Élet és prédikálás egy vulkán árnyékában

„FÉLELMET keltő élmény ez. Nagyon hasonlíthat a világ végéhez, amelyről a Biblia beszél. Minden pillanatban ébernek kell maradnunk, és helyeselt állapotban kell lennünk Jehova Isten előtt.” Víctor, Jehova egyik Tanúja ezekkel a szavakkal írta le, milyen érzés a mexikói Popocatépetl vulkán — köznapi nevén Popo — közvetlen közelében élni.

Ennek a morajló vulkánnak a híre 1994 óta terjedt el világszerte.a A hatóságok a kráter körüli 30 kilométeres körzetet veszélyzónának nyilvánították. A vulkán déli oldala különösen veszélyes, mivel a kráter abba az irányba dől, és van több mély szurdok is, melyeken keresztül a kráterből láva és sár folyhat ki.

Természetesen sokan eltűnődnek azon, vajon mi történne Mexikóvárossal abban az esetben, ha a vulkánnak egy erőteljesebb kitörése lenne. Vajon ez a város is veszélyben van? És ott vannak azok az emberek is, akik Morelos államban élnek, a vulkántól délre. Vajon azon a területen is veszélyben van minden? És milyen lehet az élet ott, a vulkán árnyékában, ahol senki nem tudja, mi fog történni a következő napon?

A vulkán fenyegetése

Mexikóváros központja a Popocatépetltől körülbelül 70 kilométerre van északnyugatra, bár néhány külváros csak 40 kilométerre van a vulkántól. Hivatalosan a főváros egész környéke, mintegy 20 milliós lakosságával, a veszélyes zónán kívül esik. Viszont ha a vulkán nagy mennyiségű hamut lövell ki, az a széliránytól függően ezt a területet is érintheti.

A vulkáni hamu hatásai gyakran sokkal súlyosabbak a vulkán keleti oldalán. Ezen a területen van Puebla de Zaragoza és több kisebb város is körülbelül 200 000 lakossal, akik a veszélyes területen belül élnek. 1997. május 11-én, vasárnap a vulkán több tonna hamut lövellt a levegőbe, amely az egész területen szétszóródott, és olyan messzire is eljutott, mint például Veracruz állam, amely a vulkántól több mint 300 kilométerre van keletre. A vulkántól délre Morelos államban is több város van — körülbelül 40 000 főnyi lakossal —, melyek szintén komoly veszélyben lehetnek.

Mindezek közepette élnek és végzik munkájukat Jehova Tanúi. Mexikóvárosban több mint 90 000-en vannak, körülbelül 1700 gyülekezetben. A Watch Tower Society fiókhivatala Mexikóvároson kívül van, a várostól északkeletre, a vulkán körüli körülbelül 100 kilométeres körzeten belül. Több mint 800 önkéntes szolga van a fiókhivatalban, ezenfelül körülbelül 500 önkéntes, akik egy nagy építkezésen dolgoznak. Ők mind a veszélyes zónán kívül vannak.

Morelos államban Jehova Tanúinak körülbelül 50 gyülekezete van több mint 2000 Királyság-hírnökkel. Ezek közül néhány, mint például azok, melyek Tetela del Volcánban és Hueyapanban vannak, a kráter körüli alig 20 kilométeres körzeten belül van. Ezenkívül keletre, Puebla államban vannak olyan gyülekezetek, melyekben körülbelül 600 hírnök a vulkán körüli 20-30 kilométeres körzeten belül él. Ezek a gyülekezetek természetesen komoly veszélyben lehetnek.

Jehova Tanúi tevékenyek maradnak

Az állandó veszély ellenére Jehova Tanúi nem álltak le a prédikálómunkával ezen a területen. Rendszeresen eljárnak a keresztény összejövetelekre is, amelyek az egység és a bizalom érzését nyújtják nekik az ilyen nehéz körülmények között (Zsidók 10:24, 25). Az egyik gyülekezetből érkezett beszámoló így szól: „Figyelemre méltó módon megváltozott az emberek magatartása a Királyság jó hírével kapcsolatban. Az egyik kis faluban például nemrég 18 személy fogadta el a házi bibliatanulmányozást.”

Egy másik gyülekezet, mely 20 kilométerre van a vulkántól, a következőről számol be: „Kiemelkedő növekedés figyelhető meg. Ez a gyülekezet 1996 novemberében alakult. Az azt követő hat hónap folyamán 10 személy vált alkalmassá arra, hogy részt vegyen a szántóföldi szolgálatban. Néhány hírnök mindössze körülbelül 20 kilométerre lakik a krátertől. Keresztény összejöveteleket tartanak itt, és körülbelül 40-en szoktak jelen lenni.”

Magdalena, aki San Agustín Ixtahuixtlában, Pueblában lakik, csupán 25 kilométerre a vulkántól, nagyon tevékeny a bibliatanulmányozások vezetésében. Elmondja, mi történt az egyik komolyabb kitörés után:

„Értesítettek bennünket, hogy hagyjuk el az otthonainkat, amit a hamuesőben kellett megtennünk. A sürgős helyzet ellenére eszembe jutott a Dorado család, amellyel tanulmányoztam a Bibliát. Néhány testvérrel elmentünk Doradóék házához, hogy segítsünk nekik eljönni onnan, és biztonságos helyre menekülni. A közeli Puebla de Zaragozában már működött Jehova Tanúi segélyezési bizottsága. A Dorado családra nagy hatást gyakorolt az, ahogyan törődtek velünk. Különböző helyeken voltak a szálláshelyeink, melyeket keresztény testvéreink már előre elkészítettek nekünk. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, annak ellenére, hogy távol voltunk az otthonunktól. Ez a család már volt néhány összejövetelen a Királyság-teremben, most viszont meglepődtek azon a szereteten, melyet olyan testvérek mutattak irántuk, akikkel azelőtt soha nem találkoztak. Néhány héttel azután, hogy visszatértünk az otthonainkba, ez a család kezdett rendszeresen eljárni minden összejövetelre. Hamarosan alkalmassá váltak arra, hogy a jó hír hírnökei legyenek. Ketten a családból már megkeresztelkedtek. Ők néhány hónapja kisegítő úttörőkként szolgálnak, és tervezik, hogy elkezdik az általánosúttörő-szolgálatot.”

Martha, egy 20 éves lány, aki a krátertől 21 kilométerre lakik, nem hagyta, hogy mozgásképtelensége megakadályozza abban, hogy minden alkalmat kihasználjon a prédikálásra. Három évvel ezelőtt hallott először az igazságról, akkor, amikor a vulkán újra aktív lett. Mivel a tolókocsit nehéz használni azon a lejtős területen, ahol lakik, inkább szamárháton lovagol, hogy részt vehessen a prédikálómunkában. Ezen a szamáron jár az összejövetelekre is. Martha a gyülekezetében lévő testvérnőkre van utalva, akik segítenek neki a szamárról le- és felszállnia, ő pedig nagyon hálás Jehovának, amiért része lehet egy ilyen szerető testvériségnek. Minden hónapban több mint 15 órát tölt a szolgálatban.

Ezeken az elszigetelt területeken Jehova Tanúi gyakran néznek szembe a szomszédaik részéről jövő nyomással a vallási ünnepek megtartásával kapcsolatban. Úgy 20 kilométerre a vulkántól egy faluban, Tulcingóban megbíztak egy férfit, hogy keresse meg a Tanúkat, és gyűjtsön hozzájárulásokat az ünnepekre. A testvérek türelmesen elmagyarázták, miért nem vesznek részt azokon a vallásos ünnepeken. A férfi igen kitartó volt abban, hogy anyagi támogatást szerezzen a testvérektől, ezért kezdett eljárni hozzájuk, hogy megtudjon néhány dolgot a hitnézeteikről. Örült annak, hogy a saját katolikus Bibliájából kapott választ a kérdéseire. Feleségével és lányával egy évig rendszeresen eljártak az összejövetelekre, majd pedig ez a férfi kifejezte vágyát, hogy szeretne a jó hír hírnökévé lenni.

Hogyan lehet felkészültnek lenni?

A vulkanológusok tanulmányokat folytatnak és hivatalos jelentéseket tesznek közzé a fenyegető Popocatépetlről, de valójában senki sem tudja igazán, mikor mi fog történni. A hírközlési szervek és a környéken élő emberek szerint a vulkán bármelyik pillanatban kitörhet. A fenyegetés valóságos. Természetesen a hatóságok igen aggódnak, és igyekeznek tőlük telhetően mindent megtenni, hogy készen álljanak egy vészhelyzetre. De érthető, hogy körültekintőnek kell lenniük a figyelmeztetés közzétételével, mivel nem akarnak tömeges elvándorlást okozni, ameddig nincs küszöbönálló veszély. Mi az hát, amit meg lehet tenni?

„Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják” — mondja a bibliai példabeszéd (Példabeszédek 22:3). A bölcs eljárás ezért az, hogy nem szabad ’nekimenni’, vagyis az utolsó pillanatig várni, mintha soha semmi sem történhetne, hanem addig kell megtenni a szükséges lépéseket a biztonság érdekében, ameddig lehetőség nyílik rá. Így gondolkodnak Jehova Tanúi ezen a területen.

Nemrégen a Watch Tower Society fiókhivatalának képviselői Puebla államban találkoztak az utazófelvigyázókkal, akik közeli kapcsolatban állnak a veszélyes zónában lévő gyülekezetekkel. Terveket készítettek arra, hogy az utazófelvigyázók és a segélyezési bizottság tagjai meglátogassanak minden családot, amely a kráter körüli 25 kilométeres körzeten belül él. Segítettek ezeknek a családoknak, hogy vegyék fontolóra, nem ésszerű-e elköltözniük a veszélyes zónából, még mielőtt pánik tör ki. Megszervezték a szállítást és az elszállásolást, hogy 1500 embert áttelepíthessenek Puebla de Zaragozába. Néhány család a rokonaihoz költözött más városokba.

Szélesebb körű figyelmeztetés

A Popocatépetlből előtörő füst, tűz és a morajlások egy közeledő kitörés egyértelmű jelzései. Azoknak, akik szeretnének megmenekülni, figyelniük kell a hatóságoktól jövő figyelmeztetésre, és annak megfelelően kell cselekedniük. Jehova Tanúi, akik a vulkán közvetlen közelében élnek, állandóan ébren maradnak saját biztonságukért, valamint azért, hogy segítsenek másoknak észrevenni a veszélyt, és cselekedni, még mielőtt túl késő lenne.

Szélesebb körben véve Jehova Tanúi a világeseményeket illetően is éberek, ismerve a bibliai próféciákat. A bűnözés, háborúk, földrengések, éhínségek, betegségek éppen úgy jelentősek, mint a vulkáni tevékenységek. Ezek részei egy összetett jelnek, melyet Jézus Krisztus „a dolgok rendszere befejezésének” jeleként jövendölt meg. Bár senki nem tudja valójában, hogy ez a vég mikor fog bekövetkezni, afelől azonban semmi kétség, hogy el fog jönni, és hogy nagyon, de nagyon közel van (Máté 24:3, 7–14, 32–39, NW).

Az embereknek mindenütt sürgetően szükségük van arra, hogy nagyon komolyan vegyék Jézus figyelmeztetését: „vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap” (Lukács 21:34). Egyértelmű, hogy ez az a bölcs eljárás, amelyet most figyelembe kell venni. Ahogyan a vulkán figyelmeztető jeleit nem szabad könnyelműen venni, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Emberfia, Jézus Krisztus eljövetelét sem, aki így sürgetett: „Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Máté 24:44).

[Lábjegyzet]

[Képek a 23. oldalon]

Martha (szamárháton) másokkal, amint a Popocatépetl árnyékában tanúskodnak