A világkereskedelem felemelkedése és hanyatlása
5. rész — A nagy üzleti vállalkozás fokozza fojtó szorítását
MÉG jóformán el sem múlt az első világháború, amikor az európai gazdasági élet veszélyes állapota újabb katasztrófát sejtetett. 1929 késő októberében bekövetkezett a baj. A New York-i Értéktőzsdén a részvények meredeken zuhanni kezdtek. Az emberek pánikba estek. Több száz bank egy csapásra csődbe jutott. Az emberek ezrei több millió dollárt vesztettek. Voltak, akik a halálba menekülve magas épületek tetejéről vetették le magukat.
A nagy gazdasági válság az egész világot gazdasági romlásba — majd a helyzetet súlyosbítva, és a második világháború kitörését előidézve — ezt követő politikai zűrzavarba taszította. René Albrecht-Carrié történészprofeszszor az 1930-as éveket „a válságok korszakának nevezte, amely gazdasági katasztrófa hátteréből bontakozott ki”.
Így, alig telt el 20 év 1914 után, s kiderült, hogy a világ gazdasági rendszerei nem tudnak megbirkózni az új évszázad feladataival. Ez azért olyan jelentős, mert a Biblia időszámítása és az isteni prófécia szerint az embereknek megengedett korlátlan uralkodás ideje 1914-ben lejárt. Ebben a nagy jelentőségű évben Isten létrehozta az égi Királyságát, amelynek láthatatlan jelenlétét látható események tették nyilvánvalóvá. Néhány erre vonatkozó bizonyítékot a Máté 24., a Lukács 21. és Jelenések 6. fejezete sorol fel, arra buzdítunk, hogy olvasd el ezeket a fejezeteket.
A Királyság létrejöttének egy másik kiemelkedő bizonyítéka az, hogy az emberek a földet egyre fokozódó mértékben teszik tönkre (Jelenések 11:18). Tekintettel a bennünket fenyegető világméretű szennyezésre, a Föld védelmét biztosító ózonréteg elvékonyodására és az úgynevezett üvegházhatás következtében kialakuló ökológiai katasztrófa lehetőségére, bőséges okunk van arra következteni, hogy ez a prófécia a szemünk láttára teljesedik be.
A nagy üzleti vállakozás — a legfőbb szennyező?
Az ipari forradalom egy furcsa fejlődés alapját vetette meg — egy olyan fejlődés alapját, amely megkönnyíti, meggyorsítja és olcsóbbá teszi az emberek számára a szükségleteik és az óhajaik kielégítését, de ugyanakkor savas esőt, a vegyi anyagok kibocsátását, valamint a föld esőerdőinek a pusztulását hozza magával; olyan fejlődés alapját, amely lehetővé teszi, hogy a turisták sugárhajtású repülőgépeken eljussanak a Föld túlsó részére, hogy elárasszák az egykor oly tiszta tengerpartokat és tönkretegyék a természeti környezetet; olyan fejlődés alapját, amely a levegőnk, az élelmiszerünk és a vízünk elszennyezésével idő előtti halállal fenyeget bennünket.
A Föld rombolását előidéző technológia kifejlesztésén kívül a nagy üzleti vállalkozás ugyanakkor ösztönzően is hatott. Ahogyan a Time folyóirat megjegyezte: „Az üzleti vállalkozások részéről a haszon zűrzavaros hajhászása már régóta a szennyeződés egyik legfőbb forrásának bizonyult.” Az ENSZ egyik erdészeti közgazdászának szavait így idézték: „Az [esőerdők] meg nem engedett irtása a mohóságban gyökerezik.”
A nemkapitalista rendszerek éppen olyan vétkesek. Richard Hornik újságíró 1987-ben azt írta, hogy „Peking szerint a közel három évtizede fennálló kommunista uralom óta lehetetlen, hogy a szocialista fejlesztési program környezeti romlást idézzen elő”. De most eljött a számadás ideje, és még Kínának is meg kellett ismernie, milyen „nagy környezeti kárral jár együtt a gazdasági fejlődés”.
Egy másik újságíró a szennyezés pusztító hatását Kelet-Európában a pusztítás 40 éve alatt a „kommunizmus legpiszkosabb titkának nevezte”. Csak most lett nyilvánvaló az okozott kár nagysága, amikor a Lipcsétől 50 km-re északra fekvő Bitterfeld elnyerte a világ valószínűleg legszennyezettebb vidékének feltehetőleg legszennyezettebb városa megjelölésű kétes rangot.
A könyörtelen verseny gyümölcsei
Bár tetteinket és a mások tetteire való reagálásainkat nagymértékben a vallás és a politika határozza meg, de a nagy üzleti vállalkozás is óriási hatást gyakorol ránk. A nagy üzleti vállalkozás fojtó szorítása az emberiségen valójában abból mérhető le legjobban, hogy mennyire alakítja át az egyéniségüket.
Az alap, amelyre a kapitalista kereskedelem világa épül, az a könyörtelen versenyszellem, amely megtalálható mindenütt — az iskolában, a munkahelyen, a szórakoztatóiparban, a sport világában, és olykor még a családban is. A gyermekeket már kicsi koruktól arra nevelik, hogy versenyezzenek, ők legyenek a legjobbak, mindenben az elsők. A gazdasági érvényesülést mindennél fontosabbnak tartják és ennek eléréséért szinte semmit sem tartanak megvetendőnek. A férfiakat és a nőket arra buzdítják, hogy legyenek nagyravágyók, és ha kell, akár erőszakosak is.
Az üzletembereknek azt tanítják, hogy legyenek udvariasak és barátságosak. De vajon ezek a jellemvonások mindig az igazi énjüket tükrözik, vagy időnként az általuk játszott szerep álarcát? 1911-ben Edgar Watson Howe amerikai újságíró ezt a tanácsot adta: „Amikor egy ember megpróbál valamit eladni neked, ne gondold róla, hogy mindig ilyen udvarias.”
A versengés irigységet, féltékenységet és mohóságot fejleszt ki. Akik valamiben kitűnnek mások közül, azok kezdik különbnek tartani magukat másoknál, s ezáltal fennhéjázóvá és gőgösökké válnak. Másrészt az állandó vesztesek önbecsülés hiányában szenvednek és elcsüggednek. Azok, akik a versenyszellem nyomását nem tudják elviselni, inkább a visszalépést választják, azt a magatartást, amely segít megmagyarázni, miért van egyes országokban oly sok öngyilkosság a fiatalok körében.
Mivel nem tudják igazságosan kielégíteni mindenkinek az életszükségleteit, a rosszul működő gazdasági rendszerek személyiségtorzulásokat idézhetnek elő, és ezért az emberek vagy hálátlan, önző és érzéketlen, vagy elkeseredett, önmagukat sajnáló és számító emberekké válnak. Azáltal, hogy a pénzt és az anyagi javakat tulajdonképpen egyfajta istenség szintjére emeli, a kereskedelem könnyen megfoszthatja az embereket a szellemiségüktől.
A pénz megtévesztő hatalma
Amikor a pénzt bevezették a társadalomba, nyomban rányomta bélyegét valamennyi emberi társadalomra, és így hatást gyakorolt az emberi kapcsolatokra is. Az árrendszer bevezetésével pénzben szabták meg az áruk és a szolgáltatások értékét. Hamarosan mindent pénzben kezdtek meghatározni, ez lett a mérce, és fontosságát tekintve, ehhez viszonyítottak mindent. Ez elhomályosította azt az igazságot, amely oly szépen fogalmazódik meg az egyik dalban: „Az életben azok a legjobb dolgok, amelyekhez ingyen lehet hozzájutni.”
Még az embereket is a pénzügyi helyzetük alapján értékelték, elsősorban aszerint, mennyi a fizetésük, vagy milyen anyagi javakkal rendelkeznek. Max Lerner újságíró 1949-ben ennek adott hangot, amikor ezt írta: „A mi kultúránkban hősöket csinálunk azokból, akik egy nagy halom pénz tetején ülnek és nemcsak arra figyelünk, amit saját szakmai területükön mondanak, hanem a világ minden más kérdésében is figyelmet szentelünk a bölcsességüknek.” Nem túl régen egy riporter aggodalmát fejezte ki az Egyesült Államok elnökének azon túlhangoztatott nézete miatt, hogy a jólét az emberi érték fokmérője. A riporter szerint ez „a mértéktelen anyagiasság jellegzetessége, ami azt eredményezte, hogy az 1980-as évek az ’Én évtizedem’-mé váltak, olyan időszakká, amikor az egyént a megszerzett javai alapján lehet megismerni és megítélni”.
A pénz és a pénzen megvehető javak túlzott hangsúlyozása leminősíti az emberi kapcsolatokat. Egy bangladesi fiatalember, miután a kapitalista Európába költözött, a következő figyelemreméltó megjegyzést tette: „Az itt élő embereket inkább a javak érdeklik, minket otthon inkább az emberek érdekelnek.”
A pénzre összpontosító felfogás magát a munkát is lefokozza, s mivel csupán eszköznek tekinti a kívánt cél eléréséhez, így a munka többé nem élvezetet jelent, hanem tehernek számít. Az illető nem az önmegvalósítás öröméért dolgozik, vagy azért, hogy embertársai érdekében tegyen valamit, hanem pusztán a pénzszerzés kedvéért. Ez a gondolkodásmód megfosztja az egyént az örömtől, hiszen „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).
Kívánod-e, hogy a nagy üzleti vállalkozás átformáljon téged?
Az isteni eredetű természeti törvények felfedezése és alkalmazása lehetővé tette a tudományos és technológiai fejlődést, ez gyakran nagy áldására szolgált az egész emberiségnek. Jehova Tanúi például nagyon hálásak a modern könyvnyomtatási módszerek kifejlesztéséért és a szállítási és távközlési rendszerek tökéletesítéséért, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy olyan mértékben teljesítsék a prédikáló megbízatásukat, amelyre máskülönben nem lenne mód (Máté 24:14).
Mindezek ellenére nem lehet tagadni azt a tényt, hogy e fejlődés kínálta lehetőséget a jó dolgok megtevésére csúnyán eltorzítják azok az emberek, akik a hamis vallás, a tisztességtelen politika és a tökéletlen gazdasági rendszerek által hagyják Istennek nem tetsző módon átformálni az egyéniségüket.
Szeretnéd-e, ha a jó cselekvésére adódó lehetőségedet egy szerencsétlen egyéniség — a saját egyéniséged — megsemmisítené? Engeded-e, hogy a mohó kereskedelem csakis pénzügyi alapon határozza meg az értékrendedet úgy, hogy az életedben a pénz és az anyagi javak szeretete győzedelmeskedjen az emberi kapcsolataidon, és engeded-e, hogy ez megfosszon a szellemiségedtől?
1914 óta, amióta a kereskedelem fokozza fojtó szorítását az emberiségen, meg lehet-e valamilyen módon akadályozni, hogy átalakítsa az egyéniségünket? Igen! Cikksorozatunk utolsó része, miközben rámutat erre a lehetséges módra, kifejti, milyen életmóddal sikerül meglátnunk azt a napot, amikor az emberiség megkönnyebbülten így sóhajt fel: „Pénzügyi gondok — végre megszűntek!”
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
A nagy üzleti vállalkozás segít azonosítani „az utolsó napokat”
A személyiségek átformálásával a nagy üzleti vállalkozás segít meglátnunk a 2Timótheus 3:1–4-ben található bizonyítékot az „utolsó napokra” vonatkozóan: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető válságos idők lesznek [beleértve azt a nehézséget is, amelyet a gazdasági gondokkal szembeni küzdelem jelent]. Mert lesznek az emberek . . .
Önmagukat szeretők: Az anyagias gondolkodású emberek önzők. Ezt az önző beállítottságot csak erősíti az üzleti reklám, amely így érvel: ,Megérdemled a legjobbat. Légy jó magadhoz! Elsősorban a saját érdekeiddel törődj!’
Pénzsóvárak: Mark Twain amerikai humorista valamikor ezt mondta: „Van aki a magas társadalmi rangot, van aki a hősöket, van aki a hatalmat, van aki Istent imádja . . . de mind imádja a pénzt”
Elbizakodottak, gőgösek: Egy német politikus ezt mondta a halogatás politikáját folytató vegyi gyárakról, amelyeket arra kértek, hogy hagyják abba a környezetszennyezést: „Az uralkodó közfelfogást nagyon lehangolónak találom. Ez a hatalom önteltsége”
Hálátlanok, nem lojálisak: Thomas Fuller angol író ezt mondta: „A gazdagság nem csillapítja, inkább fokozza a birtoklási vágyat — és — a mindennapi kereskedelemben és üzleti tevékenységben szinte közös megegyezéssel folyik a csalás és a becsapás”
Természetes vonzalom nélküliek: Azok a cégek, amelyek kimondottan a haszon kedvéért olyan termékeket adnak el a fejlődő országoknak, amelyek más országokban már be vannak tiltva, vagy azok a cégek, amelyek olyan országban telepítenek egészségre ártalmas gyárakat, ahol kevésbé szigorúak a biztonsági előírások, nem törődnek mások életével
Megegyezésre nem készek, rágalmazók: Adam Smith közgazdász azt mondta, hogy „a kereskedelem, amelynek természetszerűleg a nemzetek és az egyének közötti egység és barátság kötelékének kellene lennie, az egyet nem értés és a gyűlölet termékeny talajává vált”
Önuralom nélküliek, kegyetlenek: Az elburjánzó részletfizetéses vásárlás, a hitelkártyával fizetett költekezés, valamint a kereskedelem által személyes haszonért szorgalmazott „vásárolj most, fizess később” felfogás az önuralom hiányáról árulkodik; egyes kereskedelmi tevékenységek kihasználják az emberi gyengeségeket és kábítószerből, szexuális erkölcstelenségből és szerencsejátékból igyekszenek meggazdagodni
A jónak nem kedvelői, árulók: A The German Tribune újság ezt írja: „Ahol a környezetszennyezés megszüntetésének óriási költségeiről van szó, ott az erkölcsi irányadó mértékek rendszerint igen sok kívánnivalót hagynak.” Az erkölcsi irányadó mérték nélküli emberek könnyen elárulják embertársaikat, ha ebből személyes haszon ígérkezik
Önfejűek: Befolyásos csoportok, például a fegyver- és a dohányüzlet képviselői önfejűen vagyonokat költenek arra, hogy politikai irányvonalakat szabjanak meg a nagyobb eladási forgalom kedvéért még akkor is, ha az árucikkeik veszélyeztetik mások egészségét és a közbiztonságot
Büszkeségükben felfuvalkodottak: Az anyagias szemléletű emberek állításával ellentétben az anyagi javak nem adnak okot a büszkeségre. Aiszóposz görög meseíró ezt mondta: „A külszín silány képviselője a belső értéknek”
Akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent: A szórakoztatóipar az élvezetekre és nem a szellemiségre helyezi a hangsúlyt, ennek eredményeként egy olyan nemzedék jött létre, amely az élvezetek megszállottjaiból áll
[Kép a 23. oldalon]
A nagy üzleti vállalkozásnak is tulajdonítható az, hogy ma valószínűleg Európa a világ legszennyezettebb földrésze