BOROTVA

Éles eszköz, melynek segítségével el lehet távolítani a hajat, illetve a szőrzetet. A „borotva” szóra használt két héber szó alapvetően azt jelenti, hogy ’mezítelenné tesz’ (Ézs 3:17). Az Egyiptomban talált borotvák bronzból készültek. Ezek a leletek alátámasztják a bibliai feljegyzéseket, melyek szerint borotvát már a nagyon régi időkben is használtak az emberek (1Mó 41:14).

Bár Izraelben a férfiaknak szakálluk volt, és viszonylag hosszú hajuk, a nyírásukhoz nyilvánvalóan borotvát használtak. A Cselekedetek 18:18-ban említés történik arról, hogy a hajat ’rövidre nyírták’ (ÚV) vagy ’lenyírták’ (Kat.). (Lásd még: 2Sá 19:24; Ez 44:20.) Amikor a lévitákat beiktatták a találkozás sátránál végzett szolgálatra a pusztában, az egész testüket leborotválták (4Mó 8:7). Ha egy személy nazireusi fogadalmat tett, nem érhette borotva a fejét addig, míg fogadalom alatt volt (4Mó 6:5, 18; Bí 13:5; 16:17; Cs 21:23, 24). A lévita Sámuelt még a születése előtt odaszentelte az édesanyja a találkozás sátránál végzett szolgálatra. Soha nem érintette borotva a fejét (1Sá 1:11).

Jehova figyelmeztette Júdát, hogy az asszírok olyanok lesznek a kezében, mint egy ’borotva’, hogy „leborotválja a fejet és a lábak szőrét, és még a szakállat is letarolja”. Ez minden bizonnyal azt mutatta be, hogy milyen pusztítás lesz Júda földjének nagy részén, és hogy el fogják vinni a foglyul ejtett népet (Ézs 7:20).

Abból a parancsból, melyet Isten Ezékielnek adott, kiderül, hogy a kard is lehet borotvaéles. Ezékielnek borbélyborotva gyanánt kellett használnia egy kardot, hogy levágja a haját és a szakállát, majd a harmadrészére le kellett sújtania a karddal, bemutatva, hogy Jeruzsálem lakosságának egy része kard által fog elpusztulni (Ez 5:1, 2, 12). Ebből az is kiderül, hogy a borbélymesterség egy ősi szakma.

A nyelv a Szentírásban egy borotvához van hasonlítva, mivel ha álnok módon használják, éles fájdalmat tud okozni (Zs 52:2).