Konstantin megtérése — De hová?

Régóta érdekli a valláskutatókat Konstantin római császár állítólagos megtérése. Saját elmondása szerint az i. sz. 312. évi csatájának előestéjén látomása volt egy keresztről, ezzel a felirattal: „E [jelben] győzni fogsz”. Nemsokkal később (i. sz. 313-ban) „megtért” és véget vetett a keresztények üldözésének a Római Birodalomban. Konstantin a keresztényiség akkori formájának mint államvallásnak a követésére buzdított, sőt az egyház belső vitáiba is beavatkozott. Mindamellett olyan tetteket is végrehajtott, amelyek kétségessé teszik megtérésének őszinteségét és csak mintegy 24 év múlva, közvetlenül a halála előtt keresztelkedett meg.

A Bible Review című lap egy nemrégi cikkében Stanley A. Hudson éremszakértő és a teológiai tudományok doktora feltárta, hogyan járulnak hozzá a Konstantin uralkodása idején vert pénzérmék néhány érdekes adalékkal ehhez a tárgykörhöz. Egészen Konstantin idejéig általános szokás volt, hogy a római pénzérmék népszerű római istenségeket ábrázoltak. Hudson azonban arról tudósított, hogy Konstantin megtérése után pogány témák egyre ritkábban jelentek meg — egyetlen egy kivételével. A napot, a napistent, — Konstantin korábbi kedvenc istenét — bőségesen jelentették meg pénzérméken. Vajon miért?

Hudson két lehetőséget sejtetett. Először, Konstantin megtérése nagyon fokozatos lehetett — drámai látomása ellenére. Vagy Konstantin ténylegesen összetéveszthette a Napot Jézussal. A szinkretizmus (a hiedelmek különféle formáinak kombinációja) még napjainkban sem szokatlan dolog. Latin-Amerikában például a Columbia-kor előtti istennők Pacha-Mama és Tonantzin imádata még ma is megtalálható Szűz Mária néven. Hasonlóképpen Konstantin is a napot imádhatta Jézus neve alatt.

Ilyen szinkretizmus megmagyarázná, miért éppen december 25-ét, ’a legyőzhetetlen nap születésnapját’ választották a Jézus születéséről való megemlékezés napjává. Segítene meglátnunk azt is, miért a Konstantin halálának emlékére vert egyik pénzérmén ez a felirat: „DV Constantinus” („Isteni Konstantin”), ami azt mutatja, hogy megtérése valamint későbbi megkeresztelkedése ellenére, Konstantint a halála után istennek tekintették éppen úgy, mint a korábbi pogány császárokat.

[Kép forrásának jelzése a 7. oldalon]

The Metropolitan Museum of Art. Bequest of Mrs. F. F. Thomson, 1926 (26 229).