SÁFÁN

(szirtiborz):

Acália fia, a király titkára. I. e. 642-ben Jósiás király elküldte Sáfánt és két másik tisztviselőjét Hilkija főpaphoz a templom felújítására vonatkozó utasításokkal. Hilkija ekkor odaadta Sáfánnak „a törvény könyvét”, méghozzá alighanem az eredeti példányt, melyet nem sokkal azelőtt találtak meg a templomban. Rögtön azután, hogy Sáfán felolvasott Jósiásnak egy részt a Törvényből, a király megbízott egy küldöttséget, melynek tagjai Sáfán, a fia, mármint Ahikám és még mások voltak, hogy tudakozódjanak afelől, mi Jehova szándéka Júdával. El is mentek Hulda prófétanőhöz, és visszatértükkor elmondták a királynak Jehova próféciáját, mely szerint eljön a pusztulás, de nem Jósiás uralma idején (2Ki 22:3–20; 2Kr 34:8–28).

Sáfán fiai, Ahikám (Jr 26:24), Elása (Jr 29:1–3) és Gemária (Jr 36:10–12, 25) minden bizonnyal szintén támogatták az igaz imádatot. Jaazánja nevű fia azonban nem (Ez 8:10, 11). Sáfán unokája, Gedália volt az az istenfélő kormányzó, aki Jeruzsálem pusztulása után lett kinevezve (2Ki 25:22; Jr 39:14).