A munka, amely „mindenképpen tiszteletet ébreszt”

PÉTER apostol így figyelmeztette keresztény hittársait: „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent” (1Péter 2:12). Jehova Tanúi Olaszországban évek óta ilyen jó magaviseletet tanúsítanak a nyilvánosság előtt. Jézus utasításának szellemében, hogy ’a háztetőkről hirdessenek’, keresztény tevékenységeiket nyíltan, a nyilvánosság előtt végzik (Máté 10:27; János 18:20). Így amikor egy olasz ügyvéd és egy pap olyan vádat jelentetett meg Jehova Tanúi ellen, hogy „álvallásos szekta”, valamint „az embereket tőrbe csaló titkos társaságok” közé sorolta őket, a Tanúk úgy döntöttek, hogy a rágalmazó kijelentések miatt törvényes eljáráshoz folyamodnak.

Az első eljárás során a bíróság azt a határozatot hozta, hogy az ügyvéd és a pap nem követett el törvénysértést. 1997. július 17-én azonban a Velencei Fellebbviteli Bíróság felülbírálta az első bíróság döntését, és mindkét vádlottat bűnösnek találta. A fellebbviteli bíróság megállapította: „a szóban forgó mindkét kiadott cikk olyan kifejezésekkel és szóhasználattal él, mely kétségtelenül kárt okozhat a »Jehova Tanúi« vallás követőinek jó hírnevében. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a cikkek azzal a szándékkal készültek, hogy a követőket a nyilvános megvetés tárgyává tegyék.” A bíróság megállapította, hogy a cikkek „nem törvényes módon gyakorolják a híradás és a bírálat jogát”. A bíróság a két rágalmazót pénzbírságra ítélte, valamint úgy határozott, hogy a rágalmazóknak kell fedezniük a bírósági költségeket, beleértve a Tanúk mindkét eljárás során felmerült jogi költségeit is.

Írásos végzésében a Velencei Fellebbviteli Bíróság megjegyezte: „Csakis az [olasz] Alkotmányban biztosított mindennemű jog egyenlőképpen történő figyelembevételével és védelmezésével lehet megelőzni az intolerancia és a vallásos fanatizmus megnyilvánulásait.” A határozat elismeri, hogy Jehova Tanúi tevékenysége nem titkos, és nem is álvallásos. A bíróság megjegyezte: „A Tanúk titkos társaságok közé sorolása . . . még annak a kritériumnak sem felel meg, hogy a történelmi igazság szerint a szóban forgó vallás számos városban létezik, és jól ismert az a széles körű térítőtevékenység, melyet tagjai főként vasárnap és más ünnepnapokon folytatnak, és ez mindenképpen tiszteletet ébreszt az erőfeszítéseik iránt, bármit gondoljon is valaki a tantételekről, melyeket hirdetnek.” Jehova Tanúi buzgó prédikálásával és kiváló magaviseletével kapcsolatos hírnév tehát segített szétoszlatni a velük szemben érzett előítéletet Olaszországban (Máté 5:14–16; 1Péter 2:15).