Április 17., szerda
Őrizzétek meg a tiszta lelkiismereteteket Isten és az emberek előtt (Csel 24:16).
Sok olyan, egészséget érintő kérdés van, amelyben mindannyian magunk dönthetünk a Biblia alapján képzett lelkiismeretünkre hallgatva (1Tim 3:9). Ezért amikor döntés előtt állunk, vagy másokkal a döntéseinkről beszélgetünk, kövessük a Filippi 4:5-ben lévő alapelvet: „Minden ember arról ismerjen titeket, hogy észszerűek vagytok.” Az észszerűség segít, hogy ne legyünk az egészségünk megszállottjai. És ha a testvéreink másképp döntenek egy kérdésben, mint mi, akkor is szeretjük és tiszteljük őket (Róma 14:10–12). Úgy fejezhetjük ki Jehovának, hogy hálásak vagyunk az életünkért, ha vigyázunk rá, és arra használjuk fel, hogy őt szolgáljuk (Jel 4:11). Ebben a világban még megbetegedhetünk, és különféle csapások érhetnek minket. De a Teremtőnknek nem ez volt az eredeti szándéka, és hamarosan tenni fog azért, hogy örökké élhessünk betegségek nélkül (Jel 21:4). De addig is élvezzük, hogy élhetünk és szolgálhatjuk szerető égi Atyánkat, Jehovát! w23.02 25. o., 17–18. bek.
Április 18., csütörtök
„Királyságodat felosztotta, és a médeknek és a perzsáknak adta” (Dán 5:28).
Jehova egyértelműen bizonyította, hogy „a felsőbb hatalmak” felett áll (Róma 13:1). Az egyiptomi fáraó például többször is megtagadta, hogy szabadon engedje a zsidókat, ezért Jehova közbelépett. Kiszabadította a népét, a fáraót pedig a Vörös-tengerbe taszította (2Móz 14:26–28; Zsolt 136:15). Később a büszke babiloni királyt, Belsazárt alázta meg. Ez a király hatalmas lakomát rendezett, és fellázadt „az ég ura ellen”, mivel az arany- és ezüstisteneket dicsőítette helyette (Dán 5:22, 23). Ám „még aznap éjjel” megölték, a királysága pedig a médek és perzsák kezére került (Dán 5:30, 31). Aztán az első században Palesztina királya, I. Heródes Agrippa megölette Jakabot, Péter apostolt pedig börtönbe záratta azért, hogy őt is kivégezze. Jehova ekkor is beavatkozott. Az angyala lesújtott Heródesre, és az meghalt (Csel 12:1–5, 21–23). w22.10 15. o., 12. bek.
Április 19., péntek
„Én… meghallgatlak benneteket” (Jer 29:12).
Amikor arról olvasunk, hogy Jehova hogyan törődött a múltban élt hűséges szolgáival, az megerősíti a belé vetett bizalmunkat és a reménységünket. Valójában mindazt, ami a Bibliában van, „az oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Elmélkedjünk olyan történeteken, amelyek bizonyítják, hogy Jehova állja a szavát! Vegyük például Ábrahám és Sára esetét. Jehova utódot ígért nekik, pedig már idősek voltak (1Móz 18:10). Ábrahámról mégis azt olvassuk, hogy „hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz” (Róma 4:18). Bízott benne, hogy Jehova megvalósítja, amit ígért, még ha ez emberi nézőpontból elképzelhetetlennek tűnt is. És nem kellett csalódnia (Róma 4:19–21). Az ilyen bibliai történetek emlékeztetnek rá, hogy Jehova mindig állja a szavát. w22.10 27. o., 13–14. bek.