A Biblia nézőpontja
Helytelen az állatokkal kegyetlenkedni?
EGY közép-amerikai sportarénában minden szem a két kakasra, a vörösre és a fehérre szegeződik. A tömeg üvölt, amikor a vörös kakas a lábára szíjazott éles borotvapengével rácsap a fehérre. A bíró felveszi mindkét madarat. A fehér most erőtlen — elpusztult, vér csöpög belőle. Vége a kakasviadalnak.
A Fülöp-szigetek déli részén egymásnak eresztenek két csődört. Nézők figyelik a hátborzongató látványt, amint a lovak megharapják egymás fülét, nyakát, orrát és más testrészeit. Bár talán mindketten élve hagyják el a küzdőteret, legalább egyikük vagy megnyomorodik, vagy megvakul, vagy olyan sérüléseket szenved, amely végül a halálát okozza majd.
Két kutya egymásra támad Oroszországban. Rövid időn belül kitépik egymás szemét, letépik egymás fülét, körbe-körbe mozognak megcsonkolt lábakon, s vér folyik sebes testükből.
Az emberek évszázadok óta sportból egymásnak eresztik az állatokat, s gyakran a szerencsejáték indítja őket erre. A felsoroláshoz hozzájönnek még a bikaviadalok, rókavadászatok, sőt a pókviadalok is. Ezenkívül sok állatnak kell szenvedést átélnie a tudomány miatt. Továbbá számtalan állat szenved amiatt, hogy gazdája elhanyagolja, akár szándékosan teszi ezt, akár nem.
Néhány országban törvények szabályozzák az állatokkal való bánásmódot, és tiltják a kegyetlen tetteket. A Massachusetts-öböl kolónia már 1641-ben megalakította „A szabadságjogok testületét”, mely kijelentette: „Senkinek sem szabad zsarnokoskodnia vagy kegyetlenkednie egyetlen állati teremtménnyel sem, amelyet az ember általában a saját céljaira tart.” Azóta is törvényeket hagynak jóvá, és társaságokat alakítanak, hogy az állatokat megvédjék a kegyetlenkedéstől.
Sokan azonban, akik támogatják a fent említett küzdősportokat, nem érzik úgy magukról, hogy kegyetlenkednének az állatokkal. Néhányan azt állítják, hogy szeretik azokat az állatokat, melyeknek könyörtelenül előidézik a szenvedését és a pusztulását. Azok, akik szeretik a kakasviadalokat, azt bizonygatják, hogy madaraik tovább élnek, mint az átlagos csirkék, amelyek a fazékba kerülnek — de ez igazán sovány vigasz.
Miért helytelen a kegyetlenkedés?
Isten megengedi, hogy hasznunk származzon az állatokból. A bibliai alapelvek megengedik, hogy megöljük az állatokat azért, hogy élelemhez és ruházathoz jussunk, vagy hogy megvédjük magunkat a bajtól (1Mózes 3:21; 9:3; 2Mózes 21:28). Az élet azonban szent Isten előtt. Az állatok feletti uralmunkat az élet iránt tiszteletet mutató, kiegyensúlyozott módon kell gyakorolnunk. A Biblia elítélőleg beszél egy Nimród nevű férfiról, aki nyilván a puszta élvezet kedvéért ölt meg állatokat és talán még embereket is (1Mózes 10:9).
Jézus ezekkel a szavakkal beszélt arról, hogy Isten törődik az állatokkal: „Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve” (Lukács 12:6). Ezenkívül Isten ezt mondta, amikor meggondolta magát annak a városnak az elpusztításával kapcsolatban, amely tele volt gonoszságot cselekvő, de megbánást tanúsító személyekkel: „ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél . . . és barom is sok van?!” (Jónás 4:11). Kétségtelen, hogy Isten nem tekinti az állatokat pusztán tetszés szerint eldobható tárgyaknak.
Amikor Isten törvényeket adott az izraelitáknak, megtanította nekik, hogyan kell megfelelően gondot viselniük az állatokról. Megkövetelte tőlük, hogy hajtsák vissza az elkóborolt állatokat a tulajdonosukhoz, és segítsenek a bajba jutott állatokon (2Mózes 23:4, 5). Az emberekhez hasonlóan az állatok is hasznot merítettek a sabbat napi nyugalomból (2Mózes 23:12). Törvények szabták meg, mi a helyes bánásmód a földeken dolgozó állatokkal (5Mózes 22:10; 25:4). Az állatokat nyilván nem volt szabad kiszipolyozni, hanem törődni kellett velük és védeni kellett őket.
A Példabeszédek 12:10 (Újfordítású revideált Biblia) világosan kijelenti Isten nézőpontját: „Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen.” Egy bibliai szövegmagyarázat a következőképpen adja vissza ezt a verset: „Az igazságos ember kedvessége még a néma állatokra is kiterjed, de a gonosz férfi kegyetlen, még akkor is, amikor a legkedvesebbnek gondolja magát” (William MacDonald: Believer’s Bible Commentary).
Az igazságos ember kedvesen bánik az állatokkal, s igyekszik megtudni szükségleteiket. Egy gonosz személy talán szájával szereti az állatokat, de „irgalma” valójában még a legjobb esetben is kegyetlen. Tettei az elméjében lévő önző indítékról árulkodnak. Mennyire igaz ez azokra a személyekre, akik pénznyerés reményében egymásnak eresztenek állatokat!
Enyhülés az állatoknak
Igaz, Isten eredeti szándéka az volt, hogy az ember ’uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon’ (1Mózes 1:28). Az állatokkal való kegyetlenkedésnek nincs helye ebben a szándékban. Nem lehet örökké durván bánni az állatokkal. Okunk van hinni abban, hogy Isten megszüntet majd minden szükségtelen szenvedést. De hogyan teszi ezt meg?
Azt ígéri, hogy eltávolítja a gonosz és kegyetlen személyeket (Példabeszédek 2:22). Az állatokkal kapcsolatban a Hóseás 2:17 ezt mondja: „azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével . . . és bátorságos lakozást adok nékik.” Milyen csodálatos lesz abban az időben élni, amikor a békés állapotok nemcsak a becsületes emberek javára válnak majd, hanem az állatokéra is!
[Kép a 26. oldalon]
Francisco Goya: „Falusi bikaviadal”