12:29

Halld, ó, Izrael: Itt az 5Mó 6:4, 5-ből egy hosszabb idézet található, mint Máté és Lukács párhuzamos beszámolóiban. Ebben a versben az úgynevezett semának, vagyis zsidó hitvallásnak a bevezetője is szerepel, mely az 5Mó 6:4–9; 11:13–21-ben lett feljegyezve. A sema név a vers első szavából származik, héberül semaʽʹ, melynek jelentése ’Figyelj!’; ’Halld!’.

Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van: Vagy: „Jehova az Istenünk; Jehova egy”; „Jehova Istenünk egy Jehova”. Az itt idézett 5Mó 6:4 héber szövegében az „egy” szó utalhat arra, hogy valami vagy valaki páratlan, egyedüli. Jehova az egyetlen igaz Isten; a hamis istenek nem hasonlíthatóak hozzá (2Sá 7:22; Zs 96:5; Ézs 2:18–20). Mózes az 5. könyvében arra figyelmeztette az izraelitákat, hogy kizárólag Jehovát szabad imádniuk. Nem követhették a körülöttük élő népek szokásait, akik megannyi istent és istennőt imádtak. Néhány ilyen hamis istenről azt tartották, hogy a természet valamelyik része felett uralkodik. Más istenekről pedig úgy hitték, hogy valamelyik istenség különböző megnyilvánulási formái. Az „egy” szó héber megfelelője azt is jelentheti, hogy valaki következetes a céljaiban és a tetteiben. Jehova Isten sohasem szeszélyes vagy kiszámíthatatlan. Inkább az jellemzi, hogy hűséges, következetes, és állja a szavát. A Mr 12:28–34-ben feljegyzett párbeszédre utal a Máté 22:34–40, de csak Márk beszámolója tartalmazza a bevezető részt: „Halld, ó, Izrael, Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van.” Az a parancs, hogy szeressük Istent, az után a kijelentés után van feljegyezve, hogy csak egy Jehova van. Ez pedig arra utal, hogy Jehova imádói nem szerethetnek más istent rajta kívül.

Jehova. . . Jehova: Ez az idézet az 5Mó 6:4-ből származik, melynek eredeti héber szövege kétszer tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)