-
,Jót láss kemény munkádért’Őrtorony – 1980 | július 1.
-
-
A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér.” — Préd 2:1, 2,
-
-
,Jót láss kemény munkádért’Őrtorony – 1980 | július 1.
-
-
Igaz, a szórakozás és a nevetés segíthet valakinek ideiglenesen megfeledkezni a nehézségeiről. De a nehézségek nem szűnnek meg, és a szórakozás elmúltával újra szembe kell néznünk azokkal. Azonkívül az, aki egyszerűen gondtalan nevetéssel teszi félre a komoly dolgokat, nem mutat józan ítélőképességet és könnyen felingerel másokat. Ezért nevezhető „esztelenségnek” a nevetése. Ami pedig a megrögzött tréfálkozó „örvendezését” vagy vidámságát illeti, az valójában semmi érdemes dolgot nem eredményez. Amint Salamon kijelentette: „mit sem ér”. Igen, milyen kézzelfogható és jelentős eredményt hoz az ilyenfajta vidámság?
8. Milyen módon segít nekünk az, ha alkalmazzuk is a Salamon kutatásaiból eredő tanulságot?
8 Ha Salamon vizsgálódásainak eredményei által kívánjuk vezettetni magunkat, akkor bizonyára nem engedjük, hogy az élvezetek elhomályosítsák vagy kiszorítsák szellemi tevékenységünket. Ez megköveteli, hogy mértéktartók legyünk a társasági összejövetelek számát illetően, melyeken részt kívánunk venni, és az ilyenekre fordított időt illetően is. Ha sorozatosan társasági életre fordítanánk az estéinket és éjszakáinkat, hogyan maradhatnánk meg frisseknek a másnapi szellemi tevékenységünk számára, amilyenek pl. a gyülekezeti összejöveteleink vagy a nyilvános prédikálás? Ha későig fennmaradnánk a szórakozás miatt, s emiatt túl fáradtak lennénk a szellemi tevékenységre, nem azt jelentené ez, hogy kicsúszott kezünkből a szórakozási vágy irányítása? Noha jogosan élvezzük az egészséges, építő jellegű társasági összejöveteleket és a felüdülés egyéb formáit, ezek nem lehetnek túl nagy jelentőségű dolgok az életünkben. A legnagyobb megelégedést továbbra is az olyan életformában kell megtalálnunk, amely Jehova Isten hű szolgálatára összpontosul.
-