„Ki szülte a harmat cseppjeit?”

EGY XIX. századi újságíró azt mondta a harmatcseppekről, hogy azok „a föld levegő formálta, folyékony ékszerei”. Teremtőnk ezt kérdezte egy ókori patriarchától, Jóbtól: „ki szülte a harmat cseppjeit?” (Jób 38:28). Isten emlékeztette Jóbot a drága értékű harmat isteni eredetére.

Ragyogásán és ékszerhez hasonló szépségén kívül a harmatot a Bibliában az áldással, a termékenységgel, a bőséggel és az élet megóvásával hozzák összefüggésbe (1Mózes 27:28; 5Mózes 33:13, 28; Zakariás 8:12). Izráelben a forró, száraz évszakban „Hermon harmatja” megvédte a föld növényzetét, és ennélfogva lakosait is. A Hermon hegyének erdős, hófödte csúcsain ma is keletkezik éjszakai pára, amely összesűrűsödik, és bőséges harmattá alakul. A zsoltáríró Dávid a frissességet, melyet ez a harmat hoz, ahhoz a kellemes érzéshez hasonlította, amely akkor érezhető, amikor együtt vannak azok, akik társak Jehova imádatában (Zsoltárok 133:3).

Mózes próféta Izráelnek adott tanításai olyan kellemesek és frissítőek voltak, mint a harmatcseppek. Mózes ezt mondta: „hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!” (5Mózes 32:2). Ma Jehova Tanúi a föld végső határáig hirdetik az Isten Királyságáról szóló életadó jó hírt (Máté 24:14). Isten kiterjeszti a meghívást: „Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). Minden nemzetből való emberek milliói fogadják el az Isten által felkínált szellemi felfrissülést, amely képes örökké fenntartani az életet.