Azoknak, akik új megbízatási helyre költöztek, nem arra van szükségük, hogy sajnáld őket, hanem hogy legyél megértő velük. Küzdelmet jelenthet nekik az, hogy ők maguk vagy egy családtagjuk beteg. Lehet, hogy egy szeretett hozzátartozójukat gyászolják. És még ha nem is mutatják ki, talán amiatt is lesújtottak, hogy hiányzik nekik a szellemi családjuk, akikkel korábban együtt szolgáltak. Időbe telik, mire fel tudnak dolgozni ilyen mély és gyakran vegyes érzéseket. A támogatásod és a példád segíthet nekik az alkalmazkodásban. Egy testvérnő, aki sok évig külföldön szolgált, ezt mondja: „Az előző helyen mindennap bibliatanulmányozásokat vezettem. Az új területen viszont odáig is nehéz volt eljutni, hogy megmutassak egy bibliaverset, vagy lejátsszak egy videót. De a helyi testvérek elhívtak magukkal az újralátogatásaikra és a tanulmányozásaikra. Ez nagyon jó hatással volt rám. Megtanultam, hogyan lehet beszélgetést kezdeni ezen a területen. Mindez segített visszanyerni az örömömet.” w19.08 22. o., 10. bek.; 24. o., 13–14. bek.

Evódiához és Szintikéhez hasonlóan mi is hajlamosak lehetünk az emberi tökéletlenségre figyelni, ami jelentősen megnehezíti, hogy szeressük egymást a gyülekezetben. Mindannyian nap mint nap hibázunk. Ha elidőzünk a testvéreink hibáin, ki fog hűlni az irántuk érzett szeretetünk. Vegyünk egy példát: ha egy testvér elfelejt segíteni a királyságterem takarításában, az felbosszanthat minket. Ha ebben a helyzetben elkezdjük számba venni, hogy még mi mindenben hibázott a testvérünk, egyre bosszúsabbak leszünk, és elhalványul bennünk a szeretet. Ha hasonló történik veled, érdemes elgondolkodnod a következőn: Jehova látja a te hibáidat is, és a testvéredéit is. Ennek ellenére szereti őt, és téged is szeret. Ezért hát kövesd Jehova példáját a szeretetben, és összpontosíts a testvéred erényeire. Ha őszintén törekszünk rá, hogy szeressük egymást, azzal megerősítjük a köztünk lévő egységet (Flp 2:1, 2). w19.08 9–10. o., 7–8. bek.

Jehova nagyon szereti az alázatos embereket. Csakis az lehet vele meghitt, szoros kapcsolatban, aki igazán alázatos. „A gőgöst viszont csak távolról ismeri.” Mivel mindannyian szeretnénk örömet szerezni Jehovának, és élvezni az atyai szeretetét, jó okunk van rá, hogy kifejlesszük az alázatot. Az alázat egy gondolkodásmód, amely mentes a gőgtől és a büszkeségtől. A Bibliából kiderül, hogy egy alázatos ember megfelelő szemszögből látja a Jehovához és másokhoz viszonyított helyzetét. Elismeri, hogy mindenki felette áll valamiben (Flp 2:3, 4). Egyesek csak látszólag alázatosak. Talán az egyéniségüknél fogva visszahúzódóak. Az is lehet, hogy a kultúrájuk és a neveltetésük miatt tisztelettel és udvariasan bánnak másokkal. De ettől még a szívük mélyén nagyon büszkék lehetnek, és ez előbb-utóbb mások előtt is nyilvánvalóvá válik (Luk 6:45). w19.09 2. o., 1., 3–4. bek.