GÁTLÁSTALAN VISELKEDÉS
Olyan cselekedetek összessége, amelyek arcátlan viselkedést tükröznek, tiszteletlenségről árulkodnak, sőt arról, hogy az elkövetőik megvetik a törvényt és a hatalmat. A héber zim·máʹ szót fordítják úgy, hogy „gátlástalan viselkedés”, ’gátlástalanság’ (3Mó 18:17; 19:29). A görög a·szelʹgei·a (gátlástalan viselkedés) kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „szabadosság, züllöttség, szégyentelen magatartás, feslettség” (Ga 5:19, Rbi8, lábj.; 2Pt 2:7, Rbi8, lábj.). Ezek a kifejezések nem csupán a nemi erkölcstelenség gondolatát foglalják magukban. A Szentírás gátlástalan viselkedésnek minősíti például a csoportos megerőszakolást (Bí 19:25; 20:6), a szajhálkodást (Jr 13:27; Ez 23:44) és a vérontást (Zs 26:9, 10; Ez 22:9; Hó 6:9). „Tisztességtelen ember” az, akiről úgy hírlik, hogy gátlástalan tetteket tervez, azokat pedig, akiknek az ilyen viselkedés „csak játék”, ostobának lehet nevezni, olyannak, aki híján van az erkölcsi értékeknek (Ézs 32:7; Pl 10:23).
’A szívből jön’: Jézus a következőképpen mutat rá, hogy a gátlástalan viselkedés egy ember belső énjét tükrözi: „belülről, az emberek szívéből jönnek elő ártalmas okoskodások: paráznaságok. . ., házasságtörések. . ., gátlástalan viselkedés. . . Ezek a gonoszságok mind belülről erednek, és beszennyezik az embert” (Mk 7:20–23). A gátlástalan viselkedés „a test cselekedetei” közé tartozik, olyan testi kívánság ez, mely ’hadjáratot folytat a lélek ellen’. „Akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát” – szögezi le Isten Szava (Ga 5:19, 21; 1Pt 2:11).
A keresztények, akik szeretik az igazság világosságát, ezt a tanácsot kapják: „Illendően járjunk, mint nappal, ne dorbézolásokban és italozós tivornyázásokban, ne meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan viselkedésben” (Ró 13:13; Jn 3:19–21). Péter apostol így érvel: „Mert elég, hogy az eltelt időben [mielőtt Isten szolgái lettetek] a nemzetek akaratát vittétek véghez, amikor is a gátlástalan viselkedés tetteiben. . . jártatok” (1Pt 4:3). Pál apostol hasonlóképpen inti a keresztényeket, és közben részletezi, hogyan viselkednek a világ nemzetei, amelyekkel a keresztények korábban kapcsolatban voltak: „elmebelileg sötétségben vannak, és el vannak idegenedve az Isten szerinti élettől. Minden erkölcsi érzéket elveszítve, gátlástalan viselkedésre adták magukat, hogy mindenféle tisztátalanságot cselekedjenek kapzsisággal” (Ef 4:17–19).
Némelyek azt állítják ugyan, hogy Isten és Krisztus szolgái, de letérnek a világosság útjáról, és fennhéjázva, fölényesen megvetik Isten törvényét és hatalmát. Pál mélységes bánatot érzett azok miatt a korintuszi gyülekezethez tartozó személyek miatt, akik a figyelmeztetés ellenére sem tanúsítottak megbánást a ’tisztátalanságuk, paráznaságuk és gátlástalan viselkedésük miatt, amelyet korábban gyakoroltak’ (2Ko 12:21). Péter felhívta a korai keresztények figyelmét arra, hogy hamis tanítók támadnak majd közülük, és hogy sokan fogják követni a gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, szégyent hozva ezzel az igazság útjára (2Pt 2:1, 2). Jézusnak a pergamoni és a tiatirai gyülekezethez intézett szavai – melyeket János apostol i. sz. 96 táján jegyzett le – rávilágítanak, hogy Péter próféciája bizonyos mértékig már abban az időben beteljesedett (Je 2:12, 14, 18, 20). Péter is, és Júdás is leírja, milyen ítélet vár azokra, akik gátlástalanul viselkednek (2Pt 2:17–22; Júd 7).
A gátlástalanul viselkedők közül némelyek megpróbálják elcsábítani, azaz rászedni és félrevezetni a keresztény gyülekezet más tagjait, úgy érvelve, hogy Isten ki nem érdemelt kedvessége nagy, és hogy ő szemet huny a bűneik fölött, elvégre tisztában van a tökéletlenségeikkel és a testi gyengeségeikkel. Jézus féltestvére, Júdás azonban ezt mondja ezekről a személyekről: „istentelenek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatják, és hűtlennek bizonyulnak egyedüli Tulajdonosunkhoz és Urunkhoz, Jézus Krisztushoz” (Júd 4). Az ilyenek hiába állítják magukról, hogy keresztények. Isten nem fogadja el a szolgálatukat; igaz rájuk az, amit Izrael bölcs írója megfogalmazott: „A gonoszok áldozata utálatos. Mennyivel inkább, ha valaki gátlástalan viselkedés mellett viszi azt” (Pl 21:27).
A Törvény idején ugyanígy tekintették a gátlástalan viselkedést. Isten álláspontja mindig is ugyanaz volt ebben a kérdésben. A gátlástalan viselkedés törvénybe ütköző volt, és halál járt érte (3Mó 18:17; 20:14). Dávid azért esedezett Istenhez, hogy ne vegye el az életét a „vérbűnös emberekkel [együtt], akiknek gátlástalanság van kezükben” (Zs 26:9, 10).
Jeremiás és Ezékiel próféta által Jehova figyelmeztette Izrael népét, hogy ítéletre vonja a szó szerinti és a szellemi értelemben vett gátlástalan viselkedése miatt (Jr 13:26, 27; Ez 16:27, 43, 58; 22:9; 23:21–49; 24:13).