-
VálásTanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
-
-
Mi az egyetlen Írás szerinti alap a válásra a keresztények esetében?
Jézus Krisztus a hegyi beszédében kijelentette: „Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el” (Mt 5:31, 32). Miután pedig leszögezte a farizeusoknak, hogy a válás Mózes általi engedménye nem az az elrendezés, mely „kezdettől fogva” érvényben volt, így szólt: „Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Mt 19:8, 9). Ma általában különbséget teszünk paráznák és házasságtörők között. A mai nyelvhasználatban arra a nőtlen vagy hajadon személyre mondjuk, hogy paráznaságban vétkes, aki önként szexuális kapcsolatot létesít egy más nembeli személlyel. Házasságtörő az a házasságban élő személy, aki önként szexuális kapcsolatot létesít egy más nembeli személlyel, aki nem a törvényes házastársa. A PARÁZNASÁG címszó alatti részből azonban kitűnik, hogy a „paráznaság” kifejezés a görög por·neiʹa fordítása, és minden olyan tiltott szexuális kapcsolat beletartozik, amelyet az Írás szerinti házasságon kívül létesít valaki. Jézusnak a Máté 5:32-ben és 19:9-ben olvasható szavai tehát azt jelentik, hogy az egyetlen indok a válásra, amely ténylegesen felbontja a házasságot, az a másik fél által elkövetett por·neiʹa. Krisztus követője a válásra adott ezen lehetőséggel élhet, ha szeretne, és az ilyen válás szabaddá teszi arra, hogy házasságot kössön egy kereszténnyel, aki megfelel a bibliai követelményeknek (1Ko 7:39).
Ha egy házasságban élő személy szexuálisan erkölcstelenkedik valakivel, aki a saját neméhez tartozik (homoszexualitás), az mocskos és undorító dolgot művel. Akik nem bánják meg ezt a bűnüket, azok nem öröklik Isten Királyságát. A Szentírás természetesen az állatokkal való fajtalankodást is elítéli (3Mó 18:22, 23; Ró 1:24–27; 1Ko 6:9, 10). Ezek a förtelmes tettek a por·neiʹa tág fogalomkörébe tartoznak. Megjegyzendő még, hogy a mózesi törvény alatt a homoszexualitás és az állatokkal való fajtalankodás halálbüntetést vont maga után, és az elkövető vétlen házastársa újból megnősülhetett, illetve férjhez mehetett (3Mó 20:13, 15, 16).
Jézus Krisztus azt mondta, hogy „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Mt 5:28). Azt azonban nem mondta, hogy a szívben levő vágy, amelyet nem követ tett, alapot ad a válásra. Krisztus szavai arra mutatnak, hogy tisztán kell tartanunk a szívünket, és nem szabad helytelen gondolatokat és vágyakat táplálnunk (Fi 4:8; Jk 1:14, 15).
A zsidó rabbik törvénye nagy hangsúlyt fektetett a házastársak nemi érintkezésére, és megengedte, hogy a férj elváljon a feleségétől, ha az meddő volt. A Szentírás azonban nem jogosítja fel a keresztényeket, hogy ilyen okból elváljanak. Az éveken át tartó meddőség nem indította arra Ábrahámot, hogy elváljon Sárától, Izsákot, hogy elváljon Rebekától, Jákobot, hogy elváljon Ráheltől, sem Zakariás papot, hogy elváljon Erzsébettől (1Mó 11:30; 17:17; 25:19–26; 29:31; 30:1, 2, 22–25; Lk 1:5–7, 18, 24, 57).
A Bibliában nincs olyan kijelentés, amely megengedné, hogy egy keresztény elváljon a házastársától, ha az fizikailag képtelen nemi kapcsolatot létesíteni, elmebeteg lesz, netán elkap valamilyen gyógyíthatatlan vagy visszataszító betegséget. Egy keresztény, akinek kötelessége szeretetet kimutatnia, nem a válás mellett fog dönteni, hanem irgalmasan bánik a házastársával (Ef 5:28–31). A Biblia arra sem jogosítja fel a keresztényeket, hogy a különböző vallásuk miatt váljanak el a házastársuktól; inkább azt tanítja, hogy az a keresztény, aki együtt marad nem hívő párjával, talán megnyeri őt az igaz hitnek (1Ko 7:12–16; 1Pt 3:1–7).
Jézus a hegyi beszédében kifejtette, hogy „mindaz, aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el” (Mt 5:32). Ezzel Krisztus rámutatott, hogy ha egy férj nem amiatt válik el a feleségétől, hogy az ’paráznaságot’ (por·neiʹa) követett el, házasságtörésnek teszi ki őt a jövőben, mivel a feleség, aki nem volt hűtlen, egy ilyen válással nincs megfelelően elválasztva a férjétől, és nem szabad arra, hogy máshoz menjen férjhez, és új férjével szexuális kapcsolatot létesítsen. Amikor Krisztus azt mondta, hogy „aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el”, olyan asszonyra utalt, akitől nem „paráznaság [por·neiʹa] miatt” váltak el. Egy ilyen nő törvényesen elvált ugyan, de az Írás szerint nem.
-
-
VálásTanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
-
-
Jézusnak a Márk és Lukács által leírt szavait azonban annak a részletesebb kijelentésnek a fényében kell értelmezni, amelyet Máté jegyzett fel. Ő belefoglalja a „hacsak nem paráznaság miatt” kifejezést (Mt 19:9; lásd még: Mt 5:32), amiből az következik, hogy amit Márk és Lukács Jézusnak a válással kapcsolatos szavait idézve írt, az arra vonatkozik, ha a válás bármi más indokkal történt, vagyis nem „paráznaság” (por·neiʹa) miatt, melyet a hűtlen fél követett el.
-