HULDA

(a Héled nőnemű alakja;  jel.: ’élettartam; világrendszer’; v. feltehetően: ’földikutya’):

Sallum felesége; prófétanő, aki a hűséges Jósiás, Júda királya uralmának az idején Jeruzsálemben lakott.

Amikor Jósiás füle hallatára felolvasták „a törvény könyvét”, melyet Hilkija főpap talált meg a templom újjáépítési munkálatai során, elküldött embereket, hogy tudakozódjanak Jehovától. Ők Huldához mentek, aki tolmácsolta nekik Jehova szavát, utalva arra, hogy a „könyvben” megírt összes veszedelem eljön a hitehagyott nemzetre annak engedetlensége miatt. Hulda hozzáfűzte még, hogy amiért Jósiás megalázta magát Jehova előtt, szemei nem látják meg mindazt a veszedelmet, hanem az ősatyáihoz lesz gyűjtve, és békében kerül a temetőhelyére (2Ki 22:8–20; 2Kr 34:14–28).

Egyesek úgy vélik, hogy hiba csúszott Hulda próféciájába, mivel Jósiás egy szükségtelen harcban vesztette életét (2Ki 23:28–30). Ám a ’béke’, amelyben Jósiás a temetőhelyére lesz gyűjtve, nyilvánvalóan ellentétben áll a ’veszedelemmel’, amely Júdára fog bekövetkezni (2Ki 22:20; 2Kr 34:28). Jósiás azelőtt halt meg, hogy i. e. 609–607-ben bekövetkezett ez a veszedelem, amikor is a babilóniaiak ostrom alá vették és elpusztították Jeruzsálemet. Ezenkívül hogy az „ősatyáihoz gyűjtenek valakit” kifejezés nem feltétlenül zárja ki azt, hogy az illető egy háborúban erőszakos halált haljon, egy hasonló megfogalmazás is mutatja: „nyugodni tér valaki az ősatyáihoz”, mivel ez utal arra is, hogy valaki csatában hal meg, és arra is, hogy természetes halál vet véget az életének. (Vö.: 5Mó 31:16; 1Ki 2:10; 22:34, 40.)