Jehova ígérete szerint Ábrahám által sok nemzet áldásban részesül. Úgy tűnt, hogy ez nem valósulhat meg, mert Ábrahám már 100 éves volt, Sára pedig 90, és még mindig nem volt gyermekük. Ez próbára tette Ábrahám hitét. De ezt olvassuk róla: „reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz” (Róma 4:18, 19). És nem kellett csalódnia. Idővel megszületett Izsák, a várva várt utód (Róma 4:20–22). Mi is igazságosak lehetünk Jehova szemében, és élvezhetjük a barátságát, akárcsak Ábrahám. Pál ezt írta: „Azokat a szavakat azonban, hogy »igazságosnak tartották őt«, nem csupán őérte írták le, hanem értünk is, akiket igazságosnak fognak tartani, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust” (Róma 4:23, 24). Ahhoz, hogy igazságosak lehessünk, mint Ábrahám, nekünk is hinnünk kell, a hitünket bizonyítanunk kell a tetteinkkel, és a reménység is nélkülözhetetlen. w23.12 7. o., 16–17. bek.

Ha félelemmel tölt el egy próba, ne feledd, hogy Jehova látja, és azt is, hogy hogyan érzel. Jehova tudta, hogy az izraeliták „milyen fájdalmakat szenvednek el” Egyiptomban (2Móz 3:7). Talán a próbádban nem látod, hogy Jehova mit tesz érted, ezért kérd imában, hogy segítsen felismerni, hogyan támogat (2Kir 6:15–17). Lehet, hogy hallottál egy megerősítő gondolatot egy előadásban vagy egy hozzászólásban? Vagy buzdítónak éreztél egy cikket, videót vagy dalt? Mondott neked mostanában valaki egy bátorító gondolatot, vagy mutatott egy megnyugtató bibliaverset? Hajlamosak lehetünk magától értetődőnek venni, hogy egy szerető testvériség vesz minket körül, és hogy rendszeresen kapunk szellemi táplálékot. Pedig ezek valójában különleges ajándékok Jehovától (Ézs 65:13; Márk 10:29, 30). Azt bizonyítják, hogy ő szívből törődik velünk, és hogy méltó a bizalmunkra (Ézs 49:14–16). w24.01 4–5. o., 9–10. bek.

Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus visszament az égbe, emlékeztette a tanítványait a feladatukra: tanúskodniuk kell róla „Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8; Luk 24:46–48). Ám nem sokkal ezután zsidó vezetők a szanhedrin elé hurcolták Péter és János apostolt. Megtiltották nekik a prédikálást, és meg is fenyegették őket (Csel 4:18, 21). Péter és János így válaszolt: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok. Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk” (Csel 4:19, 20). Miután szabadon engedték őket, a többi tanítvánnyal együtt imádkoztak Jehovához, hogy segítsen nekik cselekedni az akaratát. Jehova pedig válaszolt az őszinte imájukra (Csel 4:31). w23.05 5. o., 11–12. bek.