Színhelyek az Ígéret földjéről
Elah völgye — ahol Dávid levágott egy óriást!
KEVÉS olyan bibliai elbeszélés van, amely annyira izgalmas, mint annak leírása, hogyan „bizonyult Dávid, egy parittyával és egy kővel, erősebbnek a filiszteus” óriásnál, Góliátnál (1Sámuel 17:50). Ez Elah völgyében történt.
De hát hol van ez a völgy és hogy néz ki? Ha ezt tudjuk, könnyebb magunk elé képzelnünk annak az ifjúnak a híres győzelmét, akit Izrael jövendő királyaként kentek fel. Isten később egy királyság-szövetséget kötött Dáviddal, amely szövetség örökké tartó javunkra lehet, s ez további ok arra, hogy megtudjuk, mi is történt tulajdonképpen Elah völgyében.
A filiszteusok Kánaán partvidékén éltek. Az izraeliták uralták a júdeai hegyeket (Jeruzsálemtől délre). Ugye értitek: az ellenség nyugat felől a síkságon, Isten szolgái kelet felől a magasabban fekvő vidéken. Közöttük terül el a vitatott ütközőpont: a Sefela nevet viselő alacsonyabb dombokkal borított terület. Hogyan támadhatják meg a filiszteusok Izraelt? Egy ésszerű útnak látszott a kelet—nyugati irányba húzódó vádi vagy átjáró, a legalkalmasabb e tekintetben az Elah völgye. Ez a Gát és Ekron városokhoz közel eső sík területektől a Sefelán át a mintegy 24 kilométerre levő hegyekig terjedt ki Jeruzsálemtől és Betlehemtől délnyugatra. A kép (délkeleti irányba tekintve) ennek a völgynek a felső végét mutatja. A látóhatáron a júdeai hegyek láthatók.a
A fényképre tekintve, képzeljétek el a filiszteusokat, mint előrenyomulnak ezen a lapos völgyön át a hegyek felé! Az izraeliták Júdeából délnyugati irányba jönnek, hogy megállítsák őket. Itt azután egy állóhelyzet alakul ki. Vajon miért? „A filiszteusok a hegyen álltak ezen az oldalon, az izraeliták pedig a hegyen álltak a túlsó oldalon úgy, hogy a völgy közöttük volt” (1Sámuel 17:3).
Bár egész pontosan nem tudjuk, a völgy melyik részén történt, de képzeljük el a filiszteusokat a jobb alsó dombon. Saul hadserege átellenben lehetett a barnás mezőn túl levő dombon. Egyik hadsereg sem akart leereszkedni, átkelni a völgyön és megtámadni a szemben levő haderőt, annak magasabban fekvő, a védelem szempontjából biztonságosabb állásában. Az így keletkezett mozdulatlanság több mint egy hónapig tartott.
Góliát, a több mint 2,7 méter magas filiszteus bajnok minden reggel és este kiállt a völgyben gúnyolva Saul táborát, hogy párviadalban döntsék el a vitát. Végül egy Dávid nevű fiatal pásztor érkezett Betlehemből, hogy élelmet hozzon a táborban levő bátyjainak. Hogyan reagált erre a sértő kihívásra? „Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, aki gúnyolni merészeli az élő Isten csatasorát?” (1Sámuel 17:4–30). Dávid világosan azt a nézetet vallotta, amely Jehova Tanúi 1990-es éviszövegében tükröződik: „Legyetek bátrak és mondjátok: ’Jehova az én segítőm’ ” (Zsidók 13:6; Zsoltárok 56:11 [56:12, Károli]; 118:6).
Amikor Saul király meghallotta, hogy ez az ifjú, jóllehet fegyvertelen és harci kiképzésben sem részesült, szembeszáll a félelmetes Góliáttal, felajánlotta neki a saját fegyverzetét. Dávid azonban elhárította, mivel kész volt pásztorbotjával, egy bőrparittyával és a völgyben talált öt kővel szembeszállni az óriással. Hogy néztek ki azok a kövek? Nem valószínű, hogy csupán szőlőszem vagy olajbogyó méretű kövecskék voltak. Az ott talált parittyakövek 5-8 cm átmérőjűek, tehát egy kisebb narancs nagyságúak voltak. Egy parittyával az ilyen köveket 160-240 km óránkénti sebességgel is ki lehetett röpíteni.
Kétségtelenül olvastál arról, mi történt a völgyben, mindkét hadsereg szemeláttára Dávid kijelentette: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, én pedig a seregek Jehovájának, Izrael seregei Istenének a nevében jövök ellened, akit te gyalázattal illettél.” Jehova ekkor megadta neki a győzelmet. Az ifjú oly erővel röpítette ki a követ, hogy az homlokon találta Góliátot és megölte. A pásztor ekkor odafutott és az óriás saját kardjával levágta annak fejét (1Sámuel 17:31–51).
Az izraeliták Dávid Istenbe vetett hite és bizodalma láttán felbátorodva megtámadták a bátorságát vesztett ellenséget és a Sefelán át egészen Filiszteáig üldözték azt (1Sámuel 17:52, 53).
Gondoljátok el, milyen nagy ujjongás hallatszott Júdában! Isten népe a hegyről elláthatott nyugatra az Elah völgyébe és a Sefelába, mint napjainkban ellátni a Hebron alatti területről. Egy mandulafa fehér virágai szép látványt nyújtanak, de az Isten ellenségei felett aratott győzelem még ennél is szebb volt. Joggal kiáltottak fel az izraelita nők: „Saul levágta a maga ezreit, és Dávid a tízezreit!” — az óriást is beleértve, akit az Elah völgyében vágott le (1Sámuel 18:7).
[Lábjegyzet]
a Ugyanez a kép látható nagyobb méretekben Jehova Tanúi 1990-es Naptárán, amely bemutatja a helyszínt a boritón.
[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]
Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.