Milyen megnyugtató lehetett ezt hallania Józsuénak, mielőtt Isten népét bevezette az ígéret földjére! Jehova nemcsak egyéneket bátorított, hanem a népét mint csoportot is. Például előre lejegyeztette a következő szavakat, amelyek később bátorítást nyújtottak a babiloni fogságban lévő zsidóknak: „Ne félj, mert én veled vagyok. Ne aggódj, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek, igen, segítek neked. Erősen foglak igazságos jobb kezemmel” (Ézs 41:10). Erről az első századi keresztények is meg lehettek győződve, és mi ugyanígy érezhetünk (2Kor 1:3, 4). Jézus is kapott bátorítást az Atyjától. A keresztelkedésekor hangot hallott az égből, amely ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem” (Máté 3:17). Ebből biztosan sok erőt merített az egész földi szolgálata során. w18.04 16. o., 3–5. bek.

Sokan azt mondanák, hogy Jehova az Ádámnak adott paranccsal megfosztotta őt a szabadságától, hiszen nem tehette azt, amit akart. Ám így összetévesztik a szabad akarat gyakorlását azzal, hogy valakinek joga van eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Ádám és Éva igenis szabadon eldönthette, hogy engedelmeskedik-e Istennek, vagy sem. De egyedül Jehovának van teljes mértékben joga meghatározni, hogy mi számít jónak és mi rossznak. Ezt szemléltette „a jó és rossz tudásának” fája az Éden-kertben (1Móz 2:9). Jehova a parancsával azt akarta megtanítani Ádámnak és Évának, hogy hogyan élvezhetnek igazi szabadságot. Az ősszüleink végül úgy döntöttek, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Vajon Ádám és Éva számára nagyobb szabadságot eredményezett a döntésük? Sajnos nem. Miközben arra törekedtek, hogy magukat irányíthassák, elvesztették a valódi szabadságot, melyet Istentől kaptak. w18.04 5–6. o., 9–12. bek.

Jehova nemcsak sajnálja a szolgáit, amikor azok szenvednek, hanem segít is nekik. Például amikor az izraeliták rabszolgasorban sínylődtek Egyiptomban, Jehova átérezte a fájdalmukat, és meg akarta őket szabadítani. Ezt mondta Mózesnek: „Láttam, hogy milyen nyomorúságot él át a népem. . ., és meghallottam a. . . kiáltásukat. Jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el. Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből” (2Móz 3:7, 8). Mivel Jehova szánalmat érzett a népe iránt, kiszabadította őket a fogságból. A következő évszázadok során az ígéret földjén az izraelitákat többször is megtámadták az ellenségeik. Hogyan reagált Jehova? „Megszánta őket, hallva, hogy sóhajtoznak azok miatt, akik elnyomják őket, és kegyetlenül bánnak velük.” Az együttérzés pedig arra indította Jehovát, hogy segítsen a népén. Bírákat adott nekik, hogy kiszabadítsa őket az ellenségeik kezéből (Bír 2:16, 18). w19.03 15. o., 4–5. bek.