-
„Mi lesz a jele a jelenlétednek?”Őrtorony – 1994 | február 15.
-
-
„Mi lesz a jele a jelenlétednek?”
„Mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (MÁTÉ 24:3, NW).
1., 2. Mi mutatja, hogy az embereket érdekli a jövő?
A LEGTÖBB embert érdekli a jövő. Téged is? Alvin Toffler professzor a Future Shock című könyvében megjegyezte, hogy „hirtelen elburjánzottak azok a szervezetek, amelyek a jövő tanulmányozásával foglalkoznak”. Még hozzáfűzte: „Láttuk a jövőt kutató tanintézmények létrejöttét, a futurista újságok megjelenését Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Németországban és az Egyesült Államokban; az egyetemen a jóskurzusok elterjedését.” Toffler a következő szavakkal zárta le: „Természetesen senki sem »tudhatja« a jövőt teljes mértékben.”
2 A Signs of Things to Come (Az eljövendő dolgok jelei) című könyv ezt mondja: „A tenyérjóslás, a kristálygömb segítségével való tudakozódás, az asztrológia, a kártyavetés, a Jiking, ezek mind olyan, többé-kevésbé bonyolult módszerek, amelyek némi elképzelést adnak, mit tartogat a jövő számunkra.” De ahelyett, hogy emberi módszerekhez folyamodnánk, jobban tennénk, ha egy már bizonyított forráshoz fordulnánk — Jehovához.
3. Miért helyes Istenre tekinteni, ha a jövő felől tudakozódunk?
3 Az igaz Isten kijelentette: „Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém” (Ésaiás 14:24, 27; 42:9). Igen, Jehova képes tájékoztatni az embereket arról, hogy mi történik a jövőben, gyakran embereket használva fel szószólókként. Ezek közül az egyik próféta ezt írta: „semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7, 8; 2Péter 1:20, 21).
4., 5. a) Miért lehet Jézus segítségünkre a jövőt illetően? b) Milyen összetett kérdést tettek fel apostolai?
4 Jézus Krisztus volt Isten legfőbb prófétája (Zsidók 1:1, 2). Irányítsuk tehát a figyelmünket Jézus egyik kulcspróféciájára, amelyik előre megjövendölte a környezetünkben végbemenő eseményeket. Ez a prófécia abba is betekintést nyújt, ami hamarosan meg fog történni, amikor a jelenlegi gonosz rendszer véget ér, és Isten felcseréli egy új földi Paradicsommal.
5 Jézus bebizonyította, hogy ő próféta (Márk 6:4; Lukács 13:33; 24:19; János 4:19; 6:14; 9:17). Ezért érthető, miért kérdezték apostolai a jövőről, amikor az Olajfák hegyén ültek vele és Jeruzsálemre tekintettek: „Mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3, NW; Márk 13:4).
6. Milyen kapcsolat található a Máté evangéliuma 24., a Márk evangéliuma 13. és a Lukács evangéliuma 21. fejezete között; és milyen kérdés iránt kellene élénk érdeklődést tanúsítanunk?
6 Kérdésüket és Jézus válaszát a Máté evangéliuma 24., a Márk evangéliuma 13. és a Lukács evangéliuma 21. fejezetében találhatod meg.a A beszámolók sok vonatkozásban kiegészítik egymást, de nem egyformák. Például, egyedül Lukács beszél ’járványokról mindenfelé’ (Lukács 21:10, 11, Újfordítású revideált Biblia; Máté 24:7; Márk 13:8). Ebből ésszerűen az következik, hogy fel kell tennünk a kérdést: Vajon amit Jézus jövendölt, az csak azoknak az életidejére vonatkozott, akik hallották, vagy felölelte a mi időnket is, és azt, amit még a jövő tartogat számunkra?
Az apostolok szerették volna tudni
7. Főleg mi után érdeklődtek az apostolok, de mire terjedt még ki Jézus válasza?
7 Néhány nappal megöletése előtt Jézus bejelentette, hogy Isten elvetette Jeruzsálemet, a zsidók fővárosát. A várost és hatalmas templomát le fogják rombolni. Ekkor az apostolok közül néhányan jelet kértek ’Jézus jelenlétéről és a dolgok rendszerének befejezéséről’ (Máté 23:37—24:3). Kétségtelen, hogy elsősorban a zsidó rendszerre gondoltak és Jeruzsálemre, mivel nem értették pontosan a későbbi dolgok hatását. De amikor válaszolt nekik, Jézus sokkal távolabbi eseményekre tekintett előre azoknál, amelyek i. sz. 70-ig vagy éppen abban az évben történtek meg, amikor is a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet (Lukács 19:11; Cselekedetek 1:6, 7).
8. Sorolj fel néhány fejleményt, amelyről Jézus jövendölt.
8 Amint azt a három evangéliumi beszámolóban olvashatod, Jézus arról beszélt, hogy nemzet támad nemzet ellen, királyság királyság ellen, élelmiszerhiányok, földrengések, égi jelek lesznek, és félelmetes látványokban lesz részük az embereknek. Azokban az években, amelyek Jézusnak a jelekről tett bejelentése (i. sz. 33) és Jeruzsálem pusztulása (i. sz. 66—70) között telnek el, majd hamis próféták és hamis Krisztusok támadnak. A zsidók üldözni fogják a keresztényeket, akik prédikálják Jézus üzenetét.
9. Hogyan teljesedett be Jézus próféciája i. sz. az első században?
9 A jelnek ezek a jellemvonásai ténylegesen megtörténtek, ahogyan ezt még Josephus Flavius mint történész is megerősíti. Leírja, hogy mielőtt a rómaiak támadtak volna, hamis messiások lázadásra bujtogattak. Borzalmas földrengések voltak Júdeában és máshol is. Háborúk törtek ki a Római Birodalom számos területén. Vajon voltak nagyobb éhínségek? Igen, tényleg voltak. (Vö. Cselekedetek 11:27–30.) Mi volt a helyzet a Királyság-prédikáló munkával? I. sz. 60—61-ben, amikor a Kolossébeliekhez írt levél feljegyzésre került, már széles körben hallottak Isten Királysága evangéliumának reménységéről Afrikában, Ázsiában és Európábanb (Kolossé 1:23).
„AKKOR” jön el a vég
10. Miért kellene figyelmet fordítanunk a görög tó·te szóra; és mi annak a jelentése?
10 Néhány vonatkozásban Jézus a történések sorrendjében mondta el az eseményeket. Ezt mondta: „az Isten országának [királysága, NW] ez az evangyélioma hirdettetik majd . . . és akkor jő el a vég.” A Máté 24:14-ben azonban az „akkor” szó a görög tó·te határozószón alapszik.c A görög nyelv szakértőinek magyarázata szerint a tó·te „mutató időhatározószó”, „amelyet az elkövetkező időszak bevezetésére” vagy „egy azt követő esemény bevezetésére” használnak. Jézus tehát előre megjövendölte a Királyság prédikálását, és hogy akkor (vagy „azután”, vagy „azt követően”) jön el „a vég”. Milyen vég?
11. Hogyan irányította Jézus a figyelmet azokra az eseményekre, amelyek közvetlenül Jeruzsálem pusztulásához kapcsolódtak?
11 Jézus próféciájának egyik beteljesedését azokban az eseményekben lelhetjük fel, amelyek a zsidó rendszer végéhez vezettek. A háborúk, földrengések, élelmiszerhiányok és más egyéb dolgok, amelyekről Jézus jövendölt, három évtizeden át tartottak. A Máté 24:15-től, a Márk 13:14-től és a Lukács 21:20-tól kezdődően azonban olyan eseményekről olvasunk, amelyek közvetlenül a küszöbön álló pusztuláshoz kapcsolódtak, amikor a vég már nagyon közel volt. (Figyeld meg a szimpla szaggatott vonal alatti részt a táblázatban.)
12. Mennyiben volt része a római hadseregnek a Máté 24:15 beteljesedésében?
12 A zsidó felkelésre válaszolva i. sz. 66-ban a rómaiak Cestius Gallus vezetése alatt felvonultak Jeruzsálem ellen és körülvették a várost, amelyet a zsidók szentnek tartottak (Máté 5:35). A zsidók ellentámadása ellenére a rómaiak erőszakkal vonultak be a városba. Így tehát ’ott álltak a szent helyen’, és ezzel igaznak bizonyult, amit Jézus a Máté 24:15-ben és Márk 13:14-ben jövendölt. Ekkor meglepő fejlemény történt. Bár körülvették a várost, a rómaiak váratlanul visszavonultak. A keresztények azonnal felismerték Jézus próféciájának beteljesedését, és ez a visszavonulás lehetővé tette, hogy el tudjanak menekülni Júdeából a Jordánon túli hegyekbe. A történelem beszámol róla, hogy így tettek.
13. Miért tudták a keresztények megfogadni Jézus azon figyelmeztetését, hogy meneküljenek el?
13 Ha azonban a rómaiak visszavonultak, akkor miért volt szükség arra, hogy bárki is elmeneküljön? Jézus szavai rámutattak, hogy ami történt, azt bizonyította, hogy ’elközelgett Jeruzsálem pusztulása’ (Lukács 21:20). Igen, a pusztulása. Jézus egy „nagy nyomorúságról” jövendölt, „a milyen nem volt a világ kezdete óta . . . és nem is lesz soha”. Körülbelül három és fél évvel később, i. sz. 70-ben Jeruzsálem ténylegesen átélt egy „nagy nyomorúságot” a római hadsereg által, Titusz hadvezér vezetése alatt (Máté 24:21; Márk 13:19). De miért írhatta le Jézus olyan nagy nyomorúságnak, amilyen nem volt még soha és nem is lesz?
14. Miért mondhatjuk el, hogy ami Jeruzsálemmel történt i. sz. 70-ben, az olyan „nagy nyomorúság” volt, amilyen még nem volt és nem is lesz soha?
14 Jeruzsálemet a babilóniaiak i. e. 607-ben feldúlták, és a város borzalmas csatákat látott jelen századunkban is. Ennek ellenére, ami i. sz. 70-ben történt, az egyedülálló nagy nyomorúság volt. Titusz harcosai egy körülbelül öt hónapig tartó hadjárat során vereséget mértek a zsidókra. Megközelítően 1 100 000 embert öltek meg közülük, és közel 100 000-et hurcoltak el rabszolgának. Ezenkívül a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet. Ez azt bizonyította, hogy a zsidók korábban elfogadott imádati rendszere, amelynek központja a templomukban volt egyszer s mindenkorra véget ért (Zsidók 1:2). Igen, i. sz. 70 eseményeit joggal lehet ’olyan nagy nyomorúságnak’ tekinteni, ’amilyen még nem volt [ebben a városban, nemzetben és rendszerben] a világ kezdete óta, és nem is lesz soha’ (Máté 24:21).d
Amint a prófécia is kijelentette, még több minden volt hátra
15. a) A Jeruzsálemben átélt nyomorúságot követő milyen fejleményekről jövendölt Jézus? b) A Máté 24:23–28-at tekintve milyen következtetést kell levonnunk Jézus próféciájának beteljesedéséről?
15 Jézus azonban jövendölését nem korlátozta csupán az első századi nyomorúságra. A Biblia azt mutatja, hogy sok dolog követte még, amint azt a tó·te — vagy „akkor” — használata mutatja a Máté 24:23-ban és a Márk 13:21-ben. Mi bontakozhat még ki az i. sz. 70-es évet követő időszakban? A zsidó rendszer idején átélt nyomorúság után több hamis Krisztus és hamis próféta tűnik fel. (Vö. Márk 13:6-ot a 13:21–23-mal). A történelem bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadok folyamán, mióta Jeruzsálem elpusztult i. sz. 70-ben, támadtak ilyen személyek — ennek ellenére nem vezették félre azokat az embereket, akik szellemi éleslátással rendelkeztek és akik várták Krisztus „jelenlétét” (Máté 24:27, 28). Az i. sz. 70-ben bekövetkezett nagy nyomorúság utáni események azonban egy jelet formáznak, amellyel Jézus túlmutat azon a nyomorúságon, amely csupán a kezdeti beteljesedés volt.
16. Milyen szempontot fűz még hozzá a Lukács 21:24 Jézus próféciájához, és milyen jelentősége van ennek?
16 Ha összehasonlítjuk a Máté 24:15–28-at és a Márk 13:14–23-at a Lukács 21:20–24-gyel, egy második jelet találunk, amelyet Jézus jövendölése kibővít Jeruzsálem pusztulásán túl. Emlékezz vissza, egyedül Lukács említi meg a járványos betegségeket. Ehhez hasonlóan, egyedül ő fejezi be Jézus következő szavaival: „Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje”e (Lukács 21:24). A babilóniaiak a zsidók utolsó királyát i. e. 607-ben elmozdították, és azután Jeruzsálemet — amely Isten Királyságát képviselte — eltaposták (2Királyok 25:1–26; 1Krónika 29:23; Ezékiel 21:25–27). A Lukács 21:24-ben Jézus rámutatott, hogy ez a helyzet a jövőben is tovább tart, míg el nem jön az idő Isten előtt, hogy újra felállítson egy Királyságot.
17. Milyen harmadik jele van annak, hogy Jézus próféciája a távoli jövőre mutat?
17 Egy harmadik jelet is találunk arra vonatkozóan, hogy Jézus későbbi beteljesedésre is előretekintett: Az Írások alapján a Messiásnak meg kellett halnia és fel kellett őt támasztani, minekutána Isten jobbján ül, míg Atyja el nem küldi, hogy uralkodjon (Zsoltárok 110:1, 2). Jézus utalt arra, hogy Atyjának jobbján fog ülni (Márk 14:62). Pál apostol megerősítette, hogy a feltámasztott Jézus arra az időre vár Jehova jobbján, amikor Király lesz és Isten Ítélet-végrehajtója (Róma 8:34; Kolossé 3:1; Zsidók 10:12, 13).
18., 19. Milyen kihatással van a Jelenések 6:2–8 az evangéliumokban található párhuzamos próféciára?
18 A negyedik és befejező jelhez közeledve, miszerint Jézus próféciája a dolgok rendszere befejezésével kapcsolatban túlmegy az első századon, fellapozhatjuk a Jelenések 6. részét. Évtizedekkel i. sz. 70 után János apostol tevékeny lovasokról ad impozáns jelenetet (Jelenések 6:2–8). Ez a prófétai betekintés „az Úrnak napjába” (jelenlétének napjába) a mi huszadik századunkat figyelemre méltó háborúk (4. vers), széles körben elterjedt élelmiszerhiány (5., 6. vers) és „halálos csapás” (8. vers, NW) időszakaként határozza meg. Világos, hogy ez párhuzamban áll azzal, amit Jézus mondott az evangéliumokban; és bizonyítja, hogy Jézus próféciájának van egy nagyobb beteljesedése „az Úrnak [ezen a] napján” (Jelenések 1:10).
19 A tájékozott emberek elismerik, hogy a Máté 24:7–14-ben és a Jelenések 6:2–8-ban megjövendölt összetett jel nyilvánvalóan látható azóta, hogy 1914-ben első alkalommal tört ki egy világháború. Jehova Tanúi világméretekben hirdették, hogy Jézus próféciájának most van a második és nagyobb beteljesedése, ahogy ez nyilvánvalóvá vált a brutális háborúk, a pusztító földrengések, a tragikus éhínségek és az elharapódzó betegségek által. Az utolsó ponttal kapcsolatban az U.S.News & World Report (1992. július 27.) ezt mondta: „Az AIDS járvány . . . milliónyi áldozatot küld halálra, és talán hamarosan a történelem legköltségesebb és legkatasztrofálisabb csapása lesz. A Fekete Halál körülbelül 25 millió szenvedő lelket követelt a XIV. században. De a 2000. évre a mai 12 millió helyett 30—110 millió ember lesz az AIDS-t okozó vírus hordozója. A gyógymód hiánya miatt a biztos halállal nézhetnek szembe mindannyian.”
20. Mit foglal magában a Máté 24:4–22 kezdeti beteljesedése, de milyen egyéb beteljesedés nyilvánvaló?
20 Mit vonhatunk le tehát Jézus válaszából, amelyet az apostolok kérdésére adott? Próféciája pontosan megjövendölte a Jeruzsálem pusztulásához vezető, valamint az azzal foglalkozó eseményeket és megemlített néhány dolgot, aminek i. sz. 70 után kellett bekövetkeznie. De a prófécia java részének kellett, hogy legyen egy második és nagyobb beteljesedése a jövőben, amely nagy nyomorúsághoz vezet, ami véget vet a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének. Ez azt jelenti, hogy Jézus jövendölése a Máté 24:4–22-ben — és a párhuzamos beszámolókban, Márk és Lukács könyvében — az i. sz. 33-ban kezdődő és az i. sz. 70-es nyomorúsággal befejeződő időszakban teljesedett be. Ennek ellenére ugyanezeknek a verseknek van egy második beteljesedése, amely a jövőben egy nagyobb nyomorúságot foglal magában. Ez a nagyobb beteljesedés most történik meg velünk; naponta láthatjuk.f
Mihez vezet?
21., 22. Hol találunk arra prófétai jelzést, hogy további fejlemények vannak még hátra?
21 Jézus még nem fejezte be próféciáját azzal, hogy említést tett a hamis prófétákról, akik félrevezető jeleket tesznek ez alatt a hosszú időszak alatt, míg ’be nem telik a pogányok ideje’ (Lukács 21:24; Máté 24:23–26; Márk 13:21–23). Tovább folytatta, elmondta, milyen egyéb rémisztő dolgok fognak történni, olyanok, amelyeket világméretekben lehet majd megfigyelni. Ezek az Emberfia hatalomban és dicsőségben való eljövetelével párosulnak. A Márk 13:24–27-ig jól jellemzi próféciájának folytatását.
22 „De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.”
23. Miért várhatjuk a Máté 24:29–31 beteljesedését jóval később az i. sz. első század után?
23 Az Emberfia, a feltámasztott Jézus Krisztus, nem jött el ilyen látványos módon a zsidó rendszer i. sz. 70-ben bekövetkező pusztító végét követően. Az is biztos, hogy a föld nemzetségei közül nem mindegyik ismerte fel őt, ahogyan a Máté 24:30 megjegyzi, és nem is gyűjtötték akkor egybe az égi angyalok a felkent keresztények mindegyikét az egész föld területén. Akkor hát mikor fog Jézus rendkívüli próféciájának ez a további része beteljesedni? Vajon a körülöttünk zajló eseményekben leljük fel beteljesedését, vagy inkább a közeljövőben várható dolgokról nyújt isteni betekintést? Bizonyára szeretnénk tudni, hiszen Lukács feljegyezte Jézus figyelmeztetését: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok” (Lukács 21:28).
[Lábjegyzetek]
a A 14. és 15. oldalon lévő táblázatban találhatsz részleteket ezekből a fejezetekből; a pontozott vonalak jelölik a párhuzamos szakaszokat.
b Az Őrtorony 1970. január 15-i száma [ang.] 43—45. oldalán történelmi idézetek találhatók ezekről az eseményekről.
c A tó·te szó több mint 80 alkalommal szerepel a Máté evangéliumában (9 alkalommal a 24. fejezetben) és 15 alkalommal Lukács evangéliumában. Márk csupán hatszor használja a tó·te szót, de négy ezek közül kapcsolatban állt „a jellel”.
d Az angol író Matthew Henry megjegyezte: „A pusztítás, amit a káldeusok Jeruzsálemben vittek véghez, borzalmas volt; de ez felülmúlta még azt is. Minden zsidót egyetemes lemészárlás fenyegetett.”
e Sokan úgy látják, hogy a Lukács 21:24 után Lukács gondolatot váltott. Dr. Leon Morris megjegyzi: „Jézus a továbbiakban a pogányok idejéről beszél . . . A legtöbb tudós véleménye szerint itt a figyelem az Emberfiának eljövetelére irányul.” R. Ginns professzor ezt írja: „Az Emberfiának eljövetele (Mt 24:29–31; Mk 13:24–27). A ’pogányok idejének’ említése bevezetésként szolgál ehhez a témához; [Lukács] figyelme innentől Jeruzsálem lerombolásán túl, a jövőre irányul.”
f Walter L. Liefeld professzor ezt írja: „Természetesen elképzelhető, hogy Jézus jövendölései két szakaszt foglaltak magukban: 1. az A.D. 70-ben történt templommal kapcsolatos eseményeket és 2. a távoli jövőben bekövetkezőket, amelyeket apokaliptikusabb szavakkal írt le.” A J. R. Dummelow kiadásában készült magyarázó szöveg ezt mondja: „E nagyszerű tanulmánnyal kapcsolatos legkomolyabb nehézségek legnagyobb része megoldódik, amikor rájövünk, hogy Urunk itt nem egy eseményre, hanem kettőre utalt, és az első mintaképe volt a másodiknak . . . Különösen a [Lukács] 21:24, amely a »pogányok idejéről« beszél . . . hagy meghatározatlan intervallumot Jeruzsálem eleste és a világ vége között.”
Emlékszel rá?
◻ Jézus válaszának, amelyet a Máté 24:3-ban feltett kérdésre adott, mi volt a beteljesedése, ami i. sz. 70-hez vezetett?
◻ Hogyan segít a tó·te szó használata Jézus próféciájának megértésében?
◻ Milyen értelemben volt az első században olyan „nagy nyomorúság”, amilyen még nem volt soha?
◻ Jézus próféciájából mely két egyedülálló szempontra utal Lukács, amelyek ma minket is érintenek?
◻ Milyen jelek mutatnak rá, hogy van egy második és nagyobb beteljesedése a Máté 24:4–22-ben található próféciának?
[Táblázat a 14–15. oldalon]
4. „Jézus . . . monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, 5. mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. 6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.”
7. Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad, és éhínség és földrengések lésznek mindenfelé” (Újfordítású revideált Biblia). 8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. 10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. 11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. 12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. 13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. 14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
-----------------------------------------------------------------
15.„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): 16. akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17. a ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; 18. és a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. 19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. 20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: 21. mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
-----------------------------------------------------------------
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. 24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. 25. Ímé eleve megmondottam néktek. 26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. 27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. 28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
-----------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------
29. Mindjárt pedig ama napok [napoknak a nyomorúságai, NW] nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. 30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. 31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.”
-
-
„Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek?”Őrtorony – 1994 | február 15.
-
-
„Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek?”
„Újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek” (ÉSAIÁS 42:9).
1., 2. a) Mit kérdeztek Jézus apostolai a jövőt illetően? b) Hogyan teljesedett be Jézus összetett jelről adott válasza?
AZ ISTENI tanítás Jehova Istentől származik, ’ki megjelenti kezdettől fogva a véget’ (Ésaiás 46:10). Amint az előbbi cikk is rámutatott, az apostolok Jézustól tudakolták az ehhez hasonló tanításokat, megkérdezve őt: „Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?” (Márk 13:4).
2 Válaszul Jézus egy olyan bizonyítékokból álló összetett jelet írt le, amely egyértelművé tette, hogy a zsidó rendszer hamarosan véget ér. Ez Jeruzsálem pusztulásakor teljesedett be, i. sz. 70-ben. Jézus próféciájának azonban a jóval távolabbi jövőben egy nagyobb beteljesedése lesz. Amint „a pogányok ideje” 1914-ben véget ért, egy széles skálájú jel állt rendelkezésre, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ez a jelenlegi gonosz rendszer hamarosan egy „nagy nyomorúságban fog véget érni” (Lukács 21:24).a Ma milliók élnek még, akik bizonyítani tudják, hogy ezek a jelek XX. századunk világháborúiban és más jelentős eseményeiben teljesedtek be. Ezek szintén Jézus próféciájának nagyobb beteljesedésére mutatnak, amely modernkori beteljesedést az i. sz. 33—70-ig megtörtént dolgok jelképezik.
3. Milyen további fejleményekről jövendölt Jézus, amikor egy másik jelről beszélt?
3 Miután Lukács említést tesz a pogányok idejéről, a párhuzamos beszámolók Máté, Márk és Lukács evangéliumában a fejlemények egy újabb sorozatát írják le, amely egy további „jelet” foglal magában, ’a dolgok rendszere befejezésének’ az összetett „jelén” kívül (Máté 24:3, NW). (A 15. oldalon a beszámolónak ezt a részét dupla szaggatott vonallal választottuk el.) Ezt mondja Máté: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24:29–31).
Nyomorúság és égi jelenség
4. Milyen kérdések merülnek fel a Jézus által megemlített égi jelenséggel kapcsolatban?
4 Mikor fognak ezek beteljesedni? Mind a három evangéliumi beszámoló említést tesz arról, amit mi talán égi jelenségnek hívnánk: a nap és a hold elsötétedéséről, valamint a csillagok lehullásáról. Jézus azt mondta, hogy ezek „a nyomorúságot” követik. Vajon Jézus arra a nyomorúságra gondolt, amely i. sz. 70-ben érte el a csúcspontját, vagy pedig arról a nagy nyomorúságról beszélt, amely még mindig a jövőben fog bekövetkezni, a mi modern időnkben? (Máté 24:29; Márk 13:24).
5. Mit gondolt egykor Isten népe a modernkori nyomorúságról?
5 Amióta a pogányok ideje véget ért 1914-ben, Isten népét nagyon is érdekelte a „nagy nyomorúság” (Jelenések 7:14). Éveken keresztül azt gondolta, hogy a modernkori nagy nyomorúságnak van egy kezdeti szakasza, amely megfelel az I. világháború idejének, majd ezt egy közbeékelődő időszak követi, és végül a befejező rész jön el, amelyet „a mindenható Isten ama nagy napjának viadala” képez. Ha ez így lenne, mi történne a „dolgok rendszere befejezése” idején közbejövő évtizedekben? (Jelenések 16:14; Máté 13:39; 24:3, NW; 28:20).
6. Miről vélték azt, hogy Jézus égi jelenségről adott próféciájának a beteljesedése?
6 Nos Isten népe úgy gondolta, hogy ezen időszak alatt válik láthatóvá az összetett jel, beleértve a prédikálómunkát is, amelyet Isten egybegyűjtött népe végez. Ezenkívül még úgy tűnt, hogy a megjövendölt égi jelenség az 1914—1918 nyitó mozzanata utáni időszakban várható (Máté 24:29; Márk 13:24, 25; Lukács 21:25). A figyelem a betű szerinti égi dolgokra szegeződött: űrkutatásokra, űrrakétákra, kozmikus vagy gamma-sugarakra és a holdra való leszállásokra, illetve a holdon felállított bázisokra.
7. Milyen helyreigazított értelmezésről történt gondoskodás a nagy nyomorúsággal kapcsolatban?
7 Az Őrtorony 1970. január 15-i száma [ang.] azonban újra megvizsgálta Jézus próféciáját, különösen az elkövetkező nagy nyomorúságot. Rámutatott, hogy az első századi eseményeket nézve lehetetlen, hogy a modernkori nyomorúságnak 1914—1918-ban legyen egy nyitó része, azt egy többévtizedes közbeékelődő szünet kövesse, majd később jöjjön a folytatás. A folyóirat így fejezte be: „Még hátra van az a »nagy nyomorúság«, amilyen nem lesz még egyszer, ami a hamis vallás világbirodalmának (beleértve a kereszténységet is) a pusztulását jelenti, amelyet »a mindenható Isten ama nagy napjának viadala« követ Armageddonkor.”
8. A modernkori nyomorúsággal kapcsolatos helyreigazított szemlélet alapján hogyan magyaráztuk a Máté 24:29-et?
8 A Máté 24:29 ellenben azt mondja, hogy az égi jelenség „mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után” jön. Hogyan lehetséges ez? Az Őrtorony 1975. május 1-jei száma [ang.] megemlítette, hogy itt „a nyomorúság” azt a nyomorúságot jelenti, amely már i. sz. 70-ben elérte csúcspontját. Milyen értelemben lehetett akkor azt mondani, hogy az égi jelenség a mi időnkben, „mindjárt” i. sz. 70 eseményei után következik? Azzal nyert indoklást, hogy Isten előtt az eltelt évszázadok rövidek (Róma 16:20; 2Péter 3:8). A prófécia alaposabb vizsgálata azonban, különösen a Máté 24:29–31-nél, egy igen eltérő magyarázatra mutat rá. Ez szemlélteti, ösvényünk hogyan lesz „világosabb . . . a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).b Figyeljük meg, miért helyénvaló egy újabb vagy helyreigazított magyarázat.
9. Hogyan alapozzák meg a Héber Iratok Jézusnak az egekben történő fejleményekről mondott szavait?
9 Apostolai közül Jézus négynek adta meg az ’elsötétedő napról, a holdról — mely nem fénylik — és a lehulló csillagokról’ szóló próféciát. Mivel zsidók voltak, felismerhették ezt a fajta nyelvezetet a Héber Iratokból, ahol például a Sofóniás 1:15 Isten ítéletidejét ’pusztítás és pusztulás napjának; sötétség és homály napjának; felhő és ború napjának’ nevezte. Több héber próféta is írt arról, hogy a nap elsötétedett, a hold nem fénylett és a csillagok nem világítottak. Babilon, Edom, Egyiptom és Izrael északi királysága ellen szóló isteni üzenetekben találhatsz ilyen nyelvezetet (Ésaiás 13:9, 10; 34:4, 5; Jeremiás 4:28; Ezékiel 32:2, 6–8; Ámós 5:20; 8:2, 9).
10., 11. a) Mit jövendölt Jóel az égi dolgokkal kapcsolatban? b) Jóel próféciájának mely jellegzetes vonásai teljesedtek be i. sz. 33-ban, és melyek nem?
10 Amikor meghallották, mit mondott Jézus, Péter és három másik társa valószínűleg felidézte Jóel próféciáját, amelyet a Jóel 2:28–31-ben és a 3:15-ben találhatunk: „kiöntöm lelkemet [szellememet, NW] minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok . . . csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napja.” „A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket.”
11 Amint a Cselekedetek 2:1–4 és a 14–21 is utal rá, i. sz. 33 Pünkösdjén Isten kitöltötte szent szellemét 120 tanítványára, férfiakra és asszonyokra egyaránt. Péter apostol feltárta, hogy ez volt az, amiről Jóel jövendölt. Mégis miről szólnak Jóel azon szavai, hogy ’a nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré és a csillagok bevonják fényöket’? Semmi sem mutat arra, hogy ez i. sz. 33-ban, vagy a dolgok zsidó rendszere befejezésének több mint 30 éves időszaka alatt következett volna be.
12., 13. Hogyan teljesedett be a Jóel által megjövendölt égi jelenség?
12 Nyilvánvalóan Jóel jövendölésének ez a későbbi része inkább azzal volt kapcsolatban, amikor „eljő az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napja” — Jeruzsálem elpusztítása. Az Őrtorony 1966. november 15-i száma [ang.] a következőket mondja arról a nyomorúságról, amely Jeruzsálemben következett be i. sz. 70-ben: „Jeruzsálemre és annak gyermekeire nézve, ez nyilvánvalóan »Jehova napja« volt. És ehhez a naphoz kapcsolódóan sok volt a »vér, tűz és füstköd«, a nap nem ragyogta be a város sötétségét nappal, és a hold kiontott vérre emlékeztetett, nem az éjjeli békés, ezüstös holdfényre.”c
13 Igen, más próféciákkal együtt, amelyeket már megfigyeltünk, az égi jelenségnek, amelyről Jóel jövendölt, akkor kellett beteljesednie, amikor Jehova végrehajtotta ítéletét. Ahelyett, hogy kiterjedt volna a zsidó rendszer befejezésének teljes időszakára, a nap, a hold és a csillagok elsötétedése inkább akkor történt, amikor az ítéletvégrehajtó erők Jeruzsálem ellen felvonultak. Ésszerűen, Jóel próféciájából ennek a résznek egy nagyobb beteljesedését várhatjuk, amikor elkezdődik Isten ítéletének végrehajtása a jelenlegi rendszeren.
Melyik nyomorúság előzi meg az égi jelenséget?
14., 15. Milyen hatással van Jóel próféciája a Máté 24:29 megértésére?
14 Jóel próféciájának beteljesedése (összhangban más próféciákkal, amelyek hasonló nyelvezetet használnak) segít nekünk megérteni a Máté 24:29-ben található szavakat. Világos, hogy amit Jézus az ’elsötétedő napról’ mondott, ’a holdról, amelyik nem fénylik és a csillagokról, amelyek az égről lehullanak’, nem a jelenlegi rendszer befejezésének sok évtizedén keresztül történő dolgokra utalt, mint például az űrtechnika, a holdraszállás és az ehhez hasonlók. Nem, ő azokra az eseményekre mutatott rá, amelyek összefüggnek „az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napjával”, a pusztítással, amely még hátravan.
15 Ez segít nekünk abban, hogy megértsük, miként lehet az égi jelenség „mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után”. Jézus nem arra a nyomorúságra utalt, amely i. sz. 70-ben tetőződött be. Inkább a nagy nyomorúság kezdetére mutatott rá, amelynek a jövőben kell bekövetkeznie a világi rendszerben, elérve megígért „jelenlétének” csúcspontját (Máté 24:3, NW). Ez a nyomorúság még mindig előttünk van.
16. Melyik nyomorúságra mutatott rá a Márk 13:24, és miért pont erre?
16 Mi a helyzet a Márk 13:24 szavaival: „azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik”? Itt mindkét szó — az „azokban” és az „azután” szavak — a görög e·keí·nos szónak, egy mutató névmásnak a visszaadása, amely a távoli jövőre mutat. Az e·keí·nos szó használható arra, hogy a régmúltban történtekre (vagy a korábban említésre kerültekre) utaljon, vagy pedig arra, ami a távoli jövőben történik meg (Máté 3:1; 7:22; 10:19; 24:38; Márk 13:11, 17, 32; 14:25; Lukács 10:12; 2Thessalonika 1:10). Így hát, amikor a Márk 13:24 „azután a nyomorúság utánra” mutat rá, akkor nem arra a nyomorúságra utal, amelyet a rómaiak okoztak, hanem Jehova hatalmas tettére a jelenlegi rendszer végén.
17., 18. Hogyan derít fényt a Jelenések könyve a nagy nyomorúság fejleményeire?
17 A Jelenések 17—19. fejezete ide illik, és igazolja a Máté 24:29–31, Márk 13:24–27 és a Lukács 21:25–28 helyreigazított értelmezését. Milyen módon? Az evangéliumok megmutatják, hogy ez a nyomorúság nem veszi kezdetét és nem fejeződik be egy csapásra. Miután elkezdődik, az engedetlen emberiség egy része még mindig életben lesz, hogy meglássa ’az ember Fiának jelét’, és hogy reagáljanak rá — siránkozzanak, és ahogy a Lukács 21:26 kijelenti: hogy ’elhaljanak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek’. Ez az elhatalmasodó félelem annak köszönhető, hogy látják „a jelet”, amely jelzi közelgő pusztulásukat.
18 A Jelenések beszámolója megmutatja, hogy az eljövendő nagy nyomorúságd akkor fog elkezdődni, amikor a nemzetközi „fenevad” felfegyverzett „szarvai” „a nagy parázna”, Nagy-Babilon ellen fordulnak (Jelenések 17:1, 10–16). De sok ember fog megmaradni, hiszen királyok, kereskedők, hajómesterek és még mások gyászolni fogják a hamis vallás végét. Kétségtelenül sokan fel fogják ismerni, hogy most az ő ítéletük következik (Jelenések 18:9–19).
Mi van még hátra?
19. Mit várhatunk a nagy nyomorúság kezdetekor?
19 A Máté, Márk és Lukács evangélium szövegrészei kapcsolódva a Jelenések 17—19. fejezetéhez erőteljes fényt derítenek arra, mi fog történni hamarosan. Isten meghatározott idejében a nagy nyomorúság egy támadással kezdődik a hamis vallás világbirodalma (Nagy-Babilon) ellen. Ez különösen a kereszténység ellen lesz erőteljes, amely megfelel a hűtlen Jeruzsálemnek. ’Mindjárt azután’ a nyomorúság ezen időszaka után lesz, hogy „lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok [még soha elő nem fordult] szorongása” lesz (Máté 24:29; Lukács 21:25).
20. Milyen égi jelenséget várhatunk még?
20 Milyen értelemben fog ’a nap elsötétedni, a hold nem fényleni, a csillagok az égről lehullani és az egeknek erősségei megrendülni’? Kétségtelenül a nagy nyomorúság elején „a tíz szarv”, amelyről a Jelenések 17:16 tesz említést, sok égitestet (ami a vallásos világ kiemelkedő papsága) leplez le és állít félre. Nem kétséges, a politikai hatalmak szintén megrendülnek. Vajon történhetnek rémisztő események a fizikai egekben is? Elég valószínű, hogy igen, és sokkal félelmetesebb a Josephus által leírtaknál, amelyek a zsidó rendszer végének közeledtével történtek. Mint tudjuk, ilyen világkatasztrofális hatások elérése érdekében az ókori időkben Isten már kimutatta erejét, és ezt újra meg tudja tenni (2Mózes 10:21–23; Józsué 10:12–14; Bírák 5:20; Lukács 23:44, 45).
21. Hogyan tűnik fel a jövőben egy „jel”?
21 Ezen a ponton mind a három evangéliumíró a tó·te (akkor) szót használja a következő fejlemény bevezetésére. „Akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen” (Máté 24:30; Márk 13:26; Lukács 21:27). Az első világháború óta Jézus igaz tanítványai észrevették láthatatlan jelenlétének összetett jelét, míg a legtöbb ember nem ismerte fel. A Máté 24:30 viszont ezen túlmutat egy további, a jövőben feltetsző ’jelre’, „az ember Fiának” jelére, és minden nemzet arra kényszerül, hogy felfigyeljen rá. Amikor Jézus eljön a láthatatlanság felhőivel, a szembehelyezkedő emberiségnek világszerte fel kell ismernie ezt az „eljövetelt” (görög er·khó·me·non) királyi hatalmának természetfölötti megnyilvánulása miatt (Jelenések 1:7).
22. Milyen hatással lesz az emberekre, amikor meglátják a Máté 24:30-ban található „jelet”?
22 A Máté 24:30 ismét a tó·te szót használja az ezután következő dolgok bevezetésére. A nemzetek ekkor tudatára ébredve helyzetük következményének, ütni fogják magukat és siránkozni fognak, talán azért, mert felismerik küszöbön álló pusztulásukat. Mennyire más a helyzet Isten szolgáival, hiszen mi fel tudjuk emelni fejünket, mivel tudjuk, hogy közel a szabadulás! (Lukács 21:28). A Jelenések 19:1–6 szintén igaz imádókat mutat be az égben és a földön, akik örülnek a nagy parázna halálának.
23. a) Mit tesz majd Jézus a választottakkal? b) Mi mondható el a maradék égbevitelét illetően?
23 Jézus próféciája tovább folytatódik, így szól a Márk 13:27-ben: „akkor (tó·te) elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.” Jézus itt a 144 000 „választott” maradékára irányítja a figyelmet, akik még életben vannak a földön. A dolgok rendszere befejezésének kezdetén ment végbe Jézus ezen felkent tanítványainak teokratikus egységesítése. Azonban a Márk 13:27 és a Máté 24:31-ben található sorrendiség valami mást ír le. A „választottak” maradékát „nagy trombitaszóval” egybegyűjtik a föld végső határából. Hogyan gyűjtik egybe? Kétségtelenül úgy, hogy Jehova meg fogja őket „pecsételni” és nyilvánvalóan a „hívatalosok és választottak és hívek” részeként azonosítja majd őket. Isten kijelölt idejében pedig egybegyűjtetnek az égbe, hogy király-papok legyenek.e Ez örömet fog jelenteni nekik és hű társaiknak, a „nagy sokaságnak”, akik meg lesznek jelölve, hogy ’kijöjjenek a nagy nyomorúságból’, és hogy élvezzék az áldásokat egy paradicsomi földön (Máté 24:22; Jelenések 7:3, 4, 9–17; 17:14; 20:6; Ezékiel 9:4, 6).
24. Milyen sorrendiséget tár fel a Máté 24:29–31 az eljövendő eseményeket illetően?
24 Amikor az apostolok azt mondták: „Mondd meg nékünk . . .”, Jézus felelete többet foglalt magában, mint amit megérthettek. Ennek ellenére, még az életükben örömmel töltötte el őket, hogy láthatták próféciájának jellegzetes beteljesedését. Válaszát vizsgáló tanulmányunk Jézus próféciájának arra a részére irányította a figyelmet, amely a közeljövőben fog beteljesedni (Máté 24:29–31; Márk 13:24–27; Lukács 21:25–28). Most már láthatjuk, hogy a szabadulásunk egyre közeledik. Örömmel nézhetünk a nagy nyomorúság kezdetének elébe, azután az ember Fiának jelére, és azután arra, amikor Isten egybegyűjti a választottakat. Végül Harcos Királyunk, a trónra emelt Jézus ’győzve fog győzni’ mint Jehova Ítélet-végrehajtója Armageddonkor (Jelenések 6:2). Jehovának az a napja, amikor bosszúját végrehajtja, úgy jön el majd, mint nagy fináléja a dolgok rendszere befejezésének, amely 1914-től az Úr Jézus napját jellemzi.
25. Hogyan lehetünk részesei a Lukács 21:28 beteljesedésének, amely még a jövőben fog bekövetkezni?
25 Bárcsak továbbra is hasznot merítenél az isteni tanításból, hogy válaszolhass Jézus szavainak a még hátralevő beteljesedésére: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok” (Lukács 21:28). Milyen csodálatos jövő vár a választottakra és a nagy sokaságra, amint Jehova véghezviszi szent nevének megszentelését!
-