NEHÉMIÁS
1 Nehémiásnak*,+ Hakália fiának szavai: A 20. évben, kiszlév* hónapban Susán*+ fellegvárában* voltam. 2 Ebben az időszakban érkezett meg Hanáni+, az egyik testvérem más, Júdából való férfiakkal együtt, én pedig kérdezgettem őket a megmaradt zsidókról, akik megmenekültek a fogságból,+ és Jeruzsálemről is. 3 Ők így válaszoltak: „A tartományban megmaradtak, akik túlélték a fogságot, szörnyű és szégyenteljes helyzetben vannak+. Jeruzsálem falait lerombolták,+ kapuit pedig felégették+.”
4 Amint meghallottam e szavakat, leültem, és napokig csak sírtam és gyászoltam, böjtöltem+, és imádkoztam az ég Istenéhez. 5 Ezt mondtam: „Ó, Jehova, ég Istene, nagy és csodálatot keltő Isten, aki megtartja szövetségét, és odaadó szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és megtartják a parancsolatait,+ 6 kérlek, hallgass meg, és tekints rám, hogy odafigyelj szolgád imájára, amelyet ma mondok. Éjjel-nappal könyörgök+ hozzád szolgáidért, az izraelitákért, megvallva a bűnöket, melyeket Izrael népe követett el ellened. Vétkeztünk, én is, és apám népe* is.+ 7 Bizony gonoszul cselekedtünk veled szemben,+ amikor nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendelkezéseket és bírói döntéseket, melyeket szolgádnak, Mózesnek adtál+.
8 Emlékezz, kérlek, a figyelmeztetésre, amelyet a szolgádnak, Mózesnek adtál*: »Ha hűtlenek lesztek, szétszórlak benneteket a népek közé+. 9 De ha visszatértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és engedelmeskedtek azoknak, még ha szétszórtjaitok a föld szélén lesznek is, onnan is összegyűjtöm+ és elviszem őket arra a helyre, melyet a nevemnek választottam+.« 10 Ők a szolgáid és a néped, akiket nagy hatalmaddal és erőddel* megszabadítottál*.+ 11 Ó, Jehova, kérlek, hallgasd meg szolgád imáját, és szolgáid imáját, akik gyönyörködnek abban, hogy mélységesen tisztelik* a nevedet. Kérlek, tedd sikeressé ma szolgádat, és add, hogy könyörülettel bánjon velem ez az ember!+”
Én ugyanis a király pohárnoka+ voltam.
2 Artaxerxész+ király 20. évében+, niszán* hónapban bor volt a király előtt, én pedig, ahogy szoktam, felvettem a bort, és odaadtam neki+. Ám azelőtt még sohasem voltam szomorú a jelenlétében. 2 A király ezért így szólt hozzám: „Miért vagy olyan szomorú, mikor nem is vagy beteg? Ez nem lehet más, csakis a szív szomorúsága.” Ekkor nagyon megijedtem.
3 Majd így szóltam a királyhoz: „Éljen sokáig a király! Hogyne lennék szomorú, amikor a város, ahova ősapáimat temették, romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg+!” 4 A király erre ezt mondta: „Mit szeretnél tenni?” Ekkor azonnal az ég Istenéhez imádkoztam+. 5 Majd így szóltam a királyhoz: „Ha jónak látja a király, és ha szolgád kedves előtted, küldj engem Júdába, a városba, ahova ősapáimat temették, hogy újjáépíthessem+ azt.” 6 A király erre így felelt nekem, miközben a királyné mellette ült: „Meddig tart majd az utazásod, és mikor térsz vissza?” A király tehát jónak látta, hogy elküldjön,+ én pedig megmondtam neki, hogy meddig leszek távol+.
7 Ezután ezt mondtam a királynak: „Ha jónak látja a király, adjon nekem leveleket, amelyek a folyón*+ túli terület kormányzóinak szólnak, hogy biztonságos utam legyen, míg Júdába nem érek, 8 és Asáfnak, a királyi liget* őrének szóló levelet is, hogy adjon nekem gerendának való fát a Ház* erődjének+ kapuihoz, a város falához,+ és a házhoz, ahol lakni fogok.” A király pedig megadta nekem azokat,+ mivel Istenem velem volt*.+
9 Idővel megérkeztem a folyón túli terület kormányzóihoz, és átadtam nekik a király leveleit. A király katonai vezetőket és lovasokat is adott mellém. 10 Mikor a horoni Szanballat+ és Tóbiás+, az ammonita+ tisztviselő* meghallotta ezt, nagyon dühösek lettek, amiért valaki azzal a céllal jött, hogy jót tegyen Izrael népével.
11 Végül Jeruzsálembe érkeztem, és három napig maradtam ott. 12 Éjjel elindultam néhány férfival, de senkinek sem mondtam el, mire indította Isten a szívemet Jeruzsálem érdekében. Nem volt velem más állat, csak az, amelyiken ültem. 13 És éjjel kimentem a Völgy kapun+ át, és a Nagy Kígyó forrása előtt elhaladva elmentem egészen a Szemét kapuig+, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és felégetett kapuit+. 14 Majd folytattam utamat a Forrás kapuhoz+ és a Király tavához, de az állatnak, amelyiken ültem, már nem volt elég hely, hogy továbbjöjjön. 15 Én azonban továbbhaladtam felfelé a völgyben+ éjnek idején, és vizsgálgattam a falat, majd visszafordultam, bementem a Völgy kapun, és így visszaérkeztem.
16 A helytartók+ nem tudták, hová mentem és mit tettem, mert még nem mondtam el semmit a zsidóknak, a papoknak, az előkelőknek, a helytartóknak és a többi munkásnak. 17 Végül így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen szörnyű helyzetben vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, és a kapuit felégették. Gyertek, építsük újjá Jeruzsálem falait, hogy véget vessünk ennek a szégyennek!” 18 Majd elmondtam nekik, hogyan támogatott engem az Istenem,+ valamint hogy mit mondott nekem a király+. Erre ők így feleltek: „Fogjunk hozzá az építéshez!” És lázasan készülődni kezdtek* a munkára.+
19 Mikor pedig a horoni Szanballat és Tóbiás+, az ammonita+ tisztviselő* meg az arab+ Gesem meghallották ezt, gúnyt űztek belőlünk,+ és megvetően ezt mondták: „Mit műveltek? Fellázadtok a király ellen?+” 20 Én azonban így feleltem: „Az ég Istene fog sikeressé tenni bennünket.+ Mi, az ő szolgái, hozzáfogunk az építéshez. Nektek viszont semmi sem jár Jeruzsálemben, semmit sem követelhettek, és múltatok sincs* a városban.+”
3 Eliásib,+ a főpap és testvérei, a papok hozzáfogtak a Juh kapu+ építéséhez. Felszentelték* azt,+ és feltették az ajtajait; felszentelték egészen a Mea toronyig+, egészen Hanánel tornyáig+. 2 Mellettük Jerikó férfiai+ építettek, őmellettük pedig Zakkur, Imri fia épített.
3 Hasszenáa fiai építették a Hal kaput+; begerendázták azt,+ és feltették az ajtajait, zárjait és reteszeit. 4 Mellettük Meremót+, Hakkóc fiának, Urijának a fia végzett javítási munkát, őmellette pedig Mesullám+, Mesézabel fiának, Berekiának a fia végzett javítási munkát, és őmellette Cádók, Baána fia végzett javítási munkát. 5 Mellette a Tékoából+ valók végeztek javítási munkát, de előkelőik nem alázkodtak meg, hogy részt vegyenek uraik szolgálatában*.
6 Jójada, Paseah fia és Mesullám, Beszódia fia javították ki az Óváros kaput+; begerendázták azt, majd feltették az ajtajait, zárjait és reteszeit. 7 Mellettük a gibeoni+ Melátia és a meronóti Jádon végeztek javítási munkát, gibeoni és micpai+ férfiak, akik a folyón*+ túli terület kormányzójának a fennhatósága alá* tartoztak. 8 Mellettük Uzziel, Harhajának fia, az aranyművesek egyike végzett javítási munkát, őmellette pedig Hanánia, a kenőcskeverők* egyike végzett javítási munkát. Egészen a Széles falig+ kikövezték Jeruzsálemet. 9 Mellettük Refája, Húr fia, Jeruzsálem körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát. 10 Mellette Jedája, Hárumáf fia végzett javítási munkát saját házával szemben; őmellette pedig Hattus, Hasabnejának fia végzett javítási munkát.
11 Malkija, Hárim+ fia és Hassub, Pahat-Moáb+ fia egy másik szakaszt*, valamint a Kemencék tornyát+ javította ki. 12 Mellettük Sallum, Hallóhés fia, Jeruzsálem körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát a lányaival.
13 Hánun és Zanoah+ lakosai javították ki a Völgy kaput+; megépítették azt, feltették az ajtajait, zárjait és reteszeit, valamint kijavítottak 1000 könyöknyit* a falból egészen a Szemét kapuig+. 14 Malkija, Rékáb fia, Bét-Hakkerem+ körzetének fejedelme javította ki a Szemét kaput; megépítette azt, és feltette az ajtajait, zárjait és reteszeit.
15 Sallun, Kolhóze fia, Micpa+ körzetének egyik fejedelme javította ki a Forrás kaput+; megépítette azt, tetőt készített rá, feltette az ajtajait, zárjait és reteszeit, valamint kijavította a Csatorna tavának+ falát is a Király kertjéig+, egészen a Dávid városából+ lefelé vezető lépcsőig+.
16 Utána Nehémiás, Azbuk fia, Bét-Cúr+ körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát a Dávid sírhelyeivel+ szembeni résztől egészen a mesterséges tóig+, egészen a Vitézek házáig.
17 Utána a léviták végeztek javítási munkát: Rehum, Báni fia; mellette pedig Hasábia, Keila+ körzete felének a fejedelme végzett javítási munkát a saját körzete nevében. 18 Utána testvérei végeztek javítási munkát: Bavvai, Hénadád fia, Keila körzete felének a fejedelme.
19 Mellette Ézer, Jésua+ fia, Micpa egyik fejedelme javított ki egy másik szakaszt a Fegyvertár feljáratával szemben a Támpillérnél+.
20 Utána Báruk, Zabbai+ fia dolgozott nagy hévvel, és javított ki egy másik szakaszt, a Támpillértől egészen Eliásib+ főpap házának bejáratáig.
21 Utána Meremót+, Hakkóc fiának, Urijának fia javított ki egy másik szakaszt, Eliásib házának bejáratától egészen Eliásib házának a végéig.
22 Utána a papok, a Jordán-környékről*+ való férfiak végeztek javítási munkát. 23 Utánuk Benjámin és Hassub végeztek javítási munkát a házukkal szemben. Utánuk Azária, Anánia fiának, Maáséjának fia végzett javítási munkát a háza közelében. 24 Utána Binnui, Hénadád fia javított ki egy másik szakaszt, Azária házától a Támpillérig+, egészen a sarokig.
25 Utána Palál, Uzai fia végzett javítási munkát a Támpillérrel és a Király házából*+ kiemelkedő felső toronnyal szemben, amely az Őrség udvarához+ tartozik. Utána következett Pedája, Paros+ fia.
26 A templomi szolgák,*+ akik az Ófelen+ laktak, egészen a keleten lévő Víz kapuval+ szembeni részig és a kiugró toronyig végeztek javítási munkát.
27 Utánuk a Tékoából+ valók javítottak ki egy másik szakaszt, a nagy kiugró toronnyal szembeni résztől egészen az Ófel faláig.
28 A papok a Ló kapun+ túli szakaszon végeztek javítási munkát, mindegyik a saját háza előtt.
29 Utánuk Cádók+, Immér fia végzett javítási munkát a háza előtt.
Utána pedig Semája, Sekánia fia, a Keleti kapu+ őre végzett javítási munkát.
30 Utána Hanánia, Selémia fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javított ki egy másik szakaszt.
Utánuk Mesullám+, Berekia fia végzett javítási munkát a saját terme előtt.
31 Utána az aranyművesek közül való Malkija végzett javítási munkát a templomi szolgák*+ és a kereskedők házáig, a Szemle kapuval szemben, egészen a sarok tetőszobájáig.
32 A sarok tetőszobája és a Juh kapu+ között az aranyművesek és a kereskedők végeztek javítási munkát.
4 Amint Szanballat+ meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, dühös lett, nagyon megharagudott, és gúnyolta a zsidókat. 2 Testvéreinek és Szamária hadseregének jelenlétében ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Azt hiszik, hogy a maguk erejéből sikerülni fog nekik? Talán áldozatokat fognak felajánlani? Vajon egy nap alatt elkészülnek? Életre keltik a tűztől megfeketedett köveket a romhalmazból+?”
3 Az ammonita+ Tóbiás+, aki mellette állt, ezt mondta: „Ha csak egy róka mászna fel arra, amit építenek, az is ledöntené kőfalukat.”
4 Halld meg, ó, Istenünk, hogy megvetően bánnak velünk!+ Szálljon vissza rájuk gyalázkodásuk,+ ejtsék őket zsákmányul, és kerüljenek fogságba egy idegen földön. 5 Ne hunyj szemet vétkük felett, és ne töröld el bűnüket,+ mivel sértegették az építőket.
6 Folytattuk a fal újjáépítését, elkészültünk vele fele magasságig, és az egész fal összeért. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.
7 Amint Szanballat, Tóbiás,+ az arabok,+ az ammoniták és az asdódiak+ meghallották, hogy Jeruzsálem falainak kijavítása előrehalad, és hogy betömik a réseket, nagyon dühösek lettek. 8 Összeesküvést szőttek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zűrzavart okoznak a városban. 9 Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk, hogy éjjel-nappal védelmezzenek minket.
10 De Júda népe ezt mondta: „Fogytán a munkások* ereje, a rom pedig sok. Sosem fogunk végezni a fal építésével.”
11 Ellenségeink pedig ezt mondogatták: „Mielőtt megtudnák vagy észrevennék, ott termünk közöttük, megöljük őket, és leállítjuk a munkát.”
12 Amikor csak bejöttek a közelükben élő zsidók, újra meg újra* ezt mondták nekünk: „Mindenfelől meg fognak támadni minket.”
13 Ezért embereket állítottam a fal mögötti terület legalsó, nyílt részeire; családonként állítottam őket oda, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal. 14 Mikor láttam, mennyire félnek, azon nyomban így szóltam az előkelőkhöz+, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük!+ Gondoljatok Jehovára, aki nagy és csodálatot keltő+! Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”
15 Miután az ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk, mire készülnek, és hogy az igaz Isten meghiúsította tervüket, mindannyian visszatértünk a falhoz dolgozni. 16 Attól a naptól fogva embereim fele dolgozott+, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt. A fejedelmek+ pedig támogatták* Júda egész népét, 17 akik a falat építették. Azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel dolgoztak, a másikban pedig a fegyvert* tartották. 18 Mindegyik építőnek kard volt a derekára erősítve, miközben épített, és mellettem állt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia+.
19 Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Sok a munka, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze. 20 Amikor halljátok a kürt szavát, gyűljetek oda, ahol mi vagyunk. Istenünk fog harcolni értünk.+”
21 Így hát tovább dolgoztunk, míg az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig. 22 Akkor ezt mondtam a népnek: „A férfiak és szolgáik töltsék az éjszakát Jeruzsálemben. Éjjel őrködnek majd felettünk, nappal pedig dolgoznak.” 23 Ezért sem én, sem testvéreim, sem szolgáim+, sem az őrök, akik követtek, nem vetettük le a ruháinkat, és mindegyikünk jobb kezében tartotta a fegyverét.
5 A férfiak és feleségeik azonban hangosan panaszkodni kezdtek zsidó testvéreikre.+ 2 Voltak, akik ezt mondták: „Sokan vagyunk a fiainkkal és lányainkkal együtt. Gabonához kell jutnunk, hogy együnk és életben maradjunk.” 3 Mások ezt mondták: „Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.” 4 Megint mások pedig ezt mondták: „Pénzt vettünk kölcsön mezőinkre és szőlőinkre a királyi sarc miatt.+ 5 Ugyanabból a testből és vérből vagyunk, mint testvéreink,* és gyermekeink olyanok, mint az ő gyermekeik, de fiainkat és lányainkat mégis rabszolgaságba kell taszítanunk, sőt, lányaink közül néhányan már rabszolgasorban is vannak+. Ám nincs hatalmunk, hogy megakadályozzuk ezt, mert mezőink és szőlőink másokéi.”
6 Nagyon dühös lettem, amikor meghallottam panaszukat és e szavakat. 7 Alaposan fontolóra vettem a dolgot, majd vitába szálltam az előkelőkkel és a helytartókkal, ezt mondva: „Mindegyikőtök kamatot követel* a saját testvérétől!”+
Ezután nagy összejövetelt szerveztem miattuk, 8 és így szóltam hozzájuk: „Amennyire csak lehetett, mi visszavásároltuk a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket. Ti meg eladnátok saját testvéreiteket,+ hogy aztán vissza kelljen vásárolnunk őket?” Erre elnémultak, és nem tudtak mit mondani. 9 Ekkor így szóltam: „Nem jó, amit tesztek. Hát nem úgy kellene élnetek, hogy mélységesen tisztelitek* a mi Istenünket,+ hogy ellenségeink, a nemzetek ne tudjanak gyalázni minket? 10 Én, a testvéreim és a szolgáim is kölcsönzünk nekik pénzt és gabonát. Kérlek, hagyjatok fel azzal, hogy kamatra adtok kölcsönt+! 11 Kérlek benneteket, hogy még a mai napon adjátok vissza nekik mezőiket,+ szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat, valamint a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét*, amit kamatként követeltek tőlük.”
12 Erre így feleltek: „Visszaadjuk, és nem kérünk vissza tőlük semmit. Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod.” Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem ezeket a férfiakat, hogy megtartják az ígéretüket. 13 És kiráztam ruhám hajtásait,* majd ezt mondtam: „Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és tulajdonából, aki nem tartja meg ezt az ígéretet; így legyen kirázva, és így legyen üressé!” Erre az egész gyülekezet így felelt: „Ámen!”* Majd dicsőítették Jehovát, és a nép az ígéretével összhangban cselekedett.
14 Továbbá attól a naptól fogva, hogy a király megbízott azzal, hogy kormányzójuk+ legyek Júda földjén, Artaxerxész király+ 20. évétől+ a 32. évéig+, 12 éven át, sem én, sem a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó ételt+. 15 Az előttem lévő korábbi kormányzók viszont terheket raktak a népre, és naponta 40 ezüstsekelt* vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is elnyomták a népet. Én viszont istenfélelmemben+ nem cselekedtem így.+
16 Sőt, segítettem e falon végzett munkában, és nem szereztünk mezőt sem+. Minden szolgám odagyülekezett a munkára. 17 150 zsidó meg helytartó evett az asztalomnál, és azok is, akik a nemzetek közül jöttek hozzánk. 18 Mindennap egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem*, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból. Mindezek ellenére nem követeltem meg a kormányzónak járó élelmezést, mert már így is viselte a nép a szolgálat terhét. 19 Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg mindazért, amit e népért tettem!+
6 Mihelyt elmondták Szanballatnak, Tóbiásnak,+ az arab+ Gesemnek meg a többi ellenségünknek, hogy újjáépítettem+ a falat, és nem maradt benne rés (noha akkorra még nem tettem fel az ajtókat a kapukra),+ 2 Szanballat és Gesem azonnal ezt üzente nekem: „Gyere, és találkozzunk Onó+ völgyének egyik falujában.” Ám ők rosszat forraltak ellenem. 3 Ezért követeket küldtem hozzájuk, ezt üzenve: „Nagy munkában vagyok, így hát nem tudok lemenni. Miért álljon le a munka, amíg itt hagyom, hogy lemenjek hozzátok?” 4 Ők ugyanazt üzenték nekem négyszer is, és én is mindig ugyanazt válaszoltam nekik.
5 Majd Szanballat ötödször is elküldte hozzám a szolgáját ugyanazzal az üzenettel, és egy levéllel, mely nem volt lepecsételve. 6 Ez állt benne: „A nemzetek között az a hír járja, és Gesem+ is azt mondja, hogy te meg a zsidók lázadást terveztek+. Ezért építitek a falat, és a hírek szerint te leszel majd a királyuk. 7 Még prófétákat is kijelöltél, hogy egész Jeruzsálemben ezt hirdessék rólad: »Király van Júdában!« Ezeket a híreket elviszik majd a királynak. Most azért gyere, és beszéljük meg ezt.”
8 Én azonban ezt üzentem neki: „Nem történt semmi olyan, amiről beszélsz, ezek csak a te elméd szüleményei*.” 9 Ugyanis mindannyian meg akartak félemlíteni bennünket, ezt mondva: „Ellankad a kezük, felhagynak a munkával, és nem készülnek el vele.”+ Most azért, ó, Istenem, erősítsd meg a kezemet!+
10 Ezután elmentem Semájának, Delája fiának, Mehetábel fiának a házába, akit bezárkózva találtam. Ő ezt mondta: „Beszéljük meg, mikor találkozunk az igaz Isten házában, a templomban, és zárjuk be a templom ajtajait, mert eljönnek, hogy megöljenek téged. Éjjel jönnek, hogy megöljenek.” 11 De így feleltem: „Hát megfutamodjon-e egy ilyen ember, mint én? És egy magamfajta ember bemehet-e a templomba úgy, hogy életben marad?+ Nem megyek be!” 12 Ekkor felismertem, hogy nem Isten küldte őt, hanem Tóbiás és Szanballat+ bérelte fel ellenem, hogy ezt a próféciát mondja rólam. 13 Azért bérelték fel, hogy megfélemlítsen, és emiatt vétkezzek, mert így rossz hírbe hozhatnak és gyalázhatnak engem.
14 Ó, Istenem, ne feledd, mit tett Tóbiás+ és Szanballat, és Noádia, a prófétanő meg a többi próféta, akik egyfolytában meg akartak félemlíteni.
15 Végül elkészült a fal elul* hónap 25. napján, 52 nap alatt.
16 Mihelyt minden ellenségünk meghallotta, és a körülöttünk lévő nemzetek mind látták ezt, nagyon szégyenkeztek,*+ és felismerték, hogy Istenünk segítségével készült el a munka. 17 Azokban a napokban Júda előkelői+ sok levelet küldtek Tóbiásnak, és Tóbiás válaszolt nekik. 18 Júdában sokan hűséget esküdtek neki, hiszen a veje volt Sekániának, Arah+ fiának; a fia, Johanán pedig Mesullámnak+, Berekia fiának a lányát vette feleségül. 19 Ezenkívül folyton jót mondtak róla nekem, és beszámoltak neki arról, amiket mondtam. Tóbiás pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen+.
7 Mihelyt újjáépült+ a fal, feltettem az ajtókat+. Majd ki lettek jelölve a kapuőrök+, az énekesek+ és a léviták+. 2 Azután megbíztam Jeruzsálem irányításával Hanánit+, a testvéremet, valamint Hanániát, az erőd+ fejedelmét, mivel igen megbízható férfi volt, és jobban tisztelte* az igaz Istent,+ mint sokan mások. 3 És így szóltam hozzájuk: „Ne nyissák ki Jeruzsálem kapuit a nap legmelegebb időszakáig; és mialatt őrt állnak, zárják és reteszeljék be az ajtókat. És jelöljétek ki őröknek Jeruzsálem lakóit, mindegyiket a meghatározott őrhelyére, mindegyiket a maga háza elé.” 4 A város nagy területen feküdt, de kevés ember lakott benne,+ és a házakat még nem építették újjá.
5 Istenem ekkor arra indította a szívemet, hogy összegyűjtsem az előkelőket, a helytartókat meg a népet, hogy bejegyezzék őket a származási jegyzékbe+. Ekkor megtaláltam azok származási jegyzékének könyvét, akik elsőként jöttek fel, és ezt találtam benne leírva:
6 Ezek voltak a tartomány lakói, akik kijöttek a száműzetésben lévő foglyok közül, akiket Nabukodonozor+, Babilon királya vitt száműzetésbe,+ és akik később visszatértek Jeruzsálembe és Júdába, mindegyik a maga városába,+ 7 akik Zorobábellel+, Jésuával,+ Nehémiással, Azáriával, Raámiával, Nahamánival, Márdokeussal, Bilsánnal, Misperettel, Bigvaival, Néhummal és Baánahhal jöttek.
Az izraelita férfiak ennyien voltak:+ 8 Paros fiai* 2172-en; 9 Sefátia fiai 372-en; 10 Arah+ fiai 652-en; 11 Pahat-Moáb fiai,+ Jésua és Joáb fiai+ közül 2818-an; 12 Elám fiai+ 1254-en; 13 Zattu fiai 845-en; 14 Zakkai fiai 760-an; 15 Binnui fiai 648-an; 16 Bebai fiai 628-an; 17 Azgád fiai 2322-en; 18 Adónikám fiai 667-en; 19 Bigvai fiai 2067-en; 20 Adin fiai 655-en; 21 Áter fiai Ezékiás ágán 98-an; 22 Hásum fiai 328-an; 23 Bécai fiai 324-en; 24 Hárif fiai 112-en; 25 Gibeon+ fiai 95-en; 26 Betlehem és Netófa férfiai 188-an; 27 Anatót+ férfiai 128-an; 28 Bét-Azmávet férfiai 42-en; 29 Kirját-Jeárim,+ Kefira és Beérót+ férfiai 743-an; 30 Ráma és Géba+ férfiai 621-en; 31 Mikmász+ férfiai 122-en; 32 Bétel+ és Ai+ férfiai 123-an; 33 a másik Nébó férfiai 52-en; 34 a másik Elám fiai 1254-en; 35 Hárim fiai 320-an; 36 Jerikó fiai 345-en; 37 Lód, Hádid és Onó+ fiai 721-en; 38 Szenáa fiai 3930-an.
39 A papok:+ a Jésua családjából való Jedája fiai 973-an; 40 Immér fiai 1052-en; 41 Pashúr fiai+ 1247-en; 42 Hárim+ fiai 1017-en.
43 A léviták:+ Jésua fiai Kadmiel+ ágán, Hódeva fiai közül 74-en. 44 Az énekesek:+ Asáf+ fiai 148-an. 45 A kapuőrök:+ Sallum fiai, Áter fiai, Talmon fiai, Akkub+ fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai 138-an.
46 A templomi szolgák:*+ Ciha fiai, Hásufa fiai, Tabbaot fiai, 47 Kérósz fiai, Szía fiai, Pádón fiai, 48 Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai, 49 Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, 50 Reája fiai, Recin fiai, Nekóda fiai, 51 Gazzám fiai, Uzza fiai, Paseah fiai, 52 Bésai fiai, Meunim fiai, Nefuseszim fiai, 53 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, 54 Baclit fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, 55 Barkósz fiai, Sisera fiai, Temah fiai, 56 Neciah fiai, Hatifa fiai.
57 Salamon szolgáinak fiai:+ Szótai fiai, Szóferet fiai, Perida fiai, 58 Jaála fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 59 Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókeret-Haccebaim fiai, Ámon fiai. 60 A templomi szolgák*+ és Salamon szolgáinak fiai összesen 392-en voltak.
61 Akik Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerubból, Addonból és Immérből mentek fel, de nem tudták igazolni nemzetségüket és származásukat, hogy izraeliták-e, a következők voltak:+ 62 Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai 642-en. 63 A papok közül: Habája fiai, Hakkóc+ fiai, Barzillai fiai. Barzillai a gileádi Barzillai+ lányai közül vett magának feleséget, s az ő nevüket vette fel. 64 Ezek keresték a bejegyzésüket, hogy igazolják leszármazásukat, de nem találták meg, ezért alkalmatlanná váltak a papi szolgálatra*.+ 65 A kormányzó*+ pedig azt mondta nekik, hogy ne egyenek abból, ami egészen szent,+ mindaddig, míg egy pap irányítást nem kér az urimmal+ és tummimmal.
66 Az egész gyülekezetben összesen 42 360-an voltak,+ 67 leszámítva a rabszolgáikat és rabszolganőiket+, akik 7337-en voltak; és volt még 245 férfi és női énekesük+. 68 736 lovuk és 245 öszvérük, 69 435 tevéjük és 6720 szamaruk volt.
70 Némelyek a nemzetségfők közül adakoztak a munkára.+ A kormányzó* 1000 aranydrachmát*, 50 tálat és 530 papi köntöst+ adott a kincsekhez. 71 És némelyek a nemzetségfők közül 20 000 aranydrachmát és 2200 ezüstminát* adtak az építési kincstárba. 72 A nép többi része pedig 20 000 aranydrachmát, 2000 ezüstminát és 67 papi köntöst adományozott.
73 A papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek+ és a nép közül némelyek meg a templomi szolgák* és a többi izraelita* is letelepedett, mindenki a maga városában+. Mire a 7. hónap+ beköszöntött, az izraeliták már letelepedtek a városaikban+.
8 Ekkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Víz kapu+ előtti köztéren, és azt mondták Ezsdrásnak+, a másolónak*, hogy hozza elő Mózes törvényének a könyvét+, amelyet Jehova adott Izraelnek+. 2 Ezsdrás pap tehát a 7. hónap+ első napján a törvényt a gyülekezet elé hozta,+ amely férfiakból és nőkből állt, valamint mindazokból, akik meg tudták érteni a hallottakat. 3 És felolvasott+ abból a Víz kapu előtti köztérrel szemben, virradattól egészen délig, a férfiaknak, nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. A nép pedig figyelmesen+ hallgatta a törvény könyvét. 4 Ezsdrás, a másoló* egy faemelvényen állt, amelyet erre az alkalomra készítettek. A jobbján állt Mattitja, Sema, Anája, Uriás, Hilkija és Maáséja, a balja felől pedig Pedája, Misáel, Malkija,+ Hásum, Has-Baddána, Zakariás és Mesullám.
5 Ezsdrás felnyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára, ugyanis egy magasabb helyen állt, mint a nép. Amikor felnyitotta, az egész nép felállt. 6 Ezsdrás ekkor dicsőítette Jehovát, a nagy és igaz Istent, az egész nép pedig így felelt rá: „Ámen!* Ámen!”,+ és felemelték a kezüket. Majd mélyen meghajoltak, és arccal a földre borultak Jehova előtt. 7 A lévita Jésua, Báni, Serébia,+ Jámin, Akkub, Sabbetai, Hódija, Maáséja, Kelita, Azária, Jozabád,+ Hanán és Pelája pedig megmagyarázták a törvényt+ a népnek, és a nép eközben állva maradt. 8 Felolvastak a könyvből, az igaz Isten törvényéből, megmagyarázták, és értelmet vittek bele. Így segítettek megérteni a népnek az olvasottakat.+
9 Nehémiás, az akkori kormányzó*, és Ezsdrás+ pap, a másoló*, valamint a népet oktató léviták így szóltak az egész néphez: „Szent ez a nap Jehovának, a ti Isteneteknek.+ Ne keseregjetek, és ne sírjatok!” Mert az egész nép sírt, amikor a törvény szavait hallotta. 10 Erre Nehémiás ezt mondta nekik: „Menjetek, egyetek válogatott finomságokat*, és igyatok édeset, küldjetek az ételből+ annak is, akinek nem volt mit elkészítenie, mert szent ez a nap a mi Urunknak. Ne bánkódjatok, hisz Jehova öröme a ti erődítményetek*!” 11 A léviták pedig nyugtatgatták az egész népet, ezt mondva: „Csendesedjetek el, hiszen szent ez a nap! Ne bánkódjatok!” 12 Elment hát az egész nép, hogy egyen, igyon, ételt küldjön, és nagy örömünnepet tartson,+ mert megértették a mondottakat+.
13 A második napon az egész nép nemzetségfői, a papok és a léviták Ezsdrás, a másoló* köré gyűltek, hogy még jobban értsék a törvény szavait. 14 Ekkor megtalálták leírva a törvényben, amelyet Jehova parancsolt Mózes által, hogy az izraelitáknak lombsátrakban* kell lakniuk a 7. hónapban tartott ünnep idején,+ 15 és hogy ki kell hirdetniük+, és közhírré kell tenniük valamennyi városukban és egész Jeruzsálemben: „Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok lombos ágakat olajfákról, fenyőfákról, mirtuszfákról, pálmafákról és más fákról, hogy lombsátrakat készítsetek a leírtak szerint.”
16 A nép pedig kiment, behozta azokat, hogy lombsátrakat készítsen magának, mindenki a háztetőjén, valamint az udvaraiban, az igaz Isten házának udvaraiban,+ a Víz kapu+ közterén és az Efraim kapu+ közterén. 17 Így hát mindazok, akik visszatértek a fogságból, lombsátrakat készítettek, és lombsátrakban laktak. Az izraeliták nem tettek így Józsuénak+, Nún fiának napjai óta mindeddig a napig, ezért igen nagy volt az öröm+. 18 Nap mint nap felolvastak az igaz Isten törvényének könyvéből,+ az első naptól fogva az utolsó napig. 7 napon át ünnepeltek, a 8. napon pedig ünnepi összejövetelt tartottak az előírás szerint.+
9 Ugyanennek a hónapnak a 24. napján az izraeliták egybegyűltek. Böjtöltek, zsákruhát öltöttek, és port hintettek a fejükre.+ 2 Majd Izrael leszármazottai elkülönültek minden idegentől,+ és állva megvallották bűneiket és apáik vétkeit+. 3 A helyükön álltak, és felolvastak Istenük, Jehova törvényének a könyvéből+ a nap negyedrészében*, egy másik negyedrészében pedig vallomást tettek, és leborultak Jehova, az ő Istenük előtt.
4 Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia,+ Báni és Kenáni a léviták emelvényén+ állva Istenükhöz, Jehovához kiáltottak. 5 És a lévita Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabneja, Serébia, Hódija, Sebánia és Petáhia így szóltak: „Álljatok fel, és dicsőítsétek Isteneteket, Jehovát egy örökkévalóságon át*!+ Ó, Istenünk, dicsérjék a te páratlan neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél.
6 Te vagy egyedül Jehova;+ te alkottad az eget, igen, az egeknek egeit minden seregükkel együtt, a földet, és mindazt, ami rajta van, a tengereket, és mindazt, ami bennük van. Te tartod életben mindannyiukat, és leborul előtted az ég serege. 7 Te vagy Jehova, az igaz Isten, aki kiválasztottad Ábrámot+, aki kihoztad őt Urból+, a káldeusok városából, és az Ábrahám nevet adtad neki+. 8 Úgy találtad, hogy szíve hűséges hozzád,+ ezért szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániták, a hettiták, az amoriták, a periziták, a jebusziták és a girgasiták földjét, hogy utódainak* adod azt;+ és te megtartottad ígéreteidet, hisz igazságos vagy.
9 Láttad ősapáink nyomorúságát Egyiptomban,+ és hallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. 10 Ezért jeleket és csodákat tettél a fáraó és minden szolgája ellen, földjének egész népe ellen,+ hisz tudtad, hogy elbizakodottan+ cselekedtek népeddel. Nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt.+ 11 Kettéválasztottad előttük a tengert, úgyhogy száraz földön mentek, amikor átkeltek a tengeren.+ Üldözőiket a mélységbe vetetted, mint követ a tajtékzó vizekbe.+ 12 Nappal felhőoszlop által vezetted őket, éjjel pedig tűzoszlop által, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járniuk kell.+ 13 És lejöttél a Sínai-hegyre,+ szóltál hozzájuk az égből,+ és igazságos bírói döntéseket, az igazság törvényeit*, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik+. 14 Megismertetted velük szent sabbatodat+, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik Mózes, a te szolgád által. 15 Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására,+ és vizet fakasztottál nekik a kősziklából szomjuk oltására+. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, amely felől megesküdtél*, hogy nekik adod.
16 Ők, a mi ősapáink viszont elbizakodottan+ cselekedtek, makaccsá+ váltak,* és nem hallgattak parancsolataidra. 17 Nem akartak figyelni,+ és nem emlékeztek rendkívüli tetteidre, amelyeket véghez vittél közöttük, hanem makaccsá váltak*, és vezetőt választottak maguknak, hogy visszatérjenek egyiptomi rabszolgaságukba+. De te olyan Isten vagy, aki kész megbocsátani,* könyörületes és irgalmas, türelmes*, olyan, aki odaadóan szeret,+ ezért nem hagytad el őket+. 18 Még amikor fém* borjúszobrot készítettek maguknak, és ezt mondták: »Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból«,+ és igen tiszteletlenül cselekedtek, 19 nagy irgalmadban akkor sem hagytad el őket a pusztában.+ A felhőoszlop nem távozott el fölülük nappal, hanem vezette őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hanem megvilágította nekik az utat, amelyen járniuk kellett.+ 20 Jó szellemedet adtad, hogy éleslátóvá tedd őket,+ mannádat nem vontad meg szájuktól,+ és vizet adtál nekik szomjuk oltására+. 21 40 éven át tápláltad őket a pusztában,+ és semmiben sem volt hiányuk. Ruhájuk nem kopott el,+ lábuk nem dagadt meg.
22 Királyságokat és népeket adtál nekik, kimérted azokat részről részre.+ Birtokba vették hát Szihonnak+, vagyis Hesbon+ királyának a földjét, és Ógnak+, Básán királyának a földjét. 23 Fiaikat megsokasítottad, és annyian lettek, mint az ég csillagai.+ Majd bevitted őket a földre, amelyről ősapáiknak azt ígérted, hogy bemennek oda, és birtokba veszik.+ 24 Bementek hát, és birtokba vették a földet,+ és meghódoltattad előttük az ott lakó kánaánitákat.+ A segítségeddel legyőzték őket, mind a királyaikat, mind annak a földnek a népeit, hogy az izraeliták tetszésük szerint bánjanak velük. 25 Megerősített városokat+ és termékeny* földet+ foglaltak el, és mindenféle jóval teli házakat, kiásott víztárolókat, szőlőket, olajfaligeteket+ és sok gyümölcsfát vettek birtokba. Így hát ettek és jóllaktak, megkövéredtek, és élvezték a te nagy jóságodat.
26 Ámde engedetlenné váltak, és fellázadtak ellened,+ hátat fordítottak törvényednek*. Megölték prófétáidat, akik figyelmeztették őket, azért hogy visszavezessék őket hozzád, és nagyon tiszteletlenül cselekedtek+. 27 Ezért engedted, hogy ellenségeik legyőzzék őket,+ és azok sanyargatták őket+. De nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, te pedig meghallottad az égből. Mivel nagyon irgalmas vagy, megmentőket adtál nekik, hogy megmentsék őket ellenségeik kezéből.+
28 Ám amint nyugalomra leltek, ismét azt tették, amit rossznak tartasz,+ és engedted, hogy ellenségeik legyőzzék őket, azok pedig uralkodtak rajtuk*+. Ekkor visszatértek, és segítségért kiáltottak hozzád,+ te pedig meghallottad az égből, és újra meg újra megszabadítottad őket, mert nagyon irgalmas vagy+. 29 Noha figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, ők elbizakodottak voltak, és nem akartak hallgatni parancsolataidra.+ Vétkeztek rendelkezéseid ellen, amelyeket ha megtart az ember, élni fog+. Konokul hátat fordítottak, makaccsá váltak,* és nem voltak hajlandók figyelni. 30 Türelmes voltál velük+ éveken át, és figyelmeztetted őket szellemed segítségével, prófétáid által, de ők nem voltak hajlandók figyelni. Végül engedted, hogy az országok népei legyőzzék őket.+ 31 Nagy irgalmadban azonban nem irtottad ki,+ és nem hagytad el őket, hisz könyörületes és irgalmas Isten vagy+.
32 Most azért, ó, Istenünk, nagy, hatalmas és csodálatot keltő Isten, aki megtartja a szövetségét, és akiben odaadó szeretet van,+ ne tűnjön csekélységnek előtted mindaz a viszontagság, amely bennünket, királyainkat, fejedelmeinket,+ papjainkat,+ prófétáinkat,+ ősapáinkat és egész népedet éri Asszíria királyainak+ napjaitól fogva mind a mai napig. 33 Bármin kellett is keresztülmennünk, te igazságos és hű voltál. Mi voltunk azok, akik gonoszul cselekedtünk.+ 34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és ősapáink nem tartották meg törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra, sem emlékeztetőidre*, amelyekkel figyelmeztetted őket. 35 Amikor fennállt a királyságuk, és élvezték mindazt a jót, amivel bőven megáldottad őket, és a tágas és termékeny* földön voltak, amelyet te adtál nekik, még akkor sem szolgáltak téged,+ és nem hagyták el gonosz szokásaikat. 36 Ma viszont rabszolgák+ vagyunk, igen, rabszolgák azon a földön, amelyet ősapáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait. 37 Bő termését azok a királyok élvezik, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt.+ Kényük-kedvük szerint uralkodnak rajtunk és a háziállatainkon, és nagyon nyomorúságos helyzetben vagyunk.
38 Mindezek miatt tehát kötelező érvényű, írásos megállapodást kötünk,+ amit fejedelmeink, lévitáink meg papjaink pecséttel hitelesítenek+.”
10 Ők voltak, akik pecsétjükkel hitelesítették+ ezt:
Nehémiás, a kormányzó*, Hakália fia*,
és Sedékiás, 2 Serája, Azária, Jeremiás, 3 Pashúr, Amária, Malkija, 4 Hattus, Sebánia, Malluk, 5 Hárim,+ Meremót, Abdiás, 6 Dániel,+ Ginneton, Báruk, 7 Mesullám, Abija, Mijámin, 8 Maázia, Bilgai és Semája; ők a papok.
9 A léviták pedig: Jésua, Azánia fia, Binnui, aki Hénadád fiai közül való, Kadmiel,+ 10 valamint testvéreik, Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán, 11 Mika, Rehob, Hasábia, 12 Zakkur, Serébia,+ Sebánia, 13 Hódija, Báni és Beninu.
14 A nép fői: Paros, Pahat-Moáb,+ Elám, Zattu, Báni, 15 Bunni, Azgád, Bebai, 16 Adónia, Bigvai, Adin, 17 Áter, Ezékiás, Azzur, 18 Hódija, Hásum, Bécai, 19 Hárif, Anatót, Nébai, 20 Magpias, Mesullám, Hézir, 21 Mesézabel, Cádók, Jaddua, 22 Pelátia, Hanán, Anája, 23 Hósea, Hanánia, Hassub, 24 Hallóhés, Pilha, Sobek, 25 Rehum, Hasabna, Maáséja, 26 Ahija, Hanán, Anán, 27 Malluk, Hárim és Baánah.
28 A nép többi része pedig, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomi szolgák*, és mindazok, akik elkülönültek az országok népeitől, hogy kövessék az igaz Isten törvényét,+ valamint feleségeik, fiaik és lányaik, mindazok, akiknek ismeretük és értelmük volt,* 29 csatlakoztak a testvéreikhez, az előkelőikhez, és átok terhe és eskü alatt kötelezték magukat, hogy az igaz Isten törvénye szerint járnak, amelyet az igaz Isten a szolgája, Mózes által adott, és hogy gondosan megtartják Jehovának, Urunknak minden parancsolatát, ítéletét és rendelkezését. 30 Nem adjuk lányainkat az ország népeinek, és lányaikat sem vesszük feleségül fiainknak.+
31 Ha az ország népei behozzák az áruikat és mindenféle gabonát, hogy eladják sabbatnapon, nem veszünk tőlük semmit sabbaton+ vagy más szent napon+. Továbbá lemondunk a 7. év terméséről,+ és elengedünk minden tartozást+.
32 Mindannyian köteleztük magunkat arra is, hogy évente egy sekel* harmadrészét adjuk az Istenünk házában* végzett szolgálatra,+ 33 a sabbatok+ és az újholdak+ egymásra rakott kenyereire*+, rendszeres gabonaáldozatára+ és rendszeres égőáldozatára, a kijelölt ünnepekre,+ azokra, amik szentek, a bűnért való áldozatokra,+ hogy engesztelést szerezzünk Izraelért, és az Istenünk házában végzett minden munkára.
34 Továbbá sorsot vetettünk, hogy miként kell a papoknak, a lévitáknak és a népnek behordania a fát Istenünk házába, nemzetségeink szerint, a meghatározott időben, évről évre, hogy elégessék azt Jehovának, a mi Istenünknek oltárán, a törvényben megírtak szerint.+ 35 Elvisszük földünk első érett termését is, és mindenféle gyümölcsfának az első érett gyümölcseit Jehova házához,+ évről évre, 36 valamint fiaink és háziállataink elsőszülötteit+ – a törvényben leírtak szerint –, csordáink és nyájaink elsőszülötteit. Elvisszük őket Istenünk házához, a papoknak, akik Istenünk házában szolgálnak.+ 37 Valamint első durva őrlésű lisztünket,+ adományainkat, mindenféle fának a gyümölcsét,+ az újbort és az olajat+ is elvisszük a papoknak az Istenünk házában lévő raktárhelyiségekhez*+, és a földünk termésének tizedét is a lévitáknak,+ mivel a léviták gyűjtik be a tizedet minden városunkban, ahol földet művelnek.
38 És a pap, Áron fia legyen a lévitákkal, amikor azok begyűjtik a tizedet; a léviták pedig vigyék fel a tized tizedrészét Istenünk házának raktárhelyiségeihez*+. 39 Mert a raktárhelyiségekhez* kell az izraelitáknak és a léviták fiainak vinniük az adományt+ a gabonából, az újborból és az olajból+. Ott vannak a szentély felszerelési tárgyai, ahogy a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek is. Elhatároztuk, hogy nem hanyagoljuk el Istenünk házát+.
11 A nép fejedelmei Jeruzsálemben laktak,+ a nép többi része pedig sorsot vetett+, hogy minden tíz emberből egyet Jeruzsálembe, a szent városba vigyenek lakni, míg a többi kilenc más városokban maradt. 2 A nép pedig áldotta mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben laknak.
3 Ezek a tartomány főemberei, akik Jeruzsálemben laktak. (Izrael többi része, a papok, a léviták, a templomi szolgák*+ és Salamon szolgáinak a fiai*+ Júda más városaiban laktak, mindegyik a maga birtokán és városában+.
4 Laktak még Jeruzsálemben Júda és Benjámin népe közül is.) Júda népe közül Atája, Uzziás fia, aki Zakariás fia, aki Amária fia, aki Sefátia fia, aki Mahalalel fia, aki Pérec+ fiai közül való, 5 és Maáséja, Báruk fia, aki Kolhóze fia, aki Hazaja fia, aki Adája fia, aki Jojárib fia, aki a selaniták családjából való Zakariásnak a fia. 6 Pérec összes fia, aki Jeruzsálemben lakott, 468 rátermett férfi volt.
7 Benjámin népéből ezek: Sallu,+ Mesullám fia, aki Jóed fia, aki Pedája fia, aki Kolája fia, aki Maáséja fia, aki Itiel fia, aki Jesája fia, 8 rajta kívül Gabbai és Szallai, 928-an; 9 és Jóel, Zikri fia volt a felvigyázójuk, Júda, Hasszenua fia pedig a második ember volt a városban.
10 A papok közül: Jedája, aki Jojárib fia, Jákin,+ 11 Serája, Hilkija fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Mérajót fia, aki Ahitubnak+, az igaz Isten háza* egyik vezetőjének a fia, 12 meg testvéreik, akik a házon dolgoztak, 822-en; és Adája, Jerohám fia, aki Pelália fia, aki Amci fia, aki Zakariás fia, aki Pashúr+ fia, aki Malkija fia, 13 meg testvérei, a nemzetségfők, 242-en, és Amasszai, Azarel fia, aki Ahzai fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia, 14 meg testvéreik, akik erős és bátor férfiak voltak, 128-an, a felvigyázójuk pedig Zabdiel volt, egy előkelő család tagja.
15 A léviták közül: Semája,+ aki Hassub fia, aki Azrikám fia, aki Hasábia fia, aki Bunni fia, 16 és Sabbetai+ meg Jozabád+ a léviták fői közül, akik azzal voltak megbízva, hogy az igaz Isten házával kapcsolatos külső tennivalókat felügyeljék; 17 és Mattánia+ – Mika fia, aki Zabdi fia, aki Asáf+ fia –, az énekesek karvezetője, aki a dicsőítő imát szokta mondani,+ és Bakbukia, aki a testvérei közül a második, és Abda, Sammua fia, aki Galál fia, aki Jedutun+ fia. 18 A léviták összesen 284-en voltak a szent városban.
19 A kapuőrök, Akkub, Talmon+ és a testvéreik, akik a kapuknál őrködtek, 172-en.
20 Izrael fennmaradó része, a papok és a léviták pedig Júda többi városában voltak, mindegyik a saját örökölt birtokán*. 21 A templomi szolgák*+ az Ófelen+ laktak, és Ciha meg Gispa volt megbízva a templomi szolgák* felügyeletével.
22 A jeruzsálemi léviták felvigyázója Uzzi volt – aki Báni fia, aki Hasábia fia, aki Mattánia+ fia, aki Mika fia –, Asáf fiai, az énekesek közül. Ő volt megbízva az igaz Isten házán végzett munka felügyeletével. 23 Királyi rendelet született az énekesek érdekében,+ és meghatározott ellátást kaptak a mindennapi szükségleteik szerint. 24 Petáhia, Mesézabel fia – aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közé tartozott – volt a király tanácsadója* a nép minden ügyében.
25 Ami a településeket és a mezőiket illeti, néhányan Júda népe közül Kirját-Arbában+ és a környező városokban* laktak, Dibonban és a környező városokban, Jekabceélben+ meg annak településein, 26 Jésuában, Móladában,+ Bét-Peletben,+ 27 Hacar-Suálban,+ Beér-Sebában meg a környező városokban*, 28 Ciklágban,+ Mekónában meg a környező városokban*, 29 Én-Rimmonban,+ Córában,+ Jármutban, 30 Zanoahban+ és Adullámban meg azok településein, Lákisban+ meg annak mezőin, Azekában+ meg a környező városokban*. Letelepedtek* Beér-Sebától egészen a Hinnom-völgyig+.
31 Benjámin népe Gébában+, Mikmásban, Ajjában és Bételben+ meg a környező városokban*, 32 Anatótban,+ Nóbban,+ Anániában, 33 Hácorban, Rámában,+ Gittaimban, 34 Hádidban, Ceboimban, Neballátban, 35 Lódban és Onóban,+ a mesteremberek völgyében telepedett le. 36 A léviták közül voltak olyan, Júdából való csoportok, melyek Benjámin területén telepedtek le.
12 Ezek voltak a papok és a léviták, akik Zorobábellel+, Sealtielnek+ a fiával* meg Jésuával+ mentek: Serája, Jeremiás, Ezsdrás, 2 Amária, Malluk, Hattus, 3 Sekánia, Rehum, Meremót, 4 Iddó, Ginnetói, Abija, 5 Mijámin, Maádia, Bilga, 6 Semája, Jojárib, Jedája, 7 Sallu, Ámók, Hilkija és Jedája. Ezek voltak a papoknak és az ő testvéreiknek a főemberei Jésuának a napjaiban.
8 A léviták pedig: Jésua, Binnui, Kadmiel,+ Serébia, Júda és Mattánia+, aki a testvéreivel együtt a hálaadó éneklést vezette. 9 És Bakbukia meg Unni, a testvéreik, velük szemben álltak őrszolgálatban*. 10 Jésua fia Joákim, Joákim fia Eliásib+, Eliásib fia Jójada+. 11 Jójada fia Jonatán, Jonatán fia pedig Jaddua.
12 Joákim napjaiban ezek voltak a papok, a nemzetségfők: Serája+ családjáé Merája, Jeremiásé Hanánia, 13 Ezsdrásé+ Mesullám, Amáriáé Johanán, 14 Mallukié Jonatán, Sebániáé József, 15 Hárimé+ Adna, Mérajóté Helkai, 16 Iddóé Zakariás, Ginnetoné Mesullám, 17 Abijáé+ Zikri, Minjáminé. . .*, Moádiáé Piltai, 18 Bilgáé+ Sammua, Semájáé Jonatán, 19 Jojáribé Mattenai, Jedájáé+ Uzzi, 20 Szallaié Kallai, Ámóké Éber, 21 Hilkijáé Hasábia, Jedájáé pedig Netánel.
22 Eliásib, Jójada, Johanán és Jaddua+ napjaiban bejegyezték a léviták nemzetségfőit, valamint a papokat is, egészen a perzsa Dáriusz királyságának idejéig visszamenően.
23 A léviták közül a nemzetségfőket bejegyezték a történelmi feljegyzések könyvébe, egészen Eliásib fiának, Johanánnak a napjaiig visszamenően. 24 A léviták fői Hasábia, Serébia és Kadmiel+ fia, Jésua+ voltak, és velük szemben álltak csoportokban a testvéreik, az őrök, hogy dicséretet mondjanak és hálát adjanak az utasítások szerint, melyeket az igaz Isten embere, Dávid adott+. 25 Mattánia,+ Bakbukia, Abdiás, Mesullám, Talmon és Akkub+ álltak őrt mint kapuőrök+, és a kapuknál levő raktárhelyiségeket őrizték. 26 Ők Joákim napjaiban szolgáltak – aki Jésuának+, Jocadák fiának a fia –, valamint Nehémiás kormányzónak meg Ezsdrás+ papnak, a másolónak* a napjaiban.
27 Jeruzsálem falának felavatásakor megkeresték a lévitákat, és bárhol éltek is, elhozták őket Jeruzsálembe, hogy megtartsák a felavatási ünnepséget örömmel, hálaadó énekekkel,+ cintányérokkal, hárfákkal és más húros hangszerekkel. 28 És a képzett énekesek* összegyűltek a Jordán-környékről, Jeruzsálem egész környékéről, a netófaiak+ településeiről, 29 Bét-Gilgálból+ és Géba+ meg Azmávet+ mezőiről, az énekesek ugyanis településeket építettek maguknak Jeruzsálem körül. 30 És a papok meg a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet,+ a kapukat+ és a falat+.
31 Majd felvittem Júda fejedelmeit a fal tetejére. Ezután kijelöltem két hatalmas hálaadó énekkart és menetet, és az egyik jobbra ment a falon a Szemét kapu+ irányába. 32 Hosája és Júda fejedelmeinek a fele pedig utánuk ment. 33 Velük ment Azária, Ezsdrás, Mesullám, 34 Júda, Benjámin, Semája és Jeremiás. 35 A papok fiai közül is velük tartottak néhányan trombitával+: Zakariás – Jonatán fia, aki Semája fia, aki Mattánia fia, aki Mikája fia, aki Zakkur fia, aki Asáf+ fia 36 – meg a testvérei: Semája, Azarel, Milalai, Gilalai, Máaj, Netánel, Júda és Hanáni, Dávidnak, az igaz Isten emberének hangszereivel+; és Ezsdrás+, a másoló* ment előttük. 37 Majd a Forrás kapunál+ egyenesen felmentek Dávid városának+ a lépcsőjén+, a fal emelkedőjén Dávid háza fölé, és továbbmentek a Víz kapuig+, keletre.
38 A másik hálaadó énekkar a másik irányban* haladt, én pedig mögötte a nép másik felével, elhagyva a Kemencék tornyát+, tovább a Széles fal+ felé, 39 az Efraim kapu+ felett az Óváros kapuhoz+, majd tovább a Hal kapuig+, Hanánel tornyáig,+ meg a Mea toronyig, és tovább a Juh kapuhoz+, majd megálltak az Őr kapunál.
40 Végül a két hálaadó énekkar megállt az igaz Isten házánál, én is, és velem együtt a helytartók fele, 41 valamint a papok, Eljákim, Maáséja, Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zakariás, Hanánia a trombitákkal, 42 meg Maáséja, Semája, Eleázár, Uzzi, Johanán, Malkija, Elám és Ézer. És az énekesek Izráhia vezetésével hangosan énekeltek.
43 Nagy áldozatokat mutattak be azon a napon, és ujjongtak,+ mert az igaz Isten nagy örömet adott nekik. Az asszonyok és a gyermekek is ujjongtak,+ így Jeruzsálem ujjongása messzire elhallatszott.+
44 Azon a napon kijelöltek férfiakat az adományok+, az első termések+ és a tizedek+ raktárai+ fölé. Ezekbe gyűjtötték be a városok mezőiről a törvényben előírt részt+ a papok és a léviták+ számára, mert örültek Júdában, hogy a papok és a léviták szolgálatot végeznek. 45 És kezdték ellátni Istenük iránti kötelezettségeiket és a tisztulással kapcsolatos kötelezettségeket – ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is – Dávidnak és fiának, Salamonnak az utasításai szerint. 46 Régebben, Dávid és Asáf napjaiban ugyanis voltak vezetőik* az énekeseknek és az Istennek szóló dicséret és hálaadás énekének.+ 47 Ezenkívül Zorobábel+ és Nehémiás napjaiban egész Izrael megadta az énekeseknek+ és a kapuőröknek+ járó részt a napi szükséglet szerint. A léviták részét is elkülönítették,+ a léviták pedig elkülönítették Áron leszármazottainak a részét.
13 Azon a napon felolvastak Mózes könyvéből a nép füle hallatára,+ és megtalálták benne leírva, hogy az ammoniták és a moábiták+ soha nem jöhetnek az igaz Isten gyülekezetébe,+ 2 mert nem mentek az izraeliták elé kenyérrel és vízzel, hanem felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket+. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította.+ 3 Amint hallották a törvényt, kezdték elkülöníteni az idegen* származásúakat Izraeltől+.
4 Ezt megelőzően Eliásib+, Tóbiás+ egyik rokona volt az Istenünk házának* raktárhelyiségeire*+ felügyelő pap. 5 Egy nagy raktárhelyiséget* biztosított Tóbiásnak, ahová korábban a gabonaáldozatot, a tömjént, a felszerelési tárgyakat és a gabona, az újbor meg az olaj+ tizedrészét rakták – amelyekre a léviták+, az énekesek és a kapuőrök jogosultak –, valamint a papoknak hozott adományt+.
6 Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, hisz Artaxerxésznek+, Babilon királyának 32. évében+ mentem oda a királyhoz, és valamivel később kértem engedélyt a királytól az eltávozásra. 7 Majd Jeruzsálembe érkeztem, és észrevettem, milyen borzalmas dolgot tett Eliásib+, hogy raktárhelyiséget biztosított Tóbiásnak+ az igaz Isten házának udvarában. 8 Ez nekem nagyon nem tetszett, ezért kihajítottam a raktárhelyiségből* Tóbiás házának minden berendezését. 9 Majd utasítást adtam, és megtisztították a raktárhelyiségeket*, és visszavittem oda az igaz Isten házának felszerelési tárgyait+ a gabonaáldozattal és a tömjénnel együtt+.
10 Azt is megtudtam, hogy a léviták nem kapták meg+ a nekik járó részt,+ így a munkát végző léviták és énekesek szétszéledtek, ki-ki a maga mezejére.+ 11 Leszidtam hát a helytartókat+, ezt mondva: „Miért lett elhanyagolva az igaz Isten háza?!”+ Majd egybegyűjtöttem és visszaállítottam a lévitákat a helyükre. 12 És egész Júda behozta a gabona, az újbor és az olaj tizedrészét+ a raktárhelyiségekbe.+ 13 Majd Selémiát, a papot, Cádókot, a másolót* és a léviták közül való Pedáját kineveztem a raktárhelyiségek fölé, és Hanán, Mattánia fiának, Zakkurnak a fia volt a segítségükre, mert ők megbízhatónak bizonyultak. Az ő feladatuk volt, hogy kiosszák a testvéreik részét.
14 Ezért ne feledkezz meg rólam,+ Istenem, és ne töröld ki emlékezetedből, hogy mi mindent tettem Istenem házáért és az ott végzett szolgálatért* odaadó szeretettel.+
15 Azokban a napokban láttam, hogy Júdában szőlőt taposnak sabbaton+, és gabonahalmokat hoznak be, szamarakra rakják azokat, és bort, szőlőt, fügét meg mindenféle terhet hoznak be Jeruzsálembe sabbatnapon+. Így hát figyelmeztettem őket, hogy ne áruljanak élelmet azon a napon*. 16 A tírusziak pedig, akik a városban laktak, halat meg mindenféle árut hoztak be, és sabbaton árulták azt Júda népének Jeruzsálemben.+ 17 Ezért leszidtam Júda előkelőit, és így szóltam hozzájuk: „Micsoda gonoszság ez, amit műveltek, hogy még a sabbat törvényét is megszegitek?! 18 Hát nem így cselekedtek-e ősapáitok, ami miatt Istenünk ránk meg erre a városra hozta mindezt a bajt? Most pedig még inkább Izraelre haragítjátok őt azzal, hogy megszegitek a sabbat törvényét+!”
19 Ezért mihelyt árnyék vetült Jeruzsálem kapuira sabbat előtt, elrendeltem, hogy zárják be az ajtókat. Azt is meghagytam, hogy ne nyissák ki azokat, míg a sabbat véget nem ér. Néhány szolgámat pedig a kapukba állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be sabbatnapon. 20 Így hát a kereskedők és az árusok, akik mindenfélét árultak, egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát. 21 Ekkor figyelmeztettem őket, és így szóltam hozzájuk: „Miért töltitek az éjszakát a fal előtt? Ha még egyszer ezt teszitek, erőszakhoz fogok folyamodni!” Attól fogva nem jöttek sabbaton.
22 Azután megmondtam a lévitáknak, hogy rendszeresen tisztítsák meg magukat, és jöjjenek be, és őrizzék a kapukat, hogy szent maradjon a sabbatnap+. Erről se feledkezz meg, Istenem, áldj meg, és szánj meg engem szereteted* bőségében!+
23 Azokban a napokban láttam olyan zsidókat is, akik asdódi+, ammonita és moábita+ nőket vettek feleségül*+. 24 Fiaik fele asdódi nyelven, a másik fele pedig más népek nyelvén beszélt, de a zsidók nyelvét egyikük sem beszélte. 25 Én ezért leszidtam és átkoztam őket, megvertem+ néhány férfit közülük, megtéptem a hajukat, és megeskettem őket Istenre: „Ne adjátok lányaitokat fiaiknak, és lányaikat se vegyétek feleségül a fiaitoknak vagy magatoknak!+ 26 Hát nem ezek miatt vétkezett Salamon, Izrael királya? Sok nemzet között sem volt olyan király, mint ő.+ Istene szerette őt,+ és királlyá tette egész Izrael felett. De még őt is bűnbe vitték a más nemzetiségű feleségek.+ 27 Hallatlan, hogy ilyen nagy gonoszságot műveltek, és hűtlenek vagytok Istenünkhöz, mert más nemzetiségű nőket vesztek feleségül!+”
28 Eliásib+ főpap fiának, Jójadának+ az egyik fia pedig a horoni Szanballat+ veje lett. Ezért elűztem őt magamtól.
29 Ne feledkezz meg arról, Istenem, hogy beszennyezték a papságot, és a papságnak+ meg a lévitáknak a szövetségét+.
30 És megtisztítottam őket minden idegen befolyástól, és feladatot adtam a papoknak meg a lévitáknak, kinek-kinek a maga szolgálata szerint+. 31 Ezenkívül megszerveztem, hogy a meghatározott időben hordják be a fát,+ és az első érett termés felől is rendelkeztem.
Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg engem!+
Jel.: ’Jah vigasztal’.
Lásd: B15-ös függ.
Vagy: „Szúza”.
Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
Szó szerint: „apám háza”.
Vagy: „a szóra, amelyet a szolgádnak, Mózesnek parancsoltál”.
Vagy: „erős kezeddel”.
Szó szerint: „megváltottál”.
Szó szerint: „félik”.
Lásd: B15-ös függ.
Vagy: „az Eufráteszen”.
Vagy: „a király erdeje”.
Vagy: „templom”.
Szó szerint: „Istenemnek rajtam nyugvó jó keze szerint”.
Szó szerint: „szolga”.
Szó szerint: „megerősítették a kezüket”.
Szó szerint: „szolga”.
Vagy: „semmihez sincs jogotok”.
Vagy: „átadták”.
Szó szerint: „nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába”.
Vagy: „az Eufráteszen”.
Szó szerint: „trónjához”.
Vagy: „az illatszerkészítők”.
Vagy: „megmért részt”.
Kb. 445 m. Lásd: B14-es függ.
Esetleg: „a közeli körzetből”.
Vagy: „a palotából”.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Vagy: „teherhordók”.
Szó szerint: „tízszer”.
Szó szerint: „mögöttük voltak”.
Vagy: „hajítófegyvert”.
Szó szerint: „testünk olyan, mint testvéreink teste”.
Vagy: „uzsoráskodik”.
Szó szerint: „félitek”.
Vagy: „1 százalékát” havonta.
Szó szerint: „kiráztam keblemet”.
Vagy: „Úgy legyen!”
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „a saját költségemen”.
Szó szerint: „a te szívedből vannak”.
Lásd: B15-ös függ.
Szó szerint: „nagyot estek saját szemükben”.
Szó szerint: „félte”.
Ebben a fejezetben a „fiai” kifejezés leszármazottakra, néhány helyen pedig lakosokra is utalhat.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Vagy: „mint tisztátalanokat, kirekesztették őket a papságból”.
Vagy: „tirsáta”. Ez egy perzsa eredetű cím, melyet a tartományi kormányzók viseltek.
Vagy: „tirsáta”. Ez egy perzsa eredetű cím, melyet a tartományi kormányzók viseltek.
Általában a perzsa aranydárikkal tartották egyenértékűnek, mely 8,4 g súlyú volt. Nem keverendő össze a Görög iratokban szereplő drachmával. Lásd: B14-es függ.
A Héber iratokban említett mina 570 g súlyú volt. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Szó szerint: „egész Izrael”.
Vagy: „az írnoknak”.
Vagy: „az írnok”.
Vagy: „Úgy legyen!”
Vagy: „tirsáta”. Ez egy perzsa eredetű cím, melyet a tartományi kormányzók viseltek.
Vagy: „az írnok”.
Szó szerint: „zsíros részt”.
Vagy: „erőtök”.
Vagy: „az írnok”.
Vagy: „ideiglenes hajlékokban”.
Vagy: „három órán át”.
Vagy: „öröktől fogva örökké”.
Szó szerint: „a magvának”.
Vagy: „megbízható törvényeket”.
Szó szerint: „felemelted a kezed”.
Szó szerint: „megkeményítették nyakukat”.
Szó szerint: „megkeményítették nyakukat”.
Vagy: „te a megbocsátás Istene vagy”.
Vagy: „lassú a haragra”.
Vagy: „öntött”.
Vagy: „gazdag”.
Szó szerint: „hátuk mögé vetették törvényedet”.
Vagy: „összezúzták őket”.
Szó szerint: „megkeményítették nyakukat”.
Vagy: „figyelmeztetéseidre”.
Vagy: „gazdag”.
Vagy: „tirsáta”. Ez egy perzsa eredetű cím, melyet a tartományi kormányzók viseltek.
Ebben a fejezetben a „fia”, „fiai” kifejezés leszármazottakra is utalhat.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Esetleg: „mindazok, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy megértsék”.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „templomában”.
Vagyis a jelenlét kenyerére.
Vagy: „étkezőhelyiségekhez”.
Vagy: „étkezőhelyiségeihez”.
Vagy: „az étkezőhelyiségekhez”.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Ebben a fejezetben a „fia”, „fiai” kifejezés leszármazottakra is utalhat.
Vagy: „temploma”.
Vagy: „a maga örökségén”.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Vagy: „nétineusok”. Szó szerint: „az odaadottak”.
Szó szerint: „a király kezénél volt”.
Vagy: „és annak alárendelt városaiban”.
Vagy: „meg annak alárendelt városaiban”.
Vagy: „meg annak alárendelt városaiban”.
Vagy: „meg annak alárendelt városaiban”.
Vagy: „letáboroztak”.
Vagy: „meg annak alárendelt városaiban”.
Ebben a fejezetben a „fia”, „fiai” kifejezés leszármazottakra is utalhat.
Esetleg: „a szolgálatuk idején”.
A héber szöveg itt nyilvánvalóan kihagy egy nevet.
Vagy: „az írnoknak”.
Szó szerint: „az énekesek fiai”.
Vagy: „az írnok”.
Vagy: „elöl”.
Szó szerint: „főik”.
Vagy: „vegyes”.
Vagy: „templomának”.
Vagy: „étkezőhelyiségeire”.
Vagy: „étkezőhelyiséget”.
Vagy: „az étkezőhelyiségből”.
Vagy: „az étkezőhelyiségeket”.
Vagy: „az írnokot”.
Vagy: „és annak őrzéséért”.
Esetleg: „figyelmeztettem őket azon a napon, hogy ne áruljanak élelmet”.
Vagy: „odaadó szereteted”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „vittek be a házaikba”.