14. fejezet
Meddig tart még?
MINDEN becsületes férfi és nő nagyon szeretné tudni, mikor vet véget Isten a gonoszságnak. Meddig tart még a gonoszság?
Időszámításunk első századában Jézus tanítványait is élénken érdekelte ez a kérdés. Félreérthetetlenül megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek a dolgok, s mi lesz a jele a te jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” Minthogy Jézus második jelenlétének láthatatlannak, szelleminek kellett lennie, Jézus látható jeleket adott, amelyek együttesen jelzik az „utolsó napokként” ismert „vég idejét”. Az akkor élő emberek a jelek alapján fel fogják ismerni ennek az időnek a jelentőségét. — Máté 24:3; Dániel 11:40.
Valamiből az „utolsó”, a befejező rész a befejezést, a véget jelenti. A hét utolsó napja például a hetet lezáró utolsó huszonnégy órát jelenti. A történészek a Pompeji pusztulása előtti napokról úgy beszélnek, mint „Pompeji utolsó napjairól”. A Biblia is, amikor az „utolsó napokról” beszél, nem csupán egy hét napjaira, hanem egy — az egész világra kiterjedő végzetes események által jelzett — időszakra utal. A 2Timótheus 3:1-ben ezt olvashatjuk: „Az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek.” Ezek az „utolsó napok” azt jelentik, hogy a dolgok sátáni rendszerének és a lázadó emberiségnek összes elemei: politikai, gazdasági, katonai, társadalmi és vallásos elemek rettenetes vége közeledik.
Mint ahogy a hét utolsó napjának van egy bizonyos kezdete és vége, ugyanúgy a dolgok eme rendszere utolsó napjainak is meghatározott kezdete és vége van. Ez idő alatt meg kell történniük azoknak az eseményeknek, amelyeket Jézus és más bibliaírók erre az időre felsoroltak. Ezek egy nemzedéken belül következnek be, hogy félreérthetetlenül megjelöljék az „utolsó napokat”. Miként az ujjlenyomatok különböző vonalai meghatározzák a személyazonosságot, hasonlóképpen az „utolsó napok” rendkívüli eseményei vagy jelei olyan határozott „ujjlenyomatot” alkotnak, amelyet semmilyen más időszakra sem lehet ráilleszteni.
Mit állapíthatunk meg, ha minden tényezőt figyelembe veszünk? Elsősorban azt, hogy a mi napjaink, a mi nemzedékünk ideje az az időszak, amelyet a Biblia az „utolsó napoknak” jelöl meg. Valójában ennek az időnek a befejező részén élünk. Ezt az időt tehát nem csupán egy hét utolsó napjához, hanem még inkább ennek az utolsó napnak az utolsó órájához hasonlíthatjuk.
Amikor Jézus közölte az „utolsó napokról” szóló jövendölését, tudta, hogy még sok évszázad telik el addig, amíg ismét visszajön, ez alkalomból királyi hatalommal, és minden gonoszságnak véget vet. Tudta, hogy az emberek addig az ideig sok háborúban vesznek részt. Éppen ezért mielőtt közölte volna a látható bizonyítékokat, amelyek az „utolsó napokat” jelzik, ezt a magyarázatot adta: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről; meglássátok, hogy meg ne rémüljetek. Mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.” Ilyen háborúk valóban voltak is az elmúlt 1900 év alatt egészen napjainkig. — Máté 24:6.
A „VÉG IDEJE” ELKEZDŐDIK
Ezután Jézus sorolni kezdte azokat a világot alapjában megrengető eseményeket, amelyeknek láthatatlan második jelenlétét, valamint azt a tényt kell megjelölniük, hogy az emberiség belépett a „vég idejébe”. Megláttuk-e a mi nemzedékünk idején azokat a dolgokat, amelyeket Jézus szavai szerint a keresztényeknek várniuk kell? Igen, láttuk! Figyeljük meg, mit mondott Jézus: „Nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen.” Majd azt mondta: „Nagy földrengések, járványos betegségek és élelmiszerhiányok lesznek egyik hely után a másikon.” — Lukács 21:10, 11.
Jézus szavai szerint mit kell megfigyelniük leendő követőinek, ami biztosan jelzi az „utolsó napok” kezdetét? Először is várniuk kell egy olyan pusztító háborúra, amelynek méretei a történelem minden eddigi háborúját felülmúlják, és amelyet gyorsan követnek egyéb rendkívüli méretű elemi csapások, járványos betegségek, élelmiszerhiányok és földrengések.
Melyik háborúról beszélt Jézus akkor? Az első világháborúról. Ez a háború volt az első, amely Jézus leírásának megfelelt, mert ebben a háborúban egész országok s maga az egész világ is részt vett. Az első világháborúról a Life című folyóirat így írt: „Több ember elpusztult, mint bármely előző háborúban, s első ízben történt meg, hogy háborúba sodródtak teljes nemzetek a polgári lakossággal együtt.”220
Az első világháborút a történelem egyetlen más háborújával sem lehet összehasonlítani. Ez a háború annyira más volt, mint a többi, hogy annak az időnek történészei a Nagy Háborúnak vagy a Világháborúnak nevezték. Ez volt a történelem addigi legnagyobb háborúja, az első a maga nemében. Egy enciklopédia azt írja róla: „Az első világháború kétszer annyi életet követelt, mint amennyien az 1790—1913 között dúlt nagyobb háborúkban együttesen életüket vesztették.” E szerint az enciklopédia szerint a katonai veszteségek több mint 37 000 000 főt érintettek. Majd hozzátette: „A háború által érintett területen a polgári lakosság között a halálos áldozatok száma mintegy 5 000 000 volt. Minden 100 polgári áldozatból 80 személy éhínség, járvány vagy a hideg miatt halt meg. A spanyolnátha, amely egyesek szerint szintén a háborúnak köszönhető, további milliókat követelt.”221 Világháború! Járvány! Élelmiszerhiány! Pontosan, ahogy Jézus megjövendölte!
Igen, 1914 a Jézus által megjövendölt „szorongató fájdalmak kezdete” volt (Máté 24:8). Ez jelezte az „utolsó napok” kezdetét. Hogy valóban új korszak kezdetét jelezte, kitűnik az újságokból, a folyóiratokból és a világ vezető férfiainak nyilatkozatából. Az első világháború évfordulóján a londoni Evening Star azt írta erről az összecsapásról: „Ez a háború szétszakította az egész világ politikai szervezeteit. Az, ami volt, soha többé nem állítható helyre. Ha rendszereinkből mindannyian ki tudnánk küszöbölni az atomháború őrületét, és az emberi faj továbbra is életben maradna, a jövő valamelyik történésze arra a helyes következtetésre juthatna, hogy az a nap, amelyen az egész világ megbolondult, az 1914. augusztus 4-e volt.”222
Arról a roppant nagy változásról, amelyet az emberi történelemben az első világháború okozott, a New York Times Magazine ezt írja: „Az első világháború az általános béke hosszú korszakát zárta le, és az erőszak új korszakát nyitotta meg, amelyben a második világháború csupán egy epizód volt. 1914 óta a világ vonást öltött magára . . . Így az első világháború fordulópontot jelent a modern történelemben.”223
Nyugat-Németország volt kancellárja, Konrad Adenauer az 1914 előtti időről úgy beszélt, mint amikor „igazi béke, nyugalom és biztonság volt a földön — olyan idő, amikor az ember nem ismerte a félelmet . . . 1914 óta eltűnt a biztonság és a nyugalom az emberek életéből. És a béke? 1914 óta a németek nem ismertek igazi békét, de az emberiség nagy része sem.”224 Hasonlóan nyilatkozott az Egyesült Államok volt elnöke Dwight D. Eisenhower: „Az első világháború óta az állapotok folyamatosan romlanak.”225
Jézus jövendölésének megfelelően 1914 óta földrengések egész sora rázta meg a földet, több anyagi kárt okozott és több emberéletet követelt, mint valaha. Így 1915-ben az olaszországi Avezzanóban 30 000 ember pusztult el földrengés következtében. Aztán 1920-ban 180 000 ember halt meg a kínai Kansuban. Továbbá 1923-ban 143 000 ember vesztette életét Japánban. És a földrengések azóta is félelmetes erősséggel újabb helyeken okoznak pusztítást, és több emberáldozatot követelnek, mint a történelem bármely más korszakában. Újabban majdnem minden évben látunk egy-egy földrengés okozta nagyobb tragédiát. Csupán 1960 óta földrengés sújtotta Marokkót, Chilét, Iránt, Jugoszláviát, Alaszkát, Törökországot és más területeket. Ebben világosan kirajzolódnak az „utolsó napok” „ujjlenyomatának” félreismerhetetlen körvonalai, amelyek azt bizonyítják, hogy a gonoszság már nem tart sokáig, mert a dolgok eme rendszere a vége felé közeledik.
MÉG TÖBBNEK IS TÖRTÉNNIE KELL
Jézus szavai szerint az első világháborúval kapcsolatosan bekövetkezett események csak „kezdetét” jelentették a „szorongató fájdalmaknak”. Még több egyéb dolognak is be kellett következnie, amelyek kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy a dolgok e rendszere belépett a „vég idejébe”. És ez a sok egyéb dolog valóban be is következett.
Figyeljük meg, mit mond az egyik történelmi forrás: „Az első világháború és annak utóhatása az 1930-as évek kezdetén a történelem legnagyobb gazdasági válságát idézte elő. A világháború következményei és a békéhez alkalmazkodás nehézségei majdnem minden országban nyugtalanságot okoztak. Mindez egyenesen a második világháború kirobbanásához vezetett. És mibe került ez a háború?
„A Második Világháború több halálos áldozatot követelt, mint az első, több pénzbe került, nagyobb anyagi kárt okozott, több embert érintett közvetlenül és valószínűleg sokkal mélyebb változásokat idézett elő, mint a történelem bármelyik más háborúja . . . Becslések szerint a háború halálos áldozatainak száma — a polgári lakosság és a katonák körében — több mint 22 000 000 volt. A sebesültek száma pedig meghaladta a 34 000 000 főt.”226
Ez az 56 000 000 együttes veszteség majdnem 20 000 000-val több, mint amennyi az első világháborúé volt. A „fájdalmak” tehát egyre hevesebbé válnak, amint az „utolsó napok” vége felé közeledünk!
Ezt látjuk a többi elemi csapással, például az éhínséggel kapcsolatban is. Az első világháborúban és azt követően sok ember éhezett. A második világháború alatt és közvetlen utána szintén. A fent említett forrás adatai szerint a második világháborúban „több ember halt éhen”, mint az elsőben. A továbbiakban pedig az olvassuk:
„A háború után Európában és Ázsiában milliók maradtak a mindennapi táplálék, nélkülözhetetlen hajlék és ruházat nélkül. Hiányzott az üzemanyag, a nyersanyag, a pénz, és hiányoztak a gépek. A földek parlagon hevertek. A csecsemőhalandóság és a megbetegedés fokozódott.”227
Az élelmiszerhiányokkal kapcsolatban 1946-ban a Look című folyóirat ezt írta:
„Napjainkban a világ egynegyede éhezik. S a helyzet holnap még rosszabb lesz. Az éhség, amelytől a világ legnagyobb része szenved, rettenetesebb, mint ahogy közülünk a legtöbben el tudják képzelni . . . Ma több ember kutat kétségbeesetten táplálék után, mint a történelem bármely más korszakában.”228
A második világháború óta végbemenő robbanásszerű népességszaporulat a helyzetet még súlyosbítja. Indiáról az U.S. News & World Report ezt mondja:
„Ez a nemzet eddig nem tapasztalt természeti katasztrófával néz szembe . . . Oly általános éhség fenyegeti, amilyet a mi nemzedékünk még nem látott, és amely elkerülhetetlen, hacsak külső segítség nem érkezik.”229
ERŐSZAK, ERKÖLCSTELENSÉG, HANYATLÁS
Jézus megmondta azt is, hogy a „törvénytelenség megnövekszik” (Máté 24:12). Pál apostol megjövendölte az ifjúkori bűnözés, az erőszakos cselekmények, a romlottság és az önzés elburjánzását: „Az utolsó napokban . . . az emberek . . . magukat szeretők . . . , szüleik iránt engedetlenek . . . lesznek . . . , önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői . . . , inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői . . . A gonosz emberek és a csalók egyre mélyebbre süllyednek.” — 2Timótheus 3:1–5, 13.
Azok, amiket az újságok főcímei a mi időnkről írnak, kirívóan bizonyítják, hogy az említett dolgok éppen most következnek be. Figyeljük meg a következő beszámolót:
„Az amerikai városok utcáin olyan harcok dúlnak, amelyek néha gerillaharcokhoz hasonlítanak . . . Bűncselekmények és lázongások hulláma söpör végig az Egyesült Államokon . . . Sok városban a nők félnek kimenni az utcára a sötétség beállta után, és erre minden okuk megvan. Erőszakos nemi közösülések, tettleges bántalmazás és értelmetlen vandalizmus szadista kitörései tapasztalhatók mindenfelé. Gyakran sok bűncselekményt pusztán kegyetlenségből követnek el . . . A törvény és a rend iránti tisztelet hanyatlóban van.”230
Ez az állapot azonban nem korlátozódik csupán erre az országra. Hasonló beszámolókat olvashatunk a világ különböző részeiről. A Fülöp-szigetekről: „Manapság az utcákon egyetlen Fülöp-szigeteki sincs biztonságban . . . A kéjgyilkosságok, a vandalizmus, a súlyos testi sértések száma egyre nő.”231 Dél-Korea: „Nem múlik el Szöulban egyetlen nap sem, hogy a békés életet valami meg ne zavarná. Esténként az utcák a rémület színhelyeivé válnak.”232 Svédország: „Ezek a kritikus állapotok, amelyek oly sok gondot okoznak, várhatóan rosszabbodni fognak.”233 Anglia: „Az általános törvénytelenség növekszik — a kötelességtudat, a lelkiismeretesség és a megbízhatóság letűnőben van.”234 És a kommunista országok? „A Szovjetuniót is beleértve majdnem mindenhol a bűnözés növekedése tapasztalható, és sajnos, különösen a fiatalkorúak körében.”235
Az, ami a világon végbemegy, az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Ezt erősítette meg az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetőjének nyilatkozata: „Országunk állampolgárainak ki kellene tudniuk menni városaink utcáira anélkül, hogy zaklatnák, megerőszakolnák vagy kirabolnák őket. De sajnos ma ezt nem tehetik meg. Az egész országban majdnem kivétel nélkül ilyen állapot uralkodik.”236
Az erkölcstelenség futótűzként terjed el az egész világon. Az Egyesült Államokban a házasságon kívül született gyermekek száma 1945 óta több mint kétszeresére emelkedett. Latin-Amerikában ez az arány még sokkal magasabb. „Guatemalában minden 1000 élve született közül 716 törvénytelen gyermek, El-Salvadorban 613, Panamában 739, Argentínában 240.”237 „Uruguayban minden élő csecsemőre három terhességmegszakítás esik.”238
Nagy-Britanniában Malcolm Muggeridge, egy ismert szerkesztő és író azt mondta: „Véleményem szerint országunk helyzete . . . elrettentő.” Amikor megkérdezték arról, hogy véleménye szerint a brit ifjúság miért lázad a régi értékek ellen, ezt válaszolta: „Úgy vélem, ezek kifejezetten a hanyatlás tünetei . . . Egyszerűen elkorcsosultak . . . , egy kimerült faj utolsó kapálózásai.”239 Egy másik forrásmű erről számol be: „Az egész csodálkozó világ az angol magánélet erkölcsi összeomlásáról beszél.”240
A NEMZETEK SZORONGÁSA
Egy tanári értekezleten az amerikai nevelésügy egyik vezető egyénisége azt mondta, hogy a mai emberi nem „a tönk szélén áll”. Majd hozzátette: „Minden dolog, ami 1914 óta végbement, olyan, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. De mi ennél sokkal többet fogunk látni.”241
Az „utolsó napok” kezdete, azaz 1914 óta majdnem minden pontosan úgy történt, ahogy Jézus megjövendölte: „Nemzetek szorongása a földön, mert nem ismerik a kivezető utat . . . Az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik az egész lakott földre következnek” (Lukács 21:25, 26). Erről a félelemről David Lawrence rovatvezető azt mondta: „Vitathatatlan tény, hogy a legerősebb érzelmi indíték, amely ma az életünket uralja, a félelem.”242
Nem csodálkozhatunk ezen, mivel az ugrásszerűen növekvő erőszakon, bűncselekményeken, éhezésen, járványokon és erkölcstelenségeken kívül az emberiség még valami mástól is retteg. A New York Times ismertette az Egyesült Államok honvédelmi miniszterének nyilatkozatát, amely szerint „több mint 120 millió amerikai pusztulna el egy rakétatámadás esetén . . . Ha ez a támadás városközpontokat is érintene, a halálos áldozatok száma 149 000 000 lenne.”243
Nem térhetünk ki a tények elől. Az „ujjlenyomat” minden rajzolata tisztán látható, ez pedig végérvényesen azt bizonyítja, hogy 1914 óta az „utolsó napokban” élünk.
A FEJLŐDÉSTAN IS FELELŐS EZÉRT
Részben a fejlődéstan is felelős azért, hogy a bűncselekmények, a fiatalkorú bűnözés, az erkölcstelenség, sőt még a háborúk terén is rosszabb a helyzet. H. G. Wells, a közismert történész érdekes észrevételt tett ezzel kapcsolatban; a The Outline of History (A történelem körvonalai) című könyvében azt írja, hogy a tizenkilencedik század második felében az értelmiségiek két kézzel kapaszkodtak Darwin evolúciós elméletébe, és ezt fegyverként használták fel az egyházi zsarnoksággal és hatalommal szemben. A fejlődéstannak hamarosan sok követője lett. De mihez vezetett ez? Wells, aki maga is evolucionista, elismerte a következőket:
„A darwini mozgalom egész hamar támadást intézett a formális kereszténység ellen . . . Ennek a nagy küzdelemnek közvetlen hatása . . . valójában nagyon káros volt. Az új biológiai tudomány még semmi építőt sem hozott, ami helyettesíthette volna a régi erkölcsi alapelveket. Igazi erkölcsi lezüllés következett be . . . 1859 óta igazi hitetlenség bontakozott ki. A vallás tiszta aranyát az eléggé elnyűtt pénztárcával együtt, amelyben oly sokáig tartották, többnyire félretolták, és nem vették újra elő . . . A tizenkilencedik század végére az előkelő személyiségek között az a vélemény alakult ki, hogy a létért való küzdelemben hatalmi állásukat csak azok tudják megtartani, akik ebben a küzdelemben mint erősek és ravaszok a gyengék és jóhiszeműek fölé tudnak kerekedni . . .
Úgy vélekedtek, hogy az ember társadalmi állat, mint például az indiai vadászkutya . . . , s mint ahogy a falkában az erős kutyák elnyomják és elverik a fiatalabbakat és gyengébbeket, ugyanúgy jogosnak tartották, hogy az emberi falka nagy kutyái is elnyomják és leigázzák a kisebbeket.”244
Ez az erkölcsi romlás nemzeti méreteket öltött. Ez különösen a német népre volt érvényes. Wells ezt írja: „A német népet módszeresen átitatták a német világuralom hatalomra alapozott elméletével és az elmélettel, hogy a háború az élet nélkülözhetetlen kelléke.” Nietzsche, a keresztényellenes német filozófus azt mondta: „Puszta illúzió és érzelgősség sokat [illetve egyáltalán bármit is] elvárni az emberiségtől, ha elfelejti, hogyan kell háborúskodni.”245 És kinek a befolyása alatt állt Nietzsche? Will Durant professzor így válaszol: „Nietzsche Darwin gyermeke volt.”246
A fejlődéstan általános elfogadása után az erőszaknak még vakmerőbb korszaka következett, amit a történelem világosan tanúsít. Két rettenetes világháború van mögöttünk, és egy harmadik fenyeget bennünket. Az erkölcs mélypontra süllyedt, és sok ember Istenbe vetett hite megrendült. Sir Arthur Keith, a kiváló evolucionista egyszer bevallotta: „Amint az új tant megismertem, gyermekkori hitem atomjaira oszlott. Személyes Istenem, az ég és a föld teremtője, eltűnt. Többé nem éreztem már vágyat — a szükségességről nem is beszélve — az imádságra, mert hogyan is hívhat segítségül az ember egy elvont dolgot?”247
A fejlődéstan tehát utat készített és egyengetett a kétkedés, az istentagadás előtt. Hogy miként gondolkodnak az emberi társadalom istentagadó tagjai a fejlődéstanról, kitűnik De Beer Charles Darwin című könyvéből vett alábbi idézetből:
„Kétségtelen, hogy részben Darwin történelmi érzékének hiánya az oka, hogy elképesztően naiv levelét megírta báró von Scherzernek: ,Milyen ostoba gondolat látszik uralkodni Németországban, amely a természetes kiválasztódás alapján összefüggést keres a szocializmus és az evolúció között?’ Ez történt 1879. december 26-án, és rá egy évre az a megrázkódtatás érte Darwint, hogy Marx Károlytól levelet kapott, melyben engedélyt kért tőle, hogy a Tőke című könyvének angol kiadását neki ajánlhassa.”248
Marx Károly, a modern kommunizmus „atyja”, annyira lelkesedett Darwin evolúcióról szóló művéért, hogy egy könyvet kívánt neki ajánlani. Véleménye szerint Darwin elmélete természettudományos alapot szolgáltatott az általa tanított osztályharcnak. Valóban, a nyugati országokban az úgynevezett Kereszténységben a fejlődéstan gyakran utat egyenget az istentagadó világnézetek elfogadásához.
Marxot és Nietzschét is alapvetően befolyásolták a darwini fejlődéstan eszméi. Amit Darwin a biológia területén próbált alkalmazni, azt ők társadalmi és politikai téren kívánták felhasználni. Ennek a gondolkodásnak a gyümölcse látható egyes diktatúrákban, az anarchizmusban, a fasizmusban és a nácizmusban. Kétségtelen, hogy a fejlődéstan sok olyan ,izmusnak’ nyitott utat, amelyek az emberi család kárára szolgáltak.
Az igaz, hogy egyesek megpróbálják összhangba hozni az istenbe vetett hitet a fejlődéstanba vetett hittel, azt állítva, hogy Isten az életet egysejtű szerkezetként teremtette meg, s azután tovább irányította a fejlődését egészen az emberig. Ilyen nézetet valló lelkészek is vannak. Ezek a lelkészek akár tudatában vannak, akár nem, hozzájárulnak az általános erkölcsi süllyedéshez. Az evolucionista nézetek elfogadása végett el kell vetniük a Biblia beszámolóját az ember közvetlen teremtéséről. Ha viszont a Bibliának ezt részét nem tartják igaznak, aláássák az egész Biblia iránti bizalmat, beleértve a Biblia magas erkölcsi alapelveit is. Így aratják le azt, amit vetnek. Az evolúció hirdetésével a Biblia iránti bizalmatlanságot hintik el, és learatják a helyes erkölcsi zsinórmérték iránti tiszteletlenséget.
Egyes lelkészek a fejlődéstan befolyása alatt most már azt mondják, hogy „az Isten halott”. Ezzel papagájmódra szajkózzák Nietzsche szavait. Segítséget nyújtanak az evolúció által elhintett erkölcsi romlás magvának plántálásában, amely hozzájárul ahhoz a szörnyű részvétlenséghez és kegyetlenséghez, amelyet az egyik ember táplál a másik iránt. Ennek következtében sok lelkész és laikus elhagyja Istent. Sátán fő célja pedig éppen ez.
MÁR NEM SOKÁIG
A dolgok eme rendszerében uralkodó zűrzavaros állapotok vége már nem várat sokáig magára. De mikor jön el? Miután Jézus felsorolta a „vég idejét” jelző sok kellemetlen állapotot, a következő kulcsfontosságú gondolatot fűzte hozzá: „Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek a dolgok be nem következnek” (Máté 24:34). Melyik nemzedékre gondolt itt Jézus? Arra a nemzedékre, amelyik meglátja majd a Jézus által említett jajok kezdetét. Tehát az 1914-ben élő nemzedék remélheti, hogy meglátja a dolgok eme gonosz rendszerének a végét.
Érdemes gondosan megfigyelni, hogy a legfiatalabbak azok közül, akik 1914-ben elég idősek voltak ahhoz, hogy megértsék az „utolsó napok” akkor kibontakozó jelét, most már jóval túl vannak a hatvan éven. Annak a kornak felnőtt nemzedéke többségében lassan már teljesen kihal.
A még hátralevő idő tehát nagyon korlátozott. Kifejezetten rövid. Figyeljük meg, hogy Jézus hangsúlyozottan mondotta: „Semmiképpen sem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek a dolgok be nem következnek.” E gonosz rendszer és minden gonoszság végének el kell jönnie, mielőtt e nemzedékhez tartozó személyek mind kihalnának.
Arra a kérdésre tehát, hogy „Meddig tart még a gonosz?”, a Biblia így válaszol: ,Most már nem sokáig, mert a gonoszság vége közel van.’ Már nem sokáig tűri el a Teremtő Jehova Isten a dolgoknak e gonosz rendszerét, amely nevét állandóan gyalázta, és gyakran Őt okolta azokért a kudarcokért és szenvedésekért, amelyeket önmagának idézett elő. Nem sokáig engedi már Isten, hogy hamis vallástanítók, istentelen tudósok és politikusok félrevezessék a népet. Nem sokáig engedi már meg, hogy hamis világnézetekkel eltérítsék az embereket Istentől és igazságos Igéjétől. Nem sokáig tűri meg, hogy Sátán a világ láthatatlan uralkodója legyen. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy hamarosan gyökeres változás következik be. Az emberiség történelmének csúcspontja a küszöbön áll.
MIT JELENT A VÉG?
A dolgok eme rendszerének vége nem jelenti az emberi nem végét. Isten csupán a gonosz embereket és a gonosz kormányzatokat szünteti meg. A Zsoltárok 37:9, 10 így értesít bennünket erről: „A gonosztevőket levágják . . . Még egy kevés idő, és nincs többé gonosz.” A 34. versből kitűnik, hogy lesznek túlélők is: „Reménykedj Jehovában, és őrizd meg az ő útját. Akkor Ő felmagasztal téged, hogy birtokold a földet. Meglátod majd, amikor levágják a gonoszokat.” Azok az emberek, akik Istentől várják a vezetést, meglátják majd a dolgok e gonosz rendszerének a végét. Túlélik azt, és újra megkezdik a föld benépesítését.
Azok a törvénytelen uralmak, amelyek alatt ma nyög az emberiség, véget érnek, de az emberiség nem marad irányítás nélkül. Isten ihletett Igéje biztosít bennünket egy igazságos uralomról Isten királysága által:
„Azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene egy királyságot, amely soha nem semmisül meg, s maga ez a királyság nem száll át egyetlen más népre sem, hanem szétzúzza és megsemmisíti mindezeket a [ma létező] királyságokat, ő maga pedig megáll határtalan ideig.” — Dániel 2:44.
Isten kiveszi az uralmat az emberek és Sátán, az Ördög kezéből. Isten fog uralkodni a föld felett királysága által, amelyért imádkoztak az emberek az „Úr imáját”, vagyis a „Miatyánkot” ismételve. Ez a királyság szó szerinti uralom, igazságos, működőképes elrendezés, amely kifejezetten a földi, emberi ügyek irányítására szolgál. Isten ezt az uralmat annak az engedelmes szellemi teremtményének a kezébe helyezte, aki méltónak bizonyult e királyság királyi állására. Ez a szellemi teremtmény a most mennyei dicsőséggel rendelkező Jézus Krisztus.
Ember többé nem uralkodik emberen, hanem Isten fogja e mennyei kormányzata útján az emberiséget igazságban kormányozni. Ez a kormányzat romolhatatlan. Egyetlen teremtmény vagy lázadó csoport sem lesz képes megdönteni. Az emberiség javára igazságos és békés uralmat fog biztosítani örökké. — Ésaiás 9:6, 7.
Abban az időben, amikor Isten kinyilvánítja félelmetes erejét, és véget vet minden jogtalanságnak, bűncselekménynek, erőszaknak, hamis vallásnak és tökéletlen emberi uralmaknak, akkor senki sem vonhatja kétségbe a Teremtő Isten létezését. Akkor teljesülnek majd a Zsoltárok 83:19-ben megírott szavak: „Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész földön.”
A MENNYEI KORMÁNYZAT MÁR MŰKÖDIK
A bibliai jövendöléseket beteljesítő események mind azt bizonyítják, hogy az „utolsó napokban” élünk, és e gonosz rendszer vége hamarosan bekövetkezik. De még valami mást is meg kell figyelni. Mégpedig azt, hogy ez a mennyei kormányzat, a királyság, amelyért Jézus a követőit imádkozni tanította, már működik (Máté 6:9, 10). Miért mondjuk ezt? Azért, mert 1914-ben az „utolsó napok kezdete” és Jézus Krisztus láthatatlan jelenléte királyi hatalomban egy időre esett. Igen, ez a mennyei kormányzat már működik. Első ténykedése során a mennyei birodalmat tisztította meg a gonosz teremtményektől; Sátánt és démonait levetették a mennyből a föld közvetlen közelébe. — Zsoltárok 110:1, 2; Jelenések 12:7–12.
Azóta pedig Isten világméretű prédikálómunkát végeztet a Máté 24:14 jövendölésének megfelelően: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” E prédikálómunka eredményeképpen sok százezren megszabadultak a hamis vallás rabszolgaságából minden nemzetben. Mivel többé nem alkotják részét az Ördög politikai rendszerének, békének és egységnek örvendenek.
Ezek az emberek elismerik, hogy a mennyei Királyság alattvalói, és tanúsítják a Királyság eredményes működését. Irányítása alatt megtanulták, hogy törvénytisztelők, erkölcsösek, becsületesek és feddhetetlenek legyenek. Többé nem harcolnak egymás ellen . . . E világot felbomlasztó lázadást, gyűlölséget, bűnözést, a megosztó nacionalizmust, képmutatást, becstelenséget és erkölcstelenséget a soraik között nem lehet megtalálni többé.
Ezek az emberek megfelelnek az isteni követelményeknek, azoknak, amelyek a saját javukat szolgálják. Ők élő bizonyságai annak, hogy Isten útjai hasznosak, de az emberek útjai, melyek nem azonosak Isten útjaival és ezért a Sátán útjai, károsak. A két rendszer homlokegyenest szemben áll egymással. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kudarca világosan megmutatja, hogy az emberi bölcsesség képtelen olyan békét és olyan egységet létrehozni, mint amilyennek Jehova tanúi örvendenek majdnem kétszáz országban. A tagállamai között is képtelen megvalósítani a békét és az egységet, még kevésbé az egész világ népei között. Mi ennek az oka? Az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete kizárólag emberi bölcsességre támaszkodik. A Jeremiás 10:23-ban pedig ezeket a figyelmeztető szavakat olvassuk: „Tudom, . . . hogy nem a földi emberre tartozik az ő útja. Nem a járókelőre tartozik, hogy irányítsa lépteit.” A Zsoltárok 127:1-ben pedig ez’ olvassuk: „Ha Jehova nem építi a házat, hiába fáradoznak azon az építők.”
De ha az emberek szerte a világon Isten vezetésének engedelmeskednének, és elismernék az ő mennyei kormányzatának uralmát, az eredmények pontosan az ellenkezői lennének annak, amik ebben a pusztuló gonosz rendszerben uralkodnak. Az istenfélő emberek azzal, hogy engedelmesen alárendelik magukat Isten uralmának, és nem lázadoznak ellene, be tudják teljesíteni az Ésaiás 2:4 jövendölését: „Isten ítéletet tesz a nemzetek között, és sok nép ügyeit elrendezi. Akkor kardjaikból ekevasakat kovácsolnak és dárdáikból metszőkéseket. Nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.”
Ez az állapot uralkodik ma a Teremtő Jehova Isten imádói között. Ők figyelnek arra, amit Isten mond, amint Ésaiás feljegyezte: „[Isten] kioktat minket útaira, és mi az ő ösvényein járunk” (Ésaiás 2:3). Ez a Jehova Istentől jövő utasításnak való engedelmesség képesíti az élet különböző területéről származó embereket minden nemzetben tanúskodni arról, hogy az ő kormányzata az egyedüli reménység az emberi nem életben maradására. Ez az egyedüli helyes út, amely már eddig is meglepő eredményeket hozott!
Az, amit Isten eddig tett, csak a kezdet. Rövidesen még többet fog tenni.