Nátán el akarja kerülni, hogy Dávid önigazolásba kezdjen, ezért elmond egy történetet, mely biztosan megindítja majd a korábbi pásztor szívét. A történet két emberről szól, egy gazdagról és egy szegényről. A gazdagnak „sok juha és marhája volt”, a szegénynek azonban „csak egy nőstény báránykája”. A gazdag emberhez látogató érkezett, és szerette volna étellel kínálni. Ahelyett, hogy a saját juhaiból készített volna el egyet, inkább elvette a szegény ember egyetlen bárányát. Dávid nyilván azt hiszi, hogy igaz ez a történet, ezért felháborodva kifakad: „halált érdemel, aki ilyet tesz!” Miért? Mert „nem volt könyörületes”, indokolja Dávid (2–6. vers).a