Vajon a jó legyőzi valaha is a gonoszt?
MAJDNEM kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztust, egy ártatlan embert bíróság elé állítottak élete miatt. Gonosz emberek összeesküdtek, hogy elpusztítsák őt, mert az igazságot beszélte. Hamisan lázadással vádolták, és a tömeg a kivégzését követelte. Egy római kormányzó, aki többre becsülte saját politikai tekintélyét, mint a szerény ács életét, kegyetlen halálra ítélte Jézust. Minden jel arra utalt, hogy látszólag a gonosz győzött.
A kivégzése előtti éjszakán azonban Jézus azt mondta tanítványainak: „én legyőztem a világot” (János 16:33, Ökumenikus fordítás). Mit értett ő ezalatt? Részben azt, hogy a világban levő gonosz sohasem keserítette el őt, és sohasem késztette őt arra, hogy hasonló módon reagáljon. A világ nem kényszeríthette őt arra, hogy hozzá idomuljon. (Vö. Róma 12:2.) Még amikor haldoklott is, kivégzői érdekében imádkozott. „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lukács 23:34).
Jézus bemutatta — egészen a haláláig —, hogy a gonosz legyőzhető. Arra buzdította követőit, hogy vívják meg saját harcukat a gonosz ellen. Hogyan tehetik ezt meg? Azáltal, hogy figyelembe veszik az Írások tanácsát: „Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek”, és „a gonoszt jóval győzd meg”, amint azt Jézus tette (Róma 12:17, 21). De valóban eredményes az ilyen eljárás?
Harc a gonosszal Dachauban
Egy német nő, Else, aki Dachauban volt bebörtönözve, értékes ajándékot adott egy 14 éves orosz lánynak: a hit és remény ajándékát.
Dachau egy hírhedt koncentrációs tábor volt, ahol ezreket végeztek ki gázzal, és százakat, köztük ezt a fiatal orosz lányt hátborzongató orvosi kísérleteknek vetettek alá. Úgy tűnt, hogy Dachauban összpontosult minden gonoszság. Mindazonáltal még az ilyen látszatra terméketlen talajban is kisarjadt, sőt szaporodott a jó.
Else mélységesen sajnálta a fiatal tizenéves lányt, akit még arra is kényszerítettek, hogy végignézze, amint az SS-őrök kegyetlenül megerőszakolják édesanyját. Else saját élete kockáztatásával kereste az alkalmakat, hogy beszéljen ezzel a lánnyal a jóról és a gonoszról, valamint a feltámadás bibliai reménységéről. Megtanította fiatal barátjnőjét szeretni a gyűlölet helyett. S az orosz lány, köszönet érte Elsének, túlélte Dachau borzalmait.
Amit Else tett, azért tette, mert Krisztus önzetlen példáját akarta követni. Mint Jehova Tanúinak egyike, megtanulta nem gonosszal viszonozni a gonoszt, és hite arra indította őt, hogy segítsen másoknak ugyanezt tenni. Bár szenvedett Dachauban, erkölcsi győzelmet aratott egy gonosz rendszer felett. S nem ő volt az egyetlen.
Paul Johnson, a A History of Christianity című könyvében megjegyezte: „[Jehova Tanúi] minden együttműködést elutasítottak a náci állammal, amelyet teljesen gonosznak bélyegeztek meg . . . Kilencvenhét százalékukat valamilyen formában üldözték.” Reménytelen küzdelem volt? A lengyel szociológus, Anna Pawelczynska a Values and Violence in Auschwitz című könyvében azt mondta a Tanúkról: „A foglyoknak ez a kis csoportja szilárd ideológiai erő volt, és ők megnyerték csatájukat a nácizmussal szemben.”
Legtöbben közülünk az alapvető küzdelmet inkább a belső gonosz ellen vívjuk, mintsem a külső gonosz befolyás ellen. Ez egy bennünk zajló küzdelem.
A bennünk levő gonosz legyőzése
Pál apostol a következő szavakkal írta le ezt a küzdelmet: „Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok” (Róma 7:19). Amint Pál jól tudta, a jó cselekvése nem mindig magától értetődően jön.
Eugenio,a egy fiatal spanyol férfi, két hosszú évig vívott küzdelmet a gonosz hajlamai ellen. „Szigorúnak kellett lennem magamhoz — magyarázza. — Fiatal korom óta hajlottam az erkölcstelenségre. Mint tizenéves, szívesen vettem részt homoszexuális orgiákon, és hogy őszinte legyek, élveztem azt a fajta életstílust.” Végül is mi késztette őt arra, hogy meg akarjon változni?
„Istennek akartam tetszeni, és megtanultam a Bibliából, hogy ő nem helyesli azt a módot, ahogyan én éltem — mondta Eugenio. — Így hát elhatároztam, hogy másfajta ember leszek, ragaszkodom az Isten irányelveihez. Mindennap küzdenem kellett a káros, szennyes gondolatok ellen, melyek még mindig elárasztották elmémet. Elhatároztam, hogy megnyerem ezt a küzdelmet, és folyton Isten segítségéért imádkoztam. Két év után túl voltam a legrosszabbon, bár még most is szigorú vagyok magamhoz. A küzdelem azonban megérte a fáradságot. Most van önbecsülésem, egy jó házasságom és mindenekfelett jó kapcsolatom Istennel. Személyes tapasztalatból tudom, hogy a gonosz gondolatok elűzhetők, mielőtt gyümölcsöt teremnének —, ha valóban erőfeszítést teszel.”
A jó legyőzi a gonoszt: valahányszor elűzünk egy gonosz gondolatot, valahányszor elutasítjuk, hogy gonosszal fizessünk a gonoszért. Ezek a győzelmek, bár fontosak, mégsem szüntetik meg a gonosz két fő forrását. Bármilyen keményen próbáljuk, teljesen nem tudjuk leküzdeni az öröklött gyengeségeket, és Sátán még mindig gonosz befolyást gyakorol az elménkre. Megváltozik valaha ez a helyzet?
Az Ördög megsemmisítése
Jézus mindhalálig tartó hűsége óriási vereség volt Sátán számára. Az Ördög kudarcot vallott abban a kisérletében, hogy megtörje Jézus feddhetetlenségét, és ez a kudarc Sátán végének a kezdetét jelezte. Amint a Biblia magyarázza, Jézus megízlelte a halált, hogy „a halál által megsemmisítse . . . az ördögöt” (Zsidók 2:14). Feltámadása után Jézus azt mondta tanítványainak: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). S ezt a hatalmat arra fogja használni, hogy megsemmisítse Sátán munkáit.
A Jelenések könyve leírja azt a napot, amikor Jézus kiveti Sátánt az egekből. Ez az Ősgonosztevő démonaival együtt a föld közelségére lett korlátozva. Ennek eredményeként a Biblia arra figyelmeztet, hogy a gonoszság bővelkedni fog: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:7–9, 12).
A bibliai prófécia megmutatja, hogy ez a történelmi esemény már megtörtént az első világháború ideje körül.b Ez magyarázatot ad a gonoszság feltűnő növekedésére, melynek tanúi vagyunk a mi időnkben. Sátán azonban nemsokára teljesen korlátozva lesz úgy, hogy többé senkit sem tud befolyásolni. (Lásd Jelenések 20:1–3.)
Mit jelent majd mindez az emberiség számára?
„Nem ártanak”
Mint Isten Királyságának Királya, Jézus nemsokára arra fogja használni ’földre vonatkozó hatalmát’, hogy megszervezzen egy szellemi átnevelő programot. „Igazságot tanulnak a földnek lakosai” (Ésaiás 26:9). Az áldások mindenki számára nyilvánvalókká lesznek. A Biblia arról biztosít minket: „Nem ártanak [„nem tesznek gonoszt”, Green’s Interlinear Hebrew/Greek English Bible] és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9).
Sok gonosz hajlamunk még most is leküzdhető. Amikor többé már nem lesz démoni befolyás, minden bizonnyal sokkal de sokkal könnyebb lesz ’elfordulni a gonosztól, és a jót cselekedni’ (1Péter 3:11).
Minden okunk megvan bízni abban, hogy a jó le fogja győzni a gonoszt, mert Isten jó, és az ő segítségével azok, akik a jót kívánják tenni, legyőzhetik a gonoszt, amint azt Jézus a saját példájával bebizonyította (Zsoltárok 119:68). Azok, akik most hajlandók küzdeni a gonosz ellen, előre örülhetnek annak, hogy egy megtisztított földön élhetnek, mely felett Isten Királysága uralkodik, egy olyan kormányzat, melynek az a megbízatása, hogy gyökerestül irtsa ki a gonoszt örökre. A zsoltáríró így írja le az eredményt: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből” (Zsoltárok 85:11, 12).
[Lábjegyzetek]
a Ez nem az ő valóságos neve.
b További részletek végett lásd az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyv 20—22. oldalát, a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.