Papiasz értékelte az Úr mondásait

„NEM azoknak örültem én, akik sokat mondanak . . . inkább olyanoknak, akik az igazságot tanították.” Így írt Papiasz, egy időszámításunk szerint második századi, magát kereszténynek valló személy.

Papiasz közvetlenül Jézus Krisztus apostolainak halálát követő időszakban élt. Valójában Polykarp kortársa volt, aki állítólag János apostoltól tanult. Ezek a tanúságok — Papiasz ismeretszerzési módszerével párosulva — jól értesültségét sejtetik.

Gondos módszer

Papiasz igazság iránti szomjúsága nyilvánvaló abból az öt könyvéből, amelyekben az Úr mondásaira építette fel munkáját. Nem kétséges, hogy korai éveiben Papiasz elraktározta emlékezetében az igazság sok mondását, amelyet hallott. Később lakóhelyéről, a Kis-Ázsiában lévő, frígiai Hierapolisz városából idősebb személyektől kérdezősködött, hogy kiderítse, látták-e vagy hallották-e valaha Jézus valamelyik apostolát. Lelkesen faggatta őket és lejegyezte mondanivalójukat.

Papiasz kifejti: „Nincsen semmiféle kétségem előtted azokkal kapcsolatban, amit a presbiterektől helyesen ismertem meg, az emlékezetemben jól megőriztem . . . és megerősítem azoknak igazságát. Nem azoknak örültem én, akik sokat mondanak, mint ezt oly sokan teszik, inkább olyanoknak, akik az igazságot tanították; olyanoknak sem örültem, akik valami más parancsolatokról beszéltek, inkább azoknak, akik az Úrtól származó hitelesen áthagyományozott, az igazságnak megfelelő parancsokat emlegették. Ha valaki azzal jött oda hozzám, hogy ő még beszélt a presbiterekkel, tőlük a presbiterek mondásai után érdeklődtem: — Mit mondott András, és mit Péter, vagy Fülöp, Tamás, Jakab, mint János vagy Máté, vagy más valaki az Úr tanítványai közül.”

Munkássága

Kétségtelen, hogy a szellemi tudás bősége elérhető volt Papiasz számára. Elképzelhetjük, milyen feszülten hallgatta minden egyes apostol személyes életkörülményeiről és szolgálatáról szóló részleteket. I. sz. 135 körül Papiasz egy saját könyvbe foglalta mondanivalóját. Sajnálatos módon ez a könyv eltűnt. Irenaeus, egy i. sz. második századi, magát kereszténynek valló személy, és a negyedik századi történész, Euszebiosz idéztek ebből. Valójában az i. sz. IX. században még olvasták, és talán a XIV. századig létezett.

Papiasz hitt Krisztus eljövendő Millenniumi Uralmában (Jelenések 20:2–7). Irenaeus szerint írt egy időről „amikor a teremtés, megújulva és felszabadulva, mindenfajta élelem teljességét hozza az ég harmatjából és a föld termékenységéből, pontosan úgy, mint ahogyan azok a vének elbeszélték, akik látták Jánost, az Úr tanítványát, miként hallották az Urat tanítani azokról az időkről”. Papiasz a továbbiakban így írt: „A hivők szemében ezek hitelre találnak. De Júdás [az áruló, New World Translation] hűtlenül és hitetlenül kérdezgeti: »Hogyan fogja megvalósítani az Úr ezt a nagy bőséget?« Az Úr pedig ezt mondotta: »Meglátják mindazok, akik majd részesednek benne.«”

Papiasz olyan időben írt, amikor a gnoszticizmus burjánzott. A gnosztikusok a filozófiát, spekulációt és pogány miszticizmust egybefonták a hitehagyott keresztényiséggel. Papiasz magyarázata az Úr jövendöléseire vagy mondásaira vonatkozóan, valójában kísérlet volt a gnoszticizmus áramlatával való szembeszállásra. Őutána Irenaeus folytatta az ellenállást a gnosztikusok hamis és túlzó szellemiségével szemben. A gnosztikus irodalom terjedelmes lehetett, ami az „akik sokat mondanak” csúfondáros utalásra ihlette Papiaszt. Szándéka nyilvánvaló volt: igazsággal szembeszállni a hamisság ellen (1Timótheus 6:4; Filippi 4:5, NW).

Magyarázatok az evangéliumokhoz

Papiasz írásainak még mindig létező töredékein utalást találunk a Máté és Márk által írt beszámolókra. Papiasz például ezt mondja Márk dokumentumáról: „Márk Péter szavainak magyarázója volt, és mindazt pontosan lejegyezte, amire csak emlékezett.” Továbbá ennek az evangéliumnak a pontosságát igazolva Papiasz így folytatja: „ezért nem hibázott Márk, amikor úgy írt le mindent, ahogyan ő arra emlékezett, mert egyedül csak arra fordított gondot, hogy semmit se hagyjon el azokból, amit hallott, és hogy semmiféle hamis tanítás ne kerüljön közéje.”

Papiasz külső bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Máté eredetileg héber nyelven írta evangéliumát. Papiasz ezt mondja: „Ő héber nyelven írta le a mondásokat, és mindenki a legjobb tudása szerint magyarázta azokat.” Valószínű, hogy Papiasz jegyzeteket készített Lukács és János evangéliumi beszámolóihoz, valamint a Keresztény Görög Iratok más írásaihoz is. Ha ez így van, akkor ő volt az egyik legkorábbi tanú, aki megalapozta ezek hitelességét és isteni ihletettségét. Bár sajnos Papiasz írásainak csak hiányos töredékei maradtak fenn.

Tudatában szellemi szükségletének

Mint a hieropoliszi gyülekezet egyik felvigyázója, Papiasz fáradhatatlan tanulmányozó volt. Amellett, hogy keményen dolgozó kutató volt, mély értékelést mutatott az Írások iránt. Papiasz jól ítélte meg, hogy Jézus Krisztusnak vagy az apostolainak bármely hitelvi megállapítása jóval érdemesebb arra, hogy kifejtsék, mint a korának irodalmában található szeszélyes megállapítások (Júdás 17).

Papiasz állítólag vértanúságot szenvedett Pergamumban i. sz. 161-ben vagy 165-ben. Hogy valójában milyen mélyen érintették Jézus Krisztus tanításai Papiasz életét és magatartását, ezt nem tudjuk bizonyossággal elmondani. Hőn vágyott rá azonban, hogy tanulja és fejtegesse az Írásokat. Az igaz keresztények ma is így tesznek, mivel tudatában vannak szellemi szükségleteiknek (Máté 5:3, NW). Valamint Papiaszhoz hasonlóan értékelik az Úr mondásait.