-
Élet a halál után — Megválaszolatlan kérdésekŐrtorony – 1990 | szeptember 1.
-
-
Élet a halál után — Megválaszolatlan kérdések
„HA EGY testileg ép ember meghal, élhet-e újra?” (Jób 14:14). Ezt a Jób patriarcha által évszázadokkal korábban feltett kérdést fontolgatták az emberek korszakokon át minden társadalomban és nem volt hiány a javasolt válaszokban.
Az ókori görögök azt állították, hogy a holtak lelkei tovább élnek. Ezeket komppal átszállították a Styx folyón egy hatalmas földalatti birodalomba, amelyet alvilágnak neveztek. Ott a bírák vagy kínzásra ítélték a lelkeket magasfalú börtönökben, vagy tökéletes boldogságra az eliziumi mezőkön. Más ókori népek azt gondolták, hogy a lelkek csillagok vagy üstökösök lettek. Megint mások úgy tartották, hogy a lelkek fénylenek és a hold magához vonzza őket; minden hónapban telihold alkalmával átkerültek a napba.
Manapság szép számmal vannak elméletek a túlvilági életre vonatkozóan. A hinduk és a buddhisták a lélekvándorlásban hisznek. A muzulmánok tanítása szerint a lélek túléli a test halálát, az utolsó ítéletkor pedig vagy a paradicsomba vagy a pokolba jut. A legtöbb protestáns vallásban azt tanítják, hogy a lelkek tovább élnek a halál után, hogy égi áldásokban részesüljenek vagy a pokol tüzének kínjait kell elszenvedniük. Ehhez a színpadképhez még hozzájárul a katolicizmus pokol tornácának és tisztítótüzének tana.
Egyes országokban a halottak feltételezett lelkei tekintetében kialakult hiedelmek a helybeli hagyományok és a névleges kereszténység egyfajta érdekes keveréke. Vegyük például a Nyugat-Afrikában élő sok katolikus és protestáns között gyakorolt szokást, hogy tükreiket befedik amikor valaki meghal, nehogy belenézzenek a tükörbe és meglássák az elhunyt személy szellemét. Negyven nappal a szeretett személy halála után a család és a barátok ünnepet tartanak, hogy a lélek égbe menetelét megüljék. Ezek után — rendszerint karácsonykor vagy újév napján a rokonok elmennek a temetőbe és szeszes itallal locsolják meg a sírt. Még beszélni is szoktak a halottakkal, kérve őket, hogy részesítsék őket kegyeikben, valamint hogy a családdal kapcsolatos híreket elújságolják nekik.
Ezekből a szokásokból nyilvánvaló, hogy a világ vallásai között vajmi kevés egyetértés van azt illetően, hogy pontosan mi is történik a halál után. Egy alapvető dologban azonban majdnem egyetemes egyetértés uralkodik és ez az emberi lélek halhatatlansága. A halál utáni élettel kapcsolatos tanítások egyszerűen ennek az alapvető tételnek a változatai.
Mindazonáltal ennek kapcsán több idegörlő kérdés vetődik fel: Honnan ered az az elképzelés, hogy a lélek halhatatlan? Ezt tanítja a Szentírás? Ha így áll a helyzet, vajon miért tanítják ezt a nem keresztény vallások is? Ezek a kérdések valójában egyáltalán nem elhanyagolhatók. Bármi legyen is a vallási meggyőződésed, a halál olyan tény, amellyel szembe kell nézned. A felvetett vitakérdések így téged is érintenek, mégpedig mélységesen és személy szerint. Ezért szeretnénk, ha ezekbe a dolgokba figyelmesen beletekintenél.
-
-
Túléli-e a lélek a halált?Őrtorony – 1990 | szeptember 1.
-
-
Túléli-e a lélek a halált?
„LÉLEK: Az ember szellemi része, amelyet úgy tekintenek, mint ami a halál után életben marad és boldogságot vagy gyötrelmet érzékel leendő állapotában” (The Compact Edition of the Oxford English Dictionary). A legtöbb vallás többé-kevésbé egyetért ezzel a meghatározással. A New Catholic Encyclopedia így ír: „Az emberi lélek halhatatlanságának doktrínája valamint az, hogy a lélek az ember halála után tovább él . . . egyike a keresztény filozófia és teológia sarokköveinek.”
Talán meglepetést okoz neked akkor, hogy ez a sarkalatos hittétel pogány filozófiából ered. Jóval Jézus születése előtt már azt hitték, hogy a lélek felfoghatatlan valami, ami a testtől függetlenül is létezhet. Ily módon túlélheti a test halálát tovább élve lélek vagy szellem formájában.
A görögök ezt a hittételt filozófiai kifejezéseket használva írták le. Szókratészt, a híres görög filozófust ekként idézik: „A lélek . . . ha tisztán távozik, és semmit sem visz magával a testből, . . . oda megy, ami olyan mint saját maga, láthatatlan, isteni, halhatatlan és bölcs, amikor pedig oda érkezik boldog, tévedéstől és oktalanságtól és félelemtől mentes . . . és az összes egyéb emberi szerencsétlenségtől, és igazságban él az istenekkel az elkövetkezendő teljes jövőben.” (Phaedo, 80, D, E; 81, A)
Nem bibliai tanítás
Akkor hát hogyan jutott a lélek halhatatlanságába vetett pogány hitnézet a kereszténység és júdaizmus tanai közé?
A New Catholic Encyclopedia elbagatellizálja a dolgokat, amikor ezt mondja: „Az a nézet, hogy a lélek a halál után tovább él nem figyelhető meg könnyen a Bibliában.” Sokkal szabatosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a lélek halhatatlanság-doktrínája egyáltalán nem található meg a Bibliában! Ez az enciklopédia elismeri: „Maga az emberi lélek fogalma nem ugyanaz az Ósz[övetségben] mint a görög és modern filozófiában.”
Az úgynevezett Ószövetségben, a héber neʹphesh szót rendszerint „lélek” szóval fordítják le és ez 754-ízben fordul elő. Az úgynevezett Újszövetségben, a görög psy·kheʹ szót általában szintén „lélek” szóval fordítják, s ezt 102 alkalommal teszik. Ha megvizsgáljuk, hogyan használják ezeket a szavakat a Bibliában, meglepő kép tárul szemünk elé.
Az 1Mózes 2:7-ben azt olvassuk, hogy Isten az élet leheletét lehelte Ádám orrlyukába, és Ádám „élő lélekké [héberül: neʹphesh] lett”. Jól figyeld meg: Ádám nem élő lelket kapott; ő azzá lett. Más szavakkal, az újonnan megteremtett Ádám volt egy lélek! Egy kissé elcsodálkozhatunk azon, hogy a New Catholic Encyclopedia így következtet: „Az Ósz[övetség]ben a lélek nem jelenti az ember egy részét, hanem az egész embert — az embert mint élőlényt.”
Egyéb írásszövegek megerősítik ezt. A 3Mózes 7:20 például így hivatkozik erre „az a lélek, amelyik megeszik a közösségi áldozat húsát.” Ezt írja a 3Mózes 23:30: „Bármelyik lélek, amelyik bármilyen munkát végez.” Ezt mondja a Példabeszédek 25:25: „Mint a friss víz a fáradt léleknek, olyan a távoli országból érkező jó hír.” A Zsoltárok 105:18 is ekként szól hozzánk: „Lábait béklyóba szorították, lelkét láncra verték.”
Nos, mi lehet az, ami húst ehet, munkát végezhet, felfrissülhet a víztől, és láncokra verethet? Vajon az embertől különálló, szellemi rész avagy maga az ember? A válasz teljesen nyilvánvaló.
Rendkívül érdekes, hogy az ember nem az egyetlen, aki maga a lélek. Az 1Mózes 1:20 elmondja, hogy egyik teremtési korszakban Isten így szólt: „Pezsdüljenek a vizek élő lelkek nyüzsgésétől.” Úgy bizony, a halak is lelkek! Egy másik teremtési korszakban Isten arra utal, hogy a ’háziállatok, a mozgó állatok és a vadállatok’ mind lelkek! (1Mózes 1:24; vö. a 3Mózes 11:10, 46; 24:18; 4Mózes 31:28; Jób 41:21; Ezékiel 47:9).
A „lélek” ebből következően a Bibliában nem vonatkozik valamely árnyszerű szellem tulajdonságainak az összességére, amely elhagyja a testet a halál után. A lélek tehát egy egyén vagy egy állat, vagy pedig az élet, amelynek az egyén vagy az állat örvend.
Mi történik a halál után?
Egészen világos tehát, hogy a Biblia nem ért egyet a pogány nézettel, hogy az embernek halhatatlan lelke van. Mit gondolsz, ki tanította az igazságot ebben a tekintetben? A pogány görög filozófusok, avagy Isten saját szövetséges népe? Minden bizonnyal Isten népe, akinek ő ihletett Szavát adta.
A kérdés azonban még mindig fennáll: Mi történik a lélekkel a halál után? Mivel a lélek az egyén, teljesen világos, hogy a lélek meghal, amikor az egyén meghal. Más szóval: maga a halott személy a halott lélek. Rengeteg bibliaszöveg támasztja ezt alá. „Amely lélek vétkezik, az fog meghalni” mondja az Ezékiel 18:4. A Bírák 16:30-ban ezt olvassuk: „És Sámson így szólt: ’Haljon meg a lelkem a filiszteusokkal együtt!’ ” Egyéb írásszövegek is azt mutatják, hogy a lelkek levágattathatnak (1Mózes 17:14), kard élére hányhatják (Józsué 10:37), megfojthatják őket(Jób 7:15), és vízbe fulladhatnak (Jónás 2:5). Az elhunyt lélek vagy a halott lélek azonos a halott egyénnel (3Mózes 19:28; 21:1, 11).
Akkor hát milyen állapotban vannak a halott lelkek? Egyszerűen fogalmazva a halál az élet ellentéte. Minden érzékünk fizikai testünkhöz kötődik. Képességünk, hogy lássunk, halljunk és gondolkodjunk, szemünk, fülünk és agyunk szabályszerű működésétől függ. Szem nélkül nem látunk, fül nélkül nem hallunk. Agy nélkül pedig egyáltalán semmit sem tehetünk. Amikor az egyén meghal mindezek a fizikai szervek megszünnek működni. Megszűnünk létezni.
Ezzel összhangban a Prédikátor 9:5, 10, [9:7, 12, Károli] ezt mondja: „A halottak azonban semmiről sem tudnak . . . Sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban [a sírgödörben], azon a helyen ahová mész.” A Zsoltárok 146:3, 4 hasonlóképp fogalmaz: „Ne bízz az előkelőkben, se földi ember fiában akinél nincs megmentés. Szelleme [életereje] eltávozik, ő visszatér földjébe és azon a napon elvesznek gondolatai.” Így hát, amikor az emberek (lelkek) meghalnak, ők egyszerűen megszünnek létezni.
Pogány tanításból egyházi tantétel
’De hát nem tanítja az Új Szövetség a lélek halhatatlanságát?’ — kérdezhetik egyesek. Szó sincs róla. A New Catholic Encyclopedia elismeri: „Az Ú[j]sz[övetség] hű marad a halál ezen [ószövetségi] jelentéséhez.” Más szóval az „Újszövetség” azt tanítja, hogy a lélek meghal. Jézus Krisztus kimutatta: nem hiszi, hogy a lélek halhatatlan. Megkérdezte: „Törvény szerint való-e sabbatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, megmenteni vagy megölni egy lelket?” (Márk 3:4). A keresztény Pál apostol hasonlóképp osztotta az „Ószövetség” nézetét a lélekkel kapcsolatban, amikor az 1Mózes 2:7. versét így idézte: „Így van megírva: Az első ember, Ádám élő lélekké lett’ ” (1Korinthus 15:45).
De hát akkor miként lett a platóni gondolkodásmódból egyházi tantétel? Az Encyclopædia of Religion and Ethics James Hastings szerinti magyarázata ezt írja: „Amikor a keresztény evangélium kiáramlott a zsidó zsinagóga kapuján a Római Birodalom arénájába, a lélek alapjaiban héber felfogását áthelyezték a görög gondolkodás egyik környezetébe, amely nem csekély következményekkel járt az adaptálás folyamatában.” Egyházi tanítók arra törekedtek, hogy üzenetüket „érthetővé tegyék — a görög gondolkodású világ számára — azáltal, hogy a görög pszichológia elfogadott szakkifejezéseit és fogalmait” használták. A zsidó teológusok hasonlóképpen „a platónizmus erős befolyását” kezdték kimutatni írásaikban. (Encyclopædia Judaica)
A lélekkel kapcsolatos bibliai tanítást ily módon elvetették és egy minden kétséget kizáró pogány tantétellel helyettesítették. Ez semmiképp nem igazolható azon az alapon, hogy így vonzóbbá tették a kereszténységet a tömegek számára. Amikor Pál apostol Athénban, a görög kultúra fellegvárában prédikált, nem tanította a lélek platóni felfogású tantételét. Ellenkezőleg ő a feltámadás keresztény tantételét prédikálta akkor is, ha a görög hallgatóság közül sokan nehéznek találták elfogadni azt, amit mondott (Cselekedetek 17:22–32).
A valóságban Pál apostol óva intett attól, hogy a Biblián alapuló igazságot öszszekapcsolják a pogány tanítással, amikor ezt mondta: „Mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? Azonkívül, milyen összhang van Krisztus és Béliál között?” (2Korinthus 6:14, 15). Egyáltalán nem kérdéses: azáltal, hogy megengedték, hogy egy pogány tanítás a kereszténység filozófiájának és teológiájának egyik sarokkövévé legyen, magára Istenre hoztak gyalázatot!
Remény a halottak számára
Az emberek szabadon hihetnek abban, amiben akarnak. Mindazonáltal nem lehet letagadni, hogy a lélek halhatatlanságának tantétele Irás ellenes. Akkor hát nincs semmiféle reménységük az embereknek az életre a halál után?
Miután Jób feltette a kérdést: ’[Az ember] élhet-e újra?’ megadta rá az ihletett választ is: Azt mondta: „Te [Jehova] szólítasz majd és én felelek neked. Vágyakozol majd kezed munkája után.” (Jób 14:14, 15). Igen, a Biblia a feltámadás reménységét ígéri mindazoknak, akik Isten emlékezetében élnek. Isten vágyakozik Jóbhoz hasonló hűséges szolgáit életre kelteni! Krisztus Jézus megerősítette a reménység valódiságát, amikor ezt mondta: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak meghallják az ő szavát és előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszt gyakoroltak az ítélet feltámadására.” (János 5:28, 29).
Amikor elérkezik az ideje, hogy ez a prófécia beteljesedjen, az Ésaiás 25:8 megígéri, hogy Isten „elnyeli a halált örökre.” Ez olyan világot jelent, ahol miként a Jelenések 21:4 írja „halál nem lesz többé”. Szeretnél olyan világban élni, ahol nincsenek temetések, halottasházak, sírkövek vagy temetők, nem lesz gyász, csak örömkönnyek?
Igaz, lehet hogy úgy neveltek: higgyj a halhatatlan lélek tantételében. De a Biblia tanulmányozásával hitet fejleszthetsz ki magadban a Biblia szabadítási ígéreteiben.a Azt is megtanulhatod mit kell tenned ahhoz, hogy örököld a Biblia ígéretét, nem azt, hogy halhatatlan lélekként túlélésben részesülsz, hanem „örökké tartó életet” kapsz a Paradicsomban a földön! (János 17:3; Lukács 23:43).
[Lábjegyzet]
a Ha ez lenne a vágyad, kötetlenül írj e folyóirat kiadóinak vagy lépj érintkezésbe Jehova Tanúival a helybeli Királyság-teremben.
-