JÓSIÁS
(ha arab alapszóval rokon: ’gyógyítsa meg Jehova; Jehova meggyógyította’):
1. Júda királyának, Ámonnak a fia, akit Adája lánya, Jedida szült (2Ki 22:1). Jósiásnak legalább két felesége volt, Hamutal és Zebida (2Ki 23:31, 34, 36). A Bibliában említett négy fia közül csak az elsőszülött, Johanán nem uralkodott királyként Júdában (1Kr 3:14, 15).
Apja meggyilkolása, valamint az összeesküvők kivégzése után a nyolcéves Jósiás lett Júda királya (2Ki 21:23, 24, 26; 2Kr 33:25). Úgy hat évvel később Zebida megszülte Jósiás második fiát, Joákimot (2Ki 22:1; 23:36). Uralkodásának nyolcadik évében Jósiás igyekezett megismerni és cselekedni Jehova akaratát (2Kr 34:3). Ugyancsak ez idő tájt történt, hogy Hamutal is szült Jósiásnak egy fiút, mégpedig Joakházt (Sallumot) (2Ki 22:1; 23:31; Jr 22:11).
Királyi uralmának 12. évében Jósiás hadjáratot indított a bálványimádat ellen, ami nyilvánvalóan eltartott uralkodásának a 18. évéig. A hamis imádatban használt oltárokat lerombolták, sőt emberi csontokat égetve rajtuk meg is szentségtelenítették azokat. A szent rudakat, faragott képmásokat és öntött szobrokat is megsemmisítették. Jósiás erőfeszítései kiterjedtek az é. területre is, ahol egykor a tíztörzs-királyság volt, de ekkor már pusztán volt hagyva az asszírok győzelme és az azt követő száműzetés miatt (2Kr 34:3–8). Sofóniás és Jeremiás bálványimádattal szembeni ítéletüzenetének nyilvánvalóan jó hatása volt (Jr 1:1, 2; 3:6–10; So 1:1–6).
Amikor Jósiás király végzett Júda földjének a megtisztításával, és épp Jehova templomát építtette újjá, Hilkija főpap megtalálta „Jehova törvényének könyvét, amely Mózes keze által adatott”; ez kétségtelenül az eredeti példány volt. Hilkija rábízta Sáfánra, a titkárra ezt a rendkívüli leletet, az pedig beszámolt Jósiásnak a templom újjáépítési munkáiról, majd felolvasott neki a könyvből. A hűséges király miután hallotta Isten szavát, megszaggatta ruháját, majd megbízott öt küldöttet, hogy kérdezzék meg Jehovát érte és a népért. A küldöttek elmentek az akkoriban Jeruzsálemben lakó Hulda prófétanőhöz, és visszatértek a hírrel, amelynek nagyjából ez volt a lényege: „Veszedelem fog bekövetkezni a Jehova Törvényével szemben mutatott engedetlenség miatt. De mivel te, Jósiás király, megaláztad magad, békében fogsz a temetőhelyedre kerülni, és nem látod meg a veszedelmet” (2Ki 22:3–20; 2Kr 34:8–28; lásd: HULDA).
Ezek után Jósiás egybegyűjtötte Júda és Jeruzsálem egész népét, a véneket, papokat és prófétákat is, és felolvasta nekik Isten Törvényét. Majd hűségük bizonyításaként szövetséget kötöttek Jehova színe előtt. Ezt követően egy második és nyilván még átfogóbb hadjáratot indított a bálványimádat ellen. Júdában és Jeruzsálemben az idegen istenek papjait eltávolította a tisztségükből, azokat a lévita papokat pedig, akik helytelen imádatba bonyolódtak a magaslatoknál, megfosztotta attól a kiváltságuktól, hogy Jehova oltáránál szolgálhassanak. Az évszázadokkal korábban, Salamon uralma idején épült magaslatokat teljesen alkalmatlanná tette az imádatra. Teljesítve azt a próféciát, melyet Istennek egy meg nem nevezett prófétája mintegy 300 évvel azelőtt mondott, Jósiás lerombolta az oltárt, melyet Izrael királya, Jeroboám épített Bételben. A magaslatokat nem csupán Bételből távolították el, hanem más szamáriai városokból is, a bálványimádó papokat pedig feláldozták azokon az oltárokon, amelyeknél szolgáltak (1Ki 13:1, 2; 2Ki 23:1–20; 2Kr 34:29–33).
Uralkodásának 18. évében Jósiás előkészületeket tett arra, hogy megünnepeljék a pászkát niszán hó 14-én. Ez felülmúlt minden pászkát, amelyet Sámuel próféta ideje óta valamikor is tartottak. Maga Jósiás 30 000 jószágot adott a pászkaáldozatra, és 3000 marhát (2Ki 23:21–23; 2Kr 35:1–19).
Úgy négy évvel később szülte meg Jósiás felesége, Hamutal Mattániát (Sedékiást) (2Ki 22:1; 23:31, 34, 36; 24:8, 17, 18).
Jósiás 31 éves uralmának (i. e. 659–629) a vége felé Nékó fáraó az asszírok segítségére sietve felvezette seregét É-ra. A Bibliából nem derül ki, hogy miért, de Jósiás király „nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek Isten szájából származtak”, hanem megpróbálta visszafordítani az egyiptomiak seregét Megiddónál, ám ekkor halálos sebet szerzett. Visszavitték Jeruzsálembe egy harci szekéren, és meghalt, talán még útközben, de az is lehet, hogy miután megérkeztek. Jósiás halála nagyon lesújtotta az alattvalóit. „Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. Jeremiás pedig siratóénekbe kezdett Jósiás miatt, és a férfi és női énekesek mind szólnak gyászdalaikban Jósiásról még a mai nap is” (2Kr 35:20–25; 2Ki 23:29, 30; lásd: ASSZÍRIA: A birodalom bukása).
Bár Jósiás három fia és egy unokája is uralkodott királyként Júdában, egyikük sem utánozta nagyszerű példáját, nem fordultak Jehova felé teljes szívvel, lélekkel és életerővel (2Ki 23:24, 25, 31, 32, 36, 37; 24:8, 9, 18, 19). Ez is arra utal, hogy bár Jósiás erőfeszítései nyomán eltávolították a bálványimádat kézzelfogható megjelenési formáit, a nép általában véve nem tért vissza Jehovához teljes szívével. Emiatt biztos volt az eljövendő veszedelem. (Vö.: 2Ki 23:26, 27; Jr 35:1, 13–17; 44:15–18.)
2. ’Sofóniás fia’, aki Jeruzsálemben lakott a száműzetés után. Valószínűleg ugyanaz a személy, mint Hén (Za 6:10, 14).