²⁰ Ézsaiás így fejezi be ezt a prófétai kijelentést: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók” (Ézsaiás 1:9).c Asszíria erejével szemben végül Jehova siet Júda segítségére. Szodomától és Gomorrától eltérően Júda nem lesz kitörölve a létből. Életben marad.

21. Miért ’hagyott meg Jehova valami keveset’ azután, hogy Babilon elpusztította Jeruzsálemet?

²¹ Több mint száz évvel később Júdát újból veszély fenyegette. A nép nem tanult az Asszíria által kapott fenyítésből. „Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek.” Ennek hatására „az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség” (2Krónika 36:16). A babiloni uralkodó, Nabukodonozor meghódította Júdát, és ezúttal nem maradt még annyi sem, „mint kunyhó a szőlőben”. Még Jeruzsálemet is elpusztították (2Krónika 36:17–21). De Jehova ’meghagyott valami keveset’. Bár Júda hetven évre fogságba került, Jehova gondoskodott a nemzet, különösen pedig Dávid leszármazási ágának folytatódásáról, hiszen ezen az ágon kellett eljönnie a megígért Messiásnak.

22., 23. Miért mondhatjuk, hogy ’Jehova meghagyott valami keveset’ az első században?

²² Izrael, mint Isten szövetséges népe, az első században volt végső válságos időszakában. Amikor Jézus megjelent a megígért Messiásként, a nemzet elutasította őt, s ez azt eredményezte, hogy Jehova elutasította a nemzetet (Máté 21:43; 23:37–39; János 1:11). Vajon ez azt jelentette, hogy Jehovának nincs többé különleges nemzete a földön? Nem. Pál apostol rámutatott, hogy az Ézsaiás 1:9-nek volt még egy beteljesedése. A Septuaginta változatot idézve ezt írta: „Mint ahogy Ézsaiás is megmondta már régebben: »Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna magot nekünk, éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és éppen olyanná tétettünk volna, mint Gomorra«” (Róma 9:29).

²³ A túlélők ezúttal a felkent keresztények voltak, akik hittek Jézus Krisztusban. Ők kezdetben hívő zsidók voltak. Később csatlakoztak hozzájuk hívő nem zsidó személyek is. Együtt alkották az új Izraelt, „az Isten Izraelét” (Galácia 6:16; Róma 2:29). Ez a „mag” túlélte a dolgok zsidó rendszerének i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulását. „Isten Izraele” valójában ma is velünk van. Most már több millió hívő személy csatlakozott hozzá a nemzetekből, s ők alkotják a ’minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagy sokaságot, melyet senki nem képes megszámolni’ (Jelenések 7:9).

24. Mit kell figyelembe vennie mindenkinek, aki szeretné túlélni az emberiség legsúlyosabb válságát?

²⁴ Ez a világ hamarosan szembenéz Armageddon csatájával (Jelenések 16:14, 16). Bár ez a válság súlyosabb lesz a Júda elleni asszír és babiloni támadásnál, sőt még annál is, amikor a rómaiak i. sz. 70-ben elpusztították Júdeát, mégis lesznek túlélők (Jelenések 7:14). Mennyire létfontosságú tehát, hogy mindannyian gondosan figyeljünk Ézsaiásnak a Júdához intézett szavaira! E szavak az életet jelentették a hűségeseknek akkoriban. És életet jelenthetnek a hívőknek napjainkban is.