-
OltárTanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
-
-
Az izraeliták nem állíthattak számtalan oltárt, hanem csak egyet az egyetlen igaz Isten imádatára, mégpedig azon a helyen, melyet Jehova választott ki (5Mó 12:2–6, 13, 14, 27; ezzel szemben Babilonban egyedül Istár istennőnek 180 oltára volt). A nép azt az utasítást kapta, hogy miután átkel a Jordán folyón, készítsen oltárt megmunkálatlan kövekből (5Mó 27:4–8). Ezt az oltárt Józsué építette az Ebál-hegyen (Jzs 8:30–32). A meghódított föld felosztását követően Rúben és Gád törzse, valamint Manassé fél törzse egy szembetűnő oltárt állított a Jordánnál. Ez átmenetileg zavart keltett a többi törzsben, mígnem tisztázódott, hogy az oltár nem a hitehagyás jele, hanem csupán azért építették, hogy az igaz Isten, Jehova iránti hűségre emlékeztesse őket (Jzs 22:10–34).
Más oltárok is készültek, de úgy tűnik, hogy ezek konkrét eseményekhez kapcsolódtak, és nem állandó használatra szánták őket. Általában akkor építették őket, amikor angyalok jelentek meg embereknek, illetve amikor az angyalok embereknek adtak utasításokat. Ilyen volt például a Bókimban emelt oltár, illetve azok is, amelyeket Gedeon és Manoah készített (Bí 2:1–5; 6:24–32; 13:15–23). A nép épített egy oltárt Bételben, amikor azon gondolkodott, hogy miként lehetne megakadályozni azt, hogy Benjámin törzse kivesszen. A feljegyzésből nem derül ki, hogy Isten helyeselte-e az oltár építését, vagy egyszerűen csak arról volt szó, hogy a nép „azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében” (Bí 21:4, 25). Isten képviselőjeként Sámuel áldozatot ajánlott fel Micpában, ezenkívül oltárt épített Rámában (1Sá 7:5, 9, 10, 17). Ezt bizonyára azért tette, mert miután elvitték a ládát, Jehova jelenléte többé nem volt tapasztalható a Silóban lévő hajlékban (1Sá 4:4, 11; 6:19–21; 7:1, 2; vö.: Zs 78:59–64).
Ideiglenes oltárok: Számos alkalommal építettek ideiglenes oltárokat. Például Saul áldozatot ajánlott fel Gilgálban, Ajjalonban pedig oltárt emelt (1Sá 13:7–12; 14:33–35). Az első esetben ítéletben részesült, mert nem várta meg Sámuelt, hogy ő mutasson be áldozatot. Viszont arra nem tér ki a beszámoló, hogy a helyszínek megfelelőek voltak-e az áldozáshoz.
Dávid arra kérte Jonatánt, hogy mondja azt Saulnak, hogy azért nincs ott a király asztalánál újhold napján, mert családi áldozaton vesz részt Betlehemben, de mivel ez csupán kibúvó volt, nem lehet biztosan tudni, hogy volt-e ilyen alkalom (1Sá 20:6, 28, 29). Dávid már király volt, amikor Isten parancsára épített egy oltárt Jehovának Arauna (Ornán) szérűjén (2Sá 24:18–25; 1Kr 21:18–26; 22:1). Az 1Királyok 9:25 azt írja Salamonról, hogy áldozatokat ajánlott fel az oltáron, ám ez nyilván arra utal, hogy a király a felhatalmazott papsággal végeztette el az áldozatok bemutatását. (Vö.: 2Kr 8:12–15.)
Úgy tűnik, hogy a jeruzsálemi templom felépítése után az oltár arra a helyre került, amelyet Jehova, az izraeliták Istene kiválasztott, és ahova menniük kellett (5Mó 12:5). Azon kívül az oltáron kívül, amelyet Illés épített a Kármel-hegyen, hogy tűz által nyilvánvalóvá váljon a Baál-papok előtt, ki az igaz Isten (1Ki 18:26–35), már csak hitehagyott imádat céljából emeltek oltárokat. Maga Salamon volt az első ilyen hitehagyott, mert engedett az idegenből jött feleségei befolyásának (1Ki 11:3–8). Az újonnan megalakult északi királyság uralkodója, Jeroboám úgy akarta rávenni az alattvalóit, hogy ne menjenek a jeruzsálemi templomba, hogy felállított egy oltárt Bételben, egy másikat pedig Dánban (1Ki 12:28–33). Ezután egy próféta megjövendölte, hogy Júda királyának, Jósiásnak az uralma idején a Bételben levő oltárnál szolgáló papokat megölik, és halottak csontjait fogják elégetni az oltáron. Előjelként az oltár szétrepedt, a prófécia pedig később maradéktalanul beteljesedett (1Ki 13:1–5; 2Ki 23:15–20; vö.: Ám 3:14).
Izrael királyának, Ahábnak az uralma alatt a pogány oltárok megsokasodtak (1Ki 16:31–33). Júda királyának, Aháznak az idejében „minden sarkon” voltak oltárok Jeruzsálemben, valamint rengeteg magaslatot készítettek (2Kr 28:24, 25). Manassé még odáig is elment, hogy Jehova házában épített oltárokat, emellett oltárokat emelt a templom udvarában „az egek. . . seregének” imádatára (2Ki 21:3–5).
Bár a hűséges királyok időről időre lerombolták ezeket a bálványimádatra szánt oltárokat (2Ki 11:18; 23:12, 20; 2Kr 14:3; 30:14; 31:1; 34:4–7), Jeruzsálem bukása előtt Jeremiásnak mégis ezt kellett mondania: „annyi istened van már, ó, Júda, ahány városod; és annyi oltárt állítottatok a szégyenletességnek, ahány utca van Jeruzsálemben; oltárokat, hogy áldozati füstöt füstölögtessetek Baálnak” (Jr 11:13).
-
-
OltárTanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
-
-
Az, hogy csak egyetlenegy áldozati oltárról esik szó, összhangban van Krisztus következő kijelentésével: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” Ezenkívül sok más bibliaverssel is összhangban van, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a keresztény hitben egységesnek kell lenni (Jn 14:6; Mt 7:13, 14; 1Ko 1:10–13; Ef 4:3–6; ezenkívül figyeld meg az Ézs 56:7; 60:7-ben feljegyzett próféciákat is, melyek szerint minden nemzetből lesznek emberek, akik eljönnek Isten oltárához).
-