Május

Az első században „nagy éhínség [jött] az egész lakott földre”, és ez a keresztényeket sem kímélte. A családfők biztosan nagyon aggódtak, hogy hogyan fognak gondoskodni a családjukról. És talán voltak olyan fiatalok, akik szerettek volna többet tenni a szolgálatban, de csak később tudták megvalósítani a céljaikat. Bármilyenek voltak is a körülmények, a keresztények nem hagyták abba a prédikálást. Ezenkívül örömmel megosztották a hittársaikkal a javaikat, és segélyt küldtek a júdeai keresztényeknek (Csel 11:29, 30). Akik segélyt kaptak, különleges módon tapasztalták Jehova gondoskodását (Máté 6:31–33). Biztosan közelebb érezték magukat azokhoz a testvérekhez, akiktől segítséget kaptak. Azokat pedig, akik adományt adtak, vagy más módon vettek részt a segélyakcióban, boldoggá tette, hogy adhatnak (Csel 20:35). w23.04 16. o., 12–13. bek.

Jehova olykor úgy válaszol a szolgái imáira, hogy előidézi, hogy olyanok siessenek a segítségükre, akik nem imádják őt. Az ókorban ilyen volt például Artaxerxész király. Amikor Nehémiás szeretett volna visszatérni Jeruzsálembe a város újjáépítése miatt, Jehova arra indította a királyt, hogy elengedje őt (Neh 2:3–6). Napjainkban is van rá példa, hogy Jehova nem Tanúk által segít nekünk. Égi Atyánk legtöbbször nem látványos módon válaszol az imáinkra, de az biztos, hogy mindig megkapjuk tőle azt, amire szükségünk van a hűségünk megőrzéséhez. Ezért figyeljük meg, és időről időre gondoljuk át, hogy hogyan válaszol Jehova az imáinkra! (Zsolt 66:19, 20). Nemcsak ahhoz kell hit, hogy imádkozzunk, hanem ahhoz is, hogy elfogadjuk Jehova válaszát, bármi legyen is az (Héb 11:6). w23.05 11. o., 13. bek.; 12. o., 15–16. bek.

Az önátadásunkkor megfogadtuk, hogy Jehova Istent fogjuk imádni, és az ő akaratát tesszük. Ennek a fogadalomnak a betartása azért nem kellemetlen teher, mert Jehova azzal a céllal teremtett minket, hogy megvalósítsuk a szándékát (Jel 4:11). Hasonlítunk rá, és bennünk van a vágy, hogy jó kapcsolatban legyünk vele. Tudunk közeledni hozzá, és örömet találunk az akarata cselekvésében. Sőt, felfrissülünk, ha együttműködünk a szándékával, és követjük a Fiát (Máté 11:28–30). Ezért erősítsük a Jehova iránti szeretetünket úgy, hogy elmélkedünk mindazon a jó dolgon, amit értünk tett, és azokon az áldásokon, amelyeket még tartogat nekünk. Minél jobban szeretjük őt, annál könnyebb engedelmeskednünk neki (1Ján 5:3). Jézus azért tudott kitartani, mert sokat imádkozott, és a jutalomra összpontosított (Héb 5:7; 12:2). Ezért mi is kérjünk erőt Jehovától, és élénken éljen bennünk az örök élet reménye! w23.08 27–28. o., 4–5. bek.

Mindannyian szeretjük a türelmes embereket, akik nem válnak ingerültté, ha várakozniuk kell. Az is nagyon jó érzés, ha mások türelmesen elviselik a hibáinkat. És mennyire hálásak vagyunk annak a hírnöknek, aki türelmesen segített nekünk megérteni, elfogadni és alkalmazni a Biblia tanításait. De a leginkább Jehovának vagyunk hálásak azért, hogy igazán türelmes velünk. Attól még, hogy tudjuk, mennyire értékes tulajdonság a türelem, nem olyan könnyű kimutatnunk. Például, amikor egy forgalmi dugóban ülünk, ráadásul késésben vagyunk, nagyon nehéz nyugodtnak maradni. Vagy ha mások bosszantanak minket, könnyen kijöhetünk a sodrunkból. És időnként nehéznek érezhetjük, hogy türelmesen várjuk a megígért új világot. De mindezeken a területeken türelmesebbnek kell lennünk. w23.08 20. o., 1–2. bek.

Jehova kérésére Gedeon több mint 99 százalékkal csökkentette a seregét, pedig valószínűleg voltak kételyei. Hozzá hasonlóan a vének is együttműködnek a szervezeti változtatásokkal (Héb 13:17). Gedeon mindig engedelmeskedett Jehovának, még akkor is, ha félt, vagy ha veszélyben volt az élete (Bír 9:17). Miután megerősítést kapott Jehovától, tudta, hogy a támogatásával meg tudja védeni a népet. Ma Gedeon példáját követik azok a vének, akik olyan helyen szolgálnak, ahol a munkánk be van tiltva. Bátran kiveszik a részüket a gyülekezeti feladatokból és a szolgálatból, noha lehet, hogy emiatt letartóztatják, kihallgatják, elbocsátják, sőt, akár bántalmazzák is őket. A nagy nyomorúság alatt szintén bátornak kell majd lenniük, hogy kövessék a szervezettől jövő útmutatásokat, bármilyen veszélyesnek is tűnjön az. w23.06 5–6. o., 12–13. bek.

Jehova lejegyeztette a Bibliában Jójada főpap kiváló tetteit, hogy tanuljunk belőlük (Róma 15:4). A halála után abban a páratlan megtiszteltetésben részesült, hogy „Dávid városában a királyok mellé [temették], mert jó dolgokat tett Izrael népéért, az igaz Istenért és Isten házáért” (2Krón 24:15, 16). A történetéből sokat tanulhatunk az istenfélelemről. A felvigyázók a példáját követve őrködnek Isten nyája fölött (Csel 20:28). Az idősek azt tanulhatják, hogy ha mélységesen tisztelik Jehovát, és hűségesek maradnak hozzá, akkor Jehova nem mellőzi őket, hanem örömmel felhasználja. A fiatalok is értékes tanulságot vonhatnak le a történetből. Jehovát utánozva bánjanak méltósággal és tisztelettel a hűséges idősekkel, különösen azokkal, akik már régóta szolgálják Jehovát (Péld 16:31). Igen, jól tesszük, ha engedelmeskedünk „azoknak, akik vállalják [köztünk] a vezetést” (Héb 13:17). w23.06 17. o., 14–15. bek.

Legyen jó ítélőképességünk, amikor úgy döntünk, hogy jelentkezünk hozzászólásra az összejövetelen. Ha túl sokszor tesszük fel a kezünket, a tanulmányozásvezető úgy érezheti, hogy muszáj többször is minket felszólítania, pedig lehet, hogy másoknak még nem volt lehetőségük hozzászólni. Ezzel még el is vehetjük a kedvüket a jelentkezéstől (Préd 3:7). Ha sokan jelentkeznek, talán nem tudunk annyiszor hozzászólni, mint amennyiszer szeretnénk. Sőt, lehet, hogy egyetlen egyszer sem jutunk szóhoz. Ilyenkor érthető, ha csalódottak vagyunk, de semmiképp se sértődjünk meg (Préd 7:9). Ha nem tudsz olyan sokszor hozzászólni, mint amennyiszer szeretnél, figyelj jól oda, hogy mit mondanak mások, és az összejövetel után dicsérd meg őket. Hidd el, az elismerő szavaid legalább annyira bátorítóak lesznek nekik, mint amit a hozzászólásodban mondtál volna. w23.04 23–24. o., 14–16. bek.

Tanulmányozd Isten Szavát, és elmélkedj rajta! Egy fát rendkívül meg tud erősíteni a mélyre nyúló gyökérzete. Mi is szilárdan fogunk állni az igazságban, ha a hitünk mélyen gyökerezik a Bibliában. A fa gyökere idővel egyre mélyebbre hatol, és egyre szerteágazóbb lesz. Ugyanígy a tanulmányozás és az elmélkedés erősíti a hitünket, és azt a meggyőződésünket, hogy Isten adja a legjobb vezetést (Kol 2:6, 7). Jehova útmutatásai segítettek az ókori hűségeseknek. Ezékielt például megerősítette a látomásbeli templom megmérése. Nekünk pedig megtanítja, hogy hogyan tudunk eleget tenni a tiszta imádatra vonatkozó elvárásoknak (Ez 40:1–4; 43:10–12). Javunkra válik, ha tanulmányozzuk a Bibliában található mélyebb, nehezebben érthető tanításokat, és elmélkedünk rajtuk. Nekünk is rendíthetetlen lehet a szívünk, ha feltétel nélkül bízunk Jehovában (Zsolt 112:7). w23.07 18. o., 15–16. bek.

Isten Szavában nagyon sok olyan fiatal férfiról olvashatsz, aki jó példa, mivel szerette Jehovát, és odaadóan törődött a népével. A legkiemelkedőbb példa természetesen Jézus Krisztus (1Pét 2:21). Emellett biztos vannak jó példák a családodban és a gyülekezetedben is (Héb 13:7). Figyeld meg, hogy milyen területeken nézhetsz fel rájuk, aztán pedig gondold át, hogyan tudod követni a példájukat (Héb 12:1, 2). Aki használja a gondolkodóképességét, az gondosan mérlegeli a lehetőségeit, mielőtt cselekszik. Ezért fontos, hogy te is fejleszd a gondolkodóképességedet. Először is, ismerd meg a bibliai alapelveket, és gondold át, hogy ezek hogyan válnak a javadra. Majd vedd figyelembe őket a döntéseidnél, hogy így örömet szerezz Jehovának (Zsolt 119:9). Ha ezt megteszed, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy érett keresztény férfivá válj (Péld 2:11, 12; Héb 5:14). w23.12 24–25. o., 4–5. bek.

A szülők megtaníthatják a gyermekeiknek, hogyan válaszoljanak szelíden, amikor valaki vitatkozni akar velük a hitükkel kapcsolatban (Jak 3:13). A családi imádaton például olyan témákat választhatnak, amelyek gyakran feljönnek az iskolában. Jó, ha megbeszélik és eljátsszák, hogyan lehet ügyesen és szelíden válaszolni, és így jó benyomást kelteni másokban. A gyakorlás minden kereszténynek segít megerősítenie a hitét. A feladatlapok a honlapunkon azzal a céllal készültek, hogy segítsenek a fiataloknak megszilárdítani a hitüket, és a saját szavaikkal megfogalmazni az érveiket. Ha a családotok együtt tanulmányozza ezeket, illetve a „Fiatalok kérdezik” cikksorozatot, az mindegyikőtöknek segíteni fog, hogy ügyesen és szelíden védje meg a hitét. w23.09 17. o., 10. bek.; 18. o., 15–16. bek.

Lehet, hogy elhatároztad, hogy fejlődsz egy tulajdonságban, de talán még nem sikerült elérned a célodat. Ha így van, ne aggódj, nem vagy egyedül! Philip például szeretett volna gyakrabban és tartalmasabban imádkozni, de nem talált rá időt. Erikának pedig az volt a célja, hogy időben érkezzen a szántóföldi összejövetelekre, de szinte mindig elkésett. Ha neked sem sikerült még elérni egy célodat, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál. Gyakran még egy egyszerű cél eléréséhez is sok időre és erőfeszítésre van szükség. Az, hogy nem tettél le a célodról, azt bizonyítja, hogy fontos neked Jehova, és szeretnéd a tőled telhető legjobbat adni neki. Ő nagyra értékeli az erőfeszítéseidet, és nem vár el többet, mint amire képes vagy (Zsolt 103:14; Mik 6:8). Ezért te is legyél észszerű, és elérhető célt válassz. w23.05 26. o., 1–2. bek.

Még bátor emberek is félhetnek, ennek ellenére azt teszik, amiről tudják, hogy helyes. Dániel nagyon bátor fiatalember volt. Tanulmányozta a próféták írásait – többek között Jeremiás jövendöléseit –, és ezekből később megértette, hogy a zsidók hosszú babiloni fogságának hamarosan véget kell érnie (Dán 9:2). Amikor látta a próféciák beteljesedését, biztosan megerősödött a bizalma Jehovában. És akik szilárdan bíznak Istenben, azok rendkívül bátrak tudnak lenni. (Vesd össze: Róma 8: 32, 37–39.) De ami a legfontosabb, Dániel sűrűn imádkozott égi Atyjához (Dán 6:10). Megvallotta neki a bűneit, beszélt neki az érzéseiről, és segítséget kért tőle (Dán 9:4, 5, 19). Ugyanolyan ember volt, mint bármelyikünk, így ő sem született bátornak. Viszont a tanulmányozás, a rendszeres ima, és az, hogy bízott Jehovában, bátorrá tette őt. w23.08 3. o., 4. bek.; 4. o., 7. bek.

Ha engedelmeskedünk a felsőbb hatalmaknak, az nekünk is, és másoknak is a javára válik. Egyrészt, elkerüljük az engedetlenségért járó büntetést (Róma 13:1, 4). Másrészt, a hatóságok talán jó véleménnyel lesznek Jehova Tanúiról. Például, évtizedekkel ezelőtt Nigériában a katonák olyanok után kutattak, akik az adófizetés ellen tüntettek. Egy királyságterembe is bementek, miközben folyt az összejövetel. Ám a parancsnok arra utasította a katonákat, hogy hagyják el a termet, mert tudta, hogy a Tanúk becsületes adófizetők. Tehát valahányszor betartod a törvényt, hozzájárulsz Jehova népének a jó hírnevéhez, és lehet, hogy egy nap ez a jó hírnév fogja megvédeni a testvéreidet. w23.10 9. o., 13. bek.

Jehova sok hűséges szolgája már nagyon régóta várja ennek a világrendszernek a végét. Emberi szempontból nézve úgy érezhetik, hogy Jehova késlekedik. Teremtő Istenünk megérti ezeket az érzéseinket. Ezt bizonyítja az is, amit Habakuk prófétának mondott: „a látomás a meghatározott időre vonatkozik, és siet a vége felé, és nem fog hazudni. Még ha késlekedne is, várj rá, mert mindenképpen valóra válik. Nem késik el” (Hab 2:3). Mit gondolsz, Jehova csak Habakuknak szánta ezeket a szavakat, vagy napjainkra is vonatkoznak? Nekünk is szólnak, hiszen Pál apostol ugyanezekkel a gondolatokkal bátorította a keresztényeket, akik várják az új világot (Héb 10:37). Igen, még ha úgy érezzük is, hogy túl sokat kell várni az új világra, biztosak lehetünk abban, hogy amit Jehova ígért, az „mindenképpen valóra válik. Nem késik el.” w23.04 30. o., 16. bek.

Az izraeliták az egyértelmű bizonyítékok ellenére sem ismerték el, hogy Mózes Jehova képviselője (4Móz 14:10, 11). Újra meg újra fellázadtak ellene, ezért az izraelitáknak ez a nemzedéke nem mehetett be az ígéret földjére (4Móz 14:30). De voltak olyan izraeliták is, akik készségesen követték Jehova vezetését. Például Kálebről ezt mondta Jehova: „mindig teljes szívvel követ engem” (4Móz 14:24). Ezért megjutalmazta őt, sőt megengedte neki, hogy ő válassza ki, hol szeretne lakni Kánaán földjén (Józs 14:12–14). Az izraeliták következő nemzedéke is készségesen alárendelte magát Jehova vezetésének. Mózes után Józsué lett kijelölve a nép vezetőjének, ők pedig „mélységesen tisztelték őt életének minden napján” (Józs 4:14). Jehova ezért megáldotta őket, és bemehettek arra a földre, amelyet megígért nekik (Józs 21:43, 44). w24.02 21. o., 6–7. bek.

A pulzusunk sokat elárul a szívünk állapotáról. Ehhez hasonlóan sokat elárul a Jehova iránti szeretetünkről az, ha megvizsgáljuk, hogy mennyire szeretjük a testvéreinket. Ha felismerjük, hogy némiképp gyengült a testvéreink iránti szeretetünk, akkor talán a Jehova iránti szeretetünk is meggyengült. Ha viszont látszik rajtunk, hogy mennyire szeretjük a testvéreinket, az annak a jele, hogy Jehovát is szívből szeretjük. Miért nem vehetjük félvállról, ha meggyengült a testvérek iránti szeretetünk? Azért, mert ez arra figyelmeztethet, hogy veszélyben van a Jehovával ápolt barátságunk. Ez egyértelműen kiderül János apostol szavaiból: „aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1Ján 4:20). Igen, csak akkor járhatunk Jehova kedvében, ha őszintén szeretjük a hittársainkat (1Ján 4:7–9, 11). w23.11 8. o., 3. bek.; 9. o., 5–6. bek.

A fiatal Joás hamar apa nélkül maradt, és Jójada, egy hűséges főpap nevelte fel. A saját fiaként törődött vele, Joás pedig bölcsen szót fogadott neki. A jó nevelésnek köszönhetően odaadóan szolgálta Jehovát, és az igaz imádat élére állt. Még azt is elrendelte, hogy hozzák rendbe Jehova templomát (2Krón 24:1, 2, 4, 13, 14). Ha téged is úgy neveltek, hogy megszeresd Jehovát, és az irányadó mértékei szerint élj, akkor hatalmas kincset kaptál (Péld 2:1, 10–12). A szülők sokféleképpen oktathatják a gyermekeiket Jehova útjára. Ha hallgatsz a szüleidre, akik a Biblia alapján nevelnek téged, azzal biztosan örömet szerzel nekik. De ami még fontosabb, boldoggá teheted Jehovát, és szorosabbra fűzheted a vele ápolt barátságodat (Péld 22:6; 23:15, 24). Egyértelmű hát, hogy érdemes követned a fiatal Joás király példáját. w23.09 8–9. o., 3–5. bek.

Jehova azt ígéri, hogy odafigyel hűséges imádóira. Nagyon szeret minket, ezért soha nem hagyja figyelmen kívül az imáinkat (Zsolt 10:17; 37:28). De ez nem jelenti azt, hogy minden kérésünket teljesíti. Bizonyos dolgokat talán csak az új világban fogunk megkapni. Jehova figyelembe veszi, hogy a kérésünk hogyan függ össze az uralmát érintő kérdéssel (Ézs 55:8, 9). Az a szándéka, hogy a földet boldog emberek töltsék be, akik egységesek, és alárendelik magukat az uralmának. De Sátán azt állítja, hogy az embereknek jobb Jehova uralma nélkül (1Móz 3:1–5). Jehova lehetőséget adott arra, hogy kiderüljön, igaz-e ez. Megengedi, hogy az emberek saját magukat irányítsák. Azonban az emberi uralmak sok szenvedést okoznak (Préd 8:9). Fontos megértenünk, hogy Jehova nem most szünteti meg minden problémánkat. w23.11 21. o., 4–5. bek.

Jehova ígérete szerint Ábrahám által sok nemzet áldásban részesül. Úgy tűnt, hogy ez nem valósulhat meg, mert Ábrahám már 100 éves volt, Sára pedig 90, és még mindig nem volt gyermekük. Ez próbára tette Ábrahám hitét. De ezt olvassuk róla: „reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz” (Róma 4:18, 19). És nem kellett csalódnia. Idővel megszületett Izsák, a várva várt utód (Róma 4:20–22). Mi is igazságosak lehetünk Jehova szemében, és élvezhetjük a barátságát, akárcsak Ábrahám. Pál ezt írta: „Azokat a szavakat azonban, hogy »igazságosnak tartották őt«, nem csupán őérte írták le, hanem értünk is, akiket igazságosnak fognak tartani, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust” (Róma 4:23, 24). Ahhoz, hogy igazságosak lehessünk, mint Ábrahám, nekünk is hinnünk kell, a hitünket bizonyítanunk kell a tetteinkkel, és a reménység is nélkülözhetetlen. w23.12 7. o., 16–17. bek.

Ha félelemmel tölt el egy próba, ne feledd, hogy Jehova látja, és azt is, hogy hogyan érzel. Jehova tudta, hogy az izraeliták „milyen fájdalmakat szenvednek el” Egyiptomban (2Móz 3:7). Talán a próbádban nem látod, hogy Jehova mit tesz érted, ezért kérd imában, hogy segítsen felismerni, hogyan támogat (2Kir 6:15–17). Lehet, hogy hallottál egy megerősítő gondolatot egy előadásban vagy egy hozzászólásban? Vagy buzdítónak éreztél egy cikket, videót vagy dalt? Mondott neked mostanában valaki egy bátorító gondolatot, vagy mutatott egy megnyugtató bibliaverset? Hajlamosak lehetünk magától értetődőnek venni, hogy egy szerető testvériség vesz minket körül, és hogy rendszeresen kapunk szellemi táplálékot. Pedig ezek valójában különleges ajándékok Jehovától (Ézs 65:13; Márk 10:29, 30). Azt bizonyítják, hogy ő szívből törődik velünk, és hogy méltó a bizalmunkra (Ézs 49:14–16). w24.01 4–5. o., 9–10. bek.

Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus visszament az égbe, emlékeztette a tanítványait a feladatukra: tanúskodniuk kell róla „Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8; Luk 24:46–48). Ám nem sokkal ezután zsidó vezetők a szanhedrin elé hurcolták Péter és János apostolt. Megtiltották nekik a prédikálást, és meg is fenyegették őket (Csel 4:18, 21). Péter és János így válaszolt: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok. Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk” (Csel 4:19, 20). Miután szabadon engedték őket, a többi tanítvánnyal együtt imádkoztak Jehovához, hogy segítsen nekik cselekedni az akaratát. Jehova pedig válaszolt az őszinte imájukra (Csel 4:31). w23.05 5. o., 11–12. bek.

Jehova és a Fia kapcsolata rendkívül szoros, és nagyon szeretik egymást. Az ő barátságuk a legrégebbi a világegyetemben. Jehova nyíltan kifejezte, hogy nagyon szereti Jézust, ahogy arról a mai napiszövegben olvashatunk. Mondhatta volna egyszerűen csak ezt: „Ő az, akiben örömömet lelem.” De szerette volna, ha az emberek tudják, hogy mennyire szereti Jézust, ezért a szeretett Fiának nevezte. Jehova nagyon büszke volt Jézusra, és arra, hogy kész odaadni az életét az emberekért (Ef 1:7). Jézus is teljesen biztos volt abban, hogy az Atyja szereti. Ebben egyáltalán nem kételkedett. Többször is teljes meggyőződéssel azt mondta, hogy az Atyja szereti őt (Ján 3:35; 10:17; 17:24). w24.01 28. o., 8. bek.

Képzeld el, hogy valaki, akit szeretsz, szörnyű dolgokat állít rólad. Tudod, hogy az egész egy nagy hazugság, de van, aki elhiszi, sőt másoknak is elmondja, és azok is elhiszik. Hogyan éreznél? Biztosan nagyon rosszulesne ez a rágalom. Jehova is éppen így érzett, amikor aláásták a hírnevét. Az egyik szellemfia hazugságokat mondott róla az első nőnek, Évának. Ő ezt el is hitte, sőt, a hazugságot elmondta a férjének, Ádámnak. Ez ahhoz vezetett, hogy fellázadtak az Atyjuk ellen, és az egész emberiséget bűnbe és halálba sodorták (1Móz 3:1–6; Róma 5:12). Azért van most az egész világon halál, háborúk, nyomor és mindenféle gyötrelem, mert Sátán hazugságokat terjeszt Istenről. Jehovának rendkívül nagy fájdalmat okoz, hogy rágalmazzák, és hogy emiatt ennyi szenvedést kell látnia. Ám ennek ellenére nem keseredik meg. Ő mindig is „a boldog Isten” volt, és az is marad (1Tim 1:11). w24.02 8. o., 1–2. bek.

Hogyan követheted József példáját? Már most döntsd el, mit fogsz tenni, ha kísértés ér. Tanulj meg azonnal nemet mondani az olyan dolgokra, amelyeket Jehova gyűlöl. Sőt, már a rossz gondolatokat is vesd el! (Zsolt 97:10; 119:165). Így a próbák és kísértések nem fognak megingatni. Talán meg vagy róla győződve, hogy ez az igazság, és Jehovát szeretnéd teljes szívvel szolgálni, mégsem állsz készen az önátadásra. Kérd Jehovát úgy, mint Dávid király: „Kutass át engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet! Vizsgálj meg, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat! Lásd meg, van-e bennem valamilyen rossz hajlam, és vezess engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:23, 24). Biztos lehetsz benne, hogy Jehova támogatni fog, ha igazán keresed őt. Márpedig pontosan ezt teszed azzal, hogy törekszel eljutni az önátadásig és a keresztelkedésig (Héb 11:6). w24.03 6. o., 13–15. bek.

A főpap kapott felhatalmazást arra, hogy képviselje a népet Jehova Isten előtt. Izrael első főpapját, Áront Jehova nevezte ki, amikor felavatták a hajlékot. De amint azt Pál apostol kifejtette a hébereknek írt levelében, „sok pap következett egymás után, ugyanis a halál meggátolta őket abban, hogy papok maradjanak” (Héb 7:23–26). Mivel ezek a főpapok tökéletlen emberek voltak, a saját bűneikért is fel kellett ajánlaniuk áldozatokat. Ez egy sarkalatos különbség Izrael főpapjai és a nagy főpap, Jézus Krisztus között. A főpapunk, Jézus Krisztus „szolgája… az igazi sátornak, amelyet Jehova állított fel, nem ember” (Héb 8:1, 2). Pál azt is elmagyarázta, hogy mivel Jézus „örökké él, a papsága nem száll át másra”. Az apostol hozzáfűzte még, hogy Jézus Krisztus „beszennyezetlen, bűnösöktől elkülönített”, ezért „neki nem szükséges naponta áldozatokat felajánlania… a saját bűneiért”. w23.10 26. o., 8–9. bek.

A „korábbi ég” a mostani emberi kormányzatokra utal, amelyek Sátán és a démonok befolyása alatt állnak (Máté 4:8, 9; 1Ján 5:19). A Bibliában a „föld” szó utalhat a földön élő emberekre (1Móz 11:1; Zsolt 96:1). Ezért a „korábbi föld” kifejezés alatt a mostani gonosz emberi társadalomra kell gondolni. Szóval Jehova a mostani eget és földet nemcsak átrendezni vagy javítgatni fogja, hanem teljes mértékben eltörli és lecseréli. Fel fogja váltani az új éggel és az új földdel, vagyis egy új kormányzattal és egy új emberi társadalommal. Újjáteszi, vagyis tökéletes állapotra juttatja el a földet és az embereket. Ahogy Ézsaiás könyvéből is tudjuk, az egész föld egy gyönyörű park lesz, mint amilyen az Éden kertje volt. Mi pedig mindannyian személyesen átélhetjük majd, ahogyan Jehova újjátesz minket. A sánták, a vakok és a siketek mind meggyógyulnak, sőt még a halottak is életre kelnek (Ézs 25:8; 35:1–7). w23.11 4. o., 9–10. bek.

A „nagy nyomorúság” hirtelen fog kitörni (Máté 24:21). De más katasztrófákkal ellentétben ez nem mindenkit fog váratlanul érni. Mintegy 2000 évvel ezelőtt Jézus figyelmeztette a követőit, hogy legyenek készen erre a napra. Ha fel vagyunk rá készülve, könnyebben át tudjuk vészelni, és segíteni tudunk másoknak is (Luk 21:36). Kitartásra lesz szükségünk, és bíznunk Jehova védelmében. És mit fogunk tenni, ha a testvérek sok mindenüket elveszítik, vagy akár semmijük sem marad? (Hab 3:17, 18). Ha könyörületesek leszünk, meg fogjuk adni nekik, amire szükségük van. És akkor mit fogunk tenni, ha kénytelenek leszünk sok testvérrel együtt meghúzni magunkat valahol amiatt, hogy egy nemzetekből álló szövetség megtámad majd minket? (Ez 38:10–12). Nagyon szeretnünk kell egymást, mert csak így tudjuk átvészelni azt az időszakot. w23.07 2. o., 2–3. bek.

Akvilát és Priszcillát nagyon sokan szerették, jó példák voltak (Róma 16:3, 4). Együtt prédikáltak, dolgoztak vagy segítettek másoknak (Csel 18:2, 3, 24–26). Csak együtt történik róluk említés. Ha a Bibliában szerepel Akvila, mindig ott van mellette Priszcilla is. Hogyan utánozhatják őket a házaspárok? Gondolják végig, hogy van-e olyan tevékenység, amelyet együtt is végezhetnének. Ott van például a prédikálás. Akvila és Priszcilla együtt végezték ezt a tevékenységet. És ti, kedves házaspárok? Rendszeresen mentek együtt a szolgálatba? Akvila és Priszcilla ezenkívül együtt dolgozott. Lehet, hogy nektek nem ugyanaz a világi munkátok, de a házimunkát tudnátok együtt végezni? (Préd 4:9). A közös tevékenységek megerősítik bennetek az összetartozás érzését, és lehetőséget adnak arra, hogy beszélgessetek. w23.05 22–23. o., 10–12. bek.

Időnként mindannyian félünk. Például, amikor Saul meg akarta ölni Dávidot, Dávid elmenekült Gátba. De az ottani király, Ákis megtudta, hogy Dávidot énekkel ünnepelték amiatt, hogy több tízezer filiszteust megölt. Dávid ekkor nagyon megijedt, mert nem tudta, hogy mit fog vele tenni a király (1Sám 21:10–12). Mi segített neki ebben a félelmetes helyzetben? Az 56. zsoltárból megtudhatjuk, hogy milyen érzései voltak Dávidnak Gátban. A szavaiból kiderül, hogy mennyire félt, de az is, hogy hogyan tudott felülkerekedni ezen: úgy, hogy bízott Jehovában (Zsolt 56:1–3, 11). És nem is kellett csalódnia az Istenében. A támogatásával kieszelt egy olyan tervet, amely elég szokatlan volt, mégis hatásos. Őrültnek tettette magát, ezért Ákis többé nem veszélyes ellenségnek tekintette, hanem inkább egy bosszantó alaknak. Így Dávidnak sikerült elmenekülnie Gátból (1Sám 21:13–22:1). w24.01 2. o., 1–3. bek.

Kikre illik a mai napiszövegben említett leírás? A feltámasztott felkentekre. Amikor a nagy nyomorúság vége felé a felkentek közül az utolsó is felkerül az égbe, az lesz az egyik első feladatuk, hogy harcoljanak. Jézus Krisztussal és a hatalmas angyalaival együtt fogják megvívni a végső háborút Isten ellenségeivel szemben. Gondoljunk csak bele: Sok felkent hittársunk most már igen idős és talán gyengélkedik. De miután feltámadnak égi életre, nagy hatalmú, halhatatlan szellemteremtmények lesznek, és az lesz a feladatuk, hogy a harcos király, Jézus Krisztus oldalán küzdjenek. Armageddon háborúja után pedig segítenek az embereknek tökéletessé válni. Biztos, hogy az égből sokkal, de sokkal többet tudnak majd tenni a szeretett testvéreikért és testvérnőikért, mint amennyit valaha is tudtak tökéletlen emberként. w24.02 6–7. o., 15–16. bek.

Vannak, akik bár készen állnak az önátadásra és a keresztelkedésre, mégis halogatják. Talán ez a gondolat foglalkoztatja őket: „Mi lesz, ha súlyos bűnt követek el, és kiközösítenek?” Ha te is aggódsz emiatt, nagyon megnyugtató lehet arra gondolnod, hogy Jehova mindent megad ahhoz, hogy hozzá méltón tudj viselkedni, és hogy így teljesen a kedvére legyél (Kol 1:10). Megadja neked az erőt is ahhoz, hogy azt tedd, ami helyes. Rengeteg hittársad példája bizonyítja, hogy számíthatsz a segítségére (1Kor 10:13). Ez az egyik oka annak, hogy viszonylag ritkán történik kiközösítés a gyülekezetekben. Jehova minden szükséges segítséget megad a népének, hogy hűséges tudjon maradni hozzá. Az igaz, hogy tökéletlen emberekként mindannyian hajlunk a rosszra (Jak 1:14). De nem ösztönlények vagyunk. Igenis tudunk uralkodni a vágyainkon, még ha a világban ennek az ellenkezőjét állítják is. w24.03 5–6. o., 11–12. bek.