Egy példamutató férfi, aki elfogadta a helyreigazítást

„A ZAMBIAI krokodilok minden hónapban 30 embert falnak fel” — ezt írta egy afrikai újság néhány évvel ezelőtt. Egy zoológus szerint, aki megfigyelés céljából fogja be ezeket a hüllőket, „12 ember kellett ahhoz, hogy lefogjon egy krokodilt”. Erős farka és állkapcsa félelmet keltővé teszi ezt az állatot!

A Teremtő a „leviathán” névvel nyilván a krokodilra utalt, amely „király minden ragadozó felett”, és azért beszélt erről az állatról, hogy egy fontos leckét tanítson meg szolgájának, Jóbnak (Jób 41:1, 34). Ez mintegy 3500 évvel ezelőtt történt Úz földjén, valószínűleg valahol Észak-Arábiában. Amikor Isten erről a teremtményéről beszélt, ezt mondta Jóbnak: „Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?” (Jób 41:10). Milyen igaz! Ha a krokodiltól félünk, mennyivel inkább kell félnünk attól, hogy szót emeljünk annak Teremtője ellen! Jób értékeléssel fogadta a leckét, hiszen megbánta vétkeit (Jób 42:1–6).

Jóbról valószínűleg az jut eszünkbe, milyen hűségesen kitartott súlyos próbái alatt (Jakab 5:11). De Jehova már azelőtt is örömét lelte Jóbban, mielőtt a hite ilyen súlyos próba alá került volna. Isten úgy ítélte meg, hogy abban az időben nem volt „hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő” (Jób 1:8). Ennek arra kell indítania minket, hogy jobban megismerjük Jóbot, mivel ezáltal megtudjuk, hogyan nyerhetjük el mi is Isten helyeslését.

Az Istennel ápolt kapcsolat mindennél fontosabb volt neki

Jób gazdag ember volt. Az aranyon kívül volt 7000 juha, 3000 tevéje, 500 nőstény szamara, 1000 szarvasmarhája, és szolgák egész serege vette őt körül (Jób 1:3). De Jób nem a gazdagságában bízott, hanem Jehovában. Így érvelt: „Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem . . . Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!” (Jób 31:24–28). Jóbhoz hasonlóan nekünk is sokkal többre kell becsülnünk a Jehova Istennel ápolt szoros kapcsolatunkat, mint az anyagi dolgokat.

Igazságosan bánt embertársaival

Hogyan bánt Jób a szolgáival? Jób szavaiból az derül ki, hogy igazságosnak és megközelíthetőnek ismerték őt: „Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?” (Jób 31:13, 14). Jób nagyra értékelte Jehova irgalmát, és ezért maga is irgalmasan bánt a szolgáival. Micsoda nagyszerű példát mutatott ezzel, különösen azoknak, akik ma felvigyázói tisztségben szolgálnak a keresztény gyülekezetben! Nekik is igazságosnak, pártatlannak és megközelíthetőnek kell lenniük.

Jób érdeklődést mutatott azok iránt is, akik nem tartoztak a háznépéhez. Másokkal való törődését mutatják a következő szavak: „Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem . . . , ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; a lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!” (Jób 31:16–22). Legyünk mi is figyelmesek azok iránt, akikről tudjuk a gyülekezetünkben, hogy nehéz helyzetben vannak.

Jób önzetlenül érdeklődött embertársai iránt, ezért vendégszeretettel fogadta az idegeneket. Elmondhatta magáról: „A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám” (Jób 31:32). Milyen nagyszerű példa ez Isten szolgáinak napjainkban! Ha a Királyság-teremben vendégszeretettel fogadjuk azokat, akik csak nemrég kezdtek érdeklődni a Biblia igazsága iránt, azzal hozzájárulhatunk a szellemi fejlődésükhöz. Persze az utazófelvigyázóknak és más keresztényeknek is szükségük van a vendégszeretetünkre (1Péter 4:9; 3János 5–8).

Jóbnak még az ellenségeivel szemben is helyes volt a szemléletmódja. Nem volt kárörvendő, amikor az őt gyűlölőket szerencsétlenség érte (Jób 31:29, 30). Inkább kész volt arra, hogy jót tegyen az ilyen emberekkel. Ez derült ki abból is, hogy készségesen imádkozott a három hamis vigasztalóért (Jób 16:2; 42:8, 9; vesd össze: Máté 5:43–48).

Tiszta volt nemi téren

Jób lojális volt házastársához, soha nem engedte meg, hogy szívében helytelen vonzalom fejlődjön ki más nő iránt. Ezt mondta: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn” (Jób 31:1, 9–11).

Jób nem engedte, hogy az erkölcstelen vágyak megfertőzzék szívét, hanem tiszta életet élt. Nem csoda hát, hogy ebben a hűséges férfiban, aki küzdött az erkölcstelenség csábítása ellen, örömét lelte Jehova Isten! (Máté 5:27–30).

Törődött családja szellemiségével

Jób fiai időnként vendégséget rendeztek, és ezeken az alkalmakon minden fia és lánya ott volt. Az ilyen napok után Jób aggódott amiatt, hogy gyermekei esetleg valamilyen módon vétkeztek Jehova ellen. Jób ezért cselekedett, ahogy az a bibliai beszámolóból kiderül: „Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben!” (Jób 1:4, 5). Milyen nagy hatással lehetett ez a családjának tagjaira, mivel látták, mennyire fontos neki, hogy tisztelettel féljék Jehovát és az Ő útjain járjanak!

Ma a keresztény családfőknek oktatniuk kell családjukat Isten Szavára, a Bibliára (1Timótheus 5:8). És mindenképpen helyénvaló, ha imádkoznak a család tagjaiért (Róma 12:12).

Hűségesen kitartott a próba alatt

A legtöbb bibliaolvasó tudja, milyen súlyos próbákat kellett Jóbnak kiállnia. Sátán, az Ördög azt állította, hogy megpróbáltatások között Jób meg fogja átkozni Istent. Jehova elfogadta a kihívást, Sátán pedig azon nyomban szerencsétlenséggel sújtotta Jóbot. Jób elveszítette az állatait. Sőt, ami még rosszabb, elveszítette gyermekeit, akik mind meghaltak. Röviddel ezután Sátán betegséggel sújtotta Jóbot: tetőtől talpig rosszindulatú fekélyek borították a testét (Jób könyve 1., 2. fejezet).

Mi volt ennek a kimenetele? Amikor Jóbot a felesége arra akarta rávenni, hogy átkozza meg Istent, ő így válaszolt: „Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” Majd a bibliai feljegyzés hozzáteszi: „Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival” (Jób 2:10). Igen, Jób hűségesen kitartott, és így bebizonyította, hogy az Ördög hazug. Tartsunk ki mi is ugyanígy a próbák alatt, és bizonyítsuk be, hogy az Istennek végzett szolgálatra a Jehova iránti őszinte szeretetünk indít (Máté 22:36–38).

Alázatosan elfogadta a helyreigazítást

Bár Jób sok területen példát mutatott, azért még nem volt tökéletes. Ő maga mondta: „Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki” (Jób 14:4; Róma 5:12). Ezért amikor Isten azt mondta Jóbról, hogy feddhetetlen, ez abban az értelemben volt igaz, hogy Jób eleget tett mindennek, amit Isten egy tökéletlen, bűnös szolgájától elvár. Milyen bátorító ez a tudat!

Jób kiállta a próbát, de közben feltárult egy hibája. Három úgynevezett vigasztaló meglátogatta őt, miután tudomásukra jutott, milyen szerencsétlenség érte Jóbot (Jób 2:11–13). Azzal vádaskodtak, hogy súlyos bűnöket követett el, ezért Jehova bünteti őt. Persze Jóbot bántották ezek a hamis vádak, és minden igyekezetével azon volt, hogy megvédje magát. De nem volt kiegyensúlyozott abban, ahogyan igyekezett igazolni magát. Sőt, Jób még azt is állította, hogy igazságosabb, mint Isten! (Jób 35:2, 3).

Mivel Isten szerette Jóbot, ezért egy fiatalemberen keresztül rámutatott Jób hibájára. A beszámoló így szól: „Haragra gerjede Elihu . . . Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.” Elihu megjegyezte: „Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat” (Jób 32:2; 34:5). De Elihu nem csatlakozott a három „vigasztalóhoz”, és nem vont le olyan helytelen következtetéseket, hogy Isten bünteti Jóbot a bűneiért. Inkább kifejezte meggyőződését, mely szerint Jób hűséges, és ezt tanácsolta neki: „az ügy előtte [Jehova előtt] van és te reá vársz!” Igen, Jóbnak Jehovára kellett várnia, nem pedig elhamarkodottan a saját védelmére kelni. Elihu megnyugtatta Jóbot: „nagy az . . . ítélő ereje, és a tiszta igazságot [Isten] el nem nyomja” (Jób 35:14; 37:22).

Jób gondolkozása kiigazításra szorult, Jehova ezért megfeddte őt, rámutatva, milyen kicsi is az ember Őhozzá képest. Jehova beszélt a földről, tengerről, csillagos égről, állatokról és a teremtés sok más csodájáról. Végül a leviatánról, vagyis a krokodilról is beszélt. Jób alázatosan elfogadta a helyreigazítást, ebben is jó példát mutatva nekünk.

Bár lehet, hogy jól mennek a dolgok Jehova szolgálatában, azért követhetünk el hibákat. Ha súlyos hibát követünk el, Jehova valamilyen módon helyreigazít minket (Példabeszédek 3:11, 12). Talán eszünkbe jut egy írásszöveg, amely lelkiismeret-furdalást okoz. Lehet, hogy Az Őrtoronyban vagy a Watch Tower Society más kiadványában olyasmit olvasunk, amely rádöbbent minket egy hibánkra. Vagy az is lehet, hogy egy keresztény hittársunk mutat rá kedvesen, hogy elmulasztottunk alkalmazni egy bibliai alapelvet. Hogyan reagálunk az ilyen helyreigazításra? Jób bűnbánó szellemet mutatott, hiszen ezt mondta: „Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42:6).

Jehova megjutalmazta őt

Jehova megjutalmazta szolgáját, Jóbot, és megengedte, hogy még 140 évig éljen. Ez alatt az idő alatt sokkal többet kapott vissza, mint amennyit elveszített. És bár Jób végül is meghalt, kétségkívül fel fog támadni Isten új világában (Jób 42:12–17; Ezékiel 14:14; János 5:28, 29; 2Péter 3:13).

Mi is biztosak lehetünk abban, hogy elnyerjük Isten helyeslését és áldását, ha lojálisan szolgáljuk őt és elfogadunk minden Biblián alapuló helyreigazítást. Így biztos reményünk lehet, hogy élhetünk majd Isten új rendszerében. És ami ennél is fontosabb, tisztelni fogjuk Istent. Hűséges magatartásunk elnyeri jutalmát, és hozzájárul annak bizonyításához, hogy az ő népe nem önző érdekből szolgálja őt, hanem őszinte szeretetből. Micsoda kiváltság, hogy megörvendeztethetjük Jehova szívét, ahogyan a hűséges Jób tette, aki alázatosan elfogadta a helyreigazítást! (Példabeszédek 27:11).

[Képek a 26. oldalon]

Jób szeretettel törődött az árvákkal, az özvegyekkel és másokkal

[Képek a 28. oldalon]

Jób gazdag jutalmat kapott, amiért alázatosan elfogadta a helyreigazítást