondta: „Én vagyok apádnak, Ábrahámnak az Istene.+ Ne félj,+ mert veled vagyok, s megáldalak, és sok utódot* adok neked a szolgámra, Ábrahámra való tekintettel.”+ 25 Izsák ezért oltárt épített ott, és dicsőítette Jehova nevét.+ Felverte azon a helyen a sátrát+, a szolgái pedig kutat ástak ott.
26 Később Abimélek elment hozzá Gérárból Ahuzzáttal, a tanácsadójával, valamint Pikollal, seregének a vezérével.+ 27 Izsák ezt kérdezte tőlük: „Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltetek engem, és elküldtetek a szomszédságotokból?” 28 Erre ők így feleltek: „Most már világosan látjuk, hogy Jehova veled van.+ Ezért ezt mondtuk: »Esküdjünk meg egymásnak, és kössünk egymással szövetséget,+ 29 hogy semmi rosszat nem teszel velünk, mint ahogy mi sem bántottunk téged, és akkor is csak jót tettünk veled, amikor elküldtünk békével. Te most Jehova áldott embere vagy.«” 30 Akkor megvendégelte őket, ők pedig ettek és ittak. 31 Kora reggel fölkeltek, és megesküdtek egymásnak.+ Izsák ezután útnak indította őket, és azok békével mentek el tőle.
32 Aznap Izsák szolgái hírt vittek neki a kútról, melyet ástak,+ és ezt mondták: „Vizet találtunk!” 33 El is nevezte Sibának. Ezért hívják a várost Beér-Sebának+ mind a mai napig.
34 Ézsau pedig 40 éves volt, amikor feleségül vette Juditot, a hettita Beéri lányát, valamint Boszmátot, a hettita Elon lányát.+ 35 Ezek nagy szomorúságot okoztak Izsáknak és Rebekának.+
27 Amikor Izsák idős volt, és már alig látott, hívatta Ézsaut+, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: „Fiam!” Mire az így felelt: „Itt vagyok!” 2 Ő így folytatta: „Megöregedtem, és nem tudom, meddig élek még. 3 Most hát, kérlek, fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.+ 4 Utána készíts nekem olyan ízletes ételt, amit szeretek, és hozd be hozzám. Azután eszem belőle, hogy megáldhassalak* még a halálom előtt.”
5 Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza.+ 6 Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának:+ „Most hallottam, hogy apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel, így szólva: 7 »Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.«+ 8 Most pedig, fiam, jól figyelj arra, amit mondok neked!+ 9 Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozd ide nekem a két legszebb kecskegidát, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti. 10 Utána vidd be apádnak, hogy megegye, és megáldhasson még a halála előtt.”
11 Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös,+ az én bőröm pedig sima. 12 Mi lesz akkor, ha apám megtapogat?+ Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.” 13 Erre az anyja ezt mondta: „Fiam, szálljon rám a neked szánt átok! Csak tedd azt, amit mondtam, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!”+ 14 Ő pedig elment értük, az anyjához vitte azokat, és az anyja ízletes ételt készített, pont, ahogyan az apja szerette. 15 Rebeka utána fogta Ézsaunak, nagyobbik fiának a legjobb ruháit, amelyek otthon voltak, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára.+ 16 A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és nyakának sima részét.+ 17 Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.+
18 Jákob pedig bement az apjához, és ezt mondta: „Apám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?” 19 Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted.+ Mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Ülj fel, kérlek, és egyél a vadpecsenyémből, hogy megáldhass* engem.+” 20 Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.” 21 Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Kérlek, gyere közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e.”+ 22 Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.”+ 23 Nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta.+
24 Aztán megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.” 25 Akkor ezt mondta: „Hozz nekem, fiam, a vadpecsenyéből, hadd egyek, és aztán megáldalak*.” Odavitte neki, és Izsák evett, majd pedig bort vitt neki, és az ivott. 26 Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.”+ 27 Ő közelebb ment, megcsókolta, és Izsák megérezte a ruhájának illatát.+ Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:
„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova. 28 Adjon neked az igaz Isten harmatot az égből,+ termékeny talajt+ és bőséges gabonát meg újbort!+ 29 Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai.+ Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!+”
30 Rögtön azután, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és ő kijött az apjától, Izsáktól, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau.+ 31 Ő is készített egy ízletes ételt, majd bevitte az apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson engem*!” 32 Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.”+ 33 Izsák elkezdett nagyon remegni, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, és behozta nekem? Én pedig már ettem belőle, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt! Ő bizony áldott is lesz!”
34 Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!”+ 35 De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.” 36 Erre Ézsau ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak*, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?!+ Elsőszülöttségi jogomat már elvette,+ most meg az áldásomat is elvette!+” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?” 37 Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Uraddá tettem őt.+ Minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és újborral is elláttam.+ Mit tehetek most már érted, fiam?”
38 Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt.+ 39 Izsák, az apja, ezt felelte neki:
„Nem fogsz termékeny földön lakni, és harmatot sem kapsz az égből.+ 40 Egész életedben használni fogod a kardodat,+ és testvéredet fogod szolgálni.+ De amikor majd feldühödsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.+”
41 Ézsau azonban gyűlöletet táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta,+ és Ézsau folyton ezt mondta magában: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk.+ Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.” 42 Amikor elmondták Rebekának, hogy mit tervez a nagyobbik fia, Ézsau, azonnal küldetett Jákobért, a kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Figyelj! A bátyád, Ézsau azt tervezi, hogy bosszúból megöl téged*. 43 Most pedig, fiam, tedd azt, amit mondok neked! Indulj, és fuss Lábánhoz, a testvéremhez Háránba!+ 44 Lakj nála egy darabig, míg lecsillapodik a bátyád dühe, 45 alábbhagy a haragja, és elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el egy nap mindkettőtöket?”
46 Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megundorodtam az életemtől Hét lányai miatt.+ Ha Jákob is Hét lányai közül vesz magának feleséget, ennek a földnek a lányai közül, mint amilyenek ezek, akkor mit ér az életem?+”
28 Ekkor Izsák hívatta Jákobot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: „Ne Kánaán lányai közül vegyél feleséget!+ 2 Menj Paddán-Arámba, Betuelnek, anyád apjának a házába, és onnan vegyél magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül.+ 3 És a mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, adjon neked sok utódot, és származzon tőled sok nép*!+ 4 Adja neked Ábrahámnak az áldását,+ neked és az utódodnak* veled együtt, hogy birtokba vedd a földet, melyen idegenként élsz, és amelyet Isten Ábrahámnak adott!+”
5 Izsák tehát elküldte Jákobot, és az elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, az arameus Betuel fiához,+ Rebekának, vagyis Jákob és Ézsau anyjának a testvéréhez.+
6 Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és elküldte Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy amikor megáldotta, ezt a parancsot adta neki: „Ne Kánaán lányai közül vegyél feleséget!”+, 7 illetve, hogy Jákob engedelmeskedett apjának és anyjának, és Paddán-Arámba ment.+ 8 Ekkor ismerte fel Ézsau, hogy Kánaán lányai nem tetszenek az apjának, Izsáknak.+ 9 Ézsau ezért elment Izmaelhez, és feleségül vette – a már meglévő feleségei mellé – Mahalátot, Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nebájótnak a testvérét.+
10 Jákob pedig elindult Beér-Sebából, és elment Háránba+. 11 Idővel eljutott egy helyre, és nekikészülődött, hogy ott töltse az éjszakát, ugyanis a nap már lenyugodott. Fogott egyet az ott levő kövek közül, támasztékul a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.+ 12 Majd álmot látott: egy lépcső* vezetett a földről az égbe, a teteje az eget érte, és Isten angyalai jártak rajta fel-alá.+ 13 Jehova ott állt fölötte, és ezt mondta:
„Én vagyok Jehova, Ábrahámnak, a te nagyapádnak Istene, és Izsáknak Istene.+ Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom, és az utódaidnak*.+ 14 És olyan sok utódod* lesz, mint a föld porszemei,+ és terjeszkedni fogsz majd nyugatra és keletre, északra és délre, és a föld minden családja általad és az utódod* által nyer áldást.+ 15 Én veled vagyok, megvédelek téged, bárhova mész, és visszahozlak erre a földre.+ Nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit ígértem neked.+”
16 Jákob pedig, amikor fölébredt álmából, ezt mondta: „Bizony Jehova van ezen a helyen, és én nem tudtam róla.” 17 Félelem fogta el, és ezt mondta: „Milyen csodálatot keltő ez a hely! Ez csakis Isten háza lehet!+ És ez az ég kapuja.”+ 18 Jákob ezért felkelt kora reggel, fogta a követ, amelyet a feje alá tett támasztékul, felállította oszlopul, és olajat öntött a tetejére.+ 19 És elnevezte a helyet Bételnek*, bár a város neve korábban Lúz+ volt.
20 És Jákob fogadalmat tett, ezt mondva: „Ha Isten továbbra is velem lesz, és megvéd engem az utamon, kenyeret ad ennem, és ruhát ad, melyet hordhatok, 21 és békességgel térek vissza apám házába, akkor abból kétségkívül látni fogom, hogy Jehova az én Istenem*. 22 És ez a kő, melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz,+ és feltétlenül neked adom a tizedét mindannak, amit adsz nekem.”
29 Jákob ezután folytatta útját a Keleten lakók földje felé. 2 Látott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat heverészni mellette, ugyanis abból a kútból szokták itatni a nyájakat. Egy nagy kő volt a kút száján. 3 Amikor minden nyájat odatereltek, elgördítették a követ a kút szájáról, és megitatták a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.
4 Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból+ valók vagyunk.” 5 Ő így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt+, Náhornak+ az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.” 6 Erre megkérdezte tőlük: „Jól van?” Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön a lánya, Ráhel+, a juhokkal!” 7 Jákob így folytatta: „Még csak dél van. Nem most van az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, és utána menjetek legeltetni.” 8 Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”
9 Miközben Jákob beszélt velük, odaért Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorlány volt. 10 Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének a lányát, valamint Lábánnak a juhait, rögtön odament, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének a juhait. 11 Jákob azután megcsókolta* Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona* a lány apjának, s hogy Rebekának a fia. Erre a lány szaladt, hogy elmondja ezt az apjának.
13 Amint Lábán+ meghallotta a hírt Jákobról, testvérének a fiáról, elé futott. Megölelte, csókkal üdvözölte, és bevitte a házába. Ő pedig mindent elmondott Lábánnak. 14 Lábán ezt mondta neki: „Te bizony vér szerinti rokonom vagy.”* És nála maradt Jákob egy teljes hónapig.
15 Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Csak azért, mert a rokonom*+ vagy, ingyen szolgálnál nekem? Mondd meg, mi legyen a béred!+” 16 Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek.+ 17 Lea szeme nem ragyogott, Ráhel viszont vonzó volt, és gyönyörű. 18 Jákob beleszeretett Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évig szolgálni neked Ráhelért, a kisebbik lányodért.”+ 19 Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mint ha más férfihoz adnám. Maradj nálam!” 20 És Jákob hét évet szolgált Ráhelért,+ bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.
21 Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek a szolgálatom napjai, hadd szeretkezzek vele!” 22 Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett. 23 Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy szeretkezzen vele. 24 Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul.+ 25 Reggel Jákob rádöbbent, hogy Lea volt vele. Ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?”+ 26 Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt. 27 Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is, cserébe azért, hogy még hét évig szolgálsz nekem.+” 28 Jákob így is tett. Végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a másik lányát. 29 Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Bilhát+ odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.+
30 Jákob pedig szeretkezett Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál.+ 31 Amikor Jehova látta, hogy Leát kevésbé szeretik*, megadta neki, hogy teherbe essen*.+ Ráhel azonban meddő volt.+ 32 És Lea terhes lett, majd fiút szült, és Rúbennek*+ nevezte el, mert ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta nyomorúságomat,+ és most már szeretni fog a férjem.” 33 Újra teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta*, hogy nem szeretnek, és ezért adta nekem őt is.” Így hát Simeonnak*+ nevezte el. 34 Majd ismét terhes lett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek*+ nevezte el. 35 Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most dicsőíteni fogom Jehovát.” Ezért Júdának*+ nevezte el. Utána nem szült egy ideig.
30 Amikor Ráhel látta, hogy egyáltalán nem szül Jákobnak, féltékeny lett a nővérére, és ezt mondta Jákobnak: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!” 2 Jákob ekkor haragra lobbant Ráhel ellen, és ezt mondta: „Vajon Isten helyében vagyok én, aki meggátol abban, hogy gyermekeid legyenek*?” 3 Ráhel pedig ezt mondta: „Itt van a rabszolgám, Bilha+. Feküdj le vele, hogy gyermekeket szülhessen nekem*, és így általa nekem is lehessenek gyermekeim!” 4 Így hát hozzáadta feleségül Bilhát, a szolgálóját, és Jákob lefeküdt vele.+ 5 Bilha pedig teherbe esett, és idővel fiút szült Jákobnak. 6 Ráhel ekkor ezt mondta: „Isten a bírám volt, meghallotta szavam, és fiút adott nekem.” Ezért nevezte el Dánnak*+. 7 És Bilha, Ráhel szolgálója megint teherbe esett, és idővel megszülte második fiát is Jákobnak. 8 Ráhel ekkor ezt mondta: „Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!” Ezért Naftalinak*+ nevezte el.
9 Amikor Lea látta, hogy nem szül gyermeket, fogta Zilpát+, a szolgálóját, és Jákobhoz adta feleségül. 10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. 11 Lea ekkor ezt mondta: „Jó szerencse ért!” Ezért Gádnak*+ nevezte el. 12 Zilpa, Lea szolgálója utána megszülte második fiát is Jákobnak. 13 Lea ekkor ezt mondta: „Ó, én boldogságom! Boldognak fognak mondani engem a lányok.”+ Ezért Ásernek*+ nevezte el.
14 Egyszer Rúben+ a búzaaratás idején sétálni ment, és mandragórát talált a mezőn. Elvitte Leának, az anyjának. Ráhel ekkor ezt mondta Leának: „Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból!” 15 Erre ő így felelt: „Nem elég, hogy elvetted tőlem a férjemet,+ most már a fiam mandragórabogyóit is elvennéd?” Ráhel így szólt: „Hát akkor Jákob töltse ma veled az éjszakát a fiad mandragórabogyóiért!”
16 Amikor Jákob este megjött a mezőről, Lea kiment elé, és ezt mondta: „Most velem fogsz lefeküdni, mert bérbe vettelek a fiam mandragórabogyóiért.” Így hát vele feküdt le azon az éjszakán. 17 És Isten meghallgatta Leát, és az terhes lett, majd megszülte ötödik fiát Jákobnak. 18 Lea ekkor ezt mondta: „Isten megadta béremet, amiért a férjemnek adtam a szolgálólányomat.” Ezért Issakárnak*+ nevezte el. 19 És Lea újra teherbe esett, és idővel megszülte hatodik fiát Jákobnak.+ 20 Lea ekkor ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, igen, engem, méghozzá jó ajándékkal. Férjem végre elfogad majd,+ mert hat fiút szültem neki.+” Ezért Zebulonnak*+ nevezte el. 21 Utána pedig egy lányt szült, akit Dínának+ nevezett el.
22 Isten nem feledkezett meg Ráhelről, hanem végül meghallgatta őt, és megadta neki, hogy teherbe essen*.+ 23 Ő pedig teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Isten elvette gyalázatomat!”+ 24 Ezért Józsefnek*+ nevezte el, ezt mondva: „Jehova most egy másik fiút is ad nekem.”
25 Rögtön azután, hogy Ráhel megszülte Józsefet, Jákob ezt mondta Lábánnak: „Engedj el, hadd menjek el az én otthonomba, az én országomba!+ 26 Add ki a feleségeimet és a gyermekeimet, akikért nálad szolgáltam, hadd menjek el, hisz te magad is tudod, milyen hűségesen szolgáltalak.+” 27 Lábán erre ezt mondta neki: „Bárcsak jóindulattal lennél irántam. . .; megértettem a jelekből*, hogy Jehova miattad áld meg.” 28 Még hozzáfűzte: „Szabd meg a béredet, és én megadom.”+ 29 Jákob így felelt: „Jól tudod te magad is, hogy milyen hűségesen szolgáltam nálad, hogy mi lett a nyájadból,+ 30 és hogy mielőtt idejöttem, alig volt valamid, de a nyájad gyarapodott és megnőtt, és Jehova megáldott téged azóta, hogy itt vagyok. Mikor tehetek már valamit a saját házamért is?+”
31 Lábán ezt mondta: „Mit adjak neked?” Jákob így folytatta: „Ne adj nekem semmit! Ha megteszed nekem a következőket, akkor újra legeltetem a nyájadat, és tovább őrzöm.+ 32 Ma végigjárom az egész nyájadat. Különíts el belőle minden pettyes és tarka juhot, minden sötétbarna juhot a fiatal kosok közül, valamint minden tarkát és pettyeset a nőstény kecskék közül. Mostantól ez legyen a bérem.+ 33 Amikor jössz majd, hogy megnézd a béremet, igazságosságom* ebből lesz nyilvánvaló: ami nem pettyes és nem tarka a nőstény kecskék közül, és nem sötétbarna a fiatal kosok közül, az mind lopott, ha nálam van.”
34 Lábán erre így szólt: „Nos, jól van! Legyen úgy, ahogy mondod!”+ 35 Még aznap elkülönítette a csíkos és tarka kecskebakokat meg az összes pettyes és tarka nőstény kecskét, mindazt, amiben valami fehér volt, s mindazt, ami sötétbarna volt a fiatal kosok közül, és fiainak a gondjaira bízta. 36 Majd utána háromnapi járóföldet jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán ott maradt nyájait legeltette.
37 Aztán Jákob frissen nyesett sztóraxfa-, mandulafa- és platánfavesszőket fogott, és néhány helyen lehántotta a kérget, fehér foltokat hagyva a vesszőkön. 38 Végül a hántott vesszőket a nyáj elé tette a vályúkba, az itatókba – ahova a nyájak inni jártak –, hogy azok előtt gerjedezzenek, amikor inni jönnek.
39 A nyájak ezért gerjedeztek a vesszők előtt, és a nyájak csíkosakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40 Jákob ezután elkülönítette a fiatal kosokat, és utána a nyájakat szembefordította a csíkosakkal és az összes sötétbarnával, ami Lábán nyájai között volt. Utána elkülönítette a saját nyájait, és nem eresztette Lábán nyájai közé. 41 Amikor az erősebb állatok gerjedeztek, Jákob mindig kitette a vesszőket a vályúkba a nyájak elé, hogy a vesszőknél gerjedezzenek. 42 De amikor az állatok gyengék voltak, akkor nem tette oda a vesszőket. Így a gyengébbek mindig Lábánéi lettek, az erősek pedig Jákobéi.+
43 És Jákob nagyon gazdag lett. Nagy nyájai, valamint sok szolgálólánya, szolgája, tevéje és szamara lett.+
31 Idővel Jákob meghallotta, hogy Lábán fiai ezt mondták: „Jákob elvett mindent, ami az apánké volt, és abból gyűjtötte minden gazdagságát, ami az apánké volt.”+ 2 És amikor Jákob Lábán arcára tekintett, látta, hogy már nem olyan iránta, mint korábban.+ 3 Jehova végül ezt mondta Jákobnak: „Térj vissza ősapáid és rokonaid földjére,+ és én továbbra is veled leszek.” 4 Jákob ekkor üzent Ráhelnek és Leának, hogy jöjjenek ki a mezőre a nyájához, 5 és ezt mondta nekik:
„Látom apátokon, hogy már nem olyan irántam, mint korábban,+ apám Istene azonban velem volt.+ 6 Tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.+ 7 Ő viszont megpróbált kijátszani engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet, de Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8 Ha azt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig azt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett.+ 9 Így vette el Isten apátok nyáját, és adta nekem. 10 Egyszer, amikor eljött a nyáj gerjedezésének ideje, ezt láttam látomásban: a nyájat hágó kecskebakok csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.+ 11 Akkor az igaz Isten angyala ezt mondta nekem a látomásban: »Jákob!« Mire én így feleltem: »Itt vagyok!« 12 Ő így folytatta: »Nézz fel, kérlek, és lásd meg, hogy a nyájat hágó összes kecskebak csíkos, pettyes és foltos, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled.+ 13 Én vagyok annak a Bételnek+ az igaz Istene, ahol felkentél egy oszlopot, és ahol fogadalmat tettél nekem.+ Most azért kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza a szülőföldedre!+«”
14 Ráhel és Lea erre ezt mondták neki: „Vajon van még valami, amit örökölhetünk apánk házában? 15 Vajon nem tart bennünket idegeneknek? Hiszen eladott minket, sőt az értünk kapott pénzből él azóta is!+ 16 Minden gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a gyermekeinké.+ Tégy hát meg mindent, amit Isten mondott neked!+”
17 Jákob ekkor fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,+ 18 s elindult egész nyájával, minden vagyonával, amit gyűjtött,+ az állataival, melyeket Paddán-Arámban gyűjtött, hogy Izsákhoz, az apjához menjen Kánaán földjére.+
19 Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel pedig ellopta apjának a teráfszobrait*.+ 20 Jákob rászedte az arameus Lábánt, mert nem mondta meg neki, hogy el akar menni. 21 Megszökött tehát, és átkelt a folyón*+ mindenével, amije volt. Utána Gileád hegyvidéke felé tartott.+ 22 A harmadik napon megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött. 23 Akkor Lábán maga mellé vette rokonait*, és hétnapi járóföldön át üldözte, majd beérte Gileád hegyvidékén. 24 Ekkor Isten éjjel álomban+ eljött az arameus Lábánhoz+, és ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondj semmi olyat Jákobnak, amivel összetűzésbe kerülhetnél vele!*”+
25 Lábán tehát utolérte Jákobot, amikor Jákob épp sátrat vert a hegyen, és Lábán is tábort ütött rokonaival Gileád hegyvidékén. 26 Lábán ekkor ezt mondta Jákobnak: „Mit tettél, hogy rászedtél engem, és mint karddal szerzett foglyokat vitted el a lányaimat? 27 Miért szöktél el, rászedve engem? És miért nem mondtál nekem semmit? Ha elmondtad volna, vigasságban bocsátottalak volna el, énekszóval, tamburinnal és hárfával. 28 Nem engedted meg nekem, hogy megcsókoljam az unokáimat* és a lányaimat. Ostobán cselekedtél. 29 Hatalmamban van, hogy kárt okozzak nektek, de ősapáitok Istene beszélt velem múlt éjjel, és ezt mondta: »Vigyázz, ne mondj semmi olyat Jákobnak, amivel összetűzésbe kerülhetnél vele!«+ 30 Elmentél, mert annyira vágytál arra, hogy visszatérj apád házába. De miért loptad el az isteneimet?+”
31 Jákob így felelt Lábánnak: „Azért szöktem el, mert féltem. Azt mondtam magamban: »Még erőszakkal elvennéd tőlem a lányaidat.« 32 Akinél pedig megtalálod az isteneidet, legyen halál fia! Rokonaink előtt kutasd át a dolgaimat, és vidd el, ami a tiéd!” Jákob azonban nem tudta, hogy Ráhel lopta el őket. 33 Lábán tehát bement Jákob sátrába, Lea sátrába és a két rabszolganő+ sátrába, de nem találta meg azokat. Aztán kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába. 34 Ráhel addigra fogta a teráfszobrokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg azokat. 35 Ráhel ekkor ezt mondta apjának: „Ne haragudj rám, uram, de nem tudok felkelni előtted, mert havivérzésem van*.”+ Az pedig mindenhol kereste a teráfszobrokat, de nem találta meg azokat.+
36 Jákob pedig haragra gerjedt, és bírálgatni kezdte Lábánt. Majd ezt mondta neki: „Mivel bántottalak meg, és mi a bűnöm, hogy ennyire hevesen üldözöl? 37 Most, hogy már átkutattad mindenemet, mit találtál köztük, ami a te házadba való? Tedd ide az én rokonaim és a te rokonaid elé, és azok ítéljenek kettőnk között. 38 Az alatt a 20 év alatt, míg nálad voltam, a juhaid és a kecskéid soha nem vetéltek el,+ és soha nem ettem a nyájad kosaiból. 39 Egyetlen állatot sem vittem hozzád, melyet vadállat tépett szét.+ Én magam álltam a veszteséget. Akár nappal, akár éjjel loptak el egy állatot, kártérítést követeltél tőlem. 40 Nappal hőség emésztett, és éjjel fagyoskodtam. Az álom is kerülte a szememet.+ 41 Így telt el az a 20 év, amit házadnál töltöttem. 14 évet szolgáltam két lányodért, és 6 évet a nyájadért, és te tízszer is megváltoztattad a béremet.+ 42 Ha apám Istene,+ Ábrahám Istene, az, akit Izsák imád,*+ nem lett volna velem, akkor most üres kézzel küldtél volna el. Látta Isten az én nyomorúságomat és a kemény munkámat, és ezért feddett meg téged a múlt éjjel.+”
43 Lábán ekkor így felelt Jákobnak: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én unokáim, és a nyáj az én nyájam; mindaz, amit látsz, az enyém és a lányaimé. Mit tehetek ma ellenük és a gyermekeik ellen, akiket ők szültek? 44 Most pedig gyere, kössünk szövetséget, én és te, és ez legyen a tanúnk!” 45 Jákob tehát fogott egy követ, és felállította oszlopnak.+ 46 Majd Jákob ezt mondta a rokonainak: „Szedjetek köveket!” És ők köveket szedtek, és halomba rakták. Utána pedig ott ettek a kőhalmon. 47 És Lábán ezt Jegár-Sahadutának* nevezte el, Jákob pedig Gálednek*.
48 Ezt mondta Lábán: „Ez a kőhalom ma a tanúnk.” Ezért nevezte el Gálednek+ 49 és Őrtoronynak, mert ahogy mondta: „Őrködjön Jehova köztem és közted, amikor nem látjuk egymást! 50 Ha rosszul bánsz a lányaimmal, és rajtuk kívül is veszel feleségeket, ne felejtsd el: még ha ember nem is lát bennünket, Isten lát, aki a tanúnk!” 51 Lábán ezt mondta még Jákobnak: „Itt van ez a kőhalom, és ez az oszlop, amelyeket a köztünk köttetett szövetség jeleként emeltem. 52 Ez a kőhalom és ez az oszlop a tanú,+ hogy nem megyek el e kőhalom mellett azért, hogy ártsak neked, és te sem mész el e kőhalom és oszlop mellett azért, hogy árts nekem. 53 Ábrahám Istene+ és Náhor Istene, az ő ősapjuknak Istene ítéljen közöttünk!” Jákob azonban arra esküdött, akit az apja, Izsák imád.*+
54 Utána Jákob áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta a rokonait, hogy egyenek kenyeret. Ők pedig ettek, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55 Lábán azonban már kora reggel felkelt, arcon csókolta az unokáit*+ és a lányait, és megáldotta őket.+ Majd Lábán elindult és hazament.+
32 Jákob aztán útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai. 2 Amint Jákob meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!” Ezért Mahanaimnak* nevezte el azt a helyet.
3 Jákob azután követeket küldött maga előtt a bátyjához, Ézsauhoz Szeir+ földjére, Edom+ területére*, 4 és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondja a szolgád, Jákob: ’Hosszú ideig Lábánnál laktam*, egészen mostanáig.+ 5 Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim.+ Azért küldöm ezt az üzenetet, hogy tudja az uram, hogy jövök, és jóindulattal tekintsen rám.’«”
6 Idővel a követek visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Találkoztunk a bátyáddal, Ézsauval. Úton van, hogy találkozzon veled, és 400 férfi van vele.+” 7 Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett.+ Ezért a vele levőket, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra osztotta. 8 Ezt mondta: „Ha Ézsau megtámadja az egyik tábort, akkor a másik tábor megmenekülhet.”
9 Jákob azután ezt mondta: „Ó, nagyapámnak, Ábrahámnak Istene, és apámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«+, 10 nem vagyok méltó mindarra a szeretetre* és hűségre, melyet a szolgád iránt mutattál,+ hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, de mostanra már két táborrá lettem.+ 11 Ments meg, kérlek,+ a bátyám, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem és az anyákat a gyermekeikkel együtt!+ 12 És te azt mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, és sok utódot* adok neked. Annyian lesznek, mint a homokszemek a tengerben, melyeket nem lehet megszámolni.+«”
13 És Jákob ott töltötte az éjszakát. Majd kiválasztott az állataiból valamennyit, hogy ajándékba adja a bátyjának, Ézsaunak:+ 14 200 nőstény kecskét, 20 kecskebakot, 200 anyajuhot, 20 kost, 15 30 szoptatós tevét, 40 tehenet, 10 bikát, 20 szamárkancát és 10 kifejlett szamarat.+
16 Aztán a szolgáinak adta azokat, egyik nyájat a másik után, és ezt mondta nekik: „Keljetek át előttem a gázlón, és hagyjatok távolságot a nyájak között!” 17 Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«, 18 akkor mondd ezt: »A szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az uramnak, Ézsaunak küld,+ és ő maga is jön utánunk.«” 19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Ezt mondjátok Ézsaunak, amikor találkoztok vele. 20 És még mondjátok ezt is: »Itt jön utánunk Jákob, a szolgád.«” Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal, melyet előre küldök neki,+ és utána, mikor találkozunk, talán kedvesen fogad.” 21 A szolgái tehát átkeltek előtte az ajándékokkal, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.
22 Később, még aznap éjjel felkelt, és két feleségével,+ a két szolgálójával,+ valamint 11 fiúgyermekével átkelt a Jabbók+ gázlón. 23 Átvitte tehát őket a patakon*, és mindenét, amije volt.
24 Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi viaskodni kezdett vele, egészen hajnalhasadtáig.+ 25 Amikor a férfi látta, hogy nem győzte le, megérintette Jákob csípőjének forgócsontját. Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben viaskodott a férfival.+ 26 Utána ezt mondta: „Engedj el, mert már hajnalodik!” Erre Jákob így szólt hozzá: „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz.”+ 27 Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Mire ő így felelt: „Jákob.” 28 Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek*,+ mert Istennel+ és emberekkel küzdöttél, és végül győztél.” 29 Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet!” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?”+ És ott megáldotta őt. 30 Jákob ezért Penielnek*+ nevezte el azt a helyet, mert ezt mondta: „Szemtől szemben láttam Istent, mégis életben maradtam*.”+
31 És ahogy átkelt Pénuelnél*, felkelt a nap, de sántított a csípője miatt.+ 32 Ezért nem szokásuk Izrael fiainak mind a mai napig megenni a csípőnél levő inat*, mely a csípőízületnél van, mert megérintették Jákob csípőízületét a csípőnél levő ínnál.
33 Jákob felnézett, és látta, hogy jön Ézsau 400 férfival.+ Ezért azt mondta Leának, Ráhelnek és a két szolgálónak, hogy vegyék magukhoz a gyermekeiket.+ 2 A szolgálókat meg a gyermekeiket állította előre,+ utánuk jött Lea a gyermekeivel,+ majd Ráhel+ és József leghátul. 3 Jákob ment legelöl, és hétszer földig hajolt, miközben egyre közelebb ért a bátyjához.
4 Ézsau pedig eléje futott, megölelte, megcsókolta, és mindketten könnyekre fakadtak. 5 Amikor Ézsau felnézett, látta az asszonyokat meg a gyermekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” Mire ő így felelt: „A gyermekek, akiket Isten kedvesen a szolgádnak adott.”+ 6 Ekkor előléptek a szolgálók a gyermekekkel, és meghajoltak. 7 Lea is előlépett a gyermekeivel, és meghajoltak. Majd József lépett elő Ráhellel, és ők is meghajoltak.+
8 Ézsau ekkor ezt kérdezte: „Miért küldted ezeket az embereket és a nyájakat, amelyekkel találkoztam?”+ Erre ő így felelt: „Azért, hogy elnyerjem az uram jóindulatát.”+ 9 Ézsau ekkor ezt mondta: „Sok nyájam van nekem, testvérem.+ Tartsd csak meg, ami a tied!” 10 Jákob azonban ezt mondta: „Ne úgy legyen, kérlek! Ha már elnyertem a jóindulatodat, akkor fogadd el kezemből az ajándékomat, mert azért hoztam, hogy láthassam az arcodat. És láttam az arcodat, mintha Isten arcát látnám, hiszen szívesen fogadtál.+ 11 Kérlek, vedd el az ajándékomat*, amelyet neked hoztam,+ mert Isten jóindulatú volt velem, és mert megvan mindenem.+” És tovább unszolta, az pedig végül elfogadta.
12 Később Ézsau ezt mondta: „Induljunk, menjünk, én majd előtted megyek!” 13 Jákob azonban így szólt: „Tudja az én uram, hogy a gyermekek még gyengék,+ és szoptatós juhok meg marhák vannak velem. Ha csak egy napig is túl gyorsan terelik őket, az egész nyáj elpusztul. 14 Kérlek, uram, menj szolgád előtt, de én hadd folytassam az utat lassabban, hogy az állatok és a gyermekek is tudjanak jönni, míg oda nem érek az uramhoz Szeirbe+.” 15 Ézsau ekkor így szólt: „Kérlek, hadd hagyjak veled néhányat az embereim közül.” Erre ő ezt mondta: „Minek az? Csak nyerjem el az uram jóindulatát!” 16 Ézsau tehát még aznap visszatért Szeirbe.
17 Jákob pedig elindult Szukkótba+, majd épített magának házat, az állatainak pedig aklokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak*.
18 Miután Jákob eljött Paddán-Arámból+, épségben megérkezett Sikem+ városába, amely Kánaán+ földjén van. A város közelében tábort ütött. 19 Majd megvette azt a darab földet, ahol sátrat vert, Sikem apjának, Hámornak a fiaitól 100 ezüstpénzért.+ 20 Oltárt emelt ott, és így nevezte: Isten, Izrael Istene.+
34 Akkoriban Dína, Jákob és Lea lánya,+ rendszeresen elment annak a földnek a lányaihoz, hogy velük legyen*.+ 2 Amikor meglátta őt Sikem, e föld fejedelmének, a hivvita+ Hámornak a fia, megragadta, lefeküdt vele, és megerőszakolta. 3 Nagyon vonzódott* Dínához, Jákob lányához, beleszeretett a lányba, és szívhez szólóan beszélt vele*. 4 Sikem végül ezt mondta Hámornak+, az apjának: „Szerezd meg nekem feleségül ezt a lányt!”
5 Amikor meghallotta Jákob, hogy Sikem megbecstelenítette Dínát, a lányát, a fiai az állatainál voltak a mezőn. Ezért Jákob hallgatott, míg meg nem jöttek. 6 Később Hámor, Sikem apja kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. 7 Ám Jákob fiai hallottak a történtekről, és azonnal visszajöttek a mezőről. Felháborodtak, és nagy haragra gerjedtek, amiért Sikem szégyent hozott Izraelre azzal, hogy lefeküdt Jákob lányával.+ Nem lett volna szabad ilyesminek megtörténnie.+
8 Hámor így beszélt velük: „Sikem, a fiam sóvárog a lányotok után*. Kérlek, adjátok őt hozzá feleségül, 9 és lépjetek velünk házassági szövetségre. Lányaitokat adjátok hozzánk, és vegyétek feleségül a lányainkat.+ 10 Lakjatok velünk, hiszen előttetek a földünk. Lakjatok rajta, kereskedjetek, és telepedjetek le itt.” 11 Sikem ekkor ezt mondta Dína apjának és testvéreinek: „Bárcsak jóindulattal lennétek irántam! Amit csak kértek tőlem, megadom nektek! 12 Akármilyen nagy menyasszonyárat és ajándékot kértek tőlem,+ kész vagyok megadni, amit csak mondtok. Csak adjátok hozzám feleségül a lányt.”
13 Jákob fiai pedig megtévesztő választ adtak Sikemnek és az apjának, Hámornak, mert Sikem megbecstelenítette Dínát, a húgukat. 14 Ezt mondták nekik: „Nem tehetjük, hogy olyan férfinak adjuk a húgunkat, aki nincs körülmetélve*,+ mert az szégyen lenne ránk nézve. 15 Csak azzal a feltétellel egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, és minden férfi körülmetélkedik nálatok.+ 16 Akkor hozzátok adjuk lányainkat, a ti lányaitokat pedig feleségül vesszük, és veletek lakunk, és egy néppé leszünk. 17 De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk a lányunkat, és elmegyünk.”
18 Tetszett Hámornak+ és Sikemnek, Hámor fiának,+ amit mondtak. 19 Sikem késlekedés nélkül eleget tett a kérésnek,+ mert nagyon szerette Jákob lányát, és ő volt a legtiszteletreméltóbb apja egész háznépében.
20 Hámor és a fia, Sikem tehát elmentek a városkapuhoz+, és így beszéltek a városuk férfiaival: 21 „Ezek a férfiak békében akarnak lenni velünk. Hadd lakjanak hát e földön, és kereskedjenek itt, hisz ez a föld elég nagy ahhoz, hogy ők is itt éljenek. Lányaikat feleségül vehetjük magunknak, és a mi lányainkat hozzájuk adhatjuk.+ 22 De csak azzal a feltétellel egyeznek bele, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyünk, ha közülünk minden férfi körülmetélkedik, mint ahogy ők is körül vannak metélve.+ 23 Vajon nem a miénk lesz akkor mindenük, a vagyonuk és összes állatuk? Csak fogadjuk el a feltételüket, hogy aztán velünk lakhassanak.” 24 És mindenki, aki összegyűlt a városkapuban, hallgatott Hámorra meg a fiára, Sikemre, és minden férfi körülmetélkedett, mindaz, aki összegyűlt a városkapuban.
25 Ám a harmadik napon, amikor még fájdalmaik voltak, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína testvérei+ kardot ragadtak, váratlanul rátörtek a városra, és megöltek minden férfit.+ 26 Hámort és a fiát, Sikemet is. Majd elvitték Dínát Sikem házából, és kimentek onnan. 27 Jákob többi fia pedig ment, és kifosztotta a várost, ahol a férfiak holtan hevertek. Mindezt azért tették, mert megbecstelenítették a húgukat.+ 28 Elvitték azok nyájait, csordáit, szamarait és mindazt, ami a városban és a mezőn volt. 29 Magukkal vitték minden vagyonukat, és foglyul ejtették az összes kisgyermeküket és feleségüket, és elraboltak mindent, ami a házakban volt.
30 Jákob erre ezt mondta Simeonnak és Lévinek:+ „Nagy bajt hoztatok rám,* mert miattatok e föld lakosai, a kánaániták és a periziták meggyűlöltek engem. Mi kevesen vagyunk, és ők biztosan összegyűlnek majd, hogy megtámadjanak, és meg fognak semmisíteni a háznépemmel együtt.” 31 De ők így feleltek: „Szabad bárkinek is úgy bánni húgunkkal, mint egy prostituálttal?”
35 Isten ezután ezt mondta Jákobnak: „Kelj fel, menj fel Bételbe+, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől futottál!+”
2 Jákob ekkor ezt mondta a háznépének és mindazoknak, akik vele voltak: „Szabaduljatok meg az idegen istenektől, amelyek nálatok vannak,+ és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát, 3 és keljünk fel, menjünk fel Bételbe! Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján, és velem volt, bármerre jártam is*.+” 4 Odaadták hát Jákobnak a náluk lévő összes idegen istent és a fülükben lévő fülbevalókat, és Jákob elásta* azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében volt.
5 Miközben utaztak, Isten rettegést idézett elő a körülöttük lévő városokban, így hát nem üldözték Jákob fiait. 6 Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba+, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt. 7 Épített ott egy oltárt, és El-Bételnek* nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott jelent meg* neki akkor, amikor a bátyja elől futott.+ 8 Később meghalt Debóra+, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt. Jákob ezért Allon-Bákutnak* nevezte el a fát.
9 Azóta, hogy Jákob eljött Paddán-Arámból, Isten ismét megjelent neki, és megáldotta. 10 Ezt mondta neki Isten: „A te neved Jákob+. Ne nevezzenek többé Jákobnak, hanem Izraelnek.” És Izraelnek+ nevezte el. 11 Isten még ezt mondta neki: „Én vagyok a mindenható Isten+. Légy termékeny, és sokasodj! Népek, igen, sok nép*, valamint királyok származnak majd tőled*.+ 12 A földet pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és az utódaidnak* adom.+” 13 Ezután Isten elment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele.
14 Jákob oszlopot emelt azon a helyen, ahol Isten beszélt vele, egy kőoszlopot, és italáldozatot meg olajat öntött rá.+ 15 És Jákob továbbra is Bételnek+ nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele.
16 Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolságra voltak Efratától, amikor megindult Ráhel szülése, és nehéz szülése volt. 17 Ám miközben küszködött, hogy világra hozza a gyermekét, a bába ezt mondta neki: „Ne félj, mert most is fiad lesz.”+ 18 Ezért amikor már-már közeledett a halálához* (mert haldoklott), Ben-Óninak* nevezte el, az apja azonban Benjáminnak*+ hívta. 19 Meghalt tehát Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe+ vezető úton. 20 Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig.
21 Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán túl verte fel a sátrát. 22 Egyszer, amikor Izrael azon a földön lakott, Rúben lefeküdt Bilhával, apjának a másodfeleségével. Izrael pedig hallott erről.+
Jákobnak 12 fia volt. 23 Lea fia volt Rúben – Jákob elsőszülöttje –,+ Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel fia volt József és Benjámin. 25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali. 26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ők Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek.
27 Jákob végül eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba,+ Kirját-Arbába, vagyis Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák is bevándorlóként+ lakott. 28 Izsák 180 évet élt.+ 29 Utána kilehelte utolsó leheletét, hosszú és megelégedést nyújtó élet után* meghalt, és a népe mellé került*. A fiai, Ézsau és Jákob eltemették.+
36 Ez Ézsaunak, vagyis Edomnak+ a története:
2 Ézsau Kánaán lányai közül vett magának feleségeket: Ádát+, a hettita Elon lányát;+ Oholibámát+, Anának a lányát, a hivvita Cibeon unokáját; 3 és Boszmátot+, Izmael lányát, Nebájót+ testvérét.
4 Áda szülte Ézsaunak Elifázt, Boszmát szülte Réuelt,
Ők Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6 Ézsau utána a feleségeivel, fiaival, lányaival, háznépének minden tagjával*, valamint a nyájával, minden más állatával meg az egész vagyonával, melyet Kánaán földjén gyűjtött,+ elment egy másik földre, egy bizonyos távolságra a testvérétől, Jákobtól.+ 7 Ugyanis túl sok vagyonuk lett ahhoz, hogy együtt lakjanak, és a föld, ahol laktak*, nem tudta eltartani őket a nyájaik miatt. 8 Ézsau tehát Szeir hegyvidékén+ telepedett le. Ézsaut Edomnak is nevezték.+
9 Ez Ézsaunak, az edomiták ősapjának története Szeir+ hegyvidékén:
10 Ezek Ézsau fiainak a nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia, és Réuel, Boszmátnak, Ézsau feleségének a fia.+
11 Elifáz fia volt Témán+, Omár, Cefó, Gatám és Kenáz.+ 12 Timna pedig Ézsau fiának, Elifáznak a másodfelesége lett. Idővel fiút szült Elifáznak, Amáleket+. Ők Ádának, Ézsau feleségének a fiai*.
13 Ezek Réuel fiai: Náhát, Zerah, Sammah és Mizza. Ők voltak Boszmátnak+, Ézsau feleségének a fiai*.
14 Ezek voltak Oholibámának, Ana lányának, Cibeon unokájának, Ézsau feleségének a fiai, akiket Ézsaunak szült: Jeus, Jalám és Kórah.
15 Ezek az Ézsautól származó törzsfők*:+ Elifáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai: Témán törzsfő, Omár törzsfő, Cefó törzsfő, Kenáz törzsfő,+ 16 Kórah törzsfő, Gatám törzsfő és Amálek törzsfő. Ezek az Elifáztól+ származó törzsfők Edom földjén. Ők Áda fiai*.
17 Ezek Réuelnek, Ézsau fiának a fiai: Náhát törzsfő, Zerah törzsfő, Sammah törzsfő és Mizza törzsfő. Ezek a Réueltől származó törzsfők Edom földjén+. Ők Boszmátnak, Ézsau feleségének a fiai*.
18 Végül pedig ezek Oholibámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő és Kórah törzsfő. Ők azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana lányától, vagyis Ézsau feleségétől származtak.
19 Ők Ézsaunak, azaz Edomnak+ a fiai és a tőlük származó törzsfők.
20 Ezek a horita Szeir leszármazottai, annak a földnek a lakói:+ Lótán, Sobál, Cibeon, Ana,+ 21 Dison, Ézer és Disán.+ Ők a horiták törzsfői, Szeirnek a leszármazottai Edom földjén.
22 Lótán fia volt Hóri és Hémám, és Lótán húga volt Timna.+
23 Ezek Sobál fiai: Alván, Manahát, Ebál, Sefó és Onám.
24 Ezek Cibeon fiai:+ Aja és Ana. Ő az az Ana, aki meleg vizű forrásokat talált a pusztában, míg apjának, Cibeonnak a szamarait őrizte.
25 Ezek Anának a gyermekei: Dison és Oholibáma, Ana lánya.
26 Ezek Dison fiai: Hemdán, Esbán, Itrán és Kerán.+
27 Ezek Ézer fiai: Bilhán, Zaáván és Akán.
28 Ezek Disán fiai: Úc és Arán.+
29 Ezek a horita törzsfők: Lótán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ana törzsfő, 30 Dison törzsfő, Ézer törzsfő és Disán törzsfő.+ Ezek a horita törzsfők Szeir földjén.
31 Ezek pedig a királyok, akik Edom+ földjén uralkodtak, még mielőtt király uralkodott az izraeliták* felett:+ 32 Bela, Beór fia uralkodott Edomban, és a városának a neve Dinhába volt. 33 Amikor Bela meghalt, Jobáb, a Bocrából való Zerah fia kezdett uralkodni helyette. 34 Amikor Jobáb meghalt, a temaniták földjéről való Húsám kezdett uralkodni helyette. 35 Amikor Húsám meghalt, Hadád, Bedád fia kezdett uralkodni helyette. Ő győzte le a midiánitákat+ Moáb területén*, és a városának neve Avit volt. 36 Amikor Hadád meghalt, a Masrékából való Szamla kezdett uralkodni helyette. 37 Amikor Szamla meghalt, a folyó menti Rehobótból való Sául kezdett uralkodni helyette. 38 Amikor Sául meghalt, Baál-Hanán, Akbór fia kezdett uralkodni helyette. 39 Amikor Baál-Hanán, Akbór fia meghalt, Hadár kezdett uralkodni helyette. A városának neve Páu volt, feleségét pedig Mehetábelnek hívták. Ő Mézaháb lányának, Matrédnak volt a lánya.
40 Ezek pedig az Ézsautól származó törzsfőknek a nevei a családjaik, területük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetét törzsfő,+ 41 Oholibáma törzsfő, Elah törzsfő, Pinon törzsfő, 42 Kenáz törzsfő, Témán törzsfő, Mibcár törzsfő, 43 Magdiel törzsfő és Irám törzsfő. Ezek az Edomtól származó törzsfők a lakóhelyük szerint a földjükön.+ Ők Ézsaunak, az edomiták ősapjának a leszármazottai.+
37 Jákob továbbra is Kánaán földjén lakott, ott, ahol apja lakott bevándorlóként.+
2 Ez Jákob története:
Amikor József+ fiatal volt, 17 éves, Bilhának+ és Zilpának+, apja feleségeinek a fiaival együtt őrizte a nyájat.+ És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak. 3 Izrael pedig minden fiánál+ jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született. Így hát csináltatott neki egy különleges köntöst*. 4 Amikor a bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá.
5 Később József álmot látott, és elmondta a testvéreinek,+ azok pedig emiatt újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék. 6 Ezt mondta nekik: „Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmomat: 7 Kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt.+” 8 A bátyjai ezt kérdezték tőle: „Csak nem király leszel felettünk, és uralkodsz rajtunk?”+ Az álmai miatt és azért, amit mondott, újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
9 Ezután volt egy másik álma is, és azt is elmondta a bátyjainak: „Megint álmodtam, és most a nap, a hold és 11 csillag hajolt meg előttem.”+ 10 És elmondta az álmát az apjának és a bátyjainak. Az apja pedig megszidta, és ezt kérdezte: „Mit jelentsen az álmod? Talán én, az anyád és a bátyáid jövünk, és a földig hajolunk előtted?” 11 És a bátyjai féltékenyek lettek rá,+ ám az apja megjegyezte szavait.
12 A bátyjai elmentek Sikem+ közelébe apjuk nyáját legeltetni. 13 Izrael később ezt mondta Józsefnek: „A testvéreid Sikem közelében legeltetik a nyájakat, ugye? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” Erre ő ezt mondta: „Rendben.” 14 És Izrael ezt mondta neki: „Kérlek, menj, és nézd meg, jól vannak-e a bátyáid! Nézd meg, minden rendben van-e a nyájjal, és hozz nekem róluk hírt.” Elküldte hát a Hebron-völgyből+, és ő ment Sikem felé. 15 Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: „Mit keresel?” 16 Erre ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat!” 17 A férfi ezt mondta: „Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József tehát a bátyjai után ment, és megtalálta őket Dótánban.
18 Már távolról meglátták, és még mielőtt odaért hozzájuk, cselt szőttek ellene, hogy megöljék. 19 Ezt mondták hát egymásnak: „Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó!+ 20 Gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe, és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21 Amikor Rúben+ ezt meghallotta, igyekezett megmenteni őt, ezért ezt mondta: „Ne öljük meg!*”+ 22 Rúben még ezt is mondta nekik: „Ne ontsatok vért!+ Dobjátok be ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne bántsátok*!+” Mert meg akarta menteni, hogy visszavihesse az apjához.
23 Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték róla a köntösét, a különleges köntöst, mely rajta volt,+ 24 majd fogták Józsefet, és bedobták a vizesverembe. A verem akkor üres volt, nem volt benne víz.
25 Aztán leültek enni. Amikor felnéztek, látták, hogy egy izmaelita+ karaván jön Gileádból. A tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek.+ Úton voltak Egyiptomba. 26 Júda ekkor ezt mondta a testvéreinek: „Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és titokban tartjuk a halálát?+ 27 Gyertek, adjuk el+ az izmaelitáknak! Ne mi legyünk azok, akik bántják őt! Végtére is az öcsénk, a testvérünk.” Ők pedig hallgattak a testvérükre. 28 Amikor a midiánita+ kereskedő férfiak arra jöttek, a testvérei kihúzták Józsefet a vizesveremből, majd eladták az izmaelitáknak 20 ezüstért.+ Azok Egyiptomba vitték Józsefet.
29 Később, amikor Rúben visszament a vizesveremhez, látta, hogy József már nincs ott, ezért megszaggatta ruháit. 30 Amikor visszatért a testvéreihez, így kiáltott: „Nincs meg a gyermek! Most mit tegyek?”
31 Fogták József köntösét, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérébe. 32 Utána elküldték a különleges köntöst az apjukhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk. Kérünk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e, vagy sem.+” 33 Ő pedig megnézte, és így kiáltott fel: „Ez a fiam köntöse! Biztos egy vérengző vadállat falta fel és tépte szét Józsefet!” 34 Jákob ekkor megszaggatta ruháját, zsákruhát kötött a derekára, és hosszú napokon át gyászolta fiát. 35 Mindegyik fia és lánya próbálta vigasztalni őt, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: „Fiamat gyászolva megyek le a sírba*+!” És az apja tovább siratta.
36 A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének,+ az őrök parancsnokának.+
38 Abban az időben Júda otthagyta a testvéreit, és azon a helyen verte fel a sátrát, ahol egy Híra nevű, adullámi férfi lakott. 2 Júda ott meglátta egy Sua nevű kánaánita+ férfi lányát. Feleségül vette, és együtt volt vele, 3 az pedig teherbe esett. Később fiút szült, és Érnek+ nevezte el. 4 Majd megint terhes lett, fiút szült, és Onánnak nevezte el. 5 Azután ismét fiút szült, akit Sélának nevezett el. Júda Akzibban+ volt, amikor a felesége megszülte a fiút.
6 Júda később feleséget vett Érnek, az elsőszülött fiának. Az asszonyt Támárnak+ hívták. 7 De Ér, Júda elsőszülöttje megharagította Jehovát, ezért Jehova megölte őt. 8 Emiatt Júda ezt mondta Onánnak: „Feküdj le bátyád feleségével, köss vele sógorházasságot, és gondoskodj a bátyádnak utódról.”+ 9 Onán azonban tudta, hogy az utódot nem tekintik majd az övének,+ így amikor a bátyja feleségével volt, spermáját a földre vesztegette, hogy ne legyen utódja a bátyjának.+ 10 Amit tett, rossz volt Jehova szemében, ezért őt is megölte.+ 11 Júda pedig ezt mondta Támárnak, a menyének: „Élj özvegyként apád házában, míg fel nem nő a fiam, Séla.” Mert ezt mondta magában: „Netalán ő is meghal, mint a bátyjai.”+ Támár pedig elment, és az apja házában lakott.
12 Valamivel később Júda felesége, Sua+ lánya meghalt. Majd a gyászidő letelte után Júda a barátjával, az adullámi Hírával+ elment Timnába+ a juhai nyíróihoz. 13 Ezt elmondták Támárnak, így szólva: „Az apósod felmegy Timnába, hogy megnyírja a juhait.” 14 Ekkor az asszony levette az özvegyi ruhát, lefátyolozta magát, és egy kendőt terített magára, majd leült Enájim bejáratához, amely a Timnába vezető úton van. Ugyanis látta, hogy Séla már felnőtt, de mégsem adják feleségül Sélához.+
15 Amikor Júda meglátta az asszonyt, prostituáltnak nézte, mert eltakarta az arcát. 16 Júda letért az útról, odament az asszonyhoz, és ezt mondta: „Kérlek, hadd feküdjek le veled!”, ugyanis nem tudta, hogy a menye az.+ Az asszony azonban ezt kérdezte: „Mit adsz nekem, hogy lefekhess velem?” 17 Erre ő így felelt: „Küldök neked egy kecskegidát a nyájamból.” Az asszony azonban megkérdezte: „Adsz valami zálogot, míg el nem küldöd?” 18 Júda így szólt: „Mit adjak neked zálogul?” Mire ő így felelt: „A pecsétgyűrűdet+, a zsinórodat és a botodat, amely a kezedben van.” Ő odaadta neki, lefeküdt vele, és teherbe ejtette. 19 Támár utána felkelt, és elment. Azután levette a kendőjét, és visszaöltözött özvegyi ruhájába.
20 Júda pedig elküldte az adullámi+ barátját, hogy vigye el a kecskegidát, és szerezze vissza az asszonytól a zálogot, de az nem találta meg az asszonyt. 21 Megkérdezte hát az ott lakó férfiakat: „Hol van az a templomi prostituált, aki Enájimban, az út mentén volt?” De ők ezt mondták: „Sosem volt errefelé templomi prostituált.” 22 Végül visszatért Júdához, és ezt mondta: „Nem találtam meg, és az ott lakók is ezt mondták: »Sosem volt errefelé templomi prostituált.«” 23 Júda ezért ezt mondta: „Tartsa meg magának a zálogot, máskülönben még szégyen ér minket, ha tovább keressük őt. Végül is én elküldtem azt a gidát, de nem találtad meg az asszonyt.”
24 Mintegy három hónappal később azonban ezt mondták Júdának: „Támár, a menyed szajhálkodott, és teherbe esett.” Júda ekkor ezt mondta: „Vigyétek ki, és égessétek el!”+ 25 Mikor vitték kifelé, üzent az apósának: „Attól a férfitól estem teherbe, akitől ezeket kaptam.” Majd hozzátette: „Nézd meg, kérlek, kié ez a pecsétgyűrű, zsinór és bot!”+ 26 Júda megnézte azokat, és ezt mondta: „Igazságosabb ő, mint én, mert nem adtam neki Sélát, a fiamat.”+ És többé nem feküdt le vele.
27 Amikor elérkezett a szülés ideje, Támár méhében ikrek voltak. 28 És amikor szült, az egyik gyermek kinyújtotta a kezét. A bába azon nyomban vett egy skarlátvörös fonalat, rákötötte a kezére, és ezt mondta: „Ő jött ki először.” 29 De amint az visszahúzta a kezét, kijött a testvére, ezért a bába így kiáltott: „Micsoda utat törtél magadnak!” Ezért Pérecnek*+ nevezték el. 30 Utána kijött a testvére is, akinek a kezére a skarlátvörös fonal volt kötve. Őt Zerahnak+ nevezték el.
39 Józsefet pedig levitték Egyiptomba,+ és egy egyiptomi férfi, Potifár,+ a fáraó udvari tisztviselője, az őrök parancsnoka vette meg az izmaelitáktól+, akik odavitték. 2 Jehova azonban Józseffel volt,+ ezért sikeres lett, és egyiptomi ura házának az élére került. 3 Az ura látta, hogy Jehova Józseffel van, és hogy amihez csak hozzáfog, azt Jehova sikeressé teszi.
4 Józsefet megkedvelte az ura, és a személyes szolgálatába állította. Kinevezte hát a házának az élére, és mindenét rábízta. 5 Attól fogva, hogy kinevezte a házának az élére, és mindenét rábízta, Jehova megáldotta az egyiptomi férfi házát József miatt. És Jehova áldása volt mindenen, ami a házában és a szántóföldjén volt.+ 6 Potifár végül mindenét Józsefre bízta, és nem foglalkozott semmivel, csak az étellel, amit megevett. József pedig izmos és jóképű lett.
7 Ezek után Józsefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: „Feküdj le velem!” 8 De ő erre nem volt hajlandó, és ezt mondta az ura feleségének: „Nézd, az én uram nem foglalkozik azzal, hogy mit teszek a házában, és rám bízta mindenét. 9 Senki sem nagyobb a házban nálam, és ő semmit sem tagadott meg tőlem, csak téged, mivel a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?+”
10 Az asszony pedig nap mint nap mondogatta ezt Józsefnek, de ő sosem hallgatott rá, hogy lefeküdjön vele, vagy hogy kettesben maradjon vele. 11 De egy nap, amikor bement a házba, hogy a teendőit végezze, a háziszolgák közül senki sem volt a házban. 12 Az asszony ekkor a ruhájánál fogva megragadta, és ezt mondta: „Feküdj le velem!” De ő ott hagyta a ruháját az asszony kezében, és kiszaladt. 13 Amikor az asszony látta, hogy a kezében hagyta a ruháját, és kiszaladt, 14 kiabálni kezdett háznépe embereinek, és ezt mondta: „Nézzétek, ez a héber férfi, akit a férjem idehozott, nevetségessé akar tenni minket! Bejött hozzám, és le akart feküdni velem, de én kiabálni kezdtem torkom szakadtából. 15 És amint felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, itt hagyta nálam a ruháját, és kiszaladt.” 16 Utána magánál tartotta József ruháját, míg haza nem ért József ura.
17 Neki is elmondta: „A héber szolga, akit idehoztál, bejött hozzám, hogy nevetségessé tegyen. 18 De amikor felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kiszaladt.” 19 Amikor József ura meghallotta a felesége szavait, aki ezt mondta: „Ezt tette velem a szolgád”, nagyon dühös lett. 20 Ezért Józsefet az ura abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték, és József ott maradt a börtönben.+
21 Jehova azonban továbbra is Józseffel volt, szeretettel* bánt vele, és neki köszönhetően a börtönparancsnok megkedvelte Józsefet.+ 22 A börtönparancsnok ezért Józsefre bízta a börtönben az összes rabot, és ő végeztetett el velük minden munkát.+ 23 A börtönparancsnok semminek, de semminek nem nézett utána, ami Józsefre volt bízva, mivel Jehova Józseffel volt, és amihez csak hozzáfogott, azt Jehova sikeressé tette.+
40 Ezek után az egyiptomi király főpohárnoka+ és fősütőmestere vétkeztek az uruk, az egyiptomi király ellen. 2 A fáraó megharagudott erre a két tisztviselőjére, a főpohárnokára és a fősütőmesterére+. 3 Ezért börtönbe vetette őket az őrök parancsnokának a házába,+ oda, ahol József is raboskodott.+ 4 Az őrök parancsnoka ekkor megbízta Józsefet, hogy legyen a szolgálatukra,+ és azok egy időre* a börtönben maradtak.
5 Az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a börtönben voltak, egyszer, ugyanazon az éjjelen, álmot láttak, és mindegyikük álmának megvolt a maga értelme. 6 Reggel, amikor József bement hozzájuk, látta, hogy lehangoltak. 7 Megkérdezte hát a fáraó tisztviselőit, akik vele együtt raboskodtak urának a házában: „Miért vagytok ma olyan rosszkedvűek?” 8 Erre ők így feleltek: „Mindketten álmot láttunk, de nincs itt senki, aki megfejtse.” József ezt mondta nekik: „Vajon a megfejtés nem Isten dolga?+ Kérlek titeket, mondjátok el nekem, mit álmodtatok.”
9 A főpohárnok elmondta hát az álmát Józsefnek, így szólva: „Álmomban egy szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három vessző volt, és ahogy kihajtott, kivirágzott, és a fürtjein megértek a szemek. 11 És a kezemben volt a fáraó pohara, én pedig fogtam a szőlőszemeket, és a fáraó poharába facsartam. A poharat utána a fáraó kezébe adtam.” 12 József ekkor ezt mondta neki: „A megfejtés a következő: A három vessző három nap. 13 A fáraó három nap múlva kienged innen*, és visszahelyez a hivatalodba.+ És a fáraó kezébe fogod adni a poharat, ahogy korábban is tetted, amikor a pohárnoka voltál.+ 14 De ne feledkezz meg rólam, ha jól megy a sorod! Kérlek, légy hozzám kedves,* és beszélj rólam a fáraónak, hogy kijussak innen! 15 Engem elhurcoltak a héberek földjéről,+ és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe* vessenek.+”
16 Amikor a fősütőmester látta, hogy a megfejtés szerint jó fog történni a főpohárnokkal, ezt mondta Józsefnek: „Nekem is volt egy álmom. Három kosár fehér kenyér volt a fejemen, 17 és a felső kosárban mindenféle pékáru volt a fáraónak, és madarak ették azokat a fejemen lévő kosárból.” 18 József ekkor ezt mondta: „A megfejtés a következő: A három kosár három nap. 19 Három nap múlva a fáraó lefejeztet*, oszlopra akasztat, és madarak fogják leenni rólad a húst.+”
20 A harmadik napon születésnapja+ volt a fáraónak, és lakomát rendezett minden szolgájának, és a szolgái szeme láttára kiengedte a börtönből a főpohárnokát és a fősütőmesterét*. 21 A főpohárnokát visszahelyezte a pohárnoki hivatalába, és továbbra is ő adta a fáraó kezébe a poharat. 22 A fősütőmestert azonban felakasztatta, pontosan úgy, ahogyan József a megfejtésben mondta.+ 23 A főpohárnok azonban megfeledkezett Józsefről.+
41 Két teljes év múlva a fáraó azt álmodta+, hogy a Nílus partján áll. 2 A folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és a füvet legelték a Nílus mentén.+ 3 Majd hét másik tehén jött ki a Nílusból, csúnyák és soványak, és odaálltak a Nílus partján lévő kövér tehenek mellé. 4 Aztán a csúnya és sovány tehenek elkezdték enni a hét szép és kövér tehenet. A fáraó ekkor felébredt.
5 Majd újra elaludt, és másodszor is álmodott. Hét kövér és szép gabonakalász növekedett egy száron.+ 6 Majd hét másik gabonakalász is növekedett. Ezek vékonyak és a keleti széltől kiszáradtak voltak. 7 Azután a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét kövér és szép gabonakalászt. A fáraó ekkor felébredt, és rájött, hogy álmodott.
8 De reggelre nyugtalanná vált, ezért hívatta Egyiptom összes mágiát űző papját és összes bölcsét. A fáraó elmondta nekik az álmait, ám nem volt köztük senki, aki megfejtette volna azokat a fáraónak.
9 Ekkor a főpohárnok beszélt a fáraóval, ezt mondva: „Most be kell vallanom a bűneimet. 10 A fáraó megharagudott a szolgáira, ezért börtönbe vetett engem és a fősütőmestert az őrök parancsnokának a házában.+ 11 Utána egy éjjel mindketten álmot láttunk. Mindkettőnk álmának megvolt a maga értelme.+ 12 Volt ott velünk egy fiatal héber férfi, az őrök parancsnokának a szolgája.+ Amikor elmondtuk neki, hogy mit álmodtunk,+ ő megfejtette az álmainkat. 13 És minden pontosan úgy történt, ahogy megmondta. Engem visszahelyeztek a hivatalomba, a fősütőmestert pedig fölakasztották.+”
14 A fáraó ekkor elküldött Józsefért,+ hogy gyorsan hozzák ki a börtönből*.+ József pedig megborotválkozott, átöltözött, és bement a fáraó elé. 15 A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, de nincs, aki megfejtse. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha elmondanak neked egy álmot, meg tudod fejteni.”+ 16 József erre így felelt a fáraónak: „Isten az, aki jó hírt közöl a fáraóval, nem én.”+
17 A fáraó így szólt Józsefhez: „Álmomban a Nílus partján álltam. 18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelni kezdték a füvet a Nílus mentén.+ 19 Utánuk hét másik tehén jött ki, satnyák, nagyon csúnyák és soványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam még ilyen csúnyákat. 20 És a sovány, csúnya tehenek elkezdték enni az első hét, kövér tehenet. 21 De nem látszódott rajtuk, hogy megették a kövér teheneket, mivel ugyanolyan csúnyák maradtak, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.
22 Ezután egy újabb álomban láttam, amint hét kövér és szép gabonakalász nő egy száron.+ 23 Majd nőtt hét összeaszott, vékony gabonakalász is, amelyet a keleti szél kiszárított. 24 Azután a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét szép gabonakalászt. Én pedig elmondtam ezt a mágiát űző papoknak+, de nem volt köztük senki, aki meg tudta volna magyarázni.+”
25 József ekkor ezt mondta a fáraónak: „A fáraó álmainak a jelentése egy és ugyanaz. Az igaz Isten elmondta a fáraónak, hogy mit fog tenni.+ 26 A hét szép tehén hét év. A hét szép gabonakalász is hét év. Az álmok jelentése egy és ugyanaz. 27 A hét sovány és csúnya tehén, mely a szép tehenek után jött ki, hét évet jelent. És a hét üres gabonakalász, melyet a keleti szél kiszárított, hét évig tartó éhínséget jelent. 28 Vagyis ahogy a fáraónak mondtam: Az igaz Isten megmutatta a fáraónak, hogy mit fog tenni.
29 Hét olyan év következik, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30 De utána hét évig éhínség lesz, és elfelejtik, milyen bőség volt Egyiptom földjén, az éhínség pedig tönkreteszi az országot.+ 31 Nem is fognak emlékezni arra, hogy egykor bőség volt az országban, mert olyan súlyos lesz az éhínség. 32 A fáraó azért látott két álmot, mert az igaz Isten mindezt szilárdan elhatározta, és hamarosan véghez is viszi.
33 Most tehát keressen a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és nevezze ki Egyiptom fölé. 34 Intézkedjen a fáraó, és nevezzen ki felügyelőket az országban, és szedje be Egyiptomban a termés egyötödét a bőség hét évében.+ 35 Gyűjtsék be az összes élelmet a következő, bőven termő években, és halmozzák fel a gabonát a fáraó raktáraiba. Raktározzák és őrizzék azt a városokban.+ 36 Ez az élelem legyen az ország tartaléka az Egyiptomra váró, hét évig tartó éhínség idején, hogy ne vesszen el az ország az éhínség miatt.+”
37 A fáraó és az összes szolgája jónak találta ezt a javaslatot. 38 A fáraó ezért ezt mondta a szolgáinak: „Keresve sem találnánk hozzá hasonló férfit, akiben Isten szelleme van.” 39 A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Mivel Isten veled tudatta mindezt, nincs senki, aki olyan értelmes és bölcs, mint te. 40 Te fogod irányítani a háznépemet, és az egész népem fenntartás nélkül engedelmeskedni fog neked.+ Csak a királyi rangom* tesz engem nagyobbá nálad.” 41 Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: „Nézd, kinevezlek egész Egyiptom fölé!”+ 42 Majd a fáraó levette a pecsétgyűrűjét a kezéről, és József kezére tette. Finom lenvászonba öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. 43 Ezenkívül végighordoztatta a második legjobb díszkocsiján, és ezt kiáltották előtte: „Avrék!”* Ezzel Egyiptom egész földje fölé helyezte.
44 Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: „Én vagyok a fáraó, de a te felhatalmazásod nélkül egyetlen ember sem tehet semmit sem* Egyiptom egész földjén.”+ 45 A fáraó utána Cafenát-Paneáhnak nevezte el Józsefet, és hozzáadta feleségül Aszenátot+, Potiferának, Ón* papjának a lányát. És József felügyelte* Egyiptom földjét.+ 46 József 30 éves volt,+ amikor a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt állt*.
Kiment tehát József a fáraó elől, és bejárta Egyiptom egész földjét. 47 És a hét évig tartó bőség idején a föld nagyon sokat* termett. 48 József a hét év alatt összegyűjtött Egyiptom földjén minden élelmet, és a városokban raktározta el. Minden városban azt az élelmet tárolta, amely a város körül levő szántóföldeken termett. 49 József olyan sok gabonát halmozott fel, mint a tenger homokja, és végül nem számolták már, mert nem lehetett megszámolni.
50 Mielőtt az éhínség éve elérkezett, Józsefnek két fia született,+ akiket Aszenát szült neki, Potiferának, Ón* papjának a lánya. 51 József az elsőszülöttet Manassénak*+ nevezte el, mert ezt mondta: „Isten feledtette velem minden bajomat, és apám egész házát.” 52 A másodikat Efraimnak*+ nevezte el, mert ezt mondta: „Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén.”+
53 Ezt követően véget ért a bőség hét éve,+ mely Egyiptomban volt, 54 és megkezdődött az éhínség hét éve,+ pontosan úgy, ahogy József megmondta. Éhínség lett minden országban, Egyiptom földjén azonban mindenhol volt kenyér*.+ 55 Végül Egyiptom egész földje is éhezett, és a nép könyörgött a fáraónak, hogy adjon nekik kenyeret.+ A fáraó ekkor ezt mondta minden egyiptominak: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek, amit mond!”+ 56 És az egész földön éhínség volt.+ József ekkor megnyitotta az összes magtárat, és eladta a gabonát az egyiptomiaknak,+ ugyanis nagyon súlyos volt az éhínség Egyiptom földjén. 57 És minden országból Egyiptomba jöttek, hogy Józseftől vásároljanak, mert az egész földön nagyon súlyos volt az éhínség.+
42 Amikor Jákob megtudta, hogy Egyiptomban van gabona,+ ezt mondta a fiainak: „Miért nem tesztek már valamit?” 2 Így folytatta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vásároljatok belőle, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.”+ 3 Lement tehát József tíz testvére+, hogy gabonát vásároljon Egyiptomban. 4 De Jákob nem küldte el Benjámint+, József öccsét a testvéreivel, mert ezt mondta: „Netán még halálos baleset éri.”+
5 Elmentek hát Izrael fiai is gabonát venni, csakúgy, mint mások, mert az éhínség Kánaán földjét is elérte.+ 6 Józsefnek hatalma volt az egész ország felett,+ és ő adott el gabonát a föld minden népének.+ Így amikor József testvérei eljöttek, arcra borultak előtte.+ 7 Amikor József meglátta a testvéreit, azonnal felismerte őket. De hogy ne árulja el nekik, hogy ki ő,+ keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”+
8 József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt. 9 Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott,+ és ezt mondta nekik: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!” 10 Erre ők így feleltek: „Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid. 11 Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk a fiai. Becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.” 12 De ő ezt mondta nekik: „Nem igaz! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!” 13 Erre ők így szóltak: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek.+ Ugyanannak az embernek vagyunk a fiai Kánaán földjén.+ A legkisebb testvérünk most apánkkal van,+ egy pedig már nincs többé.+”
14 József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok! 15 De a következőképpen fogom ellenőrizni, hogy igazat mondtok-e: A fáraó életére esküszöm, hogy el nem mentek innen addig, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.+ 16 Egyikőtök menjen, és hozza el az öcséteket, míg a többiek őrizet alatt lesznek. Ebből ki fog derülni, hogy igazat mondtok-e. És ha nem, akkor olyan biztos, hogy kémek vagytok, mint ahogy a fáraó él.” 17 Utána három napig őrizetben tartotta őket.
18 Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek a következőket, és életben maradtok, mert én istenfélő vagyok: 19 Ha becsületesek vagytok, akkor az egyik testvéretek maradjon fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok. A többiek azonban menjenek, és vigyenek gabonát, hogy ne éhezzen a háznépetek.+ 20 Majd hozzátok el a legkisebb öcséteket hozzám, hogy lássam, igazat mondtatok-e. És akkor nem haltok meg.” Ők így is tettek.
21 Ezt mondták egymásnak: „Biztos, hogy a testvérünk miatt bűnhődünk,+ mert láttuk a szenvedését*, amikor kérve kért minket, hogy könyörüljünk rajta, de mi nem szántuk meg. Ezért ér minket ez a csapás.” 22 Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a gyermeket? De ti nem hallgattatok rám.+ Most az ő vérét kérik rajtunk számon.+” 23 József értette őket, de ők ezt nem tudták, mert tolmács volt közöttük. 24 József ekkor odébb ment, és sírva fakadt.+ Mikor visszatért hozzájuk, és beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont,+ és a szemük láttára megkötöztette.+ 25 József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, és hogy a pénzüket tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük.
26 Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak. 27 Amikor egyikük kinyitotta a zsákját, hogy takarmányt adjon a szamarának a szálláson, meglátta a pénzét a zsák szájában. 28 Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megijedtek, és remegve ezt kérdezték egymástól: „Mit tett velünk Isten?”
29 Amikor megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva: 30 „A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk,+ és azzal vádolt minket, hogy az országát kémleljük. 31 De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek.+ 32 Tizenketten vagyunk testvérek,+ és ugyanaz az apánk. Egyikünk már nincs többé,+ a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.+« 33 De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam.+ Ti pedig vigyetek magatokkal élelmet, hogy ne éhezzen a háznépetek, és menjetek.+ 34 Majd hozzátok el hozzám a legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek. Akkor visszakapjátok a testvéreteket, és megvehetitek az országban azt, amire szükségetek van.«”
35 És amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Amint az apjukkal együtt meglátták a pénzes zacskókat, megijedtek. 36 Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki: „Elveszitek tőlem a gyermekeimet!+ József nincs többé,+ Simeon sincs többé,+ és most el akarjátok vinni Benjámint is! Miért éppen velem történik mindez?!” 37 De Rúben ezt mondta az apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked Benjámint!+ Bízd őt rám, és én visszahozom neked.+” 38 De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére már halott, és csak ő maradt nekem.+ Ha halálos baleset éri az úton, akkor ősz fejemet a sírba*+ juttatjátok, belehalok a bánatba.+”
43 Az éhínség ekkor súlyos volt az országban.+ 2 Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak,+ az apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.” 3 Júda ekkor ezt mondta neki: „Az a férfi egyértelműen figyelmeztetett minket: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«+ 4 Ha elküldöd velünk az öcsénket, akkor lemegyünk, és veszünk neked élelmet. 5 De ha nem küldöd el, nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«+” 6 Izrael+ ezt kérdezte: „Miért hoztatok rám ilyen szerencsétlenséget azzal, hogy elmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?” 7 Erre ők így feleltek: „A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, és rákérdezett: »Él még az apátok? Van még testvéretek?« És mi elmondtunk neki mindent, ahogy van.+ Honnan tudhattuk volna, hogy ezt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«+”
8 Ezután Júda így sürgette az apját, Izraelt: „Küldd el velem a fiút,+ hadd menjünk el, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg,+ sem mi, sem te, sem a gyermekeink.+ 9 Garantálom, hogy nem esik baja.*+ Én felelek érte. Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam egész életemben a bűnömet. 10 Ha nem késlekedtünk volna, mostanra már kétszer is megjártuk volna az utat.”
11 Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: „Ha nincs más választásunk, tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből a zsákjaitokba, és vigyétek el ajándékba annak a férfinak.+ Vigyetek egy kis balzsamot+, egy kis mézet, ladanumot, gyantás kérget,+ pisztáciát és mandulát. 12 És kétszer annyi pénzt vigyetek magatokkal. Sőt, vigyétek vissza azt a pénzt is, amit visszatettek a zsákotok szájába.+ Talán tévedés volt. 13 Vigyétek magatokkal a testvéreteket, és menjetek vissza ahhoz az emberhez. 14 Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember, és szabadon bocsássa a másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem a gyermekeimet, hát elveszítem!+”
15 A férfiak magukkal vitték az ajándékokat, a pénz kétszeresét, valamint Benjámint. Útnak indultak, lementek Egyiptomba, majd újra József elé álltak.+ 16 Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: „Vidd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le néhány állatot, és készíts belőlük ételt, mert ezek a férfiak velem ebédelnek!” 17 A férfi rögtön úgy is tett, ahogy József mondta,+ és elvitte őket József házába. 18 Ám amikor József házába vitték őket, megijedtek, és ezt mondták: „A miatt a pénz miatt hoztak ide minket, ami visszakerült a zsákjainkba. Most ránk támadnak, rabszolgává tesznek minket, és elveszik a szamarainkat!”+
19 Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál. 20 Ezt mondták: „Bocsásson meg az én uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk.+ 21 De amikor a szállásunkra értünk, és kinyitottuk a zsákjainkat, a pénzünk hiánytalanul ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában.+ Most szeretnénk ezt személyesen visszaadni. 22 De van nálunk még pénz, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzt a zsákjainkba.+” 23 A férfi ekkor ezt mondta: „Minden rendben, ne féljetek! Tudok róla, hogy kifizettétek az élelmet. A ti Istenetek, apátok Istene tette azt a pénzt a zsákjaitokba.” Azután kihozta hozzájuk Simeont.+
24 Majd a férfi bevitte őket József házába, vizet adott nekik, hogy megmossák a lábukat, és takarmányt adott a szamaraiknak. 25 Ők pedig előkészítették Józsefnek az ajándékot+ addigra, mire megjött délben, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.+ 26 Amikor József bement a házba, odavitték neki az ajándékot, és földre borultak előtte.+ 27 József ezután érdeklődött a hogylétük felől, és megkérdezte: „Hogy van az idős édesapátok, akiről beszéltetek? Él még?”+ 28 Erre ők így feleltek: „Szolgád, a mi apánk jól van. Még él.” Utána meghajoltak és leborultak.+
29 Amikor József felnézett, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát,+ ezt kérdezte: „Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?”+ Majd ezt mondta: „Fiam, legyen hozzád kegyes az Isten!” 30 József ekkor elsietett, mert elöntötték az érzések az öccse láttán. Keresett egy helyet, ahol sírhat. Elvonult hát egy szobába, ahol egyedül lehetett, és ott kisírta magát.+ 31 Utána megmosta az arcát, kiment, és uralkodva az érzésein ezt mondta: „Tálaljátok az ételt!” 32 Külön tálaltak neki, a testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, akik a házában ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos volt nekik.+
33 Leültették eléje a testvéreit* születési sorrendben, az elsőszülöttől+ kezdve – a neki járó jog szerint – a legfiatalabbig, azok pedig csodálkozva összenéztek. 34 A saját asztaláról küldött nekik ennivalót, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek.+ Ők pedig jóllakásig ettek-ittak.
44 Később megparancsolta a férfinak, akit a háza fölé rendelt: „Töltsd meg ezeknek a férfiaknak a zsákjait annyi élelemmel, amennyit csak elbírnak, és tedd vissza mindegyik pénzét a zsákja szájába.+ 2 Tedd a serlegemet, az ezüstserleget, a legfiatalabb zsákjának a szájába a gabona árával együtt.” Ő pedig úgy tett, ahogy József mondta neki.
3 Reggel, amikor megvirradt, útnak indították a férfiakat a szamaraikkal együtt. 4 Még nem jutottak messzire a várostól, amikor József ezt mondta a háza fölé rendelt férfinak: „Indulj, menj utánuk! Amikor utoléred őket, mondd ezt nekik: »Miért fizettetek rosszal a jóért? 5 Miért vittétek el a serleget, amelyből az uram iszik, és amelynek a segítségével pontosan megmondja a jövőt? Gonoszul cselekedtetek.«”
6 A férfi utolérte őket, és elmondta nekik mindezeket. 7 De ők így feleltek neki: „Miért mond nekünk ilyeneket a mi urunk? Elképzelhetetlen, hogy a szolgáid ilyesmit tegyenek. 8 Hiszen mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk.+ Miért lopnánk hát ezüstöt vagy aranyat az urad házából? 9 Haljon meg rabszolgáid közül az, akinél megtalálják, mi pedig urunk rabszolgái leszünk!” 10 Erre ő ezt mondta: „Legyen úgy, ahogy mondtátok. Akinél megtalálom, az a rabszolgám lesz, a többiek viszont ártatlanok.” 11 Gyorsan le is rakták mindannyian a zsákjukat a földre, és kinyitották. 12 A férfi pedig alaposan átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbnál fejezte be. Végül megtalálta a serleget Benjámin zsákjában.+
13 Ekkor megszaggatták a ruhájukat, mindannyian visszatették a csomagjaikat a szamarakra, és visszamentek a városba. 14 Amikor Júda+ és a testvérei bementek József házába, ő még mindig ott volt. Földre borultak előtte.+ 15 József ezt kérdezte tőlük: „Mit műveltetek? Nem tudtátok, hogy a magamfajta ember pontosan meg tudja mondani a jövőt?”+ 16 Júda erre így felelt: „Uram, mit is mondhatnánk? Hogyan bizonyíthatnánk be, hogy igazságosak vagyunk? Az igaz Isten rájött rabszolgáid vétkére.+ Most a rabszolgái leszünk az én uramnak, mi is, és az is, akinél a serleget találták!” 17 De ő ezt mondta: „Elképzelhetetlen, hogy ilyesmit tegyek! Az az ember lesz a rabszolgám, akinél megtalálták a serleget.+ A többiek azonban menjenek békével az apjukhoz.”
18 Júda ekkor közelebb lépett hozzá, és ezt mondta: „Könyörgök, uram, hadd szóljak, és ne légy dühös a te rabszolgádra, mert olyan vagy te, mint a fáraó.+ 19 Az én uram korábban megkérdezte a rabszolgáitól: »Van apátok vagy testvéretek?« 20 Erre mi ezt feleltük az én uramnak: »Van egy idős apánk, és van egy gyermeke, aki időskorára született, ő a legkisebb.+ Ám a bátyja halott,+ ezért csak ez a fiú maradt az anyjától,+ és az apja szereti őt.« 21 Ezután ezt mondtad a rabszolgáidnak: »Hozzátok el, hadd lássam!«+ 22 De mi ezt mondtuk az én uramnak: »A fiú nem hagyhatja el az apját. Ha elhagyja, az apja meg fog halni.«+ 23 Akkor ezt mondtad a rabszolgáidnak: »Szemem elé ne kerüljetek többé, ha nem jön veletek a legkisebb öcsétek!«+
24 Mi pedig felmentünk a te rabszolgádhoz, az apánkhoz, és elmondtuk neki, amit az én uram mondott. 25 Később apánk ezt mondta: »Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.«+ 26 Mi azonban ezt mondtuk: »Nem mehetünk le. De ha a legkisebb öcsénk velünk jön, akkor lemegyünk, ugyanis nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha nincs velünk a legkisebb öcsénk.«+ 27 Ekkor a te rabszolgád, az én apám ezt mondta nekünk: »Jól tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem.+ 28 Az egyiküket elveszítettem, és ezt mondtam: ’Biztosan széttépte egy vadállat!’+, hisz azóta sem láttam őt. 29 Ha őt is elviszitek tőlem, és halálos baleset éri, akkor a csapásokkal ősz fejemet a sírba*+ juttatjátok.+«
30 A te rabszolgád, az én apám jobban szereti a fiút, mint a saját életét*, és ha a fiú nélkül térek vissza hozzá, 31 és látja, hogy a fiú nincs ott, bele fog halni. Akkor valóban a sírba* juttatjuk apánk ősz fejét, belehal a bánatba. 32 A te rabszolgád kezességet vállalt a fiúért, és ezt mondta az apjának: »Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam örökké a bűnömet.«+ 33 Most tehát, kérlek, hadd maradjak itt inkább én a fiú helyett, hogy az én uram rabszolgája legyek, és a fiú hadd menjen vissza a testvéreivel! 34 Hogyan is térhetnék vissza az apámhoz a fiú nélkül?! Nem tudnám elviselni, ha látnám, hogy szerencsétlenség éri az apámat!”
45 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni az érzésein a szolgái előtt+. Ezért ezt parancsolta nekik: „Hagyjatok magamra!” Így hát senki sem maradt ott, amikor József felfedte a kilétét a testvérei előtt.+
2 Ekkor olyan hangosan kezdett zokogni, hogy meghallották az egyiptomiak, de még a fáraó házába is eljutott a hír. 3 József végül ezt mondta a testvéreinek: „Én vagyok az, József! Él még az apám?” Ám a testvérei nem tudtak válaszolni neki, mert megdöbbentek. 4 József ezért ezt mondta a testvéreinek: „Kérlek titeket, gyertek közelebb!” Ekkor ők közelebb mentek hozzá.
Ő pedig ezt mondta: „József vagyok, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.+ 5 Most pedig ne aggódjatok, és ne hibáztassátok egymást, amiért eladtatok engem. Azért küldött el engem Isten előre, hogy megmentsem az életeteket.+ 6 Már a második éve tart az éhínség a földön,+ és még öt évig nem lesz sem szántás, sem aratás. 7 Isten a ti érdeketekben küldött engem ide, hogy különleges módon szabadítson meg titeket ebben a nehéz időszakban, és hogy ne haljon ki a családotok*.+ 8 Tehát nem ti, hanem az igaz Isten küldött engem ide, hogy a fáraó legfőbb tanácsadójává*, egész házának az urává és Egyiptom egész földjének az uralkodójává tegyen.+
9 Siessetek vissza apámhoz, és mondjátok neki: »Ezt üzeni a fiad, József: ’Isten egész Egyiptom urává tett.+ Gyere le ide, ne késlekedj.+ 10 Lakj Gósen földjén+, így közel leszel hozzám, te, a fiaid, az unokáid, a nyájaid, a csordáid és mindened, amid van. 11 És én ellátlak ott élelemmel, mert még öt évig tart az éhínség.+ Máskülönben elszegényednél te is, és a háznéped is. Mindenedet elveszítenéd.’« 12 Saját szemetekkel láthatjátok, ti is, és a testvérem, Benjámin is, hogy csakugyan én vagyok az, aki beszélek veletek.+ 13 Mondjátok hát el apámnak, milyen tisztelet övez Egyiptomban, és hogy mi mindent láttatok. Most pedig siessetek, hozzátok ide apámat!”
14 Ekkor megölelte az öccsét, Benjámint,* és sírva fakadt, és Benjámin is sírt a nyakába borulva.+ 15 József ezután megcsókolta valamennyi testvérét, és a nyakukba borulva sírt. Utána elkezdtek beszélgetni.
16 A fáraó házába is eljutott a hír: „Eljöttek József testvérei!” És a fáraó és a szolgái örültek ennek. 17 A fáraó ezért ezt mondta Józsefnek: „Mondd meg a testvéreidnek: »Tegyétek a következőket: Rakjátok meg teherhordó állataitokat, és menjetek Kánaán földjére, 18 majd hozzátok el apátokat meg a háznépeteket, és gyertek ide hozzám. Mindenből a legjobbat fogom nektek adni Egyiptom földjén, és a föld legjobb termését* fogjátok enni.+« 19 Neked pedig megparancsolom, hogy mondd ezt nekik:+ »Tegyétek a következőket: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket+ a gyermekeiteknek és a feleségeiteknek. Hozzátok ide apátokat is az egyiken, és gyertek ide.+ 20 És ne aggódjatok a javaitok miatt,+ mert mindenből a legjobbat kapjátok Egyiptom egész földjén.«”
21 Izrael fiai így is tettek, és József a fáraó utasítása szerint adott nekik szekereket, és ellátta őket útravalóval. 22 Mindegyiküknek adott egy új ruhát, Benjáminnak azonban öt új ruhát adott, és 300 ezüstöt.+ 23 Apjának pedig küldött tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat, melyek gabonát, kenyeret és egyéb élelmet vittek apjának az útra. 24 Ezután útnak indította a testvéreit, de előtte még ezt mondta nekik: „Ne veszekedjetek az úton!”+
25 Felmentek hát Egyiptomból Kánaán földjére Jákobhoz, az apjukhoz. 26 Ekkor beszámoltak neki a következőkről: „József életben van, és ő uralkodik Egyiptom egész földje felett!”+ Ám Jákobra nem voltak hatással a szavaik, ugyanis nem hitt nekik.+ 27 De amikor elmesélték az apjuknak, Jákobnak mindazt, amit József mondott, és Jákob meglátta a szekereket, melyeket József azért küldött, hogy őt elvigyék, Jákobnak visszatért az életkedve*. 28 És Izrael felkiáltott: „Most már hiszek nektek! József, a fiam életben van! Hadd menjek, és hadd lássam, még mielőtt meghalok!+”
46 Izrael tehát mindenével* együtt elindult. Amikor Beér-Sebába+ ért, áldozatokat mutatott be az apja, Izsák Istenének.+ 2 Aztán Isten éjjel egy látomásban beszélt Izraellel, és ezt mondta: „Jákob, Jákob!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!” 3 Ő pedig ezt mondta: „Én vagyok az igaz Isten, apádnak az Istene.+ Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy nemzetté teszlek ott téged!+ 4 Én magam megyek le veled Egyiptomba, és vissza is hozlak onnan.+ És József keze zárja majd le a szemedet.*+”
5 Jákob ezután elindult Beér-Sebából. Izrael fiai azokon a szekereken vitték Jákobot, az apjukat, valamint a gyermekeiket és a feleségeiket, melyeket a fáraó küldött az apjuk szállítására. 6 Magukkal vitték az állataikat és a javaikat, amelyeket Kánaán földjén gyűjtöttek. Végül Jákob és minden utódja megérkezett Egyiptomba. 7 Magával vitte Egyiptomba minden utódját, a fiait, a lányait és az unokáit.
8 Így hívták Izraelnek, azaz Jákobnak a fiait, akik Egyiptomba mentek:+ Jákob elsőszülöttje volt Rúben.+
9 Rúben fiai voltak: Hánók, Pallu, Hecron és Kármi.+
10 Simeon+ fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohad, Jákin, Cohár és Sául+, egy kánaánita asszony fia.
11 Lévi+ fiai voltak: Gerson, Kehát és Mérári.+
12 Júda+ fiai voltak: Ér, Onán, Séla+, Pérec+ és Zerah+. Ér és Onán azonban meghalt még Kánaán földjén.+
Pérec fiai voltak: Hecron és Hámul.+
13 Issakár fiai voltak: Tóla, Puva, Jóv és Simron.+
14 Zebulon+ fiai voltak: Szered, Elon és Jahleél.+
15 Ők Lea fiai, akiket Jákobnak szült Paddán-Arámban, és az ő lánya volt Dína+ is. Fiainak és lányainak a száma összesen 33* volt.
16 Gád+ fiai voltak: Cifjon, Haggi, Súni, Ecbón, Éri, Arodi és Aréli.+
17 Áser+ fiai voltak: Jimnah, Jisva, Jisvi, Beria, és az ő lánytestvérük volt Szerah.
Beria fiai voltak: Héver és Malkiel.+
18 Ők a fiai Zilpának+, a szolgálónak, akit Lábán adott a lányának, Leának. Összesen 16-an voltak*, akiket Jákobnak szült.
19 Ráhelnek, Jákob feleségének a fiai voltak: József+ és Benjámin+.
20 Egyiptom földjén született Józsefnek Manassé+ és Efraim+, akiket Potiferának, Ón* papjának a lánya, Aszenát+ szült neki.
21 Benjámin+ fiai voltak: Bela, Beker, Asbél, Gera+, Naámán, Ehi, Rós, Muppim, Huppim+ és Ard+.
22 Ők Ráhel fiai, akik Jákobnak születtek. Összesen 14-en*.
24 Naftali+ fiai voltak: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém.+
25 Ők a fiai Bilhának, a szolgálónak, akit Lábán adott a lányának, Ráhelnek. Összesen heten voltak*, akiket Jákobnak szült.
26 Azoknak* a száma, akik Jákobtól származtak, és akik lementek vele Egyiptomba – Jákob fiainak a feleségeit nem számítva –, összesen 66 volt.+ 27 Józsefnek két fia született Egyiptomban.* Jákob háznépe*, mely Egyiptomba jött, összesen 70 főből állt.+
28 Jákob előreküldte Júdát+, hogy mondja el Józsefnek, hogy közeledik Gósenhez. Amikor megérkeztek Gósen földjére+, 29 József befogatott a szekerébe, és felment Gósenbe, hogy találkozzon az apjával, Izraellel. Amikor odaért, nyomban megölelte*, és egy jó ideig sírt*. 30 Izrael ezután ezt mondta Józsefnek: „Most már nyugodtan halok meg, hiszen láttalak, és tudom, hogy életben vagy!”
31 József ekkor ezt mondta a testvéreinek és az apja háznépének: „Hadd menjek fel, és hadd mondjam el a hírt a fáraónak:+ »A testvéreim és apám háznépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám.+ 32 Ők pásztorok+ és állattenyésztők+. Magukkal hozták a nyájaikat, a csordáikat és mindenüket, amijük van.+« 33 Ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi: »Mi a foglalkozásotok?«, 34 akkor mondjátok ezt: »Szolgáid már fiatalkoruktól fogva állattenyésztők, mi is, és az ősapáink is.«+ Így talán Gósen földjén+ lakhattok, ugyanis az egyiptomiak megvetik a juhpásztorokat.+”
47 József tehát elment, és elmondta a hírt a fáraónak:+ „Az apám és a testvéreim megjöttek Kánaán földjéről a nyájaikkal, a csordáikkal és mindenükkel, amijük van, és Gósen földjén+ vannak.” 2 József magával vitt a testvérei közül ötöt, és bemutatta őket a fáraónak.+
3 A fáraó pedig megkérdezte József testvéreitől: „Mi a foglalkozásotok?” Erre ők így feleltek a fáraónak: „Szolgáid juhpásztorok, mi is, és az ősapáink is.”+ 4 Utána ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk erre a földre, hogy letelepedjünk*,+ mert nincs legelő szolgáid nyájának, ugyanis súlyos az éhínség Kánaán földjén.+ Kérünk hát téged, hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén!+” 5 A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Az apád és a testvéreid eljöttek hozzád. 6 Egyiptom földje a rendelkezésedre áll. Az ország legjobb részében telepítsd le az apádat és a testvéreidet.+ Lakjanak Gósen földjén, és ha ismersz olyan férfiakat közöttük, akik rátermettek, bízd meg őket az állataim felügyeletével.”
7 József ezután bevitte az apját, Jákobot a fáraóhoz, bemutatta neki, és Jákob megáldotta a fáraót. 8 A fáraó ekkor megkérdezte Jákobot: „Hány éves vagy?” 9 Jákob erre így felelt a fáraónak: „130 éves vagyok, és egész életemben vándoroltam*. Rövid életem tele volt nyomorúsággal.+ Még nem éltem annyi ideig, mint az ősapáim,+ akik szintén egész életükben vándoroltak*.” 10 Jákob ezután megáldotta a fáraót, és kiment a fáraó elől.
11 József tehát letelepítette az apját és a testvéreit, és földet adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Rameszesz földjén,+ ahogy a fáraó parancsolta. 12 És József ellátta élelemmel* az apját, a testvéreit és apjának az egész háznépét, annak megfelelően, ahány gyermekük volt.
13 És nem volt már ennivaló* az egész országban, mert nagyon súlyos volt az éhínség. Egyiptomban meg Kánaánban mindenki elgyengült az éhezés miatt.+ 14 Józsefhez folyt be Egyiptom és Kánaán földjének minden pénze, mert az emberek tőle vásároltak gabonát.+ És József a pénzt a fáraó kincstárába juttatta. 15 Idővel Egyiptom földjének és Kánaán földjének a pénze elfogyott, és minden egyiptomi Józsefhez ment, ezt mondva: „Adj nekünk ennivalót! Hagynál minket meghalni, csak azért, mert elfogyott a pénzünk?” 16 József pedig ezt mondta: „Ha már nincs pénzetek, adjátok ide az állataitokat, és adok nektek élelmet cserébe.” 17 Ők pedig elvitték Józsefnek az állataikat, és József adott nekik élelmet a lovaikért, a juhaikért, a marháikért, valamint a szamaraikért. És abban az évben ellátta őket élelemmel cserébe minden állatukért.
18 Amikor véget ért az az év, jönni kezdtek hozzá a következő évben is, ezt mondva: „Szeretnénk, ha tudná az urunk, hogy a pénzünket és a háziállatainkat már az urunknak adtuk. Nem tudunk már mást adni az urunknak, csak magunkat és a földünket. 19 Hagynál minket meghalni, és hagynád, hogy a földünk elhagyatottá váljon? Vegyél meg minket és a földünket, és adj nekünk cserébe ennivalót. Mi pedig a fáraó rabszolgái leszünk, a földünk meg az övé lesz. Adj nekünk magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, a földünk pedig ne váljon pusztává.” 20 József ezután megvette a fáraónak az egyiptomiak összes földjét. Minden egyiptomi eladta a szántóföldjét, mert nagyon súlyos volt az éhínség. Így minden föld a fáraóé lett.
21 A népet pedig városokba telepítette Egyiptom területének egyik végétől a másik végéig.+ 22 Csak a papok földjét nem vette meg.+ A papok a fáraó házából kaptak ennivalót, és ezért nem adták el a földjüket. 23 József ekkor ezt mondta a népnek: „Ma megvettelek titeket és a földeteket a fáraónak. Adok nektek magot, vessétek be vele a földet. 24 Amikor termést hoz, egyötöd részt adjatok a fáraónak,+ négy rész pedig a tiétek lesz, hogy magot vessetek a földbe, és legyen ennivalótok nektek, a háznépeteknek és a gyermekeiteknek.” 25 Ők pedig ezt mondták: „Uram, megmentetted az életünket!+ Bánj velünk most jóindulattal, és mi a fáraó rabszolgái leszünk!+” 26 Ezután József rendeletbe is foglalta, hogy egyötöd rész a fáraóé, és ez a rendelet mind a mai napig érvényes Egyiptomban. Csak a papok földje nem lett a fáraóé.+
27 És Izrael családja Egyiptom földjén lakott, Gósen földjén+. Letelepedtek azon a földön, termékenyek voltak, és nagyon megsokasodtak.+ 28 Jákob 17 évet élt Egyiptom földjén. Jákob tehát összesen 147 évet élt.+
29 Közeledett Izrael halálának a napja,+ hívatta hát a fiát, Józsefet, és ezt mondta: „Kérlek, tedd meg értem ezt a szívességet. Tedd a kezedet a combom alá, bánj velem szeretettel*, és álld a szavad. Kérlek, ne Egyiptomban temess el!+ 30 Amikor meghalok*, vigyél el engem Egyiptomból, és az ősapáim sírjába temess el.+” Ő erre így felelt: „Megteszem, amire kérsz.” 31 Ekkor Jákob ezt mondta: „Esküdj meg nekem!” Ő pedig megesküdött neki.+ Izrael ekkor az ágy fejénél leborult Isten előtt.+
48 Később ezt mondták Józsefnek: „Apád egyre gyengül.” Ekkor ő elvitte hozzá a két fiát, Manassét és Efraimot.+ 2 Ezután tudatták Jákobbal: „Eljött hozzád a fiad, József.” Izrael pedig összeszedte az erejét, és felült az ágyában. 3 Jákob ekkor így szólt Józsefhez:
„A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott engem.+ 4 Ezt mondta nekem: »Termékennyé teszlek, sok utódod lesz, sok nép* származik majd tőled,+ és ezt a földet végleg az utódaidnak* adom.+« 5 Most tehát a két fiad, akik még azelőtt születtek Egyiptom földjén, mielőtt idejöttem hozzád Egyiptomba, ők az én fiaim lesznek.+ Efraim és Manassé az enyém lesz, ahogy Rúben és Simeon is az enyém.+ 6 De azok a gyermekeid, akik utánuk születnek, a tieid lesznek. A bátyjaik nevéről fogják nevezni őket, és az ő örökségükből kapnak majd részt.+ 7 Amikor Paddánból eljöttem, Ráhel meghalt+ mellettem Kánaán földjén, amikor még jókora távolságra voltunk Efratától+. Ezért az Efratába, vagyis a Betlehembe+ vezető út mentén temettem el.”
8 Izrael ekkor meglátta József fiait, és ezt kérdezte: „Kik ezek?” 9 József erre így felelt az apjának: „Ők a fiaim, akiket Isten adott nekem ezen a helyen.”+ Erre ő ezt mondta: „Kérlek, hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket.”+ 10 Mivel Izrael már idős volt, megromlott a látása, és alig látott. Ezért József közel vitte őket hozzá, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. 11 Izrael ezt mondta Józsefnek: „Nem gondoltam volna, hogy még látlak,+ de Isten megengedte, hogy még az utódaidat* is lássam!” 12 József ekkor elvitte a fiait az apjától*, és arcra borult.
13 Utána fogta József mindkettőjüket, Efraimot+ jobb kezével Izrael bal keze felől, Manassét+ pedig bal kezével Izrael jobb keze felől, és közel vitte őket hozzá. 14 Ám Izrael kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a fiatalabb, és a bal kezét tette Manassé fejére. Szándékosan tette így a kezeit, pedig tudta, hogy az elsőszülött Manassé volt.+ 15 Ezután megáldotta Józsefet,+ és ezt mondta:
„Az igaz Isten, akit a nagyapám, Ábrahám és az apám, Izsák szolgáltak*,+
az igaz Isten, aki egész életemben terelgetett engem, mind a mai napig,+
16 az angyal, aki megszabadított engem minden szerencsétlenségtől,+ áldja meg ezeket a fiúkat.+
Ők vigyék tovább a nevem, és a nagyapámnak, Ábrahámnak és az apámnak, Izsáknak a nevét,
és legyen sok leszármazottjuk a földön.+”
17 Amikor József látta, hogy az apja Efraim fejére tette a jobb kezét, ez nem tetszett neki. Megfogta az apja kezét, és megpróbálta Efraim fejéről Manassé fejére tenni. 18 József ezt mondta az apjának: „Ne így, apám, mert ő az elsőszülött!+ Az ő fejére tedd a jobb kezedet!” 19 Ám az apja nem hallgatott rá, hanem így szólt: „Tudom, fiam, tudom. Tőle is származik majd egy nép, és ő is naggyá lesz. Ennek ellenére az öccse nagyobb lesz, mint ő,+ és olyan sok utódja* lesz, hogy akár több nép is lehetne belőlük.+” 20 És ezekkel a szavakkal áldotta meg őket ezen a napon:+
„Amikor Izraelben áldást mondanak, a te nevedet említsék, ezt mondva:
»Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!«”
Így helyezte Efraimot Manassé elé.
21 Izrael ezután ezt mondta Józsefnek: „Én meg fogok halni,+ de Isten veletek lesz, és vissza fog vinni titeket ősapáitok földjére.+ 22 Én pedig egy földterülettel* többet adok neked, mint a testvéreidnek. Ezt a területet a kardommal és az íjammal vettem el az amoritáktól.”
49 Jákob hívatta a fiait, és ezt mondta: „Gyertek ide hozzám, hogy elmondhassam nektek, mi fog történni veletek a jövőben*. 2 Gyertek ide, és figyeljetek, Jákob fiai, igen, figyeljetek apátokra, Izraelre!
3 Rúben+, te vagy az elsőszülöttem,+ erőm, nemzőképességem első gyümölcse, kiemelkedő a méltóságban, és kiemelkedő az erőben. 4 De nem leszel kiemelkedő, mert féktelen vagy, akár az örvénylő víz, és felléptél apád ágyába.+ Ekkor bemocskoltad* az ágyamat. Ágyamba lépett fel ő!
5 Simeon és Lévi testvérek.+ Fegyvereik erőszak eszközei.+ 6 Ne kerülj a társaságukba, ó, én lelkem*. Ne keresd a társaságukat, ó, én dicsőségem*, mert haragjukban embert öltek,+ és kedvtelésből elvágták a bikák lábainak az inát. 7 Átkozott legyen a haragjuk, mert kegyetlen az, és éktelen dühük, mert könyörtelen az.+ Hadd osszam csak szét őket Jákob földjén, és hadd szórjam szét őket Izraelben.+
8 Ami pedig téged illet, Júda+, a testvéreid magasztalni fognak.+ Kezed ellenségeid nyakán lesz.+ Apádnak a fiai meghajolnak előtted.+ 9 Oroszlánkölyök Júda.+ A zsákmány mellől, fiam, bizony felkelsz. Leheveredett, elnyújtózott, mint az oroszlán, s mint oroszlánt, ki merné felkelteni? 10 Nem kerül el Júdától a jogar,+ sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló*+, akinek a népek engedelmeskednek.+ 11 Szamarát szőlőtőhöz köti, szamárcsikóját pedig nemes szőlőtőhöz. Borban mossa öltözékét, és a szőlő vérében ruháját. 12 Bortól vörösek a szemei, és tejtől fehérek a fogai.
13 Zebulon+ a tenger partjához közel fog lakni, a parthoz közel, hol hajók horgonyoznak.+ A legtávolabbi határa Szidón felé lesz.+
14 Issakár+ erős csontozatú szamár, két nyeregtáskával a hátán fekszik le. 15 És látja majd, hogy jó a nyugalom helye, s hogy szépséges a föld. Meghajtja a vállát teherhordásra, és kényszermunkát végez.
16 Dán+, Izrael egyik törzse ítéli majd a népét.+ 17 Legyen Dán útszéli kígyó, szarvasvipera az ösvény mentén, mely megmarja a ló sarkát, és annak lovasa hanyatt esik.+ 18 Szabadításodra várok, ó, Jehova!
19 Gádot+ rablóbanda támadja, de ő visszaveri őket, és a sarkukban jár.+
20 Áser+ kenyere* bőséges* lesz, királyi ételt ad majd.+
21 Naftali+ kecses nőstény szarvas. Beszéde választékos.+
22 József+ gyümölcstermő fa hajtása, forrás mellett lévő gyümölcstermő fa, melynek ágai a falak fölé nyúlnak. 23 Ám az íjászok folyton zaklatták őt, lőttek rá, és gyűlöletet tápláltak ellene.+ 24 Íja azonban szilárdan megfeszült,+ s keze erős és gyors maradt.+ Jákob hatalmasa ad pásztort és sarokkövet Izraelnek. 25 Apád Istenétől van ő*, és majd segít neked. A Mindenhatóval van, és megáld majd az égből jövő áldással, a mélyből jövő áldással,+ az emlők és az anyaméh áldásával. 26 Apád áldásai felülmúlják az örökkévaló hegyek áldásait, a hosszú időkig álló dombok kívánatos dolgait.+ József, akit kiválasztottak a testvérei közül, mindig élvezni fogja ezeket az áldásokat*.+
27 Benjámin+ szétszaggatja a zsákmányait, mint a farkas.+ Reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt oszt.+”
28 Ez Izrael 12 törzse, és ezeket mondta nekik apjuk, amikor megáldotta őket. Mindegyik a neki járó áldást kapta.+
29 Utána ezt parancsolta nekik: „Népem mellé kerülök,*+ temessetek ősapáim mellé a barlangba, mely a hettita Efron mezején van.+ 30 Abba a barlangba, mely Makpela mezején van, Mamréval szemben Kánaán földjén, azon a mezőn, melyet Ábrahám vásárolt meg sírhelynek a hettita Efrontól. 31 Ott temették el Ábrahámot és a feleségét, Sárát.+ Ott temették el Izsákot+ és a feleségét, Rebekát, én pedig ott temettem el Leát. 32 A mező és a barlang, mely rajta van, Hét fiaitól lett megvásárolva.+”
33 Ezek voltak Jákob utolsó utasításai, melyeket a fiainak adott. Ekkor felhúzta lábát az ágyra, majd kilehelte utolsó leheletét, és a népe mellé került*.+
50 József ekkor ráborult az apjára,+ könnyekre fakadt, és csókolgatta. 2 Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be+ az apját. Így hát az orvosok bebalzsamozták Izraelt. 3 Ez 40 teljes napot vett igénybe, mert ennyi napig szokott tartani a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napig siratták őt.
4 Amikor leteltek a gyász napjai, József beszélt a fáraó udvarával*, ezt mondva: „Ha jónak látjátok, adjátok át a fáraónak ezt az üzenetet: 5 »Apám arra kért, hogy esküdjek meg.+ Így szólt: ’Nézd, meg fogok halni.+ Abba a sírba temess,+ melyet Kánaán földjén készítettem elő magamnak.+’ Kérlek hát, hadd menjek fel, hogy eltemessem az apámat. Utána visszajövök.«” 6 A fáraó így válaszolt: „Menj, temesd el az apádat, ahogy megesküdtél neki.”+
7 Felment hát József, hogy eltemesse az apját, és vele ment a fáraó összes szolgája, udvarának a vénei+ és minden vén Egyiptom földjén. 8 Józseffel ment még az egész háznépe, a testvérei és az apjának a háznépe.+ Csak a kisgyermekeiket, a nyájaikat és a csordáikat hagyták Gósen földjén. 9 Szekerek+ és lovasok is mentek vele, ezért hatalmas volt a kíséret. 10 Majd megérkeztek Atád szérűjéhez, mely a Jordán vidékén van, és ott igen keservesen gyászoltak. József hét napig gyászolta az apját. 11 Annak a földnek a lakosai, a kánaániták, látták őket gyászolni Atád szérűjén, és ezt mondták: „Mélyen gyászolnak az egyiptomiak!” Ezért nevezik azt a helyet Ábel-Micraimnak*. Ez a Jordán vidékén van.
12 Jákob fiai tehát pontosan azt tették, amire utasította őket.+ 13 Elvitték őt Kánaán földjére, és abba a barlangba temették, mely Makpela mezején van Mamréval szemben, azon a mezőn, melyet Ábrahám vásárolt sírhelynek a hettita Efrontól.+ 14 Miután József eltemette az apját, visszatért Egyiptomba a testvéreivel és mindazokkal együtt, akik felmentek vele eltemetni az apját.
15 Apjuk halála után József testvérei ezt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és megfizet nekünk minden gonoszságért, amit vele szemben elkövettünk.”+ 16 Ezért ezt az üzenetet küldték Józsefnek: „Apád még a halála előtt megparancsolta: 17 »Mondjátok meg Józsefnek: ’Könyörögve kérlek, bocsásd meg a testvéreid vétkét és a bűnét, amellyel olyan sok bajt okoztak neked!’« Most azért kérünk, bocsásd meg szolgáidnak a vétkét, akik apád Istenét imádják.” József pedig sírva fakadt, amikor elmondták ezt neki. 18 A testvérei ezután odamentek hozzá, leborultak előtte, és így szóltak: „A rabszolgáid vagyunk!”+ 19 József ekkor ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Hát Isten vagyok én, hogy megítéljelek benneteket? 20 Ti ártani akartatok nekem,+ de ahogy most látjátok, Isten ezt jóra fordította, hogy sok ember életét megóvja.+ 21 Most hát ne féljetek! Ellátlak majd benneteket és a kisgyermekeiteket élelemmel.+” Így vigasztalta és bátorította őket.
22 József és apjának a háznépe továbbra is Egyiptomban lakott. József 110 évet élt, 23 és meglátta Efraim unokáit,+ valamint Manassé fiának, Mákirnak a fiait is.+ Ők József térdén születtek.* 24 Idővel József ezt mondta a testvéreinek: „Meg fogok halni. Isten azonban biztosan rátok fordítja majd a figyelmét,+ és elvisz titeket innen arra a földre, amely felől megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.+” 25 Ezért József arra kérte Izrael fiait, hogy esküdjenek meg. Ezt mondta nekik: „Isten biztosan rátok fogja fordítani a figyelmét. Vigyétek el majd innen a csontjaimat!+” 26 És József 110 éves korában meghalt. Bebalzsamozták,+ és koporsóba tették Egyiptomban.
Vagy: „kavargó vizek”.
Vagy: „Isten szelleme”.
Vagy: „fények”.
Vagy: „élő lelkektől”.
Vagy: „szörnyeket”.
Vagy: „élő lelket”.
Vagy: „élő lelkeket”.
Vagy: „mozgó állatokat”; valószínűleg idetartoznak a hüllők, illetve olyan állatok, amelyek nem szerepelnek a felsorolásban.
Szó szerint: „a képmásunkra és hasonlatosságunkra”.
Vagy: „élő lélek”.
Vagy: „azok minden seregével együtt”.
Itt szerepel először Isten személyneve, a יהוה (YHWH) név. Lásd: A4-es függ.
Vagy: „lélekké”. Héberül neʹfes, amelynek a jelentése: ’lélegző teremtmény’. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „Tigris”.
Vagy: „élő léleknek”.
Vagy: „a feleségével marad”.
Vagy: „eszesebb”; „ravaszabb”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magva”.
Vagyis az asszony „magva”.
Vagy: „zúzod szét”.
Jel.: ’földi ember’; ’emberiség’.
Szó szerint: „fogod enni termését”.
Vagy: „az eledeled”.
Jel.: ’élő’.
Vagy: „időtlen időkig”.
Vagy: „abból vajon nem felmagasztalás származik”.
Szó szerint: „erejét”.
Szó szerint: „a földnek színéről”.
Vagy: „Nód földjén”.
Vagy: „fuvolásnak”.
Jel.: ’rendelt’; ’odahelyezett’; ’kijelölt’.
Szó szerint: „magot”.
Vagy: „rendelt”.
Szó szerint: „hívni”.
Vagy: „Ádámnak”; „emberiségnek”.
Szó szerint: „az Istennel”. Lásd: Szójegyzék.
Vagyis az élete összhangban volt Isten akaratával.
Vagyis az élete összhangban volt Isten akaratával.
Jel. valószínűleg: ’nyugalom’; ’vigasz’.
Vagy: „enyhülést hoz”.
Egy héber idióma, mely az angyalokra utal.
Vagy: „mivel úgy cselekszik, mint a testi ember”.
Jel. valószínűleg: ’elbuktatók’. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „sajnálta”.
Vagy: „fájdalmat érzett a szívében”.
Vagy: „kifogástalanul élt”.
Szó szerint: „a nemzedékében”.
Vagyis az élete összhangban volt Isten akaratával.
Vagy: „test”.
Szó szerint: „ládát”; egy nagy vízi járművet.
Vagy: „szurokkal”.
Egy könyök 44,5 cm. Lásd: B14-es függ.
Héb.: cóhár. Egy másik nézet szerint a cóhár inkább egy tető, melynek egykönyöknyi a lejtése, mintsem egy ablak vagy egy nyílás a fénynek.
Szó szerint: „testet”.
Vagy: „szelleme”.
Esetleg: „hét párt”.
Esetleg: „hét párt”.
Szó szerint: „testből”.
Vagy: „szelleme”.
Szó szerint: „testből”.
Egy könyök 44,5 cm. Lásd: B14-es függ.
Szó szerint: „test”.
Vagy: „az élet szellemének lehelete”.
Szó szerint: „megemlékezett”.
Vagy: „nem talált lábának nyugvóhelyet”.
Szó szerint: „minden élőlényt minden testből”.
Vagy: „békítő”. Szó szerint: „megnyugtató”.
Vagy: „a lelkével”.
Vagy: „a lelketek”.
Vagy: „élő lélekkel”.
Vagy: „testet”.
Vagy: „élő lélekkel”.
Vagy: „minden élő lélekkel, amelynek teste van”.
Szó szerint: „testet”.
Vagy: „minden test közül való minden földi élő lélek”.
Szó szerint: „testtel”.
Vagy: „a királyságának az első városai”.
Esetleg: „Ezek alkotják a nagy várost.”
Esetleg: „és aki Jáfet bátyja volt”.
Jel.: ’szétszóródás’.
Jel.: ’zűrzavar’.
Vagy: „lelkekkel”.
Szó szerint: „magodnak”.
Vagy: „ott lakjon bevándorlóként”.
Vagy: „életben maradjon a lelkem”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magot”.
Szó szerint: „magodat”.
Vagyis a Holt-tengernél.
Valószínűleg a 2. versben említett 5 király.
Vagy: „lakott sátrakban”.
Szó szerint: „a testvére”.
Vagy: „lelkeket”.
Szó szerint: „magot”.
Szó szerint: „fia”.
Szó szerint: „aki belőled származik”.
Szó szerint: „magoddal”.
Vagy: „tekintette”.
Fiatal, még nem borjazott tehén.
Vagy: „a darabokat egymáshoz illesztette”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „kebledre”.
Szó szerint: „magot”.
Jel.: ’Isten hallja’.
Vagy: „onager”, egy bizonyosfajta vadszamár, bár némelyek szerint itt zebráról van szó. Valószínűleg arra utal, hogy szeretni fogja a függetlenséget.
Esetleg: „Ellenségeskedésben él majd az összes testvérével.”
Szó szerint: „hívta Jehova nevét”.
Vagyis egy angyal, aki Jehovát képviselte.
Jel.: ’az Élőnek kútja, aki lát engem’.
Szó szerint: „járj előttem”.
Jel.: ’az atya magas (felmagasztaltatott)’.
Jel.: ’sokaság (tömeg) atyja’; ’sokak atyja’.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magod”.
Vagy: „azt a lelket”.
Jel. valószínűleg: ’perlekedő’.
Jel.: ’fejedelemnő’.
Jel.: ’nevetés’.
Szó szerint: „magvának”.
Szó szerint: „hogy megerősítsétek a szíveteket”.
Szó szerint: „szea”. Egy szea 7,33 l. Lásd: B14-es függ.
Szó szerint: „Megszűnt Sáránál az asszonyoknál szokásos dolog.”
Szó szerint: „tetőm árnyéka alatt”.
A férfiak szó itt a testet öltött angyalokra utal.
Vagy: „lelkedet”.
Vagy: „odaadó szeretettel voltál irántam”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „életben hagytad a lelkemet”.
Vagy: „életben maradhatna a lelkem”.
Jel.: ’kicsiség’.
Vagy: „bevándorlóként élt”.
Vagyis még nem volt vele szexuális kapcsolata.
Vagy: „igazságos”.
Vagy: „Szívem becsületességében és ártatlan kézzel cselekedtem ezt.”
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „odaadó szeretetből”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „Íme, ez neked a szemek betakarása. . .” Ez a héber idióma egy jogi nyilatkozat, miszerint a nő hírnevén nem esett csorba, és ezzel tisztázták mindenki előtt az ártatlanságát.
Vagy: „teljesen bezárt Abimélek házában minden méhet”.
Esetleg: „rajtam”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magod”.
Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Jel. valószínűleg: ’az eskü kútja’; ’a hétnek kútja’.
Szó szerint: „sok napon át”.
Vagy: „lakott bevándorlóként”.
Vagy: „ölőkést”.
Vagy: „ölőkést”.
Jel.: ’Jehova gondoskodni fog (róla)’; ’Jehova majd figyelmet fordít (rá)’.
Szó szerint: „magot”.
Szó szerint: „magod”.
Vagy: „városait”.
Szó szerint: „magod”.
Esetleg: „Nagy fejedelem vagy közöttünk.”
Vagy: „a lelketek egyetért”.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Az ókorban így erősítettek meg egy esküt.
Szó szerint: „magodnak”.
Vagy: „odaadóan szereted”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „odaadóan szereted”. Lásd: Szójegyzék.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „odaadóan szeretni”. Lásd: Szójegyzék.
Valószínűleg Lábán.
Szó szerint: „aki előtt járok”.
Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „azt is mondjátok meg, hogy vagy jobbra, vagy balra fordulhassak”.
Vagy: „sem jót, sem rosszat”.
Vagyis a dajkáját, aki most már a szolgája.
Szó szerint: „magod”.
Vagy: „városait”.
Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
Vagy: „fallal körbevett táboraik”.
Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
Esetleg: „ellenségeskedésben élt az összes testvérével”.
Jel.: ’szőrös’.
Jel.: ’sarkon ragadó’; ’kiszorító’.
Vagy: „falatot”.
Szó szerint: „a vörösből, abból a vörösből ott”.
Vagy: „mert éhen halok”.
Jel.: ’vörös’.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magot”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magod”.
Vagy: „kimutatja a vonzalmát a felesége, Rebeka iránt”.
Jel.: ’perlekedés’.
Jel.: ’vád’.
Jel.: ’tágas helyek’.
Szó szerint: „magot”.
Vagy: „a lelkem megáldhasson”.
Vagy: „hogy megáldhasson a lelked”.
Vagy: „megáld a lelkem”.
Vagy: „megáldhasson engem a lelke”.
Jel.: ’sarkon ragadó’; ’kiszorító’.
Vagy: „azzal vigasztalja magát, hogy megöl téged”.
Vagy: „törzs”.
Szó szerint: „magodnak”.
Vagy: „létra”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magod”.
Jel.: ’Isten háza’.
Vagy: „akkor Jehova meg fogja mutatni nekem, hogy ő valóban az Istenem”.
Az üdvözlés szokásos módja volt, hogy megcsókoltak valakit, például az arcán.
Szó szerint: „testvére”.
Szó szerint: „Te bizony az én csontom és testem vagy.”
Szó szerint: „testvérem”.
Szó szerint: „gyűlölik”.
Szó szerint: „megnyitotta a méhét”.
Jel.: ’Íme, egy fiú!’
Szó szerint: „hallotta”.
Jel.: ’hall’; ’hallás’.
Jel.: ’ragaszkodás’; ’csatlakozott’.
Jel.: ’dicsőített’; ’magasztalás tárgya’.
Vagy: „aki megtagadja tőled a méhnek gyümölcsét”.
Szó szerint: „hogy a térdemen szülhessen”.
Jel.: ’bíró’.
Jel.: ’küzdelmeim’.
Jel.: ’jó szerencse’.
Jel.: ’boldog’; ’boldogság’.
Jel.: ’ő bér’; ’ő fizetség’.
Jel.: ’tűrés’; ’elfogadás’.
Szó szerint: „megnyitotta a méhét”.
A Jósifia rövidített formája. Jel.: ’tegyen hozzá (gyarapítsa) Jah’.
Vagy: „tényekből”.
Vagy: „becsületességem”.
Vagy: „családi isteneit”; „bálványait”.
Vagyis az Eufráteszen.
Vagy: „testvéreit”.
Szó szerint: „Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!”
Szó szerint: „fiaimat”.
Vagy: „az asszonyoknál szokásos dolog van velem”.
Szó szerint: „Izsák félelme”.
Arámi kifejezés; jel.: ’tanúbizonyság halma’.
Héber kifejezés; jel.: ’tanúbizonyság halma’.
Szó szerint: „Jákob azonban apja, Izsák félelmére esküdött.”
Szó szerint: „fiait”.
Jel.: ’két tábor’.
Szó szerint: „mezejére”.
Vagy: „laktam bevándorlóként”.
Vagy: „odaadó szeretetre”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „magot”.
Vagy: „a völgyön”.
Jel.: ’Istennel küzdő (állhatatos)’; vagy ’Isten küzd’.
Jel.: ’Isten arca’.
Szó szerint: „megszabadult az én lelkem”.
Vagy: „Penielnél”.
Szó szerint: „a csípőidegnél levő inat”.
Szó szerint: „áldásomat”.
Jel.: ’lombsátrak’; ’aklok’.
Vagy: „lássa őket”.
Vagy: „vonzódott a lelke”.
Szó szerint: „folyton a lány szívére beszélt”.
Vagy: „lelke ragaszkodik a lányotokhoz”.
Szó szerint: „akinek előbőre van”.
Vagy: „kitaszítottá tettetek engem”.
Vagy: „az úton, amelyen jártam”.
Vagy: „elrejtette”.
Jel.: ’Isten Bételben’.
Vagy: „nyilatkoztatta ki magát”.
Jel.: ’a sírás tölgyfája’.
Vagy: „törzs”.
Szó szerint: „királyok sarjadnak ágyékodból”.
Szó szerint: „magodnak”.
Vagy: „már-már kiment belőle a lélek”.
Jel.: ’kesergésem fia’.
Jel.: ’a jobb kéz fia’.
Szó szerint: „idősen, és betelve a napokkal”.
Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
Vagy: „lelkével”.
Vagy: „bevándorlóként laktak”.
Vagy: „unokái”.
Vagy: „unokái”.
Szó szerint: „sejkek”.
A „fiai” szó utalhat az unokáira is.
A „fiai” szó utalhat az unokáira is.
Szó szerint: „Izrael fiai”.
Szó szerint: „mezején”.
Vagy: „gyönyörű hosszú ruhát”.
Vagy: „Ne mérjünk halálos csapást a lelkére!”
Vagy: „ne emeljetek rá kezet”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Jel.: ’repedés’, valószínűleg a gátrepedésre utal.
Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „napokra”.
Szó szerint: „fölemeli a fejedet”.
Vagy: „bánj velem odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „víztárolóba”; „verembe”.
Szó szerint: „felemeli a fejedet rólad”.
Szó szerint: „felemelte a főpohárnok és a fősütőmester fejét”.
Szó szerint: „víztárolóból”; „veremből”.
Vagy: „csak a trón”.
Ezzel a kifejezéssel valószínűleg arra szólították fel az embereket, hogy tisztelettel adózzanak valakinek.
Szó szerint: „egyetlen ember sem emelheti fel se a kezét, se a lábát”.
Vagyis Héliopolisz.
Vagy: „végigjárta”.
Vagy: „amikor a fáraó szolgálatába állt”.
Szó szerint: „marokszámra”.
Vagyis Héliopolisz.
Jel.: ’elfeledtető’; ’aki elfeledtet’.
Jel.: ’kétszeresen termékeny’.
Vagy: „élelem”.
Vagy: „lelkének nyomorúságát”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „Én kezeskedem érte.”
Szó szerint: „őket”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lelkét”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „hagyjon nektek maradékot a földön”.
Szó szerint: „atyjává”.
Szó szerint: „Benjáminnak, az öccsének a nyakába borult”.
Vagy: „a föld zsíros részét”.
Szó szerint: „a szelleme”.
Vagy: „minden hozzátartozójával”.
Amikor meghal Jákob.
Vagy: „33 lélek”.
Vagy: „16 lélek volt”.
Vagyis Héliopolisz.
Vagy: „14 lélek”.
Szó szerint: „fiai voltak”.
Vagy: „hét lélek volt”.
Vagy: „azoknak a lelkeknek”.
Vagy: „József fiai, akik Egyiptomban születtek: két lélek.”
Vagy: „háznépében lévő összes lélek”.
Szó szerint: „a nyakába borult”.
Vagy: „csak sírt és sírt a nyakába borulva”.
Vagy: „itt lakjunk bevándorlóként”.
Vagy: „minden lakhelyem ideiglenes volt”; „bevándorlóként éltem”.
Vagy: „minden lakhelyük ideiglenes volt”; „bevándorlóként éltek”.
Szó szerint: „kenyérrel”.
Szó szerint: „kenyér”.
Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „ősapáim mellé fekszem”.
Vagy: „törzs”.
Szó szerint: „magodnak”.
Szó szerint: „magodat”.
Szó szerint: „a térdétől”.
Szó szerint: „aki előtt a nagyapám, Ábrahám és az apám, Izsák járt”.
Szó szerint: „magva”.
Vagy: „egy hegyháttal”. Szó szerint: „egy vállal”.
Vagy: „az utolsó napokban”.
Vagy: „megszentségtelenítetted”.
Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „lelkületem”.
Jel.: ’az, akié’; ’az, akihez tartozik’.
Vagy: „élelme”.
Szó szerint: „kövér”.
Vagyis József.
Szó szerint: „ezek az áldások József fejére szállnak”.
Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
Vagy: „háznépével”.
Jel.: ’az egyiptomiak gyásza’.
Vagyis úgy bánt velük, mintha a fiai lennének, és nagy szeretettel vette körül őket.