-
János: Magyarázó jegyzetek – 14. fejezetSzentírás – Új világ fordítás (magyarázó jegyzetekkel)
-
-
másik segítőt: Ez a megfogalmazás arra enged következtetni, hogy a tanítványoknak már volt egy segítőjük, mégpedig Jézus. Az 1Jn 2:1 ugyanezt a görög szót (pa·raʹklé·tosz) használja Jézus szerepével kapcsolatban. Ám itt Jézus arra tesz ígéretet, hogy miután felmegy az égbe, Isten szelleme, vagyis tevékeny ereje további segítséget fog nyújtani nekik.
segítőt: Vagy: „vigasztalót”; „buzdítót”; „szószólót”. A „segítő”-nek fordított szót (pa·raʹklé·tosz) a Biblia a szent szellem (Jn 14:16, 26; 15:26; 16:7) és Jézus (1Jn 2:1) szerepére használja. Szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „az, akit mellé hívnak”, hogy segítsen. Amikor Jézus segítőként utalt a szent szellemre, mely egy személytelen erő, olyan szavakat használt, mint a „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). Ezeken a helyeken a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, vagyis úgy utalt egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. Ez nem szokatlan a Szentírásban, hiszen meg van személyesítve például a bölcsesség, a halál, a bűn és a ki nem érdemelt kedvesség is (Mt 11:19; Lk 7:35; Ró 5:14, 17, 21; 6:12; 7:8–11). Semmi kétség, hogy ezek egyike sem személy. Isten szelleme sokszor van együtt említve más személytelen erővel vagy dologgal, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szellem nem személy (Mt 3:11; Cs 6:3, 5; 13:52; 2Ko 6:4–8; Ef 5:18). Néhányan azzal érvelnek, hogy mivel a görögben hímnemű névmásokkal utalnak a segítőre, a szent szellem egy személy (Jn 14:26). Azonban a görög nyelvtan megköveteli, hogy hímnemű névmások szerepeljenek a „segítő” tevékenységének a leírásakor, mivel a „segítő” szó hímnemű (Jn 16:7, 8, 13, 14). Másfelől ha a semlegesnemű „szellem” (pneuʹma) szó áll a szövegben, semlegesnemű névmásokkal történik rá utalás. (Lásd a Jn 14:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
-