A legtöbben sohasem fogunk bent rekedni a föld alatt, mint ez a kilenc szénbányász, vagy nem leszünk életveszélyben egy katasztrófa során. Mégis mindannyiunknak szüksége van megmentésre, mert nem tudunk elmenekülni a betegségek és az öregség káros hatásaitól, és végül a halál pusztításától. „Az asszonytól született ember rövid életű, és telve van nyugtalansággal – figyelte meg a hűséges Jób patriarcha. – Kinyílik, mint a virág, és levágják, eliramodik, mint az árnyék, és nincs többé” (Jób 14:1, 2). Ezek a szavak még ma, mintegy 3500 évvel később is igaznak bizonyulnak, mert ki az, aki el tudna menekülni az élet elkerülhetetlen befejezésétől, a haláltól. Függetlenül attól, hogy hol élünk, vagy hogy milyen gonddal óvjuk az egészségünket, szükségünk van rá, hogy megmentsenek a szenvedés, az öregség és a halál karmaiból.

Függetlenül attól, hogy egyetértesz-e Jóbbal az élettel és a halállal kapcsolatban, vagy sem, ahogy múlnak az évek, elkerülhetetlen, hogy te is messzire ’eliramodj, mint az árnyék’, távol a barátaidtól, a családodtól, az otthonodtól és mindattól, amit megvalósítottál – a halálba. Az ókori Izrael bölcs királya, Salamon ezt írta: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket” (Prédikátor 9:5).