Július
Július 1., szerda
„Továbbra is érzékeljétek, mi Jehova akarata” (Ef 5:17).
„Nehezen elviselhető, válságos” időkben élünk, és egyre több nehézségre számíthatunk, míg el nem jön a valódi béke a földre (2Tim 3:1). Ezért érdemes átgondolnunk, hogy kire tekintünk segítségért és vezetésért. Évszázadokkal ezelőtt egy zsoltáríró elismerte, hogy Jehovára kell tekintenünk, amikor segítségre van szükségünk (Zsolt 123:1–4). Ahhoz hasonlította ezt, mint amikor egy szolga az ura kezére tekint. Miért vont párhuzamot a zsoltáríró? Egy szolga nemcsak azért tekint az ura kezére, mert élelmet és védelmet vár tőle, hanem azért is, hogy lesse minden kívánságát, és aztán teljesítse azokat. Ugyanígy nekünk is naponta kutatnunk kell Isten Szavában, hogy kiderítsük, mi Jehova akarata ránk nézve, és hogy kövessük az útmutatását. Csak így számíthatunk a segítségére. w18.07 12–13. o., 1–2. bek.
Július 2., csütörtök
„Ha. . . a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján 8:36).
Jézus arról beszélt, hogy az emberiség a valaha tapasztalt legnagyobb rabságtól és elnyomástól fog megszabadulni: a bűn rabszolgaságától (Ján 8:34). A bűn azon kívül, hogy rossz tettekre indít, abban is akadályoz, hogy megtegyük azt, amiről tudjuk, hogy helyes, és a tőlünk telhető legtöbbet hozzuk ki magunkból. Ilyen értelemben vagyunk a bűn rabszolgái, és ez feszültséget, fájdalmat, szenvedést és végül halált okoz (Róma 6:23). Csak akkor lehet a miénk az a szabadság, amelyet az ősszüleink élveztek, ha lehullnak rólunk a bűn bilincsei. Amikor Jézus úgy fogalmazott, hogy „ha mindig megfogadjátok a szavaimat”, arra utalt, hogy a tőle jövő szabadításnak vannak bizonyos feltételei (Ján 8:31). Önátadott keresztényekként megtagadtuk magunkat, és úgy döntöttünk, hogy azok között a határok között élünk, amelyeket Krisztus szabott a tanítványainak (Máté 16:24). A valódi szabadság, melyet Jézus ígért, akkor lesz a miénk, amikor megkapjuk a váltságáldozatból fakadó összes áldást. w18.04 7. o., 14–16. bek.
Július 3., péntek
„Egyedül te ismered igazán jól az ember szívét” (2Krón 6:30).
Jehova akkor is törődik a szolgái érzéseivel, ha azok helytelenül gondolkodnak. Figyeljük meg például Jónás esetét. Isten elküldte őt mint prófétát, hogy átadjon egy ítéletüzenetet Ninive lakóinak. Amikor a niniveiek megbánták a bűneiket, Isten úgy döntött, hogy mégsem pusztítja el őket. Jónás ennek egyáltalán nem örült, sőt, „nagyon dühös lett”, amiért nem teljesedett be a prófécia, amelyet hirdetett. De Jehova türelmes volt Jónással, és segített neki helyreigazítani a gondolkodását (Jón 3:10–4:11). Jónás tanult a történtekből, és később Jehova felhasználta, hogy leírassa vele ezt a beszámolót a mi javunkra (Róma 15:4). Az, ahogyan Jehova a népével bánt, arról biztosít minket, hogy ő együttérez a szolgáival. Mindegyikünkről tudja, hogy milyen szenvedésen megyünk keresztül. Megérti a legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket, és a korlátainkat is. „Nem fogja engedni, hogy olyan kísértés érjen [minket], amit már nem [tudunk] elviselni” (1Kor 10:13). Milyen megnyugtató ezt tudni! w19.03 16. o., 6–7. bek.
Július 4., szombat
„Minden meztelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” (Héb 4:13).
A mózesi törvény idején a kinevezett véneknek nemcsak vallási, hanem polgári ügyekkel és bűncselekményekkel is kellett foglalkozniuk. Nézzünk néhány példát. Ha egy izraelita megölt valakit, nem végezték ki automatikusan. A város vénei előbb megvizsgálták a körülményeket, hogy eldöntsék, indokolt-e a halálbüntetés (5Móz 19:2–7, 11–13). A vének elé mindennapi ügyek is kerültek, a vagyoni vitáktól kezdve a házassági problémákig (2Móz 21:35; 5Móz 22:13–19). Amikor a vének tisztességesek voltak, és az izraeliták betartották a törvényt, az mindenkinek a javára vált, és a nemzet dicséretet szerzett Jehovának (3Móz 20:7, 8; Ézs 48:17, 18). Ebből láthatjuk, hogy Jehovát az életünk minden részlete érdekli. Elvárja, hogy igazságosan és szeretettel bánjunk másokkal. Tisztában van minden szavunkkal és tettünkkel, azzal is, ahogyan otthon viselkedünk. w19.02 23. o., 16–18. bek.
Július 5., vasárnap
„Hagyta, hogy gyötörjék, de nem nyitotta ki a száját” (Ézs 53:7).
Amikor érzelmi nyomás alatt vagyunk, nehéz szelíden viselkednünk. Talán nyers vagy rideg hangnemben beszélünk. Ha már te is éltél át ilyesmit, figyeld meg Jézus példáját. A földi élete utolsó hónapjaiban nagy nyomás alatt volt. Tudta, hogy borzalmas szenvedés vár rá, és ki fogják végezni (Ján 3:14, 15; Gal 3:13). A halála előtt néhány hónappal azt mondta, hogy gyötrődik (Luk 12:50). És néhány nappal a kivégzése előtt is hasonlóan fogalmazta meg az érzéseit. Az imájából láthatjuk, hogy mennyire alázatos és engedelmes volt (Ján 12:27, 28). Amikor eljött az idő, Jézus bátran engedte, hogy Isten ellenségei elfogják őt, és kegyetlenül, megalázóan kivégezzék. A stressz és a szenvedés ellenére szelíden eleget tett Isten akaratának. Kétség sem fér hozzá, hogy Jézus a legkiemelkedőbb példa arra, hogy valaki nyomás alatt is képes megőrizni a szelídségét (Ézs 53:10). w19.02 11. o., 14–15. bek.
Július 6., hétfő
„Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást” (Héb 10:24).
Ahhoz, hogy a nehézségeink ellenére is részt vegyünk az összejöveteleken, bátornak kell lennünk. Néhány testvért és testvérnőt hátráltat a gyász, a csüggedtség vagy az egészségi gondok, ők mégis ott vannak. Másoknak ellenséges a családjuk, vagy a kormánytól jövő üldözés jelent komoly akadályt, de bátran elmennek a gyülekezetbe. Gondoljunk bele, hogyan hat a példánk azokra a testvéreinkre, akik börtönben vannak a hitükért (Héb 13:3). Amikor értesülnek róla, hogy a próbáink ellenére kitartóan szolgáljuk Jehovát, erőre kapnak, hogy megőrizzék a hitüket, bátorságukat és feddhetetlenségüket. Amikor Pál Rómában raboskodott, mindig örömmel töltötte el, ha a testvérei hűségéről hallott (Flp 1:3–5, 12–14). Nem sokkal a szabadulása előtt vagy után írt egy levelet a héber keresztényeknek. Arra ösztönözte őket, hogy soha ne hanyagolják el az összejöveteleket (Héb 10:25). w19.01 28. o., 9. bek.
Július 7., kedd
„Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Ján 5:19).
Sátán egy lázadó, aki elvetette Jehova törvényeit, és az önzés élteti. Az a célja, hogy mi is ugyanilyenek legyünk. Olyan emberekkel vesz körül minket, akiket már sikerült megfertőznie, és abban reménykedik, hogy ők majd megrontják a gondolkodásunkat és a viselkedésünket (1Kor 15:33, lábj.). Sátán azáltal is igyekszik megfertőzni a szívünket, hogy arra biztat, inkább az emberi okoskodásban bízzunk, mintsem Jehova bölcsességében (Kol 2:8). Vegyünk csak egyetlen példát: Sátán azt hangoztatja, hogy az anyagi jólétnek kell a legfontosabbnak lennie az életünkben. Akik így gondolkodnak, azok közül néhányan meggazdagodnak, míg mások nem. De bárhogy alakul is, veszélybe sodorják magukat. Ha csak a pénz számít nekik, feláldozhatják az egészségüket, a családjukat, és még az Istennel ápolt kapcsolatukat is (1Tim 6:10). Milyen hálásak lehetünk bölcs égi Atyánknak, hogy segít nekünk kiegyensúlyozottan gondolkodni a pénzről! (Préd 7:12; Luk 12:15). w19.01 15–16. o., 6. bek.; 17. o., 9. bek.
Július 8., szerda
„Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!” (Máté 25:21).
Már azelőtt, hogy Jézus példát mutatott a bátorításban, Jehova hűséges szolgái tisztában voltak a buzdítás fontosságával. Például amikor Ezékiás az asszírok fenyegetésével nézett szembe, összehívta a hadvezéreket és Júda népét, hogy erőt öntsön beléjük. „A nép pedig bátorságot merített. . . a szavaiból” – szól a beszámoló (2Krón 32:6–8). Jób, bár maga is vigaszra szorult, fontos leckét tanított a bátorításról a fárasztó vigasztalóinak. Elmondta, hogy mit tenne az ő helyükben: „megerősítenélek benneteket számnak szavaival, és ajkam vigasztalása enyhülést hozna nektek” (Jób 16:1–5). Végül Jób is bátorítást kapott Elihutól és Jehovától (Jób 33:24, 25; 36:1, 11; 42:7, 10). w18.04 16. o., 6. bek.; 17. o., 8–9. bek.
Július 9., csütörtök
„Én megerősítelek, igen, segítek neked” (Ézs 41:10).
Ézsaiás korábban így beszélt arról, hogy Jehova hogyan fogja megerősíteni a népét: „eljön hatalommal, és a karja fog uralkodni érte” (Ézs 40:10). A Bibliában a „kar” szót gyakran jelképes értelemben használják, és valakinek a hatalmára utalnak vele. Tehát az a kijelentés, hogy Jehova „karja fog uralkodni”, arra emlékeztet minket, hogy ő egy hatalmas király. A felülmúlhatatlan erejét már régen is arra használta fel, hogy támogassa és megvédje a szolgáit, és ma is megerősíti és megóvja azokat, akik bíznak benne (5Móz 1:30, 31; Ézs 43:10, lábj.). Amikor az ellenségeink üldöznek, még inkább számíthatunk rá, hogy Jehova megerősít bennünket. A világ egyes részein megpróbálják leállítani a tanúskodómunkát, vagy betiltani a szervezetünket. De még az ilyen támadások sem töltenek el minket túlzott aggodalommal. Jehova olyasmiről biztosít bennünket, ami erőt önt belénk, és bizakodásra ad okot. Ezt ígéri: „Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres” (Ézs 54:17). w19.01 5–6. o., 12–13. bek.
Július 10., péntek
„Boldogok, akik tudják, hogy szükségük van Istenre” (Máté 5:3).
Az állatoknak nincs szükségük rá, hogy megismerjék a Teremtőjüket, de nekünk igen (Máté 4:4). Ha odafigyelünk rá, bölcsek és boldogok leszünk. Isten úgy elégíti ki ezt a szükségletünket, hogy nekünk adta a Szavát, és bőségesen gondoskodik szellemi táplálékról „a hű és értelmes rabszolga” által (Máté 24:45). Ez a táplálék ráadásul nagyon változatos és tartalmas (Ézs 65:13, 14). Az Istentől kapott szellemi táplálék hozzájárul, hogy bölcs legyél, és fejlődjön a gondolkodóképességed. Ez sok mindentől megóv (Péld 2:10–14). Például felismered, ha egy elképzelés téves. Ilyen mondjuk az, hogy nincs teremtő, vagy hogy a boldogság a pénztől és az anyagi javaktól függ. A bölcsesség és a gondolkodóképesség abban is segít, hogy ellenállj a helytelen vágyaidnak, és kerüld az önpusztító szokásokat. Igyekezz hát szert tenni ezekre az értékes tulajdonságokra! w18.12 20. o., 6–7. bek.
Július 11., szombat
„Mint a fának napjai, olyanok lesznek népem napjai” (Ézs 65:22).
Tényleg számíthatunk rá, hogy a napjaink olyanok lesznek, „mint a fának napjai”? Néhány fa több ezer évig is él. Ahhoz, hogy az emberek ilyen sokáig élhessenek, egészségesnek kell lenniük. Ha olyan körülményeket élvezhetnénk, mint amilyenekről Ézsaiás jövendölt, az egy valóra vált álom lenne, maga a paradicsom. És ez a prófécia biztosan be fog teljesedni! Gondold át, hogy a próféciák hogyan mutatnak előre a földi paradicsomra: Isten minden embert meg fog áldani. Senkinek sem kell félnie az állatoktól vagy durva emberektől. A vakok, siketek és sánták meggyógyulnak. Mindenki építhet magának saját otthont, és élvezheti a megművelt földje termését. Az emberek tovább fognak élni, mint a fák. Igen, a Biblia pontosan ilyen jövőről beszél. De lehetnek olyanok, akik szerint többet látunk bele ezekbe a próféciákba, mint amire valójában utalnak. Milyen nyomós érved van amellett, hogy a föld valóban paradicsom lesz? A legnagyobb ember, aki valaha élt, gondoskodott egy szilárd bizonyítékról (Luk 23:43). w18.12 5–6. o., 13–15. bek.
Július 12., vasárnap
„Változzatok meg azáltal, hogy megújítjátok a gondolkodásmódotokat” (Róma 12:2).
Az elménk rugalmas, nem lehetetlen változtatni rajta. Ez nagyrészt azon múlik, hogy milyen információkat fogadunk be, és min elmélkedünk. Ha Jehova gondolkodásmódjával foglalkozunk, meggyőződhetünk arról, hogy az ő nézőpontja mindig helyes. Így vágyni fogunk rá, hogy hozzá hasonlóan gondolkodjunk. Ám ha szeretnénk elsajátítani Jehova gondolkodását, az is fontos, hogy ne engedjük, hogy ez a világrendszer formáljon minket. Egyáltalán ne fogadjunk be olyan gondolatokat, amelyek ellentétesek Isten nézőpontjával. Hogyan lehetne szemléltetni, hogy miért lényeges ez? Tegyük fel, hogy valaki úgy próbál tenni az egészségéért, hogy tápláló ételeket eszik. De mi haszna lenne ennek, ha közben romlott ételeket is fogyasztana? Ehhez hasonlóan nem sok értelme lenne Jehova gondolataival táplálkozni, ha ugyanakkor világias gondolatokkal szennyezzük magunkat. w18.11 21. o., 14–15. bek.
Július 13., hétfő
„Álljatok. . . szilárdan, úgy, hogy a derekatokon van az igazság öve” (Ef 6:14).
Határozzuk el, hogy nap mint nap összhangban élünk az igazsággal. Viseljük a derekunkon az igazság övét! A bibliai időkben a katonák övet viseltek, amely tartotta a derekukat, és megvédte a belső szerveiket. Fontos volt, hogy az övük szoros legyen, mivel csak így tudott megfelelő tartást biztosítani. Hogyan véd meg minket a jelképes övünk? Ha szorosan magunkra kötjük az igazságot, az megóv minket a téves érvelésektől, és segít bölcs döntéseket hoznunk. Kísértés vagy próba idején a bibliai igazság arra ösztönöz, hogy azt tegyük, ami helyes. Egy katonában aligha merült fel, hogy öv nélkül menjen a harcba. Nekünk is el kell határoznunk, hogy soha nem lazítjuk meg vagy vesszük le az igazság övét. Ehelyett mindig szorosan tartsuk magunkon, azaz éljünk az igazság szerint. w18.11 12. o., 15. bek.
Július 14., kedd
„Vegyél igazságot, és soha ne add el” (Péld 23:23).
Erőfeszítés nélkül nem találhatjuk meg az igazságot Isten Szavában. Késznek kell lennünk bármilyen áldozatot meghozni érte. A Példabeszédek bölcs írója úgy fogalmazott, hogy ha egyszer igazságot vettünk vagy szereztünk, vigyáznunk kell, nehogy eladjuk vagy elveszítsük. Az, hogy valami ingyen van, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem kerül semmibe. Az a héber szó, amelyet a Példabeszédek 23:23-ban úgy fordítottak, hogy „vegyél”, azt is jelentheti, hogy „szerezz”. Mindkét ige arra utal, hogy erőfeszítésre van szükség, vagy kell adni valamit cserébe. Az igazság vásárlását így szemléltethetnénk: Ha a piacon ki van írva, hogy „Ingyen banán”, akkor vajon a gyümölcs csodaszerűen megjelenik otthon az asztalon? Nem. El kell mennünk a piacra, és haza kell vinnünk. Akkor ingyen volt a banán? Persze, de erőfeszítésbe és időbe került megszerezni a piacról. Ehhez hasonlóan nincs szükség pénzre ahhoz, hogy igazságot vegyünk, de tennünk kell azért, hogy a miénk legyen. w18.11 4. o., 4–5. bek.
Július 15., szerda
„Az arca fénylett, mint a nap, a felsőruhája pedig ragyogott” (Máté 17:2).
Péter, Jakab és János egy rendkívüli látomást láttak, miután felmentek Jézussal egy magas hegyre. Jézus arca fényleni kezdett, és a ruhája is ragyogott. Két férfi, akik Mózest és Illést jelenítették meg, beszélgettek Jézussal a közelgő haláláról és feltámadásáról (Luk 9:29–32). Ezután egy fényes felhő árnyékot vetett rájuk, és a felhőből egy hangot hallottak – Isten hangját! A látomás betekintést nyújtott Jézus későbbi dicsőségébe és hatalmába, amelyben Isten királyságának a királyaként lesz része. Ami akkor történt, az kétségtelenül erőt öntött belé, hogy el tudja viselni a rá váró szenvedést és halált. Ez a látomás a tanítványok hitét is megerősítette, és felkészítette őket az előttük álló hitpróbákra és kemény munkára. Amikor Péter apostol mintegy 30 évvel később felidézte ezt az eseményt, még mindig élénken éltek benne a látottak és hallottak (2Pét 1:16–18). w19.03 10. o., 7–8. bek.
Július 16., csütörtök
„Isten szolgáiként ajánljuk magunkat”, mindig igazat mondunk (2Kor 6:4, 7).
Egyebek közt miben különböznek az igaz keresztények a hamis vallások tagjaitól? Mi mindig igazat mondunk (Zak 8:16, 17). Mi mindig igazat fogunk mondani kis és nagy dolgokban egyaránt, idegeneknek, munkatársainknak, barátainknak, és családtagjainknak is. Ha fiatal vagy, biztosan szeretnéd, ha a társaid elfogadnának. De vigyázz, nehogy kettős életet kezdj élni! Vajon a családodban és a gyülekezetedben úgy tűnik, hogy keresztényi módon viselkedsz, de világi fiatalok társaságában, illetve a közösségi oldalakon egészen más arcodat mutatod? Ha ezt teszed, akkor hazugságban élsz, és megpróbálod kijátszani a szüleidet, a hittársaidat és Istent (Zsolt 26:4, 5). Azonban Jehova látja, ha csak az ajkunkkal tiszteljük őt, de a szívünk már messze eltávolodott tőle (Márk 7:6). Fogadjuk meg inkább a következő intést: „Ne irigykedjen szíved a bűnösökre, hanem mindig mélységesen tiszteld Jehovát” (Péld 23:17). w18.10 9. o., 14–15. bek.
Július 17., péntek
„Isten szeretet, és akit mindig szeretet jellemez, az egységben marad Istennel, Isten pedig egységben marad ővele” (1Ján 4:16).
Isten népe olyan, mint egy szerető család (1Ján 4:21). A szeretetünk legtöbbször nem drámai tettekben nyilvánul meg, hanem sok kis apróságban, például figyelmes szavakban és kedves bánásmódban. Ha törődünk egymással, azzal Istent utánozzuk „mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1). Jézus tökéletesen követte az Atyja példáját. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek – mondta –, és én felfrissítelek benneteket. . . .mert én szelíd és alázatos vagyok” (Máté 11:28, 29). Amikor Krisztushoz hasonlóan „[törődünk] a szegénnyel”, örömet szerzünk égi Atyánknak, és mi magunk is boldogok leszünk (Zsolt 41:1). Ezért nyilvánítsuk ki a szeretetünket azáltal, hogy mindig figyelmesen bánunk a családtagjainkkal, a testvéreinkkel, és azokkal, akikkel a szolgálatban találkozunk. w18.09 28. o., 1–2. bek.
Július 18., szombat
„Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9).
Amikor valahol természeti katasztrófa történik, lehetőségünk van együttműködni Istennel, és gyakorlati segítséget nyújtani a hittársainknak. Például anyagilag támogathatjuk az érintetteket (Ján 13:34, 35; Csel 11:27–30). Vagy részt vehetünk a takarításban és az újjáépítésben. Egy lengyel testvérnő, Gabriela otthona romba dőlt az árvíz miatt. De aztán megvigasztalódott, amikor a közeli gyülekezetekből a segítségére siettek a testvérek. „Nem arról akarok beszélni, amit elveszítettem, mert azok csak anyagi dolgok – meséli –, hanem arról, hogy milyen sokat kaptam. A történtek megerősítették bennem, hogy különleges kiváltság a keresztény gyülekezet tagjának lenni, és egyben az öröm és boldogság forrása.” Hasonlóan éreznek sokan mások is, akik katasztrófa idején segítséget kaptak. Azokat pedig, akik Jehovával együttműködve ilyen módon támogatják a testvéreiket, nagy megelégedettség tölti el (Csel 20:35; 2Kor 9:6, 7). w18.08 26. o., 12. bek.
Július 19., vasárnap
„Óvd a szívedet” (Péld 4:23).
Ha szeretnénk megóvni a szívünket, fontos, hogy képesek legyünk felismerni azt, ami veszélyeztetheti, és gyorsan kell reagálnunk. Ez az őrszemek munkájára emlékeztet minket. Az ókorban az őrszemek a városfalról figyeltek, és azonnal jeleztek, ha veszélyt észleltek. Ez a példa segít megérteni, mit kell tennünk, hogy Sátán ne tudja megrontani a gondolkodásunkat. Az őrszemekkel szorosan együttműködtek a kapuőrök (2Sám 18:24–26). Közösen védték a várost, hiszen ha ellenség közelített, a kapuőrök bezárták a kaput (Neh 7:1–3). A Biblia alapján képzett lelkiismeretünk olyan lehet, mint egy őrszem, mivel figyelmeztet, ha Sátán megtámadja a szívünket, azaz megpróbálja befolyásolni a gondolatainkat, érzéseinket, indítékainkat és vágyainkat. Ha bármikor jelez a lelkiismeretünk, figyelnünk kell rá, és jelképesen be kell zárnunk a kaput. w19.01 17. o., 10–11. bek.
Július 20., hétfő
„Legyenek kisegítőszolgák, amennyiben vádtól mentesek” (1Tim 3:10).
A fiatal férfiak ajánlásánál Isten Szava legyen a mérvadó, ne valakinek az egyéni véleménye vagy a kultúrája (2Tim 3:16, 17). Hová vezethetnek azok az általános nézetek, melyeknek nincs szentírási alapjuk? Az egyik országban egy ügyes kisegítőszolgára komoly feladatokat bíztak. Bár a gyülekezetében szolgáló vének egyetértettek abban, hogy észszerű mértékben megfelel a vénekre vonatkozó bibliai követelményeknek, nem javasolták a kinevezését. Néhány idősebb vén arra hivatkozott, hogy túl fiatalnak néz ki. Szóval sajnos nem nevezték ki, pusztán a külseje miatt. A beszámolók szerint az ilyen gondolkodásmód sokakra hatással van a világ különböző részein. Mennyire fontos, hogy ne az elképzeléseink irányítsanak bennünket, hanem a Szentírás! Csak így tudjuk megszívlelni Jézus intését, hogy ne a külső alapján ítéljünk (Ján 7:24). w18.08 12. o., 16–17. bek.
Július 21., kedd
„Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná a tényeket, az butaság és megalázó” (Péld 18:13).
Veszélyes lehet gyorsan továbbítani az üzeneteket. Néhány országban a tevékenységünket korlátozzák, vagy be is tiltották. Ezeken a helyeken az ellenségeink talán szándékosan terjesztenek olyan történeteket, amelyeknek a félelemkeltés a célja, vagy az, hogy ne bízzunk egymásban. Figyeljük meg, mi történt a Szovjetunióban. A titkosrendőrség, vagyis a KGB azt híresztelte, hogy több elismert testvér elárulta Jehova népét. Sokan elhitték ezeket a rémhíreket, és ezért elszigetelték magukat Jehova szervezetétől. Milyen szomorú! Később jó néhányan visszatértek, de nem mindenki. Az ő hitük hajótörést szenvedett (1Tim 1:19). Hogyan kerülhetünk el egy ilyen katasztrófát? Úgy, ha nem továbbítunk negatív vagy megbízhatatlan beszámolókat. Ne legyünk naivak. Győződjünk meg a tényekről. w18.08 4. o., 8. bek.
Július 22., szerda
„Ígérem neked ma, velem leszel a paradicsomban” (Luk 23:43).
A régi görög kéziratokban nem használták következetesen az írásjeleket. Ezért felmerül a kérdés: Azt mondta Jézus, hogy „mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban”, vagy azt, hogy „mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban”? Idézzük fel, mit mondott Jézus korábban a követőinek: „az Emberfia. . . három nap és három éjjel lesz a föld szívében” (Máté 12:40; 16:21; 17:22, 23; Márk 10:34; Csel 10:39, 40). Tehát Jézus semmilyen paradicsomba sem ment azon a napon, amikor ő és a bűnöző meghalt. Jézus napokig „a sírban [vagy „hádeszben”]” volt, amíg Isten fel nem támasztotta (Csel 2:31, 32, lábj.). A haldokló bűnöző nem tudott arról a szövetségről, amelyet Jézus kötött a hűséges apostolaival, hogy vele legyenek az égi királyságban (Luk 22:29). Továbbá ez a bűnöző meg sem volt keresztelkedve (Ján 3:3–6, 12). Ezért amikor Jézus ígéretet tett neki, biztosan a földi paradicsomról beszélt. w18.12 6–7. o., 17–18., 20–21. bek.
Július 23., csütörtök
„Készíts nekünk istent, aki vezet minket, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel” (2Móz 32:1).
Nemsokára az izraeliták egy aranyborjút kezdtek imádni! Bár ez nyilvánvaló engedetlenség volt, az izraeliták azzal ámították magukat, hogy továbbra is Jehova oldalán állnak. Sőt, Áron Jehova ünnepének nevezte a borjúimádatot! Hogyan reagált Jehova? Úgy érezte, elárulták. Azt mondta Mózesnek, hogy a nép „súlyos bűnt követett el”, és letért az útról, amelyet kijelölt számukra. Dühében még az is felmerült benne, hogy kiirtja az egész, újonnan alakult nemzetet (2Móz 32:5–10). De végül is úgy döntött, hogy nem pusztítja el az izraelitákat (2Móz 32:14). Noha Áron részt vett a bálvány elkészítésében, megbánta a bűnét, és a többi lévitával együtt Jehova mellé állt. Több ezren vesztették életüket a bálványimádás miatt. Viszont Jehova áldást ígért azoknak, akik az ő oldalára álltak (2Móz 32:26–29). w18.07 20. o., 13–16. bek.
Július 24., péntek
„Óvakodjatok az írástudóktól, akik. . . kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken. . . és a főhelyeket a vacsorákon” (Luk 20:46).
Mi a legnagyobb elismerés, amelyre törekedhetünk? Semmiképp sem az, amit az emberek a felsőoktatásban, az üzleti életben vagy a szórakoztatóiparban próbálnak elérni. Pál egy egészen másfajta elismerésről írt: „Most. . ., hogy megismertétek Istent, vagy inkább, hogy ő megismert benneteket, hogyhogy visszafordultok a világ gyenge és szánalmas elveihez, és újból azoknak akartok a rabszolgái lenni?” (Gal 4:9). Micsoda kiváltság, hogy azok közt lehetünk, akiket ismer a világegyetem legfőbb uralkodója! Ő nyitott arra, hogy szoros kapcsolatot ápoljunk vele. Egy tudós úgy fogalmazott, hogy „megkapjuk a jóindulatú figyelmét”. Ha Jehova a barátainak tart minket, akkor betöltjük a létezésünk célját (Préd 12:13, 14). w18.07 8. o., 3–4. bek.
Július 25., szombat
„Emlékeztetőiden elmélkedem” (Zsolt 119:99).
Ahhoz, hogy Isten törvényei a javunkra váljanak, fontos, hogy megszeressük és tiszteljük ezeket a törvényeket (Ám 5:15). Hogyan tudjuk ezt megtenni? A kulcs az, hogy megtanuljuk úgy látni a dolgokat, ahogyan Jehova. Ezt így szemléltethetnénk: Tegyük fel, hogy alvási problémáid vannak. Az orvosod azt javasolja, hogy változtass az életmódodon és az étrendeden, és mozogj többet. Kipróbálod a javaslatait, és sokkal jobban érzed magad. Biztosan nagyon hálás vagy az orvosnak a hasznos tanácsokért. Ehhez hasonlóan a Teremtőnk is adott nekünk törvényeket, hogy megóvjon minket a bűn káros következményeitől, és jobbá tegye az életünket. Gondoljunk csak bele, mennyi hasznunk származik abból, hogy betartjuk a Biblia törvényeit a hazugsággal, az álnoksággal, a lopással, a szexuális erkölcstelenséggel, az erőszakkal és a spiritizmussal kapcsolatban (Péld 6:16–19; Jel 21:8). Amikor tapasztaljuk, hogy az Istennek való engedelmesség gazdag jutalommal jár, automatikusan szeretet és értékelés fejlődik ki a szívünkben Jehova és a törvényei iránt. w18.06 17. o., 5–6. bek.
Július 26., vasárnap
„Te vagy a zsidók királya?” (Ján 18:33).
Pilátusnak gondot okozott a politikai békétlenség. Talán attól félt, hogy Jézus is lázadást fog szítani. Ám Jézus így felelt: „Az én királyságom nem része e világnak” (Ján 18:36). Nem akart belefolyni a politikába, mert tudta, hogy az égben fog uralkodni. Elmondta Pilátusnak, hogy az a feladata a földön, hogy tanúskodjon az igazság mellett (Ján 18:37). Ha mi is világosan értjük, mi a feladatunk, nem fogunk még csak passzívan vagy hallgatólagosan sem támogatni valamilyen politikai mozgalmat. Ez nem mindig könnyű. Egy utazófelvigyázó ezt figyelte meg: „Az emberek egyre szélsőségesebbek. Folyamatosan terjed a nacionalizmus, és sokan biztosra veszik, hogy a politikai függetlenség jobbá tenné az életüket. Örülök neki, hogy a testvérek a királyság jó hírének hirdetésére összpontosítanak, és így megóvják a gyülekezetek egységét. Istentől várják, hogy eltörölje az igazságtalanságot”. w18.06 4–5. o., 6–7. bek.
Július 27., hétfő
„Álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek” (Jak 4:7).
A Héber iratoknak csak három könyve említi Sátánt. Ez a név azt jelenti, hogy ’ellenálló’. Miért csak ennyit tudhattak róla az emberek, mielőtt megérkezett a Messiás? Jehova nyilván nem akarta, hogy a Héber iratok részletesen foglalkozzon Sátánnal és a tevékenységével, mert így szükségtelenül nagy figyelmet kapott volna. Az volt az elsődleges cél, hogy az ihletett Írásoknak ez a része segítsen azonosítani a Messiást, és elvezesse hozzá a népét (Luk 24:44; Gal 3:24). Amikor ez megvalósult a Messiás megérkezésével, Jehova általa és a tanítványai által sok mindent elárult Sátánról és a hozzá csatlakozott angyalokról. Azért döntött így, mert Jézust és a felkent uralkodótársait használja majd fel arra, hogy összezúzza Sátánt a csatlósaival együtt (Róma 16:20; Jel 17:14; 20:10). Az Ördögnek csak korlátozott hatalma van. Támogatást kapunk Jehovától, Jézustól és a hűséges angyaloktól. Az ő segítségükkel ellen tudunk állni az ellenségünknek. w18.05 22–23. o., 2–4. bek.
Július 28., kedd
„Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít” (Ján 15:2).
Jehova csak akkor tekint minket a szolgáinak, ha gyümölcsöt termünk (Máté 13:23; 21:43). A János 15:1–5-ben található szemléltetésben a gyümölcs, melyet minden kereszténynek meg kell teremnie, nem utalhat az új tanítványokra (Máté 28:19). Ez azt jelentené, hogy ha egy hűséges kereszténynek nem sikerül tanítványokat képeznie a közönyösség miatt, akkor azokhoz az ágakhoz hasonlítana, melyek nem teremnek gyümölcsöt. Ez elképzelhetetlen! Nem kényszeríthetjük az embereket, hogy váljanak tanítványokká. Istenünk biztosan nem fosztaná meg a jutalomtól a szolgáit azért, mert nem tesznek meg valamit, amire képtelenek. Jehova csak azt várja el tőlünk, amit meg tudunk tenni (5Móz 30:11–14). Milyen gyümölcsöt kell hát megteremnünk? Egy olyan feladatról van szó, amit mindannyian képesek vagyunk ellátni. Ez a királyságáról szóló jó hír hirdetése (Máté 24:14). w18.05 14. o., 8–9. bek.
Július 29., szerda
„Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok. . . Ő hazug, és a hazugság atyja” (Ján 8:44).
Rengeteg vallási vezető tevékenykedik napjainkban, nevezzék őket lelkésznek, papnak, rabbinak vagy bármi másnak. Az első századi társaikhoz hasonlóan ők is „elnyomják az igazságot”, mely Isten Szavában található, és „Isten igazságát hazugsággal cserélik fel” (Róma 1:18, 25). Olyan hamis tanításokat hirdetnek, mint a tüzes pokol, a lélek halhatatlansága, a reinkarnáció, vagy az a nevetséges gondolat, hogy Isten elnézi a homoszexualitást és az egyneműek házasságát. A politikusok a hazugságaikkal úgyszintén félrevezetik az embereket. És az egyik legnagyobb hazugságuk még hátravan: ki fogják jelenteni, hogy megvalósították a békét és a biztonságot. De „akkor hirtelen pusztulás jön rájuk egy szempillantás alatt”. Ne hagyjuk magunkat becsapni, ha azzal áltatnak, hogy nem is annyira súlyos a világ állapota. Hiszen nagyon jól tudjuk, „hogy Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel” (1Tessz 5:1–4). w18.10 7–8. o., 6–8. bek.
Július 30., csütörtök
Segítenetek kell a gyengéket, és „elmétekben kell tartanotok az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni«” (Csel 20:35).
Jézus Krisztus a „fejedelmek”, vagyis a felkent testvéreihez és a más juhokhoz tartozó vének által bátorításról és vezetésről gondoskodik azoknak, akik elcsüggednek ezekben a nehéz időkben. A vének nem uralkodnak a hitünkön; ők a munkatársaink, hogy örömet szerezzenek nekünk (Ézs 32:1, 2; 2Kor 1:24). Pál apostol követésre méltó példát állított a vének elé. Ezt írta a Tesszalonikában élő keresztényeknek, akik üldözést álltak ki a hitükért: „mivel gyengéd érzések fűznek minket hozzátok, elhatároztuk, hogy nemcsak elmondjuk nektek Isten jó hírét, hanem a lelkünket is kitesszük értetek, mert annyira megszerettünk titeket” (1Tessz 2:8). Pál tudta, hogy nem mindig elég szavakkal bátorítani másokat, ezért adta az efézusi véneknek a mai napiszövegben olvasható tanácsot. w18.04 21–22. o., 6–8. bek.
Július 31., péntek
„Jehova. . . szellem, és ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van” (2Kor 3:17).
Ahhoz, hogy ez a szabadság a miénk legyen, Jehovához kell fordulnunk, vagyis szoros kapcsolatot kell kialakítanunk vele (2Kor 3:16). Az izraeliták a pusztában emberi szemszögből látták a helyzetüket, nem Jehova szemszögéből. Olyan volt, mintha a szívüket és az elméjüket lepel borította volna be. Az egyiptomi fogságból való megszabadulásukat csupán arra akarták felhasználni, hogy kielégítsék a testi vágyaikat (Héb 3:8–10). Az a szabadság, amely Jehova szellemének köszönhető, többet jelent, mint megszabadulni egy szó szerinti rabságból. Jehova szelleme jóval többet képes megvalósítani, mint az emberek valaha is: kiszabadít a bűn és a halál fogságából, továbbá a hamis imádat és a hozzá kötődő szokások rabságából (Róma 6:23; 8:2). Ez igazán lenyűgöző! Ilyen szabadságnak még egy rabszolga vagy egy börtönbe zárt személy is örvendhet (1Móz 39:20–23). w18.04 9. o., 3–5. bek.