Béthel — a város, amelynek jó és rossz híre is van
NÉHÁNY város híressé vált — míg mások hírhedtté — azokról az eseményekről, amelyek ott történtek. Béthel azonban egy szokatlan város, mivel jó és rossz értelemben is ismertté vált. Jákób patriarcha nevezte el ezt a várost Béthelnek, amely név azt jelenti: ’Isten háza’. Ezer évvel később viszont Hóseás próféta a várost a „bűn házának” nevezte. Hogyan romlott meg ennek a városnak a hírneve? És mit tanulhatunk történetéből?
Béthelt i. e. 1943-ban hozták kapcsolatba Isten népével, amikor Ábrahám még élt. Abban az időben a város Lúz néven volt ismert; ez volt a város eredeti, kananeus neve. Jeruzsálemtől úgy 17 kilométerre északra, egy dombvidéken helyezkedett el. Képzeld magad elé, amint Ábrahám és unokaöccse, Lót körültekintenek az alattuk húzódó Jordán völgyének gazdagon termő síkságán egy magasan fekvő helyről, a Béthelt körülvevő hegyekről. Ábrahám tapintatosan felhívja Lót figyelmét arra, milyen nehéz kiválasztani a legelőket hatalmas nyájaiknak: „Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek” (1Mózes 13:3–11).
Ábrahám nem ragaszkodott ahhoz a jogához, hogy ő válasszon először. Inkább megengedte ennek a fiatalabb férfinak, hogy övé legyen az a rész, amelyet kiválasztott. Utánozhatjuk Ábrahám nagyszerű magatartását. Csillapíthatjuk a vitás helyzeteket, ha kezdeményezők vagyunk abban, hogy higgadtan beszélünk és önzetlenül cselekszünk (Róma 12:18).
Évekkel később, amikor Ábrahám unokája, Jákób Lúzban táborozott, rendkívüli álma volt. Látott „egy lajtorját . . . a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon” (1Mózes 28:11–19; vesd össze: János 1:52). Az álomnak fontos jelentése volt. Azok az angyalok, akiket Jákób látott, neki szolgáltak később, hogy teljesítsék az ígéretet, melyet Isten a leszármazottaira vonatkozóan tett neki. Jehova magasztos helyzete a lajtorja felett azt mutatta, hogy ő irányítja majd az angyalokat ebben a munkában.
Jákóbot mélyen megindította, hogy biztosítékát kapta az isteni támogatásnak. Amikor felébredt az álomból, elnevezte ezt a helyet Béthelnek, amely azt jelenti: ’Isten háza’, és fogadalmat tett Jehovának: „valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom” (1Mózes 28:20–22).a Felismerve, hogy minden, amije volt, Istentől származott, elhatározta, hogy hálájának jeleként jelentős részt visszaad ebből.
Ma szintén angyalok szolgálnak a keresztények jóléte érdekében (Zsoltárok 91:11; Zsidók 1:14). A mai keresztények is kimutathatják értékelésüket mindazért az áldásért, melyet kapnak, ha ’sok hálaadással bőségesek az Isten előtt’ (2Korinthus 9:11, 12).
Idővel Jákób leszármazottai nemzetté váltak. Vezetőjük, Józsué legyőzte Béthel pogány királyát, közvetlenül Kanaán meghódításakor (Józsué 12:16). A bírák idejében Debora prófétanő Béthel mellett lakott, és hirdette Jehova szavát a népnek. Sámuel is rendszeresen ellátogatott Béthelbe, amikor Izráel nemzete felett ítélkezett (Bírák 4:4, 5; 1Sámuel 7:15, 16).
Béthel a hitehagyás központjává válik
De miután i. e. 997-ben a királyság kettévált, megszűnt Béthelben a tiszta imádat. Jeroboám király Béthelt a borjúimádat központjává változtatta, úgy vélték ugyanis, hogy a borjú Jehovát képviseli (1Királyok 12:25–29). Ez volt az, amiért Hóseás — amikor Béthel pusztulásáról jövendölt — a városra a „Beth-Aven” névvel utalt, amely azt jelenti: ’bűn háza’ (Hóseás 10:5, 8).
Bár Béthel szellemi bűnök központjává vált, a várossal kapcsolatos események további fontos tanulságokkal szolgálnak (Róma 15:4). Az egyik ilyen tanulság egy névtelen prófétával van kapcsolatban, akit Júdából Béthelbe küldtek, hogy jövendölje meg a város oltárainak és papjainak pusztulását. Jehova azt is megmondta neki, hogy úgy térjen vissza Júdába — amely csak néhány kilométerre volt délre —, hogy semmit ne egyen és ne igyon. Ez a próféta bátran elmondta a jövendölést Jeroboám, Izráel királya előtt, átkot mondva Béthel oltárára. Azután viszont nem engedelmeskedett Istennek, és evett egy idős próféta házában, Béthelben. Miért? Ez az idős próféta azt hazudta, hogy Jehova egyik angyala parancsolta neki, hogy lásson vendégül egy másik prófétát. Ennek a Júdából származó prófétának az engedetlensége idő előtti halálát okozta (1Királyok 13:1–25).
Ha egy hívőtársunk olyasmit javasol, ami megkérdőjelezhetőnek tűnik, hogyan reagálunk? Ne felejtsük el, hogy még a jóindulatú tanács is ártalmas lehet, ha helytelen. (Vesd össze: Máté 16:21–23.) Ha imában Jehovához fordulunk vezetésért, és tanulmányozzuk Szavát, elkerüljük majd, hogy abba a végzetes hibába essünk, melyet ez a névtelen próféta elkövetett (Példabeszédek 19:21; 1János 4:1).
Úgy 150 évvel később Ámós próféta is elutazott északra, hogy Béthel ellen prófétáljon. Ámós határozottan leleplezte ellenséges hallgatóságát, közöttük Amáziás papot is, aki gőgösen azt mondta Ámósnak, hogy ’fusson el Júda földjére’. De Ámós félelmet nem ismerve beszélt Amáziásnak a szerencsétlenségekről, melyek a pap házára jönnek majd (Ámós 5:4–6; 7:10–17). Példája arra emlékeztet minket, hogy Jehova bátorságot tud adni alázatos szolgáinak (1Korinthus 1:26, 27).
Végül a hűséges Jósiás, Júda királya lerombolta ’az oltárt, amely Béthelben volt, a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette’ (2Királyok 23:15, 16). A vének ma azáltal utánozhatják kiváló példáját, hogy buzgón követik Isten útmutatásait, és élen járnak abban, hogy tisztán legyen tartva a gyülekezet.
Ezek az események Béthel történetében szemléletes módon ábrázolják, milyen eredménye van az igazságosságnak és a gonoszságnak, a Jehova iránti engedelmességnek és az engedetlenségnek. Évekkel korábban Mózes a következő választás elé állította Izráel nemzetét: „elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” (5Mózes 30:15, 16). Ha Béthel történetére gondolunk, az arra indít minket, hogy ne a „bűn házával”, hanem „Isten házával” azonosuljunk, amely az igaz imádat helye.
[Lábjegyzet]
a Jákób és Ábrahám is önként ajánlotta fel a tizedet.
[Kép a 23. oldalon]
Romok Béthel helyén, ahol Jeroboám létrehozta a borjúimádat központját