Mi vezet oda, hogy Jób ezeket a szavakat mondja? Jób, akinek rendkívüli a hite, számos megpróbáltatást szenved el. Például elveszti az anyagi javait, szeretett gyermekeit, és súlyosan megbetegszik. A szörnyű csapások közepette Istenhez kiált: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban [az emberiség közös sírjában]” (13. vers). Jób úgy gondolja, hogy a seolban véget ér a szenvedése. Isten egy kincshez hasonlóan elrejti őt a seolban, és nem éri több nehézség és fájdalom.a

Vajon Jób végleg a seolban marad? Ő úgy gondolja, hogy nem, hiszen így folytatja az imáját: „Ó, bárcsak . . . időt szabnál nekem, és megemlékeznél rólam!” Szilárdan bízik abban, hogy csak átmenetileg kell a seolban maradnia, és hogy Jehova nem fog elfeledkezni róla. ’Kényszerű szolgálatnak’ nevezi azt az időt, melyet a seolban fog tölteni, vagyis egy olyan időszakhoz hasonlítja, amikor kénytelen várakozni. Meddig lesz ott? „Míg el nem jön szabadulásom” – mondja (14. vers). Ez azt jelenti, hogy nem kell tovább a seolban maradnia, azaz fel lesz támasztva.