-
Lukács: Magyarázó jegyzetek – 2. fejezetSzentírás – Új világ fordítás (magyarázó jegyzetekkel)
-
-
Jehova törvényében: A Héber iratokban sokszor szerepel a „Jehova törvénye” kifejezés a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4.) A Keresztény görög iratokban gyakran az ahogy meg van írva kifejezés vezeti be a Héber iratokból származó idézeteket (Mr 1:2; Cs 7:42; 15:15; Ró 1:17; 10:15; lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:23-at).
Minden hímnemű elsőszülöttet: A Lk 2:22–24-ben található rész nemcsak a Mária megtisztulásakor bemutatott áldozatra utal (lásd a Lk 2:22, 24-hez tartozó magyarázó jegyzeteket), hanem arra is, hogy a törvény előírása szerint egy házaspárnak 5 ezüstsekelt kellett fizetnie az elsőszülött gyermekük születésekor. Mint elsőszülött fiút Jézust Istennek szentelték, Istené volt. Ezért a törvény megkövetelte, hogy Jézust váltsák meg a szülei, József és Mária (2Mó 13:1, 2; 4Mó 18:15, 16). Ezt az összeget akkor kellett kifizetniük, amikor a gyermek „egy hónapos vagy annál idősebb” lett. Ezért Józsefnek lehetősége volt akkor kifizetni az 5 sekelt, amikor Mária felajánlotta a tisztulási áldozatát, vagyis 40 nappal Jézus születése után.
Jehovának: Ez az idézet a 2Mó 13:2, 12-n alapul, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)
-