Vele ellentétben Kain „a föld gyümölcsét” ajánlotta fel. Jehova elfogadta Ábel áldozatát, „Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte” kegyesen (1Mózes 4:3–5). Miért nem?

Némelyek arra a tényre hivatkoznak, hogy Ábel áldozata „juhainak első fajzásából” volt, míg Kainé csupán „a föld gyümölcséből”. A hiba azonban nem a Kain által felajánlott termés minőségében volt, hiszen a beszámoló azt mondja, hogy Jehova kegyesen tekintett „Ábelre és az ő ajándékára”, „Kainra pedig és az ő ajándékára” rosszallással tekintett. (Kiemelések tőlünk.) Jehova tehát elsősorban imádója szívállapotát figyelte. S mit vett ekkor észre? A Zsidók 11:4 azt mondja, hogy Ábel „hit által” ajánlotta fel áldozatát. Tehát Kainból kétségtelenül hiányzott a hit, amely Ábel áldozatát elfogadhatóvá tette.

Vele ellentétben Kain valószínűleg csak felületes figyelmet szentelt a felajánlásnak, melyet készített. Egy XIX. századi bibliamagyarázó szerint „az ő áldozata mindössze annak az elismerése volt, hogy Isten jótevő . . . Áldozata világosan bizonyította, hogy nem ismert el tényleges szakadékot maga és Teremtője között, valamint nem ismerte el a bűn megvallásának, vagy egy engeszteléstől való függésnek a szükségességét.”

Ezenkívül, mivel ő volt az elsőszülött, Kain elbizakodottan még azt is feltételezhette, hogy ő maga volt a megígért mag, aki elpusztítja Sátánt, a Kígyót. Lehet, hogy Éva is táplált ilyen nagyra törő vágyakat elsőszülött fia felől (1Mózes 4:1). Természetesen, ha ez volt az, amire Kain és Éva számított, akkor nagyon is tévedtek.

Bárhogy is történt, „Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté”, amikor rájött, hogy Jehova elutasította felajánlását (1Mózes 4:5). Kain a vesztébe rohant.