ÁRIEL

(’Isten oltártűzhelye’; v. ’Isten oroszlánja’):

1. Egy moábi személy, akinek a két fiát Benája ölte meg (2Sá 23:20; 1Kr 11:22).

2. Egyike annak a kilenc főembernek, akiket Ezsdrás külön megbízott azzal, hogy hozzanak képesített ’szolgákat Isten háza számára’. Ez i. e. 468 tavaszán történt, amikor Ezsdrás felügyeletével mintegy 1500 izraelita férfi arra készült, hogy elinduljon az Ahava-folyótól Jeruzsálembe (Ezs 8:15–17, 31).

3. Egy rejtélyes név, amely az Ézsaiás 29:1, 2, 7-ben Jeruzsálemre vonatkozik. Jeruzsálemben volt Isten temploma, és azon belül az áldozati oltár. Emiatt a város lényegében Isten oltártűzhelye volt, és így Jehova tiszta imádatának a központjának is kellett volna lennie. Ám az Ézsaiás 29:1–4-ben lévő fenyegető üzenet megjövendöli, hogy pusztulás vár Jeruzsálemre. Ezt a babilóniaiak kezétől szenvedte el i. e. 607-ben. A jövendölés szerint ekkor maga a város lesz ’oltártűzhellyé’, csak más értelemben: kiontott vér folyik majd benne, és tűz emészti meg, valamint telve lesz a tűz áldozatainak holttestével. A szerencsétlenség mögött meghúzódó okokat a 9–16. versek tárják fel. Az Ézsaiás 29:7, 8 azonban rámutat, hogy a nemzetek, melyek véghezviszik e pusztítást Jeruzsálemen, nem érik el végső szándékukat vagy céljukat.