-
Hogyan állsz majd az ítélőszék előtt?Őrtorony – 1995 | október 15.
-
-
Hogyan állsz majd az ítélőszék előtt?
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe” (MÁTÉ 25:31).
1—3. Milyen okunk van a derűlátásra az igazságszolgáltatást illetően?
„BŰNÖS VAGY ÁRTATLAN?” Sokan csodálkoznak, amikor jelentéseket hallanak valamilyen bírósági ügyről. A bírók és az esküdtszék tagjai becsületességre törekedhetnek ugyan, de az igazságosság szokott-e érvényesülni? Te nem hallottál már a bírói eljárás során megmutatkozó igazságtalanságról és jogtalanságokról? Az ilyen igazságtalanság nem új keletű dolog, amint kitűnik Jézusnak a Lukács 18:1–8-ban található szemléltetéséből.
2 Bármilyenek is a tapasztalataid az emberi igazságszolgáltatás tekintetében, figyeld meg Jézus következtetését: „Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? . . . Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Újfordítású revideált Biblia).
3 Igen, Jehova tenni fog róla, hogy szolgáinak végül igazságot szolgáltassanak. Jézus is szerepet játszik ebben, főleg most, mivel a jelenlegi gonosz rendszer „utolsó napjaiban” élünk. Jehova hamarosan arra használja fel hatalmas Fiát, hogy eltörölje a gonoszságot a földről (2Timótheus 3:1; 2Thessalonika 1:7, 8; Jelenések 19:11–16). Betekintést nyerhetünk Jézus szerepébe az egyik utolsó szemléltetéséből, amelyet gyakran a juhokról és kecskékről szóló példázatnak hívnak.
4. Hogyan értettük eddig a juhokról és kecskékről szóló példázat időzítését, de miért fogunk most figyelmet fordítani a példázatra? (Példabeszédek 4:18).
4 Sokáig úgy értettük, hogy a példázat azt írja le, hogy 1914-ben Jézus leült mint Király, azóta pedig ítélkezik: akik juhszerű embernek bizonyulnak, azokra örökké tartó élet vár, a kecskékre pedig maradandó halál. A példázat újbóli megvizsgálása azonban kiigazított értelmezésre mutat, ami az időzítését illeti, és azt, hogy mit szemléltet. Ez a finomítás fokozza a prédikálómunkánk fontosságát és az emberek reagálásának jelentőségét. Hogy lássuk, min alapul a példázatnak e mélyrehatóbb értelmezése, vizsgáljuk meg, mit tár fel a Biblia Jehováról és Jézusról mint olyan személyekről, akik Királyok is és Bírák is.
Jehova mint a Legfőbb Bíró
5., 6. Miért helyénvaló úgy tekinteni Jehovára, mint aki Király is és Bíró is?
5 Jehova mindenek feletti hatalommal kormányozza a világegyetemet. Mivel Neki kezdete se volt, és vége se lesz, ő „örökkévaló király” (1Timótheus 1:17; Zsoltárok 90:2, 4; Jelenések 15:3, Káldi fordítás). Hatalma van ahhoz, hogy rendeleteket, vagyis törvényeket alkosson, és hatályba léptesse azokat. De a hatalma bírói ténykedést is magában foglal. Az Ésaiás 33:22 kijelenti: „az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket” (Katolikus fordítás).
6 Isten szolgái már régóta elismerik Jehovát mint a vitás ügyek és kérdések Bíráját. Például: miután „az egész föld bírája” mérlegelte Sodoma és Gomora gonoszságának a bizonyítékait, pusztulásra méltónak ítélte a lakosokat, és végre is hajtotta ezt az igazságos ítéletet (1Mózes 18:20–33; Jób 34:10–12). Micsoda biztonságérzettel kell eltöltenie minket annak a tudatnak, hogy Jehova igazságos Bíró, aki mindig végre tudja hajtani ítéleteit!
7. Hogyan ténykedett Jehova Bíróként az Izráellel való kapcsolatában?
7 Az ókori Izráelben Jehova olykor közvetlenül hozott ítéletet. Ha akkor éltél volna, vajon nem lett volna vigasztaló tudni, hogy tökéletes Bíró dönt a dolgokban? (3Mózes 24:10–16; 4Mózes 15:32–36; 27:1–11). Isten „végzésekről” is gondoskodott, amelyek mindenestől fogva jók voltak arra, hogy irányadó mértékként szolgáljanak az ítélkezéshez (3Mózes 25:18, 19; Nehémiás 9:13; Zsoltárok 19:10, 11; 119:7, 75, 164; 147:19, 20). Ő az „egész föld bírája”, úgyhogy mindannyian érintettek vagyunk (Zsidók 12:23).
8. Milyen tárgyhoz illő látomása volt Dánielnek?
8 „Szemtanútól” származó bizonyságunk is van ezt a dolgot illetően. Dániel próféta kegyetlen vadállatokról kapott látomást, amelyek kormányzatokat vagy birodalmakat jelképeztek (Dániel 7:1–8, 17). Hozzátette: „királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér” (Dániel 7:9). Figyeld meg, hogy Dániel trónokat látott, „és az öreg korú [Jehova] leüle”. Kérdezd meg magadtól: „Vajon Dániel itt annak volt tanúja, hogy Isten Király lett?”
9. Mi az egyik jelentése a „trónra ülni” kifejezésnek? Említs példákat.
9 Nos, amikor azt olvassuk, hogy valaki „trónra ült”, gondolhatunk arra, hogy király lett az illető, mivel a Biblia néha ilyen nyelvezetet használ. Például: „Miután pedig [Zimri] király lett, és trónra ült . . .” (1Királyok 16:11, Úf; 2Királyok 10:30; 15:12; Jeremiás 33:17). Egy Messiásra vonatkozó prófécia így szólt: „le kell ülnie, és uralkodnia kell trónján.” Ezért a „trónra ülni” kifejezés jelentheti azt, hogy királlyá lesz valaki (Zakariás 6:12, 13, NW). Jehovát úgy írják le mint Királyt, aki trónon ül (1Királyok 22:19; Ésaiás 6:1; Jelenések 4:1–3). Ő „örökkévaló király”. Amikor azonban a szuverenitásnak egy új oldalát juttatta érvényre, el lehetett mondani róla, hogy Király lett, mintha újból a trónjára ült volna (1Krónika 16:1, 31, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása; Ésaiás 52:7, K. f.; Jelenések 11:15–17; 15:3, Kál; 19:1, 2, 6, K. f.).
10. Mi volt az izraelita királyok egyik fő feladata? Szemléltesd.
10 De itt következik egy kulcstényező: Az ókori királyok egyik fő feladata az volt, hogy vitás ügyeket hallgassanak meg, és ítéleteket hozzanak (Példabeszédek 29:14). Emlékezz vissza Salamon bölcs ítéletére, melyet akkor hozott, mikor két nő ugyanazt a kisbabát követelte (1Királyok 3:16–28; 2Krónika 9:8). Kormányzati épületeinek egyike a ’trón-terem volt, ahol ítélt’, és ezt „törvényháznak” is hívták (1Királyok 7:7). Jeruzsálemet úgy írták le mint azt a helyet, ahol „királyiszékek [vannak] törvényszolgáltatásul” (Zsoltárok 122:5, Kámory fordítás). Világos, hogy a „trónra ülés” a bírói hatalom gyakorlására is utalhat (2Mózes 18:13; Példabeszédek 20:8).
11., 12. a) Mi volt a jelentősége annak, hogy Jehova leült, amint arról említést tesz a Dániel 7. fejezete? b) Hogyan erősítik meg egyéb írásszövegek, hogy Jehova ítélkezés végett ül le?
11 Most térjünk vissza arra a jelenetre, amelyben Dániel azt látta, hogy ’az Öregkorú leül’. A Dániel 7:10 hozzáteszi: „Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel” (Úf). Igen, az Öregkorú avégett ült, hogy ítéletet hozzon a világ feletti uralom dolgában, és méltónak ítélje az Emberfiát az uralkodásra (Dániel 7:13, 14). Ezután azt olvassuk, hogy ’eljött az Öregkorú, és az ítélet adatott a szenteknek’, vagyis azoknak, akik alkalmasnak ítéltettek arra, hogy együtt uralkodjanak az Emberfiával (Dániel 7:22). Végül ’összeült a törvényszéka’, és kedvezőtlen ítéletet hozott az utolsó világhatalommal szemben (Dániel 7:26, Úf).
12 Ennélfogva, amikor Dániel azt látta, hogy Isten ’trónra ül’, ez azt jelentette, hogy Ő ítélethozatalra készül. Korábban Dávid így énekelt: „te [Jehova] elvégezted itéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró” (Zsoltárok 9:5, 8, IMIT ). Jóel pedig ezt írta: „Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt [én, Jehova], hogy megítéljek minden népeket [nemzetet, Kál]” (Jóel 3:12; vö. Ésaiás 16:5). Jézus is és Pál is volt olyan bírói tárgyalással járó helyzetekben, amelyben avégett ült egy ember, hogy meghallgassa a vitás ügyet és ítéletet hozzonb (János 19:12–16; Cselekedetek 23:3; 25:6).
Jézus pozíciója
13., 14. a) Milyen biztosítéka volt Isten népének arra nézve, hogy Jézus Királlyá lesz? b) Mikor ült Jézus a trónjára, és milyen értelemben kezdett uralkodni i. sz. 33-tól kezdődően?
13 Jehova Király is és Bíró is. Mit mondhatunk Jézusról? A megszületését bejelentő angyal ezt mondta: „néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét . . .; és az ő királyságának vége nem lészen!” (Lukács 1:32, 33). Jézus lesz a dávidi királyság maradandó örököse (2Sámuel 7:12–16). Az égből uralkodik, mivel Dávid kijelentette: „Ez az Istennek szózata uramhoz [Jézushoz]: »Ülj jobbomhoz, miglen vetem ellenségeidet zsámolyul lábaid alá!« Hatalmad jogarát az Isten nyujtja ki Sionból: »Uralkodjál ellenségidnek közepette!«” (Zsoltárok 110:1–4, Kám).
14 Mikor kerül erre sor? Jézus nem uralkodott Királyként, amíg ember volt (János 18:33–37). I. sz. 33-ban meghalt, feltámadt, és felment az égbe. A Zsidók 10:12 ezt mondja: „egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára.” Milyen hatalma volt Jézusnak? „[Isten] ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon . . ., és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé” (Efézus 1:20–22). Mivel Jézusnak akkor királyi hatalma volt a keresztények felett, Pál azt írhatta, hogy Jehova „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kolossé 1:13; 3:1).
15., 16. a) Miért mondjuk, hogy Jézus i. sz. 33-ban nem lett Isten Királyságának a Királya? b) Mikor kezdett el uralkodni Jézus az Isten Királyságában?
15 De abban az időben Jézus nem úgy ténykedett mint a nemzetek fölé rendelt Király és Bíró. Isten mellett ült, várva azt az időt, amikor Isten Királyságának Királyaként fog ténykedni. Pál ezt írta róla: „Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsidók 1:13).
16 Jehova Tanúi sok bizonyítékot hoztak nyilvánosságra azt illetően, hogy Jézus várakozási időszaka 1914-ben véget ért, és ebben az évben lett Isten Királyságának az uralkodója a láthatatlan egekben. A Jelenések 11:15, 18 ezt mondja: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.” „És megharagudtak a pogányok [a nemzetek, Vida fordítás], és eljött a te haragod.” Igen, a nemzetek haragot nyilvánítottak ki egymás iránt az I. világháború alatt (Lukács 21:24). A háborúk, földrengések, járványok, éhínségek és hasonlók, melyeknek szemtanúi vagyunk 1914 óta, megerősítik, hogy Jézus most már uralkodik Isten Királyságában, és közel a világ befejezett vége (Máté 24:3–14).
17. Milyen kulcstényezőket állapítottunk meg eddig?
17 Rövid áttekintésként: Elmondhatjuk ugyan Istenről, hogy trónra ül mint Király, de egy másik értelemben avégett is a trónjára ülhet, hogy ítélkezzen. I. sz. 33-ban Jézus az Isten jobbján ült, most pedig a Királyság Királya. De vajon Jézus, aki most már Királyként uralkodik, Bíróként is szolgál? És miért érdekeljen ez minket, kivált ebben az időben?
18. Milyen bizonyíték van arra, hogy Jézus Bíró is lesz egyben?
18 Jehova, akinek joga van bírákat kinevezni, Jézust választotta ki mint olyan Bírót, aki megfelel az Ő irányadó mértékeinek. Jézus rávilágított erre, midőn olyan emberekről beszélt, akik életre kelnek szellemileg: „az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta” (János 5:22). Ám Jézus bírói szerepe túlmegy az effajta ítélkezésen, mivel ő élők és holtak bírája (Cselekedetek 10:42; 2Timótheus 4:1). Pál egy alkalommal kijelentette: „[Isten] rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú [Jézus] által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt” (Cselekedetek 17:31; Zsoltárok 72:2–7).
19. Miért helyes úgy beszélni Jézusról, mint aki Bíróként ül le?
19 Vajon akkor joggal következtethetünk úgy, hogy Jézus a sajátos, bírói szerepben ül egy dicsőséges trónra? Igen. Jézus megmondta az apostoloknak: „az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét” (Máté 19:28). Noha Jézus most már Királya a Királyságnak, de a Máté 19:28-ban említett további tevékenysége azt foglalja magában, hogy ítélkezés céljából fog trónon ülni a Millennium idején. Abban az időben az egész emberiség felett fog ítélkezni — az igazságosok és az igazságtalanok felett (Cselekedetek 24:15). Segítségünkre van, ha ezt emlékezetünkben tartjuk, amint figyelmet fordítunk Jézusnak az egyik olyan példázatára, amely a mi időnkre és életünkre vonatkozik.
Mit mond a példázat?
20., 21. Mit kérdeztek Jézus apostolai, ami összefügg a mi időnkkel, s milyen kérdést vet az fel?
20 Nem sokkal Jézus halála előtt az apostolok megkérdezték tőle: „mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek [jelenlétednek, NW], és a világ végének?” (Máté 24:3). Jézus megjövendölte, hogy jelentőségteljes fejlemények lesznek a földön, mielőtt ’eljő a vég’. Röviddel e vég előtt a nemzetek „meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel” (Máté 24:14, 29, 30).
21 De mi lesz e nemzetekből való emberekkel, amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében? Ezt derítsük ki a juhokról és kecskékről szóló példázatból, amely a következő szavakkal kezdődik: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek [nemzetek, K. f.]” (Máté 25:31, 32).
22., 23. Milyen tényezők utalnak arra, hogy a juhokról és kecskékről szóló példázat nem 1914-ben kezdett teljesedni?
22 Vajon e példázat arra az időre vonatkozik, amikor Jézus 1914-ben leült királyi hatalomban, mint ahogy hosszú időn át értettük? Nos, a Máté 25:34 valóban úgy beszél róla mint Királyról, így hát a példázat ésszerűen nézve az azt követő időszakra érvényes, hogy Jézus 1914-ben Király lett. De milyen ítélkezést hajtott végre röviddel azután? Nem arról volt szó, hogy ’minden nemzet’ felett ítélkezett. Inkább azokra fordította figyelmét, akik saját állításuk szerint „Isten házát” alkották (1Péter 4:17). A Malakiás 3:1–3-mal összhangban, Jézus mint Jehova hírvivője bírói szemlét tartott a még földön lévő felkent keresztények felett. Annak is itt volt az ideje, hogy bírói büntetést szabjon ki a kereszténységre, amely „Isten házának” állította magát hamisanc (Jelenések 17:1, 2; 18:4–8). Ámde semmi sem utal arra, hogy abban az időben, vagy éppenséggel azóta, Jézus avégett ülne, hogy véglegesen juhoknak, illetve kecskéknek ítélje a minden nemzetből való embereket.
23 Ha elemezzük Jézus példázatbeli tevékenységét, azt vesszük észre, hogy véglegesen ítélkezik minden nemzet felett. A példázat nem arra mutat, hogy az ilyen ítélkezés egy sok évre kiterjesztett időszakon át folytatódik, mintha az elmúlt évtizedekben elhunyt személyek egytől egyig méltónak ítéltetnének az örökké tartó halálra vagy az örökké tartó életre. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben elhunyt személyek többsége az emberiség közös sírjába került (Jelenések 6:8; 20:13). A példázat azonban leírja azt az időt, amikor Jézus ítélkezni fog az akkor életben lévő és bírói büntetésének végrehajtásával szembenéző, ’minden nemzetből’ való emberek felett.
24. Mikor fog beteljesedni a juhokról és kecskékről szóló példázat?
24 Más szóval a példázat a jövőre mutat, mégpedig arra az időre, amikor az Emberfia eljön dicsőségében. Leül majd, hogy ítélkezzen az akkor élő emberek felett. Ítélete azon fog alapulni, hogy milyen személyeknek bizonyultak. Arra az időre világosan be fog bizonyosodni a „különbség . . . az igaz és a gonosz között” (Malakiás 3:18). Az ítélet tényleges kimondása és végrehajtása korlátozott időn belül fog megtörténni. Jézus igazságos döntéseket hoz majd annak alapján, hogy mi vált nyilvánvalóvá az egyénekkel kapcsolatban. (Lásd még 2Korinthus 5:10.)
25. Mit ír le a Máté 25:31, amikor arról beszél, hogy az Emberfia dicsőséges trónra ül?
25 Ez tehát azt jelenti, hogy a Máté 25:31, mely szerint Jézus „beül . . . az ő dicsőségének királyiszékébe” ítélkezés végett, egy olyan jövőbeni időre mutat, amikor e hatalmas Király leül, hogy kimondja és végrehajtsa a nemzetek feletti ítéletet. Igen, a Máté 25:31–33, 46-ban leírt, Jézussal kapcsolatos ítélkezési jelenet hasonló a Dániel 7. fejezetben leírt jelenethez, amelyben az uralkodó Király, az Öregkorú leült, hogy betöltse bírói szerepét.
26. A példázatnak milyen új értelmezése válik nyilvánvalóvá?
26 A juhokról és kecskékről szóló példázat ilyenfajta értelmezése azt mutatja, hogy a juhokat, illetve a kecskéket érintő ítélethozatal a jövőben fog megtörténni. Azután kerül rá sor, hogy a Máté 24:29, 30-ban említett „nyomorúság” (Úf) kitör, és az Emberfia „eljő . . . az ő dicsőségében”. (Vö. Márk 13:24–26.) Akkor — mikor eljön az egész gonosz rendszer vége — Jézus törvénykezni fog, ítéletet hoz, és végrehajtja azt (János 5:30; 2Thessalonika 1:7–10).
27. Minek a megismerése érdekeljen minket Jézus utolsó példázatával kapcsolatban?
27 Ezáltal világosabban értjük Jézus példázatának az időzítését, amely megmutatja, mikor kerül sor a juhok, illetve a kecskék feletti ítélkezésre. De hogyan érint ez bennünket, akik buzgón prédikáljuk a Királyság jó hírét? (Máté 24:14). Vajon ettől kevésbé lesz fontos a munkánk, vagy nagyobb felelősség nehezedik ránk? Vizsgáljuk meg a következő cikkben, hogy miként érint ez minket.
[Lábjegyzetek]
a A Dániel 7:10, 26-ban „törvényszék”-nek fordított szó az Ezsdrás 7:26-ban és a Dániel 4:34-ben, illetve 7:22-ben is megtalálható.
b Azzal kapcsolatban, hogy a keresztények törvényszék elé viszik egymást, Pál megkérdezte: „azokat ültetitek a bírói székbe [szószerint ’ültetitek le’], akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt?” (1Korinthus 6:4, Úf).
c Lásd A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv 56., 73., 235—245. és 260. oldalát; megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.
-
-
Milyen jövő vár a juhokra, illetve a kecskékre?Őrtorony – 1995 | október 15.
-
-
Milyen jövő vár a juhokra, illetve a kecskékre?
„Elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől” (MÁTÉ 25:32).
1., 2. Miért érdekeljen minket a juhokról és kecskékről szóló példázat?
KÉTSÉGTELEN, hogy Jézus Krisztus volt a legnagyobb Tanító a földön (János 7:46). Egyik tanítási módszereként példázatokat, vagyis szemléltetéseket alkalmazott (Máté 13:34, 35). Ezek egyszerűen, mégis erőteljesen közvetítettek mélységes szellemi és prófétai igazságokat.
2 A juhokról és kecskékről szóló példázatban Jézus olyan időre mutatott előre, amelyben különleges minőségben kell ténykednie: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és . . .” (Máté 25:31). Ennek érdekelnie kell bennünket, mivel Jézus ezzel a szemléltetéssel zárja a következő kérdésre adott válaszát: „micsoda jele lesz a te eljövetelednek [jelenlétednek, NW], és a világ végének?” (Máté 24:3). De mit jelent ez számunkra?
3. Jézus beszédének korábbi szakasza alapján milyen fejleményekre kerül sor mindjárt a nagy nyomorúság kezdete után?
3 Jézus meglepő fejleményekről jövendölt, melyek „mindjárt” a nagy nyomorúság kitörése „után” következnek — fejleményekről, melyeket várunk. Azt mondta, hogy akkor feltetszik „az ember Fiának jele az égen”. Ez nagyon komolyan fogja érinteni „a föld minden nemzetségét”, melyek „meglátják [majd] az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel”. Az Emberfiát „angyalai” fogják kísérni (Máté 24:21, 29–31).a Mi a helyzet a juhokról és kecskékről szóló példázattal? A modern Bibliák ezt a 25. fejezetbe foglalják, ám részét alkotja Jézus válaszának, további részleteket ismertetve arról, hogy eljön dicsőségben, és ráirányítva a figyelmet a ’minden nemzet’ feletti ítélkezésére (Máté 25:32, Katolikus fordítás).
A példázat szereplői
4. Mit említ meg kezdetben a juhokról és kecskékről szóló példázat Jézusról, és még kiről esik szó?
4 Jézus ezekkel a szavakkal kezdi a példázatot: „Mikor pedig eljő az embernek Fia.” Valószínűleg tudod, ki „az embernek Fia”. Az evangéliumírók gyakran alkalmazták e kifejezést Jézusra. Még maga Jézus is ezt tette, kétségtelenül arra gondolva, hogy Dániel látomásában „valami emberfia” járult az Öregkorú elé, hogy „hatalmat, dicsőséget és országot” kapjon (Dániel 7:13, 14; Máté 26:63, 64; Márk 14:61, 62). Bár e példázatban Jézus a főszereplő, még sincs egyedül. E beszéd korábbi szakaszában — ahogy a Máté 24:30, 31 idézi — azt mondta, hogy amikor az Emberfia ’eljön nagy hatalommal és dicsőséggel’, az angyalai létfontosságú szerepet fognak játszani. Éppígy a juhokról és kecskékről szóló példázat is angyalok kíséretében mutatja be Jézust, midőn „beül . . . az ő dicsőségének királyiszékébe”, hogy ítélkezzen. (Vö. Máté 16:27.) De a Bíró és angyalai az égben vannak; nos akkor beszél-e egyáltalán a példázat emberekről?
5. Hogyan tudjuk azonosítani Jézus „testvéreit”?
5 Ha egy pillantást vetünk a példázatra, feltárul, hogy három csoport van, melyet azonosítanunk kell. A juhokon és a kecskéken kívül az Emberfia a harmadik csoportról is beszél, amelynek kiléte alapvetően fontos a juhok és a kecskék azonosításához. Jézus a szellemi testvéreinek hívja e harmadik csoportot (Máté 25:40, 45). Ezeknek igaz imádóknak kell lenniük, mivel Jézus kijelentette: „a ki cselekszi az én . . . Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám” (Máté 12:50; János 20:17). Még inkább ideillik, hogy Pál olyan keresztényekről írt, akik részét alkotják „Ábrahám magvának”, és akik Isten fiai. Jézus „atyjafiainak [testvéreinek, K. f.]” hívta őket Pál, és a „mennyei elhívás részeseinek” (Zsidók 2:9—3:1; Galátzia 3:26, 29).
6. Kik Jézus testvéreinek a „legkisebbjei”?
6 Miért említette Jézus a testvérei „legkisebbjeit”? Ezek a szavak azt visszhangozzák, amit az apostolok korábban hallottak tőle. Jézus a következőket mondta, amikor szembeállította Keresztelő Jánost — aki őelőtte halt meg, és ezért földi reménysége volt — azokkal, akik égi életet nyernek el: „nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál” (Máté 11:11). Némelyek, akik az égbe mennek, talán az apostolokhoz hasonlóan neves személyek voltak a gyülekezetben, míg mások nem annyira; ámde ők mindnyájan Jézus szellemi testvérei (Lukács 16:10; 1Korinthus 15:9; Efézus 3:8; Zsidók 8:11). Így még ha némelyek jelentéktelennek látszottak is a földön, akkor is Jézus testvérei voltak, és ennek megfelelően kellett volna bánni velük.
Kik a juhok, illetve a kecskék?
7., 8. Mit mondott Jézus a juhokról, s így mire következtethetünk velük kapcsolatban?
7 A juhok feletti ítélkezést illetően ezt olvassuk: „[Jézus] akkor ezt mondja . . . a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai [testvéreim, K. f.] közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:34–40).
8 Nyilvánvaló, hogy a juhok, akik méltónak ítéltetnek arra, hogy Jézusnak a tiszteletet és kegyet jelképező jobbján legyenek, az embereknek egy osztályát jelképezik (Efézus 1:20; Zsidók 1:3). Mit tettek, és mikor? Jézus azt mondja, hogy kedvesen, tiszteletteljesen és bőkezűen adtak neki élelmet, innivalót és ruházatot, segítve őt, mikor beteg vagy fogoly volt. Amikor a juhok azt mondják, hogy nem tették ezt magával Jézussal, ő rámutat, hogy a szellemi testvéreit, vagyis a felkent keresztények maradékát viszont támogatták, így ebben az értelemben vele tették ezt.
9. Miért nem a Millennium idejére érvényes a példázat?
9 A példázat nem a Millennium idejére érvényes, mivel a felkentek akkor nem lesznek emberek, akik éhség, szomjúság, betegség vagy bebörtönzés miatt szenvednek. A dolgok e rendszere befejeződésének idején azonban sokan éltek át közülük ilyesmit. Sátán, amióta csak levettetett a földre, dühének különleges célpontjává tette a maradékot, s gúnyolódást, kínzásokat és halált hozott tagjaira (Jelenések 12:17).
10., 11. a) Miért ésszerűtlen azt gondolni, hogy minden olyan ember a juhokhoz tartozik, aki tesz valami szívességet Jézus testvéreinek? b) Kiket jelképeznek találóan a juhok?
10 Vajon arról beszél Jézus, hogy minden olyan ember e juhok egyikének minősül, aki tesz egy kis szívességet egyik testvérének — például megkínálja egy szelet kenyérrel vagy egy pohár vízzel? Igaz, az effajta szívességek emberi kedvességet tükrözhetnek, de valójában a jelek szerint sokkal többről van szó e példázatbeli juhokat illetően. Jézus aligha utalt például ateistákra vagy papokra, akik, ha úgy adódik, szívességet tesznek egyik testvérének. Ellenkezőleg, Jézus két ízben is „igazaknak” hívta a juhokat (Máté 25:37, 46). A juhoknak tehát olyan embereknek kell lenniük, akik egy bizonyos időszakon át segítségére voltak — tevékeny támogatás formájában — Krisztus testvéreinek, és hitet gyakoroltak oly mértékben, hogy igazságos állapotot kapjanak Isten előtt.
11 A századok során sokan örvendtek igazságos állapotnak — Ábrahám is ilyen volt (Jakab 2:21–23). Noé, Ábrahám és más hűségesek a „más juhokhoz” tartoznak, akik életet örökölnek majd a Paradicsomban Isten Királysága alatt. Az utóbbi időkben milliók fogadták el még az igaz imádatot mint más juhok, és lettek „egy nyájjá” a felkentekkel (János 10:16, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 7:9). E földi reménységet ápoló személyek a Királyság nagyköveteinek ismerik el Jézus testvéreit, ezért segítenek nekik — szó szerint és szellemileg. Amit a más juhok Jézus földön lévő testvéreiért tesznek, azt ő úgy veszi, mintha vele tennék. Az ilyenek, ha életben lesznek, mikor eljön a nemzetek feletti ítélkezés végett, juhoknak ítéltetnek majd.
12. Mi lehet az oka annak, hogy a juhok megkérdezik, hogyan bántak kedvesen Jézussal?
12 Ha a más juhok prédikálják most a jó hírt a felkentekkel, és segítenek nekik, akkor miért kérdezik: „Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?” (Máté 25:37). Ennek különféle okai lehetnek. Példázatról van szó. Felhasználásával Jézus kimutatja, hogy mélységesen törődik szellemi testvéreivel; együtt érez, együtt szenved velük. Jézus korábban kijelentette: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött” (Máté 10:40). Ebben a szemléltetésben Jézus kiterjeszti az alapelvet, rámutatva, hogy amit testvéreivel tesznek mások (legyen az jó vagy rossz), az még az égre is kihat; olyan, mintha ővele tennék az égben. Jézus itt Jehova ítélkezéssel kapcsolatos irányadó mértékeit is kihangsúlyozza, világossá téve, hogy Isten ítélete — akár kedvező, akár elmarasztaló — érvényes és igazságos. A kecskék nem mentegethetik magukat így: „Ej, ha szemtől szembe láttunk volna téged!”
13. Mi lehet az oka annak, hogy a kecskeszerű egyének „Úr”-nak szólítják Jézust?
13 Ha megértjük, mikor kerül sor az ebben a példázatban feltáruló ítélethozatalra, tisztábban fogjuk látni, kik a kecskék. A teljesedés akkor esedékes, amikor „feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni . . . nagy hatalommal és dicsőséggel” (Máté 24:29, 30). A Nagy-Babilont sújtó nyomorúság túlélői, akik rosszindulatúan bántak a Király testvéreivel, akkor talán „Úr”-nak szólítják kétségbeesésükben a Bírót, azt remélve, hogy megmentik az életüket (Máté 7:22, 23; vö. Jelenések 6:15–17).
14. Mi alapján fog ítélkezni Jézus a juhok, illetve a kecskék felett?
14 Jézus ítélete azonban nem az egykori templombajárók, az ateisták és mások kétségbeesésből fakadó állításain fog alapulni (2Thessalonika 1:8). A bíró inkább az emberek szívállapotát fogja megvizsgálni, és azt, hogy miként cselekedtek a múltban még azzal is, aki ’egyike ama legkisebb testvéreinek’. Kétségtelen, hogy a még földön élő felkent keresztények száma csökken. De addig, amíg a „hű és értelmes rabszolgát” alkotó felkentek folytatják a szellemi táplálékról és irányításról való gondoskodást, a leendő juhoknak alkalmuk van jót tenni a rabszolga osztállyal, éppúgy, ahogy a ’minden nemzetből és ágazatból és népből álló nagy sokaság’ is ezt teszi (Jelenések 7:9, 14).
15. a) Hogyan mutatkoznak sokan olyanoknak, mint a kecskék? b) Miért kell óvakodnunk attól, hogy juhnak, illetve kecskének mondjunk valakit?
15 Milyen bánásmódban részesülnek Krisztus testvérei és a más juhok milliói, akik egyetlen nyájban egyesülnek velük? Sokan talán nem támadták személy szerint Krisztus képviselőit, de szeretettel sem bántak népével. Jobban szeretve a gonosz világot, a kecskeszerű egyének elutasítják a Királyság-üzenetet, akár közvetlenül, akár közvetve hallják (1János 2:15–17). Végső soron persze Jézus az, aki kinevezést kapott az ítélethozatalra. Nem a mi dolgunk eldönteni, kik juhok, és kik kecskék (Márk 2:8; Lukács 5:22; János 2:24, 25; Róma 14:10–12; 1Korinthus 4:5).
Milyen jövő vár a két csoportra külön-külön?
16., 17. Milyen jövőjük lesz a juhoknak?
16 Jézus kihirdette ítéletét a juhokkal kapcsolatban: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” Micsoda meleghangú meghívás: „Jertek!” Vajon hová? Az örökké tartó életre, amint azt meg is fogalmazta röviden: „az igazak pedig [elmennek] az örök életre” (Máté 25:34, 46).
17 A talentumokról szóló példázatban Jézus arra mutatott rá, hogy mi követeltetik meg azoktól, akik vele együtt uralkodnak majd az égben, ebben a példázatban viszont azt mutatja meg, mit várnak el a Királyság alattvalóitól (Máté 25:14–23). Lényegében tehát a juhok azért örökölnek helyet Jézus Királyságának földi birodalmában, mert osztatlan szívvel támogatják a testvéreit. Paradicsomi földön örvendenek majd az életnek — olyan kilátás ez, melyet attól fogva készített számukra Isten, hogy felvettetett a megváltható emberek ’világának fundamentoma’ (Lukács 11:50, 51).
18., 19. a) Milyen ítéletet hoz majd Jézus a kecskékre nézve? b) Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a kecskék nem fognak örök szenvedéssel szembenézni?
18 De micsoda ellentéte ennek az az ítélet, amely a kecskéken lesz végrehajtva! „Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek [ördögnek, Úf] és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg” (Máté 25:41–45).
19 A Biblia tanulmányozói tudják, hogy ez nem jelentheti azt, hogy örök tűzben fog szenvedni a kecskeszerű egyének valamiféle halhatatlan lelke. Nem, hiszen az emberek maguk a lelkek; nincs nekik halhatatlan lelkük (1Mózes 2:7; Prédikátor 9:7, 12; Ezékiel 18:4). A Bíró olyan pusztulást ért azon, hogy az „örök tűz” büntetését szabja ki a kecskékre, amely semmi reményt nem nyújt a jövőre nézve, s amely az Ördög és démonai számára is a végleges megsemmisülést fogja jelenteni (Jelenések 20:10, 14). Jehova Bírája tehát ellentétes ítéleteket hirdet ki. A juhoknak azt mondja, „jertek”, a kecskéknek azt, hogy „távozzatok tőlem”. A juhok „örök életet” örökölnek majd. A kecskék osztályrésze az „örök büntetés [levágás, NW]” lesz (Máté 25:46, Úf)b.
Mit jelent számunkra?
20., 21. a) Milyen fontos munkát kell végezniük a keresztényeknek? b) Milyen szétválás megy most végbe? c) Milyen helyzetben lesznek az emberek, amikor a juhokról és kecskékről szóló példázat elkezd teljesedni?
20 A négy apostol, aki hallotta, mit válaszol Jézus a jelenlétének jelével és a rendszer befejezésével kapcsolatban, sok mindenre kellett hogy figyeljen. Szükség volt rá, hogy megőrizzék éberségüket és őrködjenek (Máté 24:42). Arra is szükség volt, hogy végezzék a Márk 13:10-ben említett tanúskodómunkát. Jehova Tanúi ma erőteljesen végzik e munkát.
21 De mit jelent számunkra a juhokról és kecskékről szóló példázatnak ez az új értelmezése? Nos, az emberek már állást foglalnak. Némelyek ’a veszedelemre vivő széles úton’ haladnak, míg mások igyekeznek megmaradni ’az életre vivő keskeny úton’ (Máté 7:13, 14). Ám az az idő, amikor Jézus kimondja a végleges ítéletet a példázatban ábrázolt juhok, illetve a kecskék felett, még előttünk áll. Amikor az Emberfia eljön mint Bíró, úgy fog dönteni, hogy sok igaz keresztény — valójában az önátadott juhoknak egy „nagy sokasága” — alkalmas arra, hogy keresztül menjen „a nagy nyomorúság” befejező részén, s bejusson az új világba. Ez a kilátás most öröm forrása kell hogy legyen (Jelenések 7:9, 14). Másrészt rengetegen fognak makacs kecskéhez hasonló egyénnek bizonyulni ’minden nemzetből’. Ők „elmennek az örök levágásra” (NW). Mennyire megkönnyebbül majd a föld!
22., 23. Miért létfontosságú ma a prédikálómunkánk, ha egyszer a példázat csak a jövőben valósul meg?
22 Noha a példázatban leírt ítélkezésre a közeljövőben kerül sor, már most is végbemegy valami létfontosságú dolog. Mi, keresztények életmentő munkát végzünk, olyan üzenetet hirdetve, amely szétválást idéz elő az emberek között (Máté 10:32–39). Pál ezt írta: „Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Róma 10:13, 14). Nyilvános szolgálatunk révén több mint 230 országban érjük el az embereket Isten nevével és megmentésről szóló üzenetével. Krisztus felkent testvérei továbbra is élen járnak e munkában. Mintegy ötmillió más juh csatlakozott eddig hozzájuk. És mindenhol élnek olyan emberek a földgolyón, akik kedvezően reagálnak a Jézus testvérei által hirdetett üzenetre.
23 Sokakhoz akkor jut el az üzenetünk, mikor házanként vagy alkalmilag prédikálunk. Mások számunkra ismeretlen módokon szerezhetnek tudomást Jehova Tanúiról, és arról, hogy mit képviselünk. Amikor eljön az ítélet ideje, vajon milyen mértékben fogja Jézus figyelembe venni a közösségi felelősséget és a családi érdemet? Nem tudjuk megmondani, és nincs is értelme találgatásokba bocsátkozni. (Vö. 1Korinthus 7:14.) Most sokan „bedugják a fülüket”, gúnyolódnak, vagy részt vesznek Isten népének nyílt üldözésében. Így hát döntő fontosságú idő ez; az ilyenek idővel olyanokká válhatnak, akiket Jézus kecskéknek fog ítélni (Máté 10:22; János 15:20; 16:2, 3; Róma 2:5, 6.)
24. a) Miért fontos az egyes emberek szempontjából, hogy kedvezően reagáljanak a prédikálásunkra? b) Ennek a tanulmánynak a segítségével milyen magatartással fogsz viszonyulni személy szerint a szolgálatodhoz?
24 De örvendetes módon sokan kedvezően reagálnak, tanulmányozzák Isten Szavát, és Jehova Tanúi lesznek. Némelyek, akik jelenleg kecskeszerű egyéneknek tűnnek, megváltozhatnak, és olyanokká válhatnak mint a juhok. A lényeg az, hogy akik kedvezően reagálnak, és tevékenyen támogatják Krisztus testvéreinek maradékát, azok ezáltal olyan bizonyságot tesznek, amely alapul fog szolgálni esetükben arra, hogy Jézus jobb keze felől kapjanak helyet, mikor a közeljövőben trónjára ül, hogy ítéletet hozzon. Ők most is és a továbbiakban is áldásban részesülnek. Ennek a példázatnak tehát arra kell ösztönöznie minket, hogy buzgóbban tevékenykedjünk a keresztény szolgálatban. Mielőtt túl késő lenne, minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni azért, hogy hirdessük a Királyság jó hírét, és ily módon megadjuk másoknak a lehetőséget a reagálásra. Ezután Jézus dolga lesz, hogy ítéletet hozzon — elmarasztalót vagy kedvezőt (Máté 25:46).
[Lábjegyzetek]
b Az El Evangelio de Mateo megjegyzi: „Az örök élet végérvényes élet; az ellentéte a végérvényes büntetés. A görög aioniosz melléknév elsődlegesen nem időtartamra utal, hanem minőségre. A végérvényes büntetés az örök halál” (Juan Mateos, nyugalmazott professzor [Pápai Bibliaintézet, Róma] és Fernando Camacho professzor [Teológiai Központ, Sevilla], Spanyolország, Madrid, 1981).
-