TIRCA

(az ’örömet lel; helyesel’ jelentésű alapszóból):

1. A Manassé fiai közé tartozó Celofád öt lányának az egyike, aki Mózes és Józsué kortársa volt (4Mó 26:29, 33; 27:1–7; 36:11, 12; Jzs 17:3, 4).

2. Egy város Szamáriában. A régészeti bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy Tell-el-Fárával lehet azonos, amely Sikemtől kb. 10 km-re É-ÉK-re található.

Józsué vezetésével az izraeliták legyőzték Tirca királyát (Jzs 12:7, 24). Évszázadokkal később Jeroboám, az északi királyság első királya áthelyezte a rezidenciáját Tircába. (Vö.: 1Ki 12:25; 14:17.) Nyilvánvalóan még Jeroboám fiának, Nádábnak (1Ki 15:25–28) és az ő utódainak, Baásának, Elahnak és Zimrinek az uralma idején is Tirca volt az északi királyság fővárosa (1Ki 15:33; 16:5, 6, 8, 15). Ezek közül a királyok közül az utolsó, Zimri, Tircában lett öngyilkos, amikor Omri elfoglalta a várost (1Ki 16:17–20). Omri 6 évig uralkodott Tircában, majd épített egy várost, Szamáriát, és ezt tette meg fővárosnak (1Ki 16:23, 24, 29). Több mint 150 évvel később Tirca egyik lakosa, Menáhem megölte Sallumot, és király lett Szamáriában (2Ki 15:14, 17).