Az apokalipszis — Féljünk tőle, vagy reménykedjünk benne?
„Az apokalipszis ma nagyon is reális lehetőséggé lépett elő, vagyis nem egyszerűen csak bibliai leírás” (Javier Pérez de Cuéllar, az Egyesült Nemzetek korábbi főtitkára).
AHOGYAN ez az élenjáró világi ember használja az „apokalipszis” szót, megmutatja, hogyan értelmezi és tekinti a legtöbb ember, amikor a film-, könyvcímekben, folyóiratcikkekben és újságokban megjelent riportokban találkozik vele. Egy kozmikus világkatasztrófa képét idézi fel bennük. De mit jelent valójában az „apokalipszis” szó? És ami még ennél is fontosabb, mi az Apokalipszisnek vagy Jelenések könyvének nevezett bibliai könyv üzenete?
Az „apokalipszis” szó egy görög kifejezésből származik, melynek a jelentése: ’feltárás’ vagy ’leleplezés’. Mit leplezett le, illetve mit tárt fel a bibliai Jelenések könyve? Vajon kizárólag ítéletüzenetet, előre jelezve a pusztulást, amelynek nem lesznek túlélői? Miután megkérdezték Jean Delumeau történészt, az Institut de France tagját, hogy mit gondol az Apokalipszis könyvéről, kijelentette: „Vigaszt és reményt nyújtó könyv. Az emberek eltúlozzák a tartalmát, mert csak a katasztrófákat tartalmazó részeire összpontosítanak.”
A korai egyház és az Apokalipszis
Hogyan tekintették a korai „keresztények” az Apokalipszis könyvét, és a benne megírt, Krisztusnak a föld feletti ezeréves uralmára (Millenniumára) vonatkozó reményt? Ugyanez a történész elmondta: „Nekem úgy tűnik, hogy az első századokban élt keresztények többnyire a millenarizmust fogadták el . . . A korai századokban a Millenniumban hívő keresztények között volt érdekes módon Papias, a Kis-Ázsiában lévő Hierapolis püspöke . . . , a Palesztinában született Szent Jusztin, aki 165 körül vértanúságot szenvedett Rómában, Szent Irenaeus lyoni püspök, aki 202-ben halt meg, Tertullianus, aki 222-ben halt meg, és . . . a neves író, Lactantius.”
A The Catholic Encyclopedia a következőket mondja Papiasról, aki állítólag i. sz. 161-ben vagy 165-ben halt vértanúhalált Pergamonban: „Papias Hierapolis püspöke, Szt. János egyik tanítványa, a millenarizmus egyik védelmezőjeként tűnt fel. Ő azt állította, hogy az apostolok kortársaitól vette ezt a tanítást, és Irenaeus elbeszéli, hogy más »presbiterek«, akik látták és hallgatták János tanítványt, tőle tanulták a millenarizmust mint az Úr tanításának egy részét. Euszebiosz szerint . . . Papias a könyvében kijelentette, hogy a halottak feltámadása után Krisztus látható, dicsőséges földi királyságának ezer éve következik.”
Mit árul ez el nekünk arról, hogy milyen hatással volt az Apokalipszis vagy Jelenések könyve a korai hívőkre? Vajon félelmet keltett, vagy reményt szült? Érdekes módon a történészek a korai keresztényeket a chiliazmus híveinek nevezik; a görög khiʹli·a eʹté (ezer év) szavak alapján. Igen, sokukról köztudott volt, hogy hittek Krisztus ezeréves uralmában, amely paradicsomi körülményeket fog hozni a földre. Az egyetlen hely, ahol a Biblia konkrétan beszél a millenniumi reménységről, az az Apokalipszis vagy Jelenések könyvében van (20:1–7). Tehát az Apokalipszis egyáltalán nem rémisztette a hívőket, hanem csodálatos reménységet adott nekik. Cecil Cadoux oxfordi egyháztörténész professzor asszony a következőket írta a The Early Church and the World (A korai egyház és a világ) című könyvében: „Bár a chiliazmus nézeteit végül elvetették, számottevő ideig széles körben ezeket a nézeteket vallották az Egyházban, mivel a legtiszteletreméltóbb szerzők némelyike is ezt tanította.”
Miért vetették el az apokalipszis reménységét?
Mivel cáfolhatatlan történelmi tény, hogy a korai keresztények közül sokan, ha nem a legtöbben Krisztusnak a paradicsomi föld feletti millenniumi uralmában reménykedtek, hogyan történt mégis, hogy a „chiliazmus nézeteit végül elvetették”? Azért merült fel néhány jogos kritika, mert ahogyan Robert Mounce tudós kiemelte, „sajnos a chiliazmus sok híve szabadjára engedte a fantáziáját, és az ezeréves időszakba mindenféle anyagias és érzéki túlzásokat belevitt”. De ezeket a túlzásokat ki lehetett volna igazítani úgy, hogy közben nem vetik el a Millennium igazi reménységét.
Igazán meglepő, hogy milyen eszközökhöz nyúltak az ellenfeleik, hogy eltiporják a millenarizmust. A Dictionnaire de Théologie Catholique a következőket mondja egy római egyházfiról, Caiusról (a második század végén, s a harmadik század elején élt): „hogy legyőzze a millenarizmust, egyértelműen tagadta az Apokalipszis [Jelenések könyvének] és a Szt. János evangéliumának hitelességét.” A Dictionnaire továbbá elmondja, hogy Dionüsziosz, Alexandria harmadik századi püspöke, írt egy tanulmányt a millenarizmus ellen, és „azért, hogy gátolja azokat, akik a Szent János Apokalipszise alapján ragaszkodnak ehhez a véleményhez, nem habozott tagadni annak hitelességét”. Az ilyen rosszindulatú, a millenniumi, földi áldásokba vetett reménységgel szembeni ellenségeskedés bizonyítja, hogy akkoriban ravasz befolyás volt érezhető a teológusok között.
Norman Cohn professzor a The Pursuit of the Millennium (A Millennium utáni vágy) című könyvében ezt írja: „A harmadik században kísérelték meg először kétségbe vonni a millenarizmust, amikor Origenész, az ókori Egyház valamennyi teológusa közül talán a legbefolyásosabb személy, olyan eseményként kezdte bemutatni a Királyságot, amely nem térben és időben fog bekövetkezni, hanem csak a hívők lelkében.” Origenész sokkal inkább a görög filozófiára mintsem a Bibliára alapozva, felhígította azt a csodálatos reménységet, hogy áldások várnak ránk a földön a messiási Királyság idején, mivel szerinte megfoghatatlan módon ez az esemény „a hívők lelkében” van. A katolikus szerző, Léon Gry ezt írta: „A görög filozófia túlzott hatása . . . fokozatosan véget vetett a chiliazmus eszméinek.”
„Az egyház elveszítette a reménység üzenetét”
Kétségtelenül Ágoston egyházatya tette a legtöbbet azért, hogy egybeolvassza a görög filozófiát azzal, ami akkoriban már csupán hasonlított a keresztényiséghez. Kezdetben a millenarizmus lelkes támogatója volt, végül azonban elvetett minden olyan elképzelést,
hogy a jövőben lesz Krisztusnak millenniumi uralma a föld felett. Allegorikus színezetet adott a Jelenések könyve 20. fejezetének.
A The Catholic Encyclopedia ezt mondja: „Ágoston végül is azt a meggyőződést vallotta, hogy nem lesz millennium . . . Az első feltámadás, mellyel ez a fejezet foglalkozik, az elmondása szerint a keresztség általi szellemi újjászületésre utal; az emberiség hatezer éves történelme után következő ezeréves szombatnap maga az örök élet.” A The New Encyclopædia Britannica kijelenti: „Ágoston allegorikus millenarizmusa vált az egyház hivatalos tanításává . . . A lutheránus, kálvinista és anglikán hagyományok protestáns reformátorai . . . szilárdan kitartottak Ágoston nézetei mellett.” A keresztény egyház tagjait tehát megfosztották a millenniumi reménységtől.
Ezenkívül a svájci teológus, Frédéric de Rougemont szerint Ágoston „azáltal, hogy megtagadta kezdeti, ezeréves uralomba vetett hitét, felbecsülhetetlen kárt okozott az egyháznak. Mivel nevének rendkívüli tekintélye volt, szentesített egy hibát, megfosztva [az egyházat] földi ábrándképétől.” A német teológus, Adolf Harnack hasonlóképpen arra a következtetésre jutott, hogy a millenniumban való hit elvetése megfosztotta a köznépet „attól a vallástól, melyet értettek”, s „a régi hitet, a régi reményeket” felcserélte „olyan hitre, amelyet nem értettek”. Manapság sok országban az üres templomok nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy az embereknek olyan hitre és reményre van szükségük, melyet értenek.
A bibliatudós George Beasley-Murray a Highlights of the Book of Revelation (Kiemelések a Jelenések könyvéből) című könyvében ezt írta: „Javarészt Ágoston mérhetetlen befolyásának köszönhetően, másrészt mivel a szekták fogadták el a millenarizmust, a katolikusok és a protestánsok egyetértettek abban, hogy elvetik. Amikor felteszik nekik a kérdést, hogy milyen más reménységet tudnak nyújtani az embereknek ebben a világban, a hivatalos válasz ez: Semmilyet. A világ el fog pusztulni Krisztus megjelenésekor, hogy helyébe lépjen az örökké tartó menny és pokol, amelyekben feledésbe merül a történelem . . . Az egyház elveszítette a reménység üzenetét.”
Az apokalipszis csodálatos reménysége még mindig megvan!
Ami Jehova Tanúit illeti, meg vannak győződve arról, hogy a Millenniummal kapcsolatos csodálatos ígéretek valóra fognak válni. A francia televízió „2000-es év: Félelem az apokalipszistől” témával foglalkozó programjában interjút készítettek, Jean Delumeau francia történésszel, aki kijelentette: „Jehova Tanúi pontosan követik a millenarizmus gondolatmenetét, mivel azt mondják, hogy hamarosan . . . eljön — kétségkívül egy világkatasztrófa által — az ezeréves boldogság időszaka.”
Pontosan ezt látta János apostol is látomásban, és erről írt az Apokalipszis vagy Jelenések könyvében. Ezt mondta: „láték új eget és új földet . . . És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:1, 3, 4).
Jehova Tanúi egy egész világra kiterjedő bibliai oktatómunkában vesznek részt, hogy minél több ember számára tegyék lehetővé ennek a reménységnek az elfogadását. Örömmel segítenek neked is, hogy még többet tudj meg erről.
[Kép a 6. oldalon]
Papias azt állította, hogy közvetlenül az apostolok kortársaitól vette a Millenniumról szóló tanítást
[Kép a 7. oldalon]
Tertullianus hitt Krisztus millenniumi uralmában
[Forrásjelzés]
© Cliché Bibliothèque Nationale de France, Paris
[Kép a 7. oldalon]
Ágoston „azáltal, hogy megtagadta kezdeti, ezeréves uralomba vetett hitét, felbecsülhetetlen kárt okozott az egyháznak”
[Kép a 8. oldalon]
Az Apokalipszisben ígért paradicsomi föld olyasvalami, amiben sóvárogva reménykedhetünk