Ismered Sáfánt és a családját?

A BIBLIA olvasása közben felfigyeltél már azokra a részekre, amelyek Sáfánra és befolyásos családjának néhány tagjára utalnak? Kik voltak ők egyáltalán? Mit tettek? Mit tanulhatunk tőlük?

A Biblia akkor mutatja be „Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát”, amikor arról beszél, hogy i. e. 642 körül Jósiás helyreállította az igaz imádatot (2Királyok 22:3). Az ezt követő harminchat évben, mely Jeruzsálemnek az i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulásával zárul, Sáfán négy fiával — Ahikámmal, Elasával, Gamáriával és Jaazanjáhuval —, valamint két unokájával — Mikeással és Gedáliással — ismerkedhetünk meg. (Lásd az ábrát.) Ahogy arról az Encyclopaedia Judaica beszámol, Júda királyságában „Sáfán családjának nagy tekintélye volt a közigazgatásban, és Jósiás idejétől kezdve a fogságig megőrizte a király írnokaként betöltött szerepét”. Ha áttekintjük, hogy a Biblia mit mond Sáfánról és a családjáról, az segíteni fog, hogy megértsük, hogyan támogatták Jeremiás prófétát és Jehova igaz imádatát.

Sáfán támogatja az igaz imádatot

Időszámításunk előtt 642-ben, amikor Jósiás király 25 év körüli volt, Sáfán az ő titkáraként és írnokaként szolgált (Jeremiás 36:10). Mit foglalt ez magában? A fent idézett forrásmű szerint, aki a királyi udvarban írnokként és titkárként tevékenykedett, az a király bizalmas tanácsadója volt, az ő keze alá tartoztak az anyagi ügyek, jól kiismerte magát a diplomáciai kapcsolatokban, és jártas volt a külügyekben, a nemzetközi törvények és a kereskedelmi megállapodások terén. Tehát Sáfán mint a király titkára a királyság egyik legbefolyásosabb embere volt.

A fiatal Jósiás tíz évvel korábban „kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét”. Sáfán minden bizonnyal sokkal idősebb volt Jósiásnál, ezért szellemi kérdésekben jó tanácsadója lehetett, valamint támogathatta Jósiást az igaz imádat helyreállításáért folytatott első hadjáratában (2Krónika 34:1–8).a

A templom újjáépítése közben megtalálták „a törvénykönyvet”, és „felolvasá azt Sáfán a király előtt”. Jósiás megdöbbent a törvénykönyv tartalmának hallatán, és megbízható emberekből álló követséget küldött Hulda prófétaasszonyhoz, hogy megtudakolja, mi a véleménye Jehovának a törvénykönyvről. A király megbízott Sáfánban és a fiában, Ahikámban, ami abban mutatkozott meg, hogy beválasztotta őket a küldöttségbe (2Királyok 22:8–14; 2Krónika 34:14–22).

Ez az egyetlen utalás a Szentírásban arra, hogy maga Sáfán mit tett. A többi bibliaversben csupán valakinek az apjaként vagy nagyapjaként van megemlítve. Sáfán utódai szoros kapcsolatba kerültek Jeremiás prófétával.

Ahikám és Gedáliás

Amint már megjegyeztük, Sáfán fiáról, Ahikámról annak kapcsán olvasható az első említés, hogy küldöttség megy Hulda prófétaasszonyhoz. „Bár Ahikám rangja nincs megnevezve a Héber Bibliában, mégis nyilvánvaló, hogy magas rangú személy volt” — írja egy forrásmű.

Körülbelül tizenöt évvel ez után az esemény után Jeremiás élete veszélybe került. Amikor figyelmeztette az embereket, hogy Jehova mit szándékozik tenni — nevezetesen hogy el akarja pusztítani Jeruzsálemet —, akkor „megragadák őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!” Mi történt ekkor? A beszámoló a következőképpen tárja fel: „Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe halálra” (Jeremiás 26:1–24). Mit mutat ez? A The Anchor Bible Dictionary kijelenti: „Ez az eset nem pusztán Ahikám befolyását tanúsítja, hanem az is látszik belőle, hogy Sáfán családjának többi tagjához hasonlóan ő is rokonszenvez Jeremiással.”

Körülbelül húsz évvel később, miután a babiloniak i. e. 607-ben elpusztították Jeruzsálemet, és a nép nagy részét fogságba hurcolták, Sáfán unokája, azaz Ahikám fia, Gedáliás volt a hátramaradt zsidók kinevezett tiszttartója, vagyis kormányzója. Vajon ő is törődött Jeremiással, ahogy Sáfán családjának többi tagja? A Bibliában ezt olvashatjuk erről: „elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és ott lakék vele.” Néhány hónap múltán Gedáliást meggyilkolták, és a hátramaradt zsidók magukkal vitték Jeremiást, amikor Egyiptomba mentek (Jeremiás 40:5–7; 41:1, 2; 43:4–7).

Gamária és Mikeás

Sáfán fiának, Gamáriának, valamint unokájának, Mikeásnak kiemelkedő szerepe volt a Jeremiás könyve 36. fejezetében leírt eseményekben. Időszámításunk előtt 624 körül, Jojákim király uralkodásának ötödik évében történt, hogy Jeremiás titkára, Báruk Jehova házában felolvasta a könyvből Jeremiás szavait „Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában”. Ekkor „hallá Mikeás, Gamáriának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvből” (Jeremiás 36:9–11).

Mikeás értesítette az apját és az összes többi főembert, azaz herceget a tekercsről, és azok mindannyian hallani akarták annak tartalmát. Hogyan reagáltak, amikor ez megtörtént? „Mikor meghallák mind e szókat, megrettenve tekintettek egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.” Ám mielőtt beszéltek a királlyal, ezt tanácsolták Báruknak: „Menj el, rejtőzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok” (Jeremiás 36:12–19).

Amint az várható volt, a király elutasította a tekercsben lévő üzenetet, és a tekercset darabonként elégette. A hercegek közül néhányan — így Sáfán fia, Gamária is — „kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok” (Jeremiás 36:21–25). A Jeremiah​—An Archaeological Companion című könyv ezt a következtetést vonja le: „Gamária szilárdan támogatta Jeremiást Jojákim király udvarában.”

Elasa és Jaazanjáhu

Időszámításunk előtt 617-ben Babilon hatalmába kerítette Júda királyságát. Több ezer zsidót, „összes fejedelmeit és minden vitézeit . . . , az összes mesterembereket és lakatosokat” fogságba hurcolták, köztük Ezékiel prófétát is. Mattania lett az új vazallus király, akinek a nevét a babiloniak Sedékiásra változtatták (2Királyok 24:12–17). Később Sedékiás követeket küldött Babilonba, többek között Sáfán fiát, Elasát is. Jeremiás Elasára bízott egy levelet, amelyben fontos üzenet volt Jehovától a fogságban lévő zsidóknak (Jeremiás 29:1–3).

A bibliai feljegyzések tehát rávilágítanak, hogy Sáfán, három fia és két unokája arra használta fel befolyásos helyzetét, hogy támogassa az igaz imádatot és a hűséges Jeremiás prófétát. De mit mondhatunk Sáfánnak arról a fiáról, akit Jaazanjáhunak hívtak? Sáfán családjának többi tagjával ellentétben ő alighanem bálványimádásba keveredett. Időszámításunk előtt 612 körül Ezékiel próféta már hatodik éve volt babiloni fogságban, amikor látomást kapott. Ebben a látomásban hetven ember bálványoknak égetett füstölőt a jeruzsálemi templomban. Közöttük volt Jaazanjáhu is, akin kívül mást nem említenek név szerint. Ez arra utalhat, hogy ő hangadó volt ebben a csoportban (Ezékiel 8:1, 9–12). Jaazanjáhu példája azt mutatja, hogy ha valaki istenfélő családban nevelkedik, az még nem biztosíték arra, hogy Jehova hűséges imádója lesz. Mindenki a saját tetteiért felelős (2Korintus 5:10).

Sáfánnak és családjának a leszármazása

Amikor Sáfán és a családja részese volt a jeruzsálemi eseményeknek, akkor már megszokott volt Júdában a pecsét használata. Ezzel tanúsították a dokumentumok hitelességét, vagy ezzel „írták alá” őket. Drágakövekből, fémből, elefántcsontból vagy üvegből készültek. Általában a tulajdonos nevét, az apja nevét, valamint olykor a tulajdonos társadalmi rangját vésték rájuk.

Több száz héber pecsétlenyomatot találtak agyagban. Nahman Avigad professzor, a héber epigráfia, vagyis az ókori felirattan tudósa megjegyezte: „A pecsétfeliratok az egyedüli héber epigráfiai anyagok, amelyek megemlítenek Bibliából ismert személyeket.” Találtak már olyan pecsétfeliratokat, amelyek Sáfánt és a családját említették? Igen, a 19. és 21. oldalon látható pecséten olvasható a Sáfán név, valamint a fiának, Gamáriának a neve.

A tudósok még azt is mondják, hogy valószínűleg a család másik négy tagjára is utalnak pecsétlenyomatok, mégpedig Asaliára, Sáfán apjára; Ahikámra, Sáfán fiára; Gamáriára, Sáfán fiára; valamint Gedáliásra, akire szemmel láthatóan úgy hivatkoznak egy pecsétlenyomaton, mint aki „a Ház fölötti felügyelettel” van megbízva. Úgy tartják, hogy ezek közül a pecsétek közül a negyedik Gedáliásé volt, Sáfán unokájáé, bár az apja, Ahikám nincs megemlítve. A pecsétlenyomatban olvasható cím arra utal, hogy a birodalom egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt.

Mit tanulhatunk tőlük?

Milyen ragyogó példát mutatott Sáfán és a családja abban, ahogyan az igaz imádat és a hűséges Jeremiás támogatására használták fel befolyásos helyzetüket! Mi is felhasználhatjuk az anyagi forrásainkat és a befolyásunkat arra, hogy támogassuk Jehova szervezetét, valamint hívőtársainkat.

Gazdagabbá tesz minket, és erősíti a hitünket, ha nemcsak olvassuk a Bibliát rendszeresen, hanem a mélyére is ásunk, valamint megismerkedünk Jehova olyan ókori tanúival, mint amilyen Sáfán és családja volt. Ők is beletartoznak ’a tanúk nagy fellegébe’, akiknek a példáját utánozhatjuk (Héberek 12:1).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Hulda — Egy befolyásos prófétaasszony

Mihelyt Jósiás király hallotta a templomban megtalált „törvénykönyv” szavait, elrendelte, hogy Sáfán és négy másik, magas rangú tisztviselő ’kérdezze meg az Urat’ a könyvről (2Királyok 22:8–20). Hol találhatta meg a küldöttség a választ? Jeremiás és valószínűleg Náhum meg Sofóniás Júdában élt akkoriban, és mindhárman próféták, valamint bibliaírók voltak. A küldöttség mégis Hulda prófétaasszonyhoz ment.

A Jerusalem​—An Archaeological Biography című könyv ezt írja erről: „Rendkívüli ebben a történetben az, hogy teljesen elkerülte az emberek figyelmét, miként alakult itt a férfi és nő szerepe. Senkiben még csak fel sem merült, hogy helytelen, ha egy csupa férfiakból álló bizottság egy nőhöz viszi a Törvénykönyvet, hogy ő határozza meg annak hitelességét. Amikor az asszony azt mondta, hogy ez az Úr szava, senki sem vonta kétségbe, hogy hatalma van meghatározni ezt a kérdést. Azok a tudósok, akik a nők ókori Izraelben betöltött szerepét próbálják meghatározni, rendszerint figyelmen kívül hagyják ezt a történetet.” Természetesen az üzenet Jehovától származott.

[Ábra/kép a 21. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Sáfán családfája

Messullám

↓

Asalia

↓

Sáfán

↓ ↓ ↓ ↓

Ahikám Elasa Gamária Jaazanjáhu

↓ ↓

Gedáliás Mikeás

[Kép a 20. oldalon]

Gamária és a többiek kérték Jojákimot, hogy ne égesse el a Jeremiástól kapott tekercset

[Kép a 22. oldalon]

Jaazanjáhu, bár Sáfán családjához tartozott, egy látomásban úgy jelent meg, mint aki bálványimádásban vesz részt

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]

Courtesy Israel Antiquities Authority

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

Courtesy Israel Antiquities Authority